Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Pio atya, a mosolygós szent
  2014-09-23 17:02:08, kedd
 
  Az Úr Jézus egy alkalommal ellenőrző körutat tart a mennyországban, és megdöbbenve tapasztalja, hogy egészen rossz arcú emberek vannak bent, a kapu környékén. Odamegy Szent Péterhez, és megkérdezi tőle: - Hát ezek a csavargók hogy kerültek ide? - Uram - feleli Szent Péter -, én nem akartam panaszkodni neked, de sajnos, ha egy kicsit nem figyelek oda, édesanyád mindjárt idejön, kinyitja az ajtót, és beengedi ezeket a ronda alakokat. - Ez volt a közelmúltban szentté avatott Pio atya egyik legkedvesebb vicce - mondja Pacsay Fidél kapucinus atya, akit rendtársáról, a közelmúltban szentté avatott és szeptember 23-án ünnepelt stigmatizált olasz szerzetesről kérdeztünk.
Teljesen téves az a kép - mondja Fidél atya -, amely sok emberben különböző filmfelvételek nyomán alakult ki Pio atyáról. Ezek a dokumentumok sajnos majdnem mindig egy mogorva embert mutatnak, aki türelmetlen a körülötte lévő hívekkel. Az persze igaz, hogy sokszor keményen kellett viselkednie a nemegyszer tolakodó zarándokokkal szemben, akik a keze után kapkodtak, vagy épp a kordájából akartak levágni egy-egy darabot. Ilyenkor aztán valóban "odacsapott" a szerzetesi övével. Efféle, szigorú képeket rögzítettek róla a filmesek, viszont rendtársai - mondja Fidél atya - nagyon jól tudják, hogy bármennyire is szenvedett stigmáitól, vagy küzdött idegi fájdalmaival, alapjában véve vidám ember volt, tudott mosolyogni, sőt, amint a fenti példa is mutatja, még vicceket is mesélt. Nagyon szerette a rendtársait, mindig részt vett a közös társalgásban a kapucinusok számára kötelező esténkénti félórás rekreációk során - mondja Fidél atya, aki elmesélt néhányat a Pio atyáról rendtársai körében keringő történetek közül.
Az egyik rekreáció alkalmával - a második világháború után - társai évődtek vele, felidézve azt az időt, amikor Pio atya az első világháborúban katona volt. Amikor behívták, olyannyira nem volt elegendő fegyver a front mögött, hogy a puskafogásokat nádszálakkal gyakorolták. Igen ám - mondta Pio atya -, de mi így is megnyertük azt a háborút, ti viszont géppisztollyal a kezetekben is elvesztettétek ezt a mostanit.
Egyszer - buszkirándulásuk egyik állomásaként - angol szerzetes tanárok és papnövendékek érkeztek San Giovanni Rotondóba. Pio atya vezette körül őket a templomban és a kertben, s míg kalauzolta a vendégeket, többször is nagyokat nevetett. A vendégek "komoly szerzetesek" voltak, és egymás között sutyorogni kezdtek: - Ez az ember szent? Egy szent nem hahotázik ekkorákat. - Búcsúzáskor, a sekrestyében Pio atya elkérte a rektor breviáriumát, és egy félig üres oldalra néhány mondatot írt ceruzával, majd viszszaadta a könyvet. A buszba szállva a rektor elkezdte keresgélni, vajon mit írt neki Pio atya, és döbbenten olvasta a bejegyzett latin mondatokat. Előrement a mikrofonhoz, és így szólt a többiekhez: - Hallottam, hogy ti is botránkoztatok azon, mekkorákat nevetett Pio atya. Búcsúzáskor elkérte a breviáriumomat, és beleírt néhány mondatot. Bevallom nektek, hogy volt egy nehéz filozófiai problémám, amelyen már sokat törtem a fejem, bár soha senkivel sem beszéltem róla. Pio atya, anélkül, hogy beszéltünk volna vele erről, négy mondatban öszszefoglalta a választ az én nagy problémámra. Úgyhogy bármekkorákat nevetett, elismerem, hogy szent ember.
