Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Végállomás
  2014-08-11 22:50:08, hétfő
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja -befejező rész

A másnap reggeli ellenőrzéskor a kettes szobában hiába költögették az idős hölgyet a nővérek. Alig hallható motyogásából nem értettek semmit. Este mindent rendben találtak nála. Az asszony jókedvűen közölte az ellenőrzést végző ápolónőkkel, készen van, befejezte családbarát kisregényét.
Barátnője szerint késő este még beszélgetett Angliában élő unokájával, jó éjszakát kívánni szokása szerint hozzá is bekopogott. Mielőtt elköszöntek egymástól csendben megjegyezte elkészült a mű, az út végéhez érkezett, feszül már a húr. A kisregényében olyan világot álmodott a sorok közé, ahol méltósággal juthatnak el a munkában elfáradt időskorúak a végállomáshoz. A jelenlegi gazdasági helyzetünk reményt nyújt arra, hogy vágyait a kor- és sorstársai számára valóra válthassák, amennyiben a választásokon jól döntenek. Családbarát értékeket szem előtt tartva, egykor megépülhetnek majd az Ezüstszekerek.
Az ábrándozó írónő sorsa elé túl sok akadályt görgetett a történelem. Nehéz keresztje mellé, sorspoggyászát is cipelnie kellett. Egyetlen gyermeküket igen korán eltemették. Egy kisfiú maradt utána. A vő hamar összebútorozott egy több gyerekes asszonnyal. Volt ott én gyerekem, te gyereked - és lett mi gyerekünk. Abban a felosztásban a félárvának sem tisztesség, sem jó falat nem jutott. A gyerek gyengélkedett, búskomor lett. Nem nézhették tovább az öregek a gyermek sanyarú sorsát, magukhoz vették. Tehetségük és erejük szerint mindent megadtak neki, felnevelték, iskoláztatták. A diplomaosztót a tata nem élhette meg. Fentről büszkélkedett a szorgalmas, okos és jólelkű fiú sikerének. Nem tartott sokáig az örömük, hamarosan ismét beütött a ménkő. Egy rutinvizsgálat során a fiatalembernél vérképzési rendellenességet észleltek. Az eredmény és a diagnózis lehangoló volt. A mama nem sokat teketóriázott, saját tulajdonú lakásukat bérleményre cserélte, megosztott bérleti jogviszonnyal, így teremtett a fiúnak biztonságot, és némi pénzmaghoz jutottak. A kapott összeget az utolsó fillérig gyógyszerre, vitaminokra, immunerősítőkre, no, meg hasznos és haszontalan szerekre, készítményekre költötték. Mindent kipróbáltak, ami egy fikarcnyi reménnyel kecsegtetett. Isten megsajnálta őket és kegyelmében részesítette, mert mire a pénz elfogyott, a beteg is meggyógyult. Munkát viszont nem kapott. Minden hónapban egyre nehezebben jutottak egyről a kettőre. Gyűltek a csekkek, rezegni kezdett a léc a fejük felett. Ekkor a fiú egy barátot követve elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni. Egy étterem alagsorában, mosogatás közben keresi, kutatja, évek óta egyfolytában, hátha egyszer megtalálja.
Szomszédja befejezte az írónő élettörténetét, egyre gyakrabban törölgetve könnyező szemét.

