|
2014-08-18 09:34:42, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Szerelemre születtem
"Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe." (Antoine de Saint-Exupéry)
Anna a masszázs szalonban várakozott felvételre. Már harminc éves volt, de tizennyolcnál senki sem gondolta volna többnek. Erőteljes egyénisége tükröződött az arcán. Munkanélkülivé tették, mert táppénzre kellett műtétje miatt mennie. Nem érdekelte a munkáltatót, hogy egyedül neveli kisfiát. Ereje a rengeteg tizenhat órázástól fogytán volt, úgy érezte, lemerült, mint egy elem. Az utóbbi hónapokat hatalmas idegfeszültséggel élte meg, minden szám és adat, amit fel kellett vinnie a gépbe megterhelte idegrendszerét. Úgy érezte, pihennie kell.
Megérkezett a szőke, rövid hajú, fiús kinézetű Vera. Közönséges volt és erkölcstelen. Ittak konyakot. Vera javasolta, hogy hagyják ott a szalont, menjenek el egyik férfi ismerőséhez a Martintelepre. Becsengettek a hatalmas új építésű házba Lacihoz, akinek saját kocsmája volt nem messze. A férfi itallal kínálta őket. Anna feje teljesen elborult és belement a hármas szexnek nevezett férfi kielégülésbe. Csakhogy ő saját magát adta, szerelmes természetét, teljesen átadta magát a férfinak, szemei előtt rózsaszín fátyol lebegett, szerelmes lett. Ilyenkor egy nő teljesen befogadóvá válik, teste készen áll a megtermékenyítésre.
A férfi azt akarta, hogy a két nő leszbizzen előtte, de Anna ezt visszautasította még mámoros állapotban is. Vera megunta az ingyen szexet és lelépett.
Anna két napig volt a férfi ágyában, néha kiment tusolni. Hatalmas szerelmeskedések voltak ezek, bár a férfi kurvának nézte, úgy is kezelte. Amikor vendége érkezett, rejtegette az asszonyt, mint egy szégyenre okot adó teremtményt. Szerelmeskedéseik közepette Szandi szívhez szóló slágerei mentek elejétől a végéig. Teljesen elmosódott az idő, az alkohol hatására elfelejtkezett a gyerekéről, akit ott hagyott étel és ital nélkül, hiszen azért indult el, hogy testével, mely egyetlenként maradt meg erejéből pénzt keressen eredetileg.
Egyszer csak kijózanodott, egyik pillanatról a másikra a harmadik nap reggelén. Eszébe jutott kisfia. Hamar öltözködött és közölte Lacival, hogy neki sürgősen el kell mennie, várja a gyereke. - Úgy, még gyereked is van? - felelte gúnyosan a férfi.
Anna pénzt kért taxira, mert szégyenében rejtőzködött az emberektől, nem tudott volna busszal a több napos részegség után hazautazni. Máris otthon akart lenni, de hogy miből ad enni fiának, továbbra is talány maradt. Senkije nincsen az idegen, erkölcstelen városban, ahol szív nélküli lakosok élnek, nincsen kitől még kölcsön kérnie sem.
A férfi hosszas rábeszélésre odalökött neki egy ötszázast. Ennyi a kurvák bére, azoknak, akik szerelemre születtek.
Hazaérkezése után kisfia már az iskolában volt. Összeszedte magát és elment a tanács szociális osztályára kölcsönért. Ott egy aranyos ügyintéző volt, látta az anya kétségbeesését, kitöltetett vele egy nyomtatványt és kiutalt azonnal pár ezer forint szociális segélyt. Anna gondolatai egyfolytában a kisfia körül jártak, hogy éhen volt két napig, korgó gyomorral ült az iskolában. Szíve üres lett, úgy érezte magát, mint egy utolsó ember a városban.
2014. augusztus 18. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
