|
2014-08-29 01:50:51, péntek
|
| |
| |
Anyanyelv használatának lehetetlenségei a gyári szakmunkások körében...
Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..."
Ezzel a lelki erőszakkal lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban. ... Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" - pedig még a (propaganda)csapból is ez folyt!
*
Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára*"
*
"Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori ,,BESZÉLŐ SZERSZÁM" mintájára - a legújabb kori: NEM BESZÉLŐ változatot.
Hogyan?
Úgy, hogy a három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről."
*
Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a TEXTILIPARI MUNKAGÉPEK ISZONYATOS ZAJJAL MŰKÖDTEK, MŰKÖDNEK. Ebben a ZAJBAN LEHETETLENSÉG volt az ANYANYELVI BESZÉD HASZNÁLATA!
*
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért.
Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori (napjainkban, 1995-96-ban is érvényben lévő) rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis MUNKAHELYI FÜGGETLENÍTETT PÁRT- KISZ- és SZAKESZERVEZETI BIZOTTSÁGOK (1990-től a Munkaügyi Hivatal) JAVASLATÁVAL."
*
A "Tudósítás" főszereplője,FŐNÖKE szemében "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), "akitől azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy:
- "NINCS SZÜKSÉGEM ÉRETTSÉGIZETT VARRÓNŐRE!"."
A történet főhőse nem adta fel és EGÉSZ ÉLETÉBEN - folyamatosan - TOVÁBBTANULT, többnyire ÖNKÉPZÉSSEL.
*
Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1974/75-ös KISZ-oktatási évre, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által kiadott, Szabad hazában című ,,tankönyv"-ben, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője: Molnár Géza így kesereg:
- "...F.L.-néval** beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal" (1990-ben még csak 48 éves volt), "aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né."
Ebben a "tankönyv"-nek nevezett kiadványban, ugyanebben a riportban a szerző egy mérnököt is megszólaltat.
- "...a beszélgetést L.K. mérnökkel*** folytatom, a kelmetechnológiai osztály
vezetőjével. Pesterzsébet? NEM ISMERI A KERÜLETET, nincs is erre ambíciója, SEMMI SEM KÖTI IDE."
De azt MEGIGÉRI, hogy:
- "Az ÖTÉVES TERV VÉGÉRE a TERMELÉST MEGDUPLÁZZÁK, a termelékenység fokozásával." Ami leggyakrabban a NORMA EMELÉSÉVEL járt. Vagyis, UGYANANNYI IDŐ ALATT, UGYANANNYI BÉRÉRT, TÖBBET KELLETT DOLGOZNI.
*
A FALVAKBÓL, KISTELEPÜLÉSEKRŐL TOBORZOTT, és egy-egy nagyobb VÁROSBAN (FŐVÁROSBAN) MŰKÖDŐ GYÁRAK MUNKÁSSZÁLLÓIN elhelyezett lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük, mint az előbbi riport munkásnőinek.
Beszélni kellene végre arról is, hogy csak a fővárosban, az úgynevezett MUNKÁSSZÁLLÓKON elhelyezett (évfolyamonként 1200-1500 fő) ÉPÍTŐIPARI- főleg FIÚ SZAKMUNKÁSTANULÓ helyzete egyenesen TRAGIKUS volt, mert ők a HÁROM TANULÓÉVÜK alatt csak a SZÁLLÓ-MUNKAHELY-KÉPZŐ-KOCSMA (italkimérő a gyárkapuba telepítve)-SZÁLLÓ ÚTVONALAT ISMERHETTÉK meg a fővárosból - a világ egyik legszebb városából! Ezekről a Vendéglátó Vállalatokhoz tartozó italboltokról és italkimérőkről az akkori VENDÉGLÁTÓS IGAZGATÓ: Boros(s) Péter - a későbbi ,,rendszerváltoztató" belügyminiszter, illetve miniszterelnök többet tudna beszélni! (1990 előtt egy s-sel írta még a nevét.)
Miért volt ez annyira tragikus?
Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt GYÖKÉR NÉLKÜL KITÉPÜNK ,,ŐSHONOS" HELYÉRŐL ÉS ÚGY AKARJUK IDEGEN TALAJBA ÁTÜLTETNI.
*
Kiegészítő megjegyzések:
*=modern rabszolga: Amikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a rabszolga fogalomra - rátalálva döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt valójában.
**= Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen!
Itt, a "határon belül" is ugyanolyan módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről, mint a határon túl élőket! A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.
***= A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen (munkásokkal, munkásnőkkel) ÚJ PROLETÁROKKAL, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a ,,rendszer" működött volna és a ,,rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 25. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