*

Az unoka

Oszt, szoroz, számol, messze hazájától, mikor lesz a fontból annyi, hogy hazatérhet és magához veheti nagyanyját. Így volt ez azon a napon is, amikor a szigorú főnök elébe lépett, udvariasan közölte, csomagoljon, két hét fizetett szabadságot kapott. Indulni kell, amilyen gyorsan lehet, üzenet érkezett a nagyanyját gondozó intézettől.
Azonnal jegyet rendelt, a legközelebbi géppel hazafelé tartott. Egész úton a felhők között azért imádkozott, csak még egyszer legyen hozzá kegyes a Teremtő és időben megérkezzen. Emlékei vetítőjében peregni kezdtek a filmek, futottak a kockák. Gyermekkori kirándulások, strandok, homokvár csurgatások helyszínei után, a mesék figurái is megelevenedtek. Orrában érezte a mézes sütemények édes illatát, rácsodálkozott a madártej vanília ízű óriás habgaluskáira, majd drága jó nagymamája levendula kölnijének illata lengte körül. A reptérről első útja az intézethez vezetett. Az egyre lejjebb bukó nap vörösre festette az égalját, mire megérkezett.
Amikor belépett, a betegszobában a nővérek szorgalmasan tettek-vettek a beteg ágya mellett. Csendben a fülébe súgták, a lelkipásztor nem távozott. Széket vittek az ágymellé, elhúzták a paravánt, és becsukták maguk mögött az ajtót. Egy órát kaptak a búcsúzásra. Kommunikálni nem tudtak, de a figyelem jelenlétét a kéz izmai jelezték. Egész idő alatt nem lazultak az ujjak, amelyek a másik kézzel összefonódtak. A fiú beszélt, csak beszélt... Megköszönte a soha nem lankadó, cselekvő szeretetet, a gondoskodást és hitet, majd csókot lehelt nagymamája hűvösen verejtékező viaszszínű homlokára, a ráncos kezekre, mely érte oly sokat dolgozott. Akkor állt fel az ágya mellől, amikor egyre mélyebbé váló, elhúzódó légzése jelezte, drága nagymamája az örök álmok kapujához érkezett...
Hosszú volt az út hazáig. Nem találta helyét, vacsora nélkül, tűhegynyire beszűkült gyomorral került ágyba.
Az álombirodalom kapuját hajnaltájt léphette át. A kegyelem oltáránál, drága nagyikája várta tárt karokkal. Az alkalmas órában, kedvenc meséjével ajándékozta meg.

*

Tölgyfa levelét a szellőre bízta, üzenettel volt az teleírva.
- Táltos gyermek született, ünnepre készüljetek, vár az erdő.
Elindultunk hát a remény szekerével, hófehér paripákkal haladtunk előre.
Bársony ecsetjükkel éneklő pipacsok festették pirosra a rétet, hol Földanya bölcsőjében búzamezőt ringatott, madár trilla altatódalával. Erdőszélre érve, az óriás gomba kalapjával integetve/ mutatta az utat. Előtte, a kristályvizű kis patak kavicsot görgetve futott, bánatfái minkét partján földig hajolva, üdvözöltek.
Arany tüllben öltözött napsugár gyerekek kergetőztek a fák lombjai között. Nem messze a pataktól manózenekar szolgálta zenére, tündérek örömtáncot jártak, Harkály kopács meghívója messze elhallatszott. Nagy volt ott a vígadalom s béke, nyuszi mellett róka koma kuncogott, Cirmos kandúr egérkével flörtölt.
Nőni kezdett örömében a kíváncsi spóra, az avarból pici fejét kidugta. Meglátta ezt az erdei páfrány, féltve őt - még törzse nem nő - gyorsan betakarta. Vargánya, a gombák királya üzente a rétnek, nyíljanak a szegfűgombák, mert nagy ünnep készül.
Ni csak! Ki jön? - nézett nagyot Ámulat, vadász a puskáját őzikére bízta és mellette lépkedett.
Fénysugarát szórva, ezüst hintójában megérkezett Holdanyóka. Barátsággal búcsút intve, elköszönt Napocska. Gallyak ölelkeztek lombokat alkotva, fészket kínálva az érkező kerecsen sólyom párnak.
Dobok peregtek, turulmadár a holdnak ezüstös fényében szárnyát fürösztötte, úgy készült a táltosokkal a gyermekköszöntőre.
A jó hírt meghallotta, és visszatért mindöröktől, mindörökre, az erdők, mezők örömére, a Magyarok Ősi Szelleme, reményt nyújtva az ősi népnek.

*

Lelkének darabokra tört cserepei között téblábolva talált rá a reggel. Nem sokkal később megcsörrent a telefon. Megrettenve nyúlt a készülék után. Az intézetvezető részvétét fejezte ki.
- Hajnalban elpattant a húr! Hagyatékában ,,A lélek húrja" című befejezett kisregény kéziratát találták. Személyes tárgyaival együtt - mint egyetlen törvényes örököse - átveheti. Ingatlanról, értékpapírról, banki számláról, nagy értékű ingóságról az intézetnek nincs tudomása, valószínűsíthető az elhunyt tulajdonában ilyen nem volt. A végtisztesség megadása érdekében, mielőbb jelentkezzen - vágta el a beszélgetés fonalát.