Peregrino atya, aki nemcsak kapucinus szerzetes, hanem orvos is volt - meséli Fidél atya - sok időt töltött Pio atya mellett, ápolta őt. Délben Pio atya mindig fölment a kórusra, hogy annak ablakából mondja együtt az Úrangyalát a téren egybegyűlt emberekkel, majd áldást adott, és integetett nekik. Rendszerint karinget vett fel stólával, mielőtt az ablakhoz ment volna. Egy alkalommal, mikor megérkezett a kórusra, szinte csikorgott a fájdalomtól, szürke volt az arca. Miközben Peregrino atya rásegítette a karinget, a művelet közben összeborzolta páter Pio haját, úgyhogy azt mondta: - Várjon egy kicsit, atya! - Előkapott egy fésűt, megigazította Pio atya haját, majd így szólt: - Mehet, páter, éppen olyan, mint Szent Antal! Erre Pio atya úgy elkezdett rázkódni a nevetéstől, hogy percekig várni kellett, míg elkezdhették az Úrangyalát.
E történetek mind azt bizonyítják, hogy Pio atya a hétköznapok embere volt, és nem egy sokak által elképzelt, magasban lebegő, "fennkölt szent" - mondja Pacsay Fidél atya, aki a szent életű szerzetessel kapcsolatban a magyar kapucinusok egy személyes emlékét is megosztotta velünk, amely látnoki karizmájáról tanúskodik.
Annak idején az egyik hazai rendtárs, Bertalan atya havonta írt levelet Pio atyának, aki válaszolt is ezekre. Amikor 1950-ben Magyarországon feloszlatták a rendeket, egy alkalommal azt is megkérdezte tőle, mit tanácsol a hazai kapucinusoknak az akkori nehéz helyzetben. Különös módon már két nap múlva, római bélyegzővel megérkezett a válasz, amelyben Pio atya megüzente, hogy mit kér a Szűzanya a papoktól. Azt is megírta a szerzetes, hogy a következő hétfői kerületi papi gyűlésen minden papnak, az egyházmegyéseknek is adják a kezébe az üzenetet. Bertalan atya egy rendtársát kérte meg, hogy fordítsa magyarra az olasz levelet, de mivel az el volt foglalva a feloszlatás gondjaival, az üzenet kiosztása elmaradt. Három-négy nappal később érkezett is egy dorgáló levél Pio atyától, hogy miért nem teljesítették kérését. Ezután Bertalan atya már csakhamar lefordította Pio atya üzenetét, és utólag, postán elküldte a címzetteknek. A levél a történelem viharaiban elveszett, de Pio atya emléke, élete példája, mint Isten és az örök élet világának tanújele ma is eleven rendtársai körében.
Szigeti László
2002. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa a harmincnégy évvel ezelőtt, 1968. szeptember 23-án elhunyt olasz kapucinus szerzetest: Pietrelcinai Pio atyát, aki élete nagy részét San Giovanni Rotondoban töltötte, elsősorban a kolostor melletti templom gyóntatószékében. Megkapta a lélekbe látás adományát, s ennek segítségével még inkább az Isten eszköze tudott lenni a bűnbánó emberek ezrei számára. Stigmatizált volt, több mint ötven éven át hordozta testén Krisztus öt sebét. Egyszerű életmódja, Megváltójával összeforrt, áldozatokat is vállaló aszkéta élete sokakat vonzott. A szentmiséket rendkívül nagy átéléssel mutatta be. Meg nem értések, keresztek az ő életét is gyakran megnehezítették. Kitartó imára buzdította a híveket, s ebben ő maga is példát mutatott. A Boldogságos Szűzanya pártfogásába ajánlotta mindennapjait. A "Mária, a kegyelmek anyja" nevet viselő kolostorban halt meg.		  
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
"Pio atya az enyém"
  2014-09-23 16:55:31, kedd
 
  Mindenkié vagyok egészen. Mindenki mondhatja: "Pio atya az enyém". - Nagyon szeretem testvéreimet a száműzetésben. Úgy szeretem lelki gyermekeimet, mint saját lelkemet, és még annál is jobban. Megszültem, visszavezettem őket Jézushoz fájdalomban és szeretetben.
