Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kohut Katalin: Csipkebokor a pusztában (Misztikus titkok 2.)
  2014-09-16 16:36:45, kedd
 
  Kohut Katalin: Csipkebokor a pusztában

Marjalaky gróf és Széplaky báró barátok voltak. Nem véletlen talán, hogy mindketten hittek az okkultizmusban.

Marjalakyval fiatal jogász korában egy megmagyarázhatatlan, borzongtató eset történt. Egy temető mellett haladt el holdvilág fénye mellett egyik ásítozó csöndességében az estnek, amikor hűvös fuvallat érintette a kezét. Szíve megdermedt, s bár addig soha nem volt ijedős, mégis reszketett minden részében. Tanulmányaiból tudta, hogy a halotti világgal való találkozás mindig jéghideg érintéssel jár, s hogy időnként, amikor üzenni akarnak az élőknek, képesek áthágni a láthatatlan világ törvényeit.
Vándor, mentsd meg a lelkemet! - hallotta ezt követően a földöntúli, leány csengésű gyönyörű hangot.
Marjalaky összeszedte minden bátorságát, hiszen a temetőbe kellett bemennie, melynek lakói már megnyugodtak földi tetteiktől. Még nappal sem szívesen háborgatta nyugalmukat, s éjjel kísértetiesnek tűnt a hely, a szellőfütty volt kísérője az éjjeli bagollyal együtt. Megszaporázta lépteit és a kriptába tartott szinte ösztönösen. Nyitva volt a koporsó, benne feküdt egy csodálatos barna hajú leány hófehér ruhában. Nevét kibetűzte az odahelyezett feszület feliratából: Johanna. S ahogyan elbűvöltem, bár kővé meredten nézte őt, a túlvilági hang mesélni kezdett.
Vándor, mentsd meg a lelkemet, mert addig nem pihenhetek nyugodtan, míg a fiamat nem tudom biztonságban.

Apámmal éltem itt Solotoban egy nemesi házban. Édesanyám születésemkor itt hagyott bennünket. Hatalmas volt a szerelem, apám soha többé nem házasodott meg, jogászként dolgozik a városhatóságnál. A törvény tisztességtelen képviselőivel sokszor került szembe élete során. Hatalmas udvartartásunk van mai napig, sokféle alkalmazottat foglalkoztatva. Én énekeltem, gyakran felkértek a bálokon, rendezvényeken is egy-egy áriát előadni. Szívesen tettem eleget a kéréseknek. Amikor nagylánnyá cseperedtem, sokszor sétálgattam a nemes fákkal, növényekkel tarkított hatalmas kertünkben. Szemem gyakran megakadt a béresen, annyira szép és daliás termetű volt, felhívta magára a figyelmet. Egy napon leejtettem csipkés keszkenőmet. Ő szolgálatkészen odaugrott elém, lehajolt, átnyújtotta nekem, s megcsókolta a kezemet. Elvörösödtem, szívem dobbanása megakadt egy pillanatra, villámlást éreztem. Szerelmes lettem. Attól a naptól kezdve titokban találkozgattunk a melegházban, ahol nyári lak is berendezésre került trópusi növényekkel. Terhes lettem, hasamat bő ruhákkal rejtegettem apám és az emberek elől. Lemondtam a fellépéseket is. Óriási fájdalomra ébredtem egy hajnalon. Nagyon megijedtem, tudtam, hogy eljött az idő. Világgá indultam, neki a pusztának. Egy magányos csipkebokorhoz értem, amikor a kínok kínja borította el testemet. Hatalmasat kiáltottam, a földre rogytam, s megszültem gyermekemet.
Bebugyoláltam a felsőmbe és folytattam az utamat rogyadozva, egyre gyengébben. Így értem el az erdőben egy kis házikóhoz, ahol egy öreg füvesasszony éldegélt egyedül. Fiamat reá hagytam, akit Jánosnak neveztem el. Megbeszéltem, hogy havonta fizetek az ellátásáért, vállalja el a gyermek tartását. Visszalopóztam apám házába és egy levelet hagytam neki az éjjeliszekrényem fiókjában, melyben leírtam mindent. Elbujdostam szégyenemben, úgy éreztem, a bélyeget, melyet homlokomon cipelek, mindenki látja. Szemlesütve haladtam utcákon, tereken, falvakon át, míg egyik nemesi fiatalember felismert és meghívott a házukba. A lelkére kötöttem, ne szóljon apámnak az ott létemről. Addigra annyira legyengült az egészségem, hogy az első vetett ágyban töltött éjszakán örökre lehunytam a szemeimet. De látod, nem nyugodhatom békességben, mert gyötör a fájdalom a fiam és apám miatt. Add oda a levelemet apámnak a gyermekemmel együtt kérlek!