Megértette, elérkezett az idő, fel kellett nőnie. Elveszítette legdrágább kincsét, vele együtt a biztonságát. Nincs, aki fogja a kezét és vezesse az élet hosszú és göröngyös útján tovább.

*

Zárszó

A szerző unokája a nagyanyja halála után végleg hazatért szerencsepróbáló útjáról. Nem sokkal később végzettségének megfelelő munkát kapott. Feleségével az "Ezüstszekér" pályázat adatgyűjtése során ismerkedett meg. Asszonya pszichológusként, a regény helyszínén épült intézetet vezeti. Kényelmes, tágas szolgálati lakásukba hamarosan új családtag érkezik. A nappaliban, a pianínó felett elhelyezett képről a nagymama mosolya őrködik a család nyugalma felett.

*
A jövő (?)

2018-ban az egyesített szociális intézmények helyére, ,,Ezüstszekér" gondozó házak épültek országszerte. Az írónő álma, a felelős-, és családbarát kormány idős-politikájának köszönhetően valóra vált. Az egymást követő harmadik ciklusát kezdő miniszterelnök minden egyes helyszínen személyesen adja át a minden igényt kielégítő szolgáltatóházat. Soha nem felejti el kihangsúlyozni, az csak az első lépés, hogy az épület áll, a lakóira óriási feladat vár. A szeretet bankokat saját maguknak kell létre hozniuk.

Nagykanizsa, 2013. december. 27.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mézes, chilis csirkecomb
  2014-08-11 17:29:02, hétfő
 
  Hozzávalók 4 személyre:
4 db nagyobb csirkecomb
3 ek. méz
2-3 gerezd fokhagyma
1 db chili paprika vagy 1 tk.chili por
1 db zöld citrom leve
szárnyas fűszer
só
őrölt fehér bors
1 dl olíva olaj
Előkészítés: A csirkecombokat megtisztítjuk,megmossuk,sózzuk. Ha nagyok a combok 2-3 helyen csontig bevágjuk. Jobban átjárja a páclé és hamarabb megsül. Az olajat elkeverjük a fűszerekkel, mézzel, citromlével, átnyomott fokhagymával. A combokra öntjük a fűszeres olajat és legalább egy órára a hűtőbe tesszük. Még jobb, ha a pácolást előző nap végezzük.
A combokat tepsibe tesszük, ráöntjük a páclevet és egy deci vizet. A tepsit lefóliázzuk és előmelegített sütőben kb.egy órát sütjük /amíg a hús megpuhul /levesszük a fóliát és a combokat szép pirosra sütjük. Köretnek zöldséges rizst és sült zöldséget tettem mellé.
Jó étvágyat kívánok hozzá!		  
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Sajttal, baconnal töltött csirkemell rozsos bundában
  2014-08-11 17:25:23, hétfő
 
  Sajttal, baconnal töltött csirkemell rozsos bundában
Hozzávalók 4 személyre:
 4 db csirkemell filé
 4 szelet trappista sajt
 8 szelet bacon
 só
A panírozáshoz:
 rozsliszt
 tojás
 rozsos zsemlemorzsa
A sütéshez:
 étolaj
Elkészítése:
A csirkemelleket szétnyitjuk, kiklopfoljuk, sózzuk. Mindegyik csirkemellre teszünk 2-2 szelet bacont és egy-egy szelet trappista sajtot. A csirkemelleket összehajtjuk, rozslisztbe, felvert tojásba, rozsos zsemlemorzsába forgatjuk, és bő olajban kisütjük. Köretnek főtt-sült burgonyát és friss salátát készítettem mellé.
Jó étvágyat kívánok hozzá! 		 
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Bolognai gombával
  2014-08-11 17:23:56, hétfő
 