Magamról megfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről soha; sőt bizton állíthatom, hogy amikor az Úr szólít majd, ezt mondom neki: "Uram, én a mennyország ajtajában maradok, akkor megyek csak be, ha látom, hogy gyermekeim közül az utolsó is bejutott". Nagyon szenvedek, hogy nem szerezhetem meg Istennek minden testvéremet. Úgy elszorul a szívem, hogy majdnem belehalok, amikor látom a sok szenvedő lelket, akiken nem tudok segíteni, és látom megannyi testvéremet a sátán szövetségében.		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
0-ás kórterem -4.
  2014-09-23 15:06:24, kedd
 
  A hajnali pirkadat bekukkantott a pici teakonyha ablakán, amikor Tereza belépett kávét főzni magának. Szívében szomorúság költözött, alig egy órája, hogy a *fiúk levitték a betegét a proszektúrára, aki visszaadta lelkét a Teremtőjének. A hosszú küzdelem vereséggel zárult, sokszor bizonyította a sors itt ritkábban vannak győztesek, mint az élet más területén, egy ilyen osztályon nem a start pillanata számít ki hogy veszi az akadályokat, hanem a végcél elérése a döntő, ahol az élet lakik. A második infarktusát már nem tudta legyőzni a férfi. Hiábavaló volt minden próbálkozás a halál megelőzte és szorosan ölelte magához zsákmányát.
Sokan úgy gondolják, ezeken az osztályokon természetes dolog az elmúlás és megszokja az ember. Nem így van. Minden beteg elvesztését kudarcnak élik meg és egy kicsit vele halnak ők is. Sokáig emlékeznek a beteg mozdulataira, szavaira, családjára és beszélnek róla, így dolgozzák fel a távozását.
Nem egyszerű a mindennapi küzdelemben veszíteni, de menni kell tovább, mert a másik beteg arra vár, hogy harcoljanak tovább az ő életéért. Legnagyobb ellenségük a tehetetlenség.

Terezának édesanyja halála jutott az eszébe.

Egy másik város intenzív osztályán kellett végignéznie élethalál mezsgyéjén lévő édesanyja szenvedését.
Ott állt az ágya mellett, szeme a monitoron, a lélegeztető gép nehéz szuszogása elővetítette a közelgő haláltusát. Potyogtak a könnyei és tehetetlen volt. Nézte az édesanyját, nem tudott segíteni, semmit sem tehetett, hogy a szenvedésén könnyítsen.
Lehajolt megcsókolta a kezét, megköszönve az életét, a szeretetét, ennél többet nem tehetett. Néma sírásából, hangos zokogásban tört fel. Az ügyeletes orvos odament hozzá, felajánlott egy nyugtatót, de udvariasan visszautasította, elvből nem vett be nyugtatót, sem altatót soha. Az orvos akkor azt javasolta menjen haza, pihenjen le egy kicsit, értesíteni fogja a családot, ha eljön majd az utolsó előtti óra, hogy itt lehessenek és felkészíthessék édesanyjukat a nagy útra. Akkor ott úgy érezte, legjobb, amit tehet, ha hallgat az orvos tanácsára és kicsit lepihen, mielőtt... Bár ne tette volna! Hitt volna a szemének, a monitornak, saját tapasztalatainak, mert épp, hogy hazaért alig egy óra múlva a húga hívta és közölte a megmásíthatatlant, a visszafordíthatatlant, az édesanyjuk eltávozott, egy újabb infarktus azonnal végzett vele.
Forgott vele a világ, úgy érezte, nem kap levegőt, a lábai elgyengültek, remegtek, nem látott a könnyeitől, bűnösnek érezte magát, amiért eljött és nem foghatta a kezét, nem csukta le a szemét. Ostorozta magát, miért hitte el, hogy vannak még órák és együtt lesznek majd, amikor a hazavetés angyala megérkezik.
Soha nem bocsátotta meg magának, bűntudatát avval tudta enyhíteni, hogy a mennyei találkozásukon bocsánatot kér tőle.
Újra átélt fájdalom terhével a lelkében itta meg hajnali kávéját, miután megtörölte könnyes arcát, elindult a kórterem felé, ahol vártak rá a betegek.
