|
2014-09-13 07:14:00, szombat
|
| |
| |
1975. május ...Győzelmi ünnepély...
Szovjet sírok, ágyúk,díszlövések...
A magyar úttörők az orosz katonák
sírjaira virágot visznek, hintenek...
s az égre lövők arca oly kevély!
1975. május... egy csendes kis temető zugában
kopott, rogyott, jeltelen, névtelen sírok,
alattuk alusszák örök álmukat Ők is,
akik szintén katonák voltak:
de csak magyarok...
Őket még gyászolni sem lehet,
azt nem engedi a ,,hős" szolgai önérzet,
hát az ő szívük nem értünk vérzett?
Most pedig bitang-módon a végzet
kitagadná a magyar földből Őket.
Egy-egy szál virágot Nekik is vigyetek,
egy-egy csepp könnyet Értük is ejtsetek
Hisz ezek a névtelen, szerény néma holtak,
hajdan Apáink és testvéreink voltak!
Mester Miklós
Megj.: A verset az Ötvenhatos Nemzeti Párt lapjának 1995. júniusi, IV. évfolyam 6.számában találtam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