 
Hozzávalók
 50 dkg darált sertéshús (vagy pulykacomb)
 50 dkg spagetti tészta
 50 dkg gomba
 10 dkg füstölt szalonna
 2 fej vöröshagyma
 só
 őrölt fekete bors
 oregano
 bazsalikom
 3 dl ketchup
 4 dl paradicsompüré
 cukor, ízlés szerint
 20 dkg reszelt trappista sajt (vagy parmezán sajt)
Előkészítés: A hagymát apróra, a szalonnát kis kockákra vágjuk. A gombát alaposan megmossuk, felszeleteljük.
Elkészítés: A tésztát sós vízben kifőzzük, leöblítjük. A szalonnát kipirítjuk, rátesszük a hagymát, és megdinszteljük. Hozzáadjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk, oregánóval és bazsalikommal fűszerezzük, majd 10-15 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát és addig pároljuk, míg elfövi a levét. Ráöntjük a ketchupot, a paradicsompürét, cukorral ízesítjük és kiforraljuk. Tálaláskor a ragut a tésztára szedjük /vagy össze is keverhetjük/ és reszelt sajttal megszórjuk.
Jó étvágyat kívánok hozzá!! 		 
 
0 komment , kategória:  Tésztafélék  
Zöldséges,sonkás sajtgolyók
  2014-08-11 17:23:10, hétfő
 
 

Hozzávalók:
1 db piros kaliforniai paprika
2 szál újhagyma
10 dkg sonka
1 fej lilahagyma
20 dkg trappista sajt
4 db medvesajt
só
őrölt fehér bors
A panírozáshoz:
20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
4 db tojás
30 dkg teljes kiőrlésű rozsos zsemléből készült morzsa
A sütéshez:
étolaj
Előkészítés: A paprikát, újhagymát, sonkát és a lila hagymát kis kockákra vágjuk. A trappista sajtot lereszeljük.
Elkészítés: A sajtokat összegyúrjuk az apróra vágott anyagokkal, ízesítjük sóval, fehér borssal. A masszából golyókat formázunk és duplán bepanírozzuk. Rozslisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk majd ismét a tojásba és a zsemlemorzsába panírozzuk. Bő olajban közepes lángon megsütjük.
Zöldséges rizst készítettem mellé.
Jó étvágyat kívánok hozzá!! 		 
 
0 komment , kategória:  Diétásak  
Mini sajtos rudacskák túrós tésztából
  2014-08-11 17:13:27, hétfő
 
 
Hozzávalók
 0,5 kg tehéntúró
 0,5 kg margarin
 0,5 kg finomliszt
 1 dkg só
 Kenéshez:
 1 db tojás
 Szóráshoz:
 15 dkg reszelt sajt

Előkészítés: A túrót krumplinyomón vagy szitán áttörjük.
Elkészítés: A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a túrót és a sót. Összegyúrjuk a tésztát, jól kidolgozzuk, majd kinyújtjuk ujjnyi vastagságúra. Csíkokra vágjuk, majd kis rudakat vágunk a csíkokból. Kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a rudacskákat, felvert egész tojással lekenjük. Megszórjuk őket reszelt sajttal és előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
Jó étvágyat kívánok hozzá!!		  
 
0 komment , kategória:  sütemények ,édességek  
A borbély
  2014-08-11 16:13:23, hétfő
 
  Egy szép napon elment a kertész a borbélyhoz nyiratkozni. A szolgáltatás végén a kertész megkérdezte, hogy mivel tartozik. A borbély azt mondta:
- Ezen a héten a lakosságot szolgálom, tehát nem fogadok el pénzt.A kertész megköszönte, elment és másnap reggel küldött a borbélynak egy nagy rózsacsokrot köszönőlevél kíséretében.
Másnap a pék is elment nyiratkozni. A munka végeztével ő is megkérdezte, hogy mivel tartozik a borbély munkájáért. A felelet ugyanaz volt, mint a kertész esetében. A pék megköszönte és elment.
Következő nap reggelén a borbély az üzlete ajtaja előtt gyönyörűre megsütött, illatos, ropogós,tucatnyi kiflit talált, ugyancsak köszönőlevéllel.
Harmadnap elment egy parlamenti képviselő is nyiratkozni. Az események ugyanúgy játszódtak le, mint az elmúlt két napon a kertésszel és a pékkel.
Másnap, amikor a borbély ment kinyitni az üzletét, látja, hogy az üzlet előtt 12 parlamenti képviselő várja őt és mindnyájan ingyen megnyiratkoztak, majd azzal a vélt tudattal, hogy országukban ilyen becsületes mesteremberek is vannak, elégedetten mentek vissza a parlamentbe végezni az ország dolgait, azon morfondírozva, hogy miből él meg a borbély, ha ingyen szolgáltatásokra is képes.
És akkor rájöttek, hogy emelni kell az adót.		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Pár év múlva
  2014-08-11 08:56:59, hétfő
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 17. rész