Kicsit felerősítette a monitorok csipogóját, regisztrálta az értékeket, elvégezte a reggeli mosdatást, megsimogatta a betegek arcát, beszélgetett velük, levette tőlük a vért, megírta a laborvizsgálatokhoz szükséges kérőlapokat, gyógyszerezett, ellenőrizte az infúziók cseppszámát, rögzítette az adatokat, átnézte az óránkénti állapot- és eredményeket regisztráló mappát, majd megkezdte az osztályátadó írását. Mire végzett, megérkezett a váltás, átadta a betegeket és elindult az öltöző felé.

A kórház előtti téren az öreg fák lombjainak levein pajkosan fogócskáztak a napsugárgyerekek, de ezen a reggelen nem tudott örülni nekik.

*fiúk = beteghordók

Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek hangja c. könyv nyomán ( 2008 ) részlet		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nap szentje: Pietrelcinai Szent Pio atya kapucinus szerzetes
  2014-09-23 14:39:45, kedd
 
  Francesco Forgione (1887. május 25, Pietrelcina, Olaszország - 1968. szeptember 23, San Giovanni Rotondo, Olaszország) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.
Francesco Forgione 1887. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, Sanvio tartománybeli kisvárosban, Pietrelcinában, Grazio Mario Forgione (1860-1946) és Maria Giuseppa de Nunzio Forgione (1859-1929) második gyermekeként. 4 testvére közül volt egy bátyja: Michele, és három húga: Felicita, Pellegrina, és Grazia (aki később apáca lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. A nem messzi Szent Anna kápolnában keresztelték meg, ahol később ministrált is. 10 éves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami késleltette tanulmányai megkezdésének idejét. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: "családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se."
Pietrelcina vallásos város volt, ahol az év összes ünnepnapját megtartották és a szenteket is nagy tisztelet övezte. Francesco szülei gyakran meséltek gyermekeiknek bibliai történeteket, és gyakran tanulmányozták a Szentírást. Úgy tartják, hogy Francesco gyermekkorától kezdve látta Jézust, Szűz Máriát és az őrzőangyalát, és beszélgetni is tudott velük, és amíg gyermek volt, meg volt róla győződve, hogy erre mások is képesek. 12 évesen részesült az elsőáldozás és a bérmálás szentségében.
Fiatal korában gyakran voltak mennyei látomásai és elragadtatásai. 1897-ben, az elemi iskola harmadik évének befejezése után egy adományokat gyűjtögető kapucinus szerzetessel való beszélgetést követően fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy szerzetesnek áll. 1903. január 6-án belépett a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, ahol ugyanebben a hónapban öltötte föl a ferences habitust és kapta a Frater Pio nevet (=Pio atya). Novícius korában állítólag gyakran érték támadások a Gonosztól, aki egy esetben egy vörös szemű, fekete kutya képében jelent meg egy éjszaka a cellájában.
1910. augusztus 10-én Beneventoban elnyerte a papszentelés szentségét. Az ezt követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a stigmák megjelentek: tenyere közepén, talpán és a mellkas egy pontján (Vö. 1911. szept. 8-án írt lelki vezetőjéhez levelét, in: Pio atya levelei. MÉCS, Budapest, 2008., 28-29. old.). A fájdalom intenzitása bizonyos helyzetekben nőtt, máskor csökkent. Ezen fájdalmaknak hatására egészségi állapota megromlott, ezért otthon maradhatott. Ezen idő alatt iskolában tanított és naponta tartott prédikációkat.
1916. szeptember 4-én Piót San Giovanni Rotondóba helyezik, a Gargano hegyekbe. Vele együtt 7 atya működött a kolostorban. Katonai szolgálatát leszámítva haláláig itt élt. 1918. szeptember 20-án imádság közben megjelennek kezén, lábán és oldalán a stigmák. Értelmüket látomás tárja fel Pio számára: Krisztus társa lesz a szenvedésben. A stigmák néhány héttel Pio halála előtt teljesen eltűntek testéről. A San Giovanni Rotondóban való tartózkodása alatt meglátogatta őt a fiatal pap Karol Jozef Wojtyła (a későbbi II. János Pál pápa), akinek állítólag megjósolta, hogy pápa lesz.