Marjalaky a vallomástól kicsit megnyugodva távozott a temetőből korom sötétségben. Megkereste a javasasszonyt és elvitte Jánost Johanna apjának.
Az apa a levél végig olvasása után megértett mindent és szinte magán kívül hatalmas bánatában ölelte magához Jánost, a leánya hasonmását.

Ekkor Marjalaky ismét hűvös fuvallatot érzett a karján és meghallotta az ismerős tisztán csengő hangot:
Köszönöm vándor, hogy megmentetted a lelkemet!


2014. szeptember 16.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Őszi derengés
  2014-09-16 07:36:08, kedd
 
  Kohut Katalin: Őszi derengés

Távolban hófehér sziklaszirt dereng,
összemosódik éggel, messzi mereng,
nem hiszi, sápadt arcú nap világol,
fényesség uralkodik őszi világon.

Meredek az út, mely hozzá felvezet,
hulló falevél jelzi ősz-ünnepet,
erdő nem beteg, sárgaságot öltött,
halál színe tán. Szívem kíván ötöt:

jót, vígságot, békét, szerelmet, reményt,
a zöld-temető gyásza így véget ért,
mert csak álmodik erdő és az ember
új világról, mely tavasszal ébred fel.

2014. szeptember 16.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Kegyelmet adj!
  2014-09-16 07:00:32, kedd
 
  Kohut Katalin: Kegyelmet adj!

Elszánt beteg testem, lehet életerő még a remény,
tünemény voltam az ország felett, s már szívem kemény.
Zene már nem borzongtat, fogságban nem dalol az ember.
Álom valóság az elmúlás, kegyelmet adj szeptember!

2014. szeptember 16.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Madzsnún éneke
  2014-09-16 06:51:40, kedd
 
  Kohut Katalin: Madzsnún éneke

Leila fehér rózsájával emlékezem
és hófehér galamb egykori hírt hoz nekem
Madzsnún hű szerelméről, akinek éneke
Énekek énekének öröksége, éke.

Szeretlek, mint mirtuszvirág a szűzlány testet,
a telivér a friss zöld füvet, mit legelhet
és a szelindek jó gazdáját hűségesen,
s énekes ifjú a madártrillát reggelen.

Istennőm vagy Te, örökké már a kedvesem,
eljegyeztelek, pecsét vagy az én szívemen.
Szemed barnasága földet jelenti nekem,
fekete hajad zuhatagáért megveszem.


Rizskása fehér fogaid, mint ágyúgolyók,
sugárzó szépségük elvakít, s olyan mohók,
csak úgy hörpöngetik a szerelem nektárját,
duzzadó rózsa ajkad csókom illatárját.

Egész világgal ér fel öled remegése,
befogadtál, enyém lett szerelmed egésze,
s mert egyetlen fénysugár vagy asszonyok között,
megadó testem-lelkem holtig hozzád kötött.

Leila hitvesem, kecses, szép alakodat
látni kívánom szüntelen, s íves arcodat.
Fehér rózsa lettél porhomokban teremve.
Szerelem bódító mámor jöjj kebelembe!

2014. szeptember 16.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 796 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 668
  • e Hét: 2990
  • e Hónap: 9231
  • e Év: 61497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.