Künn a faluszélen gyermekrendőrök irányították a forgalmat. Nagyszámú vendégsereg érkezett, kora délelőttre megteltek a környező utcák parkoló autókkal. Az intézmény cégtáblája soha nem látott fényében csillogott, hirdette az összefogás erejét. Messze földről érkeztek a látogatók, kíváncsiskodók, állítólag a CNN tudósítója is megbújt a sorok között, inkognitóban. Maga a Miniszterelnök úr vágta át a nemzeti színű szalagot, de a Békemenet szervezői is felsorakoztak ünnepelni a magyar csodát.
Hófehér felhőcsoport tornyosult a csillagként elterülő épületegyüttes fölé. Az előre ment barátok sziluettjeit ismerhették fel a felhők között, kiket már magához rendelt a Teremtő.
A szeretetbank a világ legsikeresebb vállalkozása lett. A harmadik faluból, de még a közeli városból is idejárnak befektetni, hitelezni. A mesterek új cégért készítettek. Nagy megtiszteltetésnek számít e banknak az ügyfelének lenni.
Megtalálható/ itt kérem minden, ami lélekben mérhető. Gyermekmegőrzés, kutyasétáltatás, ebédhordás, takarítás, zeneoktatás, matek korrepetálás, bevásárlás, - no meg, fodrász, kozmetika, körömápolás, pedikűr, gyógytorna és talpmasszás. A szolgáltatások mesteri szinten folynak, nem ám csak a fizetésig tartó jótállással. A mesterek szaktudása, pontossága, embersége és kézfogása felér egy banki váltóval! Napról napra bővül a kínálat. Éppen a napokban szállította a műbútorasztalos a kenneleket a kutyapanzióhoz. Az Ezüstszekér tábora és befektetői köre egyre bővül.
A házaspárok két új szárnyba költözhetnek, túl sok a jelentkező, már a harmadik épülettömb alapjait ássák a közmunkások. A családtagok, látogatók/ és barátok szívesen időznek az intézményhez tartozó panzióban. Alatta a kisvendéglőben kitűnő házias ételeket szolgálnak fel a vendégeknek. Nem messze a parkban ökör sül, illata betölti a teret. Estére nem marad egy szelet sem a porhanyós pecsenyéből.
Az intézet konyhája nyerte el a pályázatot a falu közétkeztetéshez. A település apraja nagyja részesül mindabból, amit a helyi gazdák megtermelnek. Azt suttogják mostanság, a szomszédos régi katonai repteret is felújítják a majdani gépek fogadására. Mire a fürdőbázis kiépül, a gépmadarak is leszállhatnak.
Eközben óriási buli van a játszóházban, messze elhallatszik a lurkók zsivaja. István mellett két kis csemete csetlik, botlik. Összekuszált lábacskáikkal igyekeznek a dédihez. Ilonka tárt karokkal várja a tündéri ikreket. Emese és Levente a rögtönzött színpadon szervezi az ünnepséget. A férfi titokban megsimogatja asszonykája gömbölyödő pocakját. Isten áldása nem szűkölködik velük, ismét bővül a család.
A liszói asszonykórus a deszkák szélén készen áll a bevetésre, őket a zalai híres népi táncosok követik. Az út végéről hangos tapsvihar jelzi, a Miniszterelnök úr megérkezett népes családjával. A kis unoka is elkísérte a boldog nagypapát. Akit - amint az emelvényre lépett - hangos éljenzés és szűnni nem akaró üdvrivalgás köszöntött. Szelíden mosolyogva fogadta a feléje áradó szeretetet, majd kezét felemelve csendet kért. A zenekar hangolt. Az emberek egyenes gerinccel, vigyázzban állva énekelték a nemzeti imánkat a szemek előtt könnyfátyol táncát járta a múlt szenvedése és a jövő reménye.
A szónok kiemelte, példaértékű és követendő az út, ami itt bejártak, amit ez a kis közösség a saját akaratából megvalósított. Induló tőkéjük az alázat, Istenbe vetett hitük és a haza szeretet volt, - erre jött a biztos kamat, az egymásért érzett felelősség. Ebből olyan erős alap kerekedett, amire, mint kősziklára, akár égig érő hegyet is álmodhattak volna. De ők nem a hegyet választották, hanem korosodó polgártársaiknak biztonságát és boldogulását. A csoda abban rejlik, hogy képesek voltak olyan társadalmi erőt kovácsolni szerény tőkéjükből, nemzeti öntudatukból, ami ezt a felbecsülhetetlen értéket megteremtette. Van-e annál jobb zamatú gyümölcs, mint ami a kertünkben terem? Abban a földben, ahol élünk. Van-e annál jobb ízű bor, mint ami azon a tőkén terem, amit mi ültettünk, kacsoztunk, kötöztünk, kapáltunk, valamint a termését is végül magunk szüreteltük? Ez a titka, hölgyeim és uraim, annak a csodának, amit itt a saját szemükkel látnak! Ez a kis közösség felismerte, mire képes az ember, ha össze fog és cselekedni képes! Isten áldása kísérje továbbra is Önöket! - fejezte be beszédét a Miniszterelnök úr, Szent Hazánk és népünk alázatos szolgája.
Mindenki értette miről beszélt.
Az ünnepzáró Szózatot az Erdélyi himnusz követte. Méltóságteljesen ért véget az ünnepélyes avatás. Az égen egy felhőcsoport suhant tova a végtelen Fénybe.