Pio életében a stigmák mellett legismertebb és több tanú által igazolt rendkívüli jelenség a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, valamint az ún. bilokáció (egyszerre két helyen való jelenlét). Közismert, több esetben tanúsított és sokszor vizsgált jelenség volt továbbá a rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok) és egy nagyon kellemes, intenzív virágillat, amely jelenlétéhez vagy az általa használt tárgyakhoz kötődött. (Ld. Castelli, Francesco: Padre Pio sotto inchiesta. Ares, Milano 2008. Közli a jelentést arról a vizsgálatról, amelyet Rafaele Carlo Rossi püspök 1921. június 14. és 24. között tartott San Giovanni Rotondóban a (mai nevén) Hittani Kongregáció megbízásából.)
Egy csoda, amit Padre Pio első csodájaként azonosítottak, 1908-ban történt. Akkor Montefusco monostorában élt. Egy napon egy zsákba gesztenyéket gyűjtött, amik egy közeli erdőben nőttek, és a zsákot Pietrelcinába küldte a nagynénjének, Dariának. Nagynénje mindig nagy szeretettel volt iránta. Az asszony megette a gesztenyéket és eltette a zsákot. Néhány nappal később valamit keresett egy fiókban, ahol a férje általában a puskaport tartotta. Ez este volt, úgyhogy egy gyertyát használt, hogy világítson vele a szobában, amikor hirtelen a fiók kigyulladt, és Daria nagynéni arca megégett. Hirtelen felkapta azt a zsákot, amit Piótól kapott, és enyhülést keresve az arcára tette. A fájdalma azonnal eltűnt és nem maradt seb vagy égésnyom az arcán.
A második világháború alatt Olaszországban a kenyeret jegyre adták. Pio atya monostorának mindig sok vendége volt és ott voltak a szegények is, akik ételért jöttek. Egy napon a szerzetesek az ebédlőbe mentek és rájöttek, hogy a kosárban csak alig két vekni kenyér van. Imádkoztak és leültek mielőtt elkezdtek volna enni. Pio atya bement a templomba, és amikor visszatért, egy halom kenyeret tartott a kezében. A felettese kérdezte Pió atyát: "Hol kaptad ezt a több vekni kenyeret?" - "Egy zarándok az ajtónál nekem adta őket", válaszolta Pio atya. Senki sem kommentálta az esetet, de mindenki azt gondolta, hogy csak Pio atya találkozhatott ilyen zarándokkal.
Egyszer Padre Pio monostorában egy szerzetes elfelejtette felszentelni a vendéglátó szolgálattevőket az Úrvacsorához. Csak néhány rendelkezésre álló vendéglátó volt. De a vallomások után, amikor Pio atya elkezdte kiosztani a vendéglátókat az embereknek, sok vendéglátó maradt a szolgáltatás végén, több mint amennyit azelőtt felszenteltek.
Pio atya egyik lelki lánya éppen egy tőle érkezett levelet olvasott az út oldalán. A szél kifújta a levelet a kezéből, távol, a lejtőn le egy rétre. A levél a nőtől messzire repült, azután hirtelen abbahagyta a repülést és megállapodott egy kövön. Így a nő visszakapta a levelét. A következő nap találkozott Pió atyával aki azt mondta neki: "Legközelebb figyelj a szélre. Ha nem tettem volna a lábamat a levélre, a szél messze röpítette volna, le a völgybe."
Mrs. Cleonice meséli, aki Pio atya lelki lánya volt: A második világháború alatt az unokaöcsém fogságba került. Nem kaptunk híreket róla egy éven keresztül, és mindenki azt hitte, hogy már meghalt. A szülei nagyon aggódtak az élete miatt. Az anyja egy napon elment Pió atyához és letérdelt a szerzetes előtt, aki a gyóntatószékben volt: "Mondd el nekem, ha a fiam él. Nem fogok innen addig elmenni, amíg nem mondod el nekem!" - Pio atya együttérzett vele, és néhány könnycseppel az arcán azt mondta: "Állj fel és menj békével." - Néhány nappal később, nem tudtam ellenállni a fájdalom gondolatának, amit a szülők elviseltek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy csodát kérek Pió atyától. Mondtam neki: "Atyám, egy levelet fogok írni az unokaöcsémnek, Giovanninónak. A borítékra csak a nevét fogom írni, mert nem tudjuk, hogy ő hol van. Te és az őrangyalod vigyétek el a levelet neki." - Pio atya nem válaszolt, úgyhogy megírtam a levelet. Este az éjjeliszekrényemre tettem, mielőtt ágyba bújtam volna. A következő reggelen nagy meglepetésemre, csodálkozásomra és félelmemre azt találtam, hogy a levél nem volt ott. Hálálkodva mentem Pió atyához, de ő azt mondta nekem: "Add a háládat a Miasszonyunknak." Tizenöt nappal később az unokaöcsénk választ küldött a levélre. Akkor a családunkban mindenki boldog volt, hálát és köszönetet mondott istennek és Pió atyának.
