|
2014-09-16 15:09:13, kedd
|
| |
| |
"Csak azt tudom mondani, hogy sohasem késő. Sohasem késő, és mindig olyanokat kell találni, akik bátorítják az embert, hogy abba az irányba menjen, ahova menni akar. Ez nagyon érdekes. Szerintem azért nem merjük a vágyainkat komolyan venni, mert abban a pillanatban, amikor én megmondom, hogy ezt akarom, akkor a társaságom kettéválik. Lesznek olyanok, akik azt mondják, na, gyerünk! És lesznek olyanok, akik azt kérdezik: ,,Megőrültél?" Abban a pillanatban, amikor azt kérdezik, ,,Megőrültél?", vége a barátságnak, menjenek a francba! De az ember mindig attól fél, hogy ha komolyan veszi a vágyait, akkor egyedül lesz. Pedig soha nem késő. A legidősebb páciensem hatvannyolc éves volt, mikor elkezdte a terápiát. Hetvenkét éves korában meghalt, de mielőtt meghalt, azt tudta, hogy az a négy év megváltoztatta az életét, és mindent megértett. Soha nem késő." (Feldmár András: Szégyen és szeretet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