*

Hitvallás születése

A nagy sikerű avatási ceremónia után, vidám táncos mulatsággal folytatódott az este. A lakók fáradt, dagadt lábaikkal inkább csak toporogtak, mint ropták a táncot. Pár villanásnyira visszatért a boldog ifjúság varázsa az összevissza kalimpáló megfáradt szívekbe, emlékékek kíséretében.
Hazaérve/ kezébe vette az éjjeliszekrényen lévő képet, szépen megtörölgette, majd elmesélte apuskájának az avatási ceremóniát. Éjszakai pihenője előtt az ablakhoz lépett, a legördülő csillagos ég bársonya alatt az emlékek kertjében sétált egy kicsit. Útja során egy pillanatot elidőzött a régi Hungária fényes termében - első bálja helyszínén, Dankó Pista letört hegedűjének közelében. Majd tovább ballagott a Stefánián, megcsodálva ismét Sziszi gyönyörű szobrát. A Tisza partján haladt tovább. A klinika sort elhagyva elérkezett születése helyszínére, ahol Istentől kapott földi szolgálatát megkezdhette.

*

A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza partján egy szülőszobában felsírt egy kislány. A folyó víztükrében fésülködő felhő bekukkantott az ablakon, köszönteni a gyermeket.
Az egykori kislány megöregedett. Ma is azt vallja, nem születéskor, hanem a fogantatás pillanatában dől el az ember sorsa. Az a pillanat reá örök bélyeget nyomott. Nem a homlokára, vagy a kezére ütötték, - kitörölhetetlenül a lelkébe, s az anyakönyvbe vésték.
,,Bűnös" szülők gyermekeként látta meg a felkelő napot, azon a nyári hajnalon. Az angyalok kórusa néma maradt, könnyeiket hullatták, siratták a ,,burzsuj" gyermeket. Szüleinek minden bűne egy belvárosi hentes üzlet, a ház, amiben laktak/ és egy oldalkocsis motorkerékpár volt. Az államosítás után a folyosó végében lévő pár négyzetméteres mosókonyhába vihették haza az újszülöttet. Házukat, bútoraikat mások bitorolták
Az édesapa évekig nem kapott munkát — a munkásosztály ellenségének— az államosított ,,kapitalistának" nem járt. Alkalmi munkából tartotta el a családját. Műkövesnél és kőművesnél volt segédmunkás. Hajtott lovas kocsit, fát rakott, szenet hordott és vagont pakolt.
Kihasználták reménytelen helyzetüket, szegénységünket, az apát többször megkeresték a hatalom emberei, egy ,,kis szívességért" jobb életet, gyerekeinek szép jövőt ígértek. Barátairól, ismerőseiről értesüléseket, ,,hangulatjelentést" kértek volna cserébe.
Nem vállalta. Tiszta kézzel, becsülettel, egyenes gerinccel alkalmatlan az ember/ effélékre. A visszautasítást nem vették jó néven, hamarosan őt figyelték meg! A megbízhatatlant, az osztályidegent, az ellenséget.
Évekkel később, rájuk mosolygott a szerencse. Egy tsz-ben végre munkához jutott. Isten ajándékának vélte. Egy üldözött szerzetessel és egy volt katonatiszttel hármasban alkottak egy brigádot. Nagy egyetértésben teltek a napok, hízott a jég, kenyeret adott. Valahányszor egyiküknek fogyott az ereje, segített a másik kettő, hogy meglegyen a munkaegység. Naponta kérték a Teremtőt, hizlalja a jeget, amíg csak egyetlen szál nád van a tavon. Téli zimankóban a munka mezején kötött barátságuk egy életen át tartott. Együtt gondozták a nemzeti értékeket. A történelem igazságmagjait elvetették, hogy gyümölcsét az utódok leszüretelhessék.