A második világháború alatt Mrs. Luisa fia tiszt volt az Angol Királyi Tengerészetnél. Mrs. Luisa mindennap imádkozott a fia megtéréséért és üdvözüléséért. Egy napon egy angol zarándok érkezett San Giovanni Rotondóba és néhány angol újság volt nála. Luisa el akarta olvasni őket. Az egyik hír egy elsüllyedt hadihajóról szólt, arról, amin a fiát állomásoztatták. Sírva ment Pió atyához, aki vigasztalta őt: "Ki mondta neked, hogy a fiad meghalt?" - Pio atya pontosan elmondta neki a szálloda nevét és címét, ahol a fiatal tiszt volt, miután megmenekült a hajótörésből az Atlanti-óceánon. Ott várta az új szolgálati beosztását. Luisa egy levelet küldött neki, és néhány hét után választ kapott a fiától.
Egy nő San Giovanni Rotondóban olyan jó ember volt, hogy Pio atya azt mondta róla, hogy lehetetlen volt hibát találni a lelkében, amit meg kellene bocsátani. Más szóval megérte, hogy a mennyországba mehessen. Paolina egyszer komolyan betegnek érezte magát. Az orvosok azt mondták, hogy nincs remény számára. A férje és öt gyereke a zárdába mentek hogy Pió atyával imádkozzanak és kérjék meg őt, hogy segítsen rajta. Az öt gyerek közül kettő húzta Pio atya ruháját és sírt. Pió atyát ez felzaklatta, de megpróbálta vigasztalni őket és megígérte, hogy imádkozni fog értük, de semmi többet. Néhány nappal később a hetedik óra elején a szentséges atya viselkedése változott. Valójában Paolina gyógyulását kérte és elmondta mindenkinek: "Húsvét napján fog feltámadni." De Nagypénteken Paolina öntudatát vesztette, és kómába esett. Néhány óra múlva, szombaton Paolina meghalt. A rokonai közül néhány elvitte az esküvői ruháját, hogy ráadják az ország egy régi hagyománya szerint. Más rokonok a zárdába futottak, hogy csodát kérjenek Pió atyától. Ő azt válaszolta nekik: "Ő újra élni fog" - és a Szentmise oltárához ment. Pio atya elkezdte énekelni a Gloriát és amikor a harangok zúgása bejelentette Krisztus feltámadását, Pio atya hangja egy zokogással elcsuklott és a szemei tele voltak könnyel. Ugyanabban a pillanatban Paolina feltámadt. Mindenféle segítség nélkül felkelt az ágyból, letérdelt és háromszor elimádkozta a Hiszekegyet. Azután felállt és mosolygott. Meggyógyult... vagy jobb, ha azt mondjuk: feltámadt. Tény, hogy Pio atya nem azt mondta: "magához fog térni", hanem azt: "fel fog támadni". Amikor Paolinát megkérdezték, hogy mi történt az időszak alatt, amikor ő halott volt, azt válaszolta: "felmentem, mentem, mentem; amikor elértem egy nagy fénybe, visszatértem."
"Az első lányomat, aki 1953-ban született, megmentette Pio atya, amikor ő tizennyolc hónapos volt," - mondta egy nő. - 1955. január 6-ának reggelén a férjem és én templomban voltunk, ahova Szentmisére mentünk, a lányunk a nagyapjával otthon volt. Történt egy baleset: a gyerek beleesett