Az emlékek vetítőjének első kockáján drótkerítés látható sok csigával és óriás udvarral. Álmában sokszor hallja a villamos álmos csilingelését, bőrén érzi a hajnali hideg fuvallatát, a gyári bölcsőde többi részletei elmosódtak.
Az édesanya kereskedelmi érettségivel, segédmunkát végzett.
A következő életkép kristálytisztán ragyog emlékezetének tükrében. Alföldi mezőváros rövid kis utcájában, mázas tetős, frissen meszelt fehér házikó tündököl a napfényben. Két kicsi ablakszemeivel kíváncsian tekinget a keskeny utcára. A ház lábazatára szürke csizmát festettek, amivel pár centire, a szűk járdára büszkén lépett. Robusztus tölgyfa kapu, fekete szurokkal mázolva őrizte a házbelsőt. Vitézek utcájának nevezték a helybéliek. Anyai nagyapa háza abban különbözött a többitől, hogy a bejárata fölött cégtábla hirdette, itt lakik a szerszámkészítő kovács- és reszelővágó mester, Vitéz M. János. A takaros kis ház álompalotává nőtte ki magát a gyermek emlékezetében.
Szünidők során örök karácsonyt varázsolt nagyapó, csillagszóró délutánokon. Keskeny, hosszú műhelyében, szalvétányi ablak előtt, bőrkötényében ülve, a beszűrődő Nap aranysugár fényénél vágta saját készítésű reszelőit a sötétszürke csillogó acélforgács szőnyegen elterülő üllőn. Műhelye végében ívelt lábú parányi asztalkán, kecses üvegvázában, kis nemzeti színű zászló köszöntötte az érkezőt. A mester messze földön híres volt a munkájáról. Készen vásárolt ráspolyokkal nem lehetett sokáig dolgozni, élük hamar megkopott. Munkája elfogyhatatlan volt, felváltva tevékenykedett a kovácsműhely és a vágó között. A gyermek követte őt, bárhol is időzött. Rácsodálkozott a különböző nagyságú fogas kerekeket átölelő széles bőrszíj körtáncára, a bőrből készült fújtatóra, a vörösen izzó acél hajlékonyságára. Örömmel múlatta az időt tatájával a műhelyben, képes újságokat nézegetve. Olvasni nem tudott, de kérdezni igen. Cserfes gyerekként minden érdekelte. Hiába kutat az emlékeiben, ma sem talál benne válasz nélkül hagyott kérdést. Izgatottan várta a nap fénypontját. A pillanatot, amikor öregapja munkáját elvégezve bőrkötényét a fogasra akasztja. Újságpapírt sodort, az acél szőnyeget megkaparta, s kis dobozba töltötte a forgácsot. Néhány lépésnyire az üllőtől a sarokban meggyújtották a fáklyát. A dobozból kipöckölt acélreszelék csillagszóróként szórta megannyi sugarát, ünnepi fénybe öltöztetve az asztalkát, rajta a kicsi zászlót.
A nagyapa sváb származású volt. Az I. világháborút telefonistaként, a tűzvonalban harcolta végig. Súlyos sérüléseiből felépülve, többször önként tért vissza a csatatérre. Hazaszeretetét, bátorságát, vitéz kitüntetéssel értékelte a Kormányzó 1922-ben.
Nevét egy rendelet értelmében magyarosították.
Büszke volt hazájára, népére és vitézségére! Négy gyermekkel áldotta meg a Teremtő. Lányaikat társalgási szinten megtanították németül, de otthon kizárólag magyarul beszéltek. Álmaiban talán sétálhatott a Fekete-erdőben, ősei nyelvén szólva, erről soha nem beszélt. Esténként fehér lepedőre vetített magyar népmeséket olvasott az unokáinak.
A kislány a haza földjének illatával, édesapjával sétálva ismerkedett meg. Az apa elmondta gyermekének, áldott földünk azért oly zsíros és bőtermő, mert őseink vérével van megöntözve. Sétájuk során azt is megmutatta, hogyan ringatja Földanya bölcsőjében az aranyló búzamezőt. Hallgatták a vérvörös ruhácskában öltözött pipacsok kórusát, akik arról énekeltek: soha ne feledjük a múltunkat, mert ki a múltját feledi, a jövőt nem illeti. No, meg aztán, járt itt török és tatár, de mi itthon vagyunk, ez a hazánk!
Álmában sokszor látja ma is édesapja csillogó kék szemét, hallja halk szavát, ahogyan az örök igazságra megtanította:
— Alázattal meghajol a teli kalász, csak az üres ágaskodik értéktelenül felfelé törve.
A hajlott kalászban megduzzadt búzaszemen együtt fedezték fel a Krisztus fejet.
Nemzeti imánkat már akkor megtanulta, amikor még nem volt minden betű tisztán formálva az ajkán. Ünnepnapokon a Himnuszt, az asztalt körbe állva énekelte a család. Oly természetes volt ez számukra, mint a mindennapi asztali áldás. Hiába kérdezte olyankor a felnőtteket, miért sírnak, ha énekelnek? A válasz elmaradt, megsimogatták szőke copfos fejét, miközben a könnyeiket nyelték.
Lengyel nagyanyjától halott először Kodályról. A nagymama gyönyörű hangján sok népdalt énekelt az unokáinak. A hagyományok őrzőjeként tisztelték, ismerték. Elképesztően sok mesét tudott. Játszva tanított, olyan ajándékot adott, ami kevés gyermeknek jutott akkoriban. Láttak halottat háznál ravatalozni, hallották a sirató asszonyok kántálását, búcsúkon, körmenetekben vettek részt. Múzeumba hamarabb eljutottak, mint a bábszínházba.
A nagyanyó/ halála előtt érgörcsöt kapott, félig eszméletlen állapotában idegen nyelven imádkozott. Ekkor tudatosult a gyerekben, más az anyanyelve. Honnan is tudta volna, hiszen a mellkasában magyar szív dobogott.
A gyermek a kapott örökség magjaiból erős gyökeret eresztett, olyan fa fejlődött a gyökér fölött, ami minden viharnak ellenállt és hitvallássá terebélyesedett.
Lehet a vére kevert annak, aki szívében, lelkében magyar! Mária országában, a Szent Korona védelmében vállalja a sorsát. Élete fája legyen dúsan termő, vagy szaggassa, tépje vihar, koronáját, gyökerét megtartja, hazáját, népét, soha el nem hagyja, meg nem tagadja! Ha majd eljön az óra, lelkét az Úr elé viszi, hogy tettét megítélje, testét a Szent Haza földjének visszaadja!

Vége


Leütötte a négy utolsó betűt. Évek óta erre a pillanatra várt. Elkészült, a nagy mű - felsóhajtott. Megdörgölte viszkető szemét, műkönnyet cseppentett bele. Pihent pár percet lehunyt szemhéjjal. Elfáradt. A szíve is egyre többször rakoncátlankodott.
Megnyitotta a csevegőt, fülébe illesztette a mikrofon-tappancsokat, és távolban élő unokáját hívta. Nem sokáig beszélgettek, a fiúnak menni kellett, éjszakai műszakba. Lehajtotta laptopját, majd a szomszéd szoba felé vette útját, jó éjszakát kívánni barátnőjének.

folyt. köv.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 738
  • e Hét: 3605
  • e Hónap: 9977
  • e Év: 60768
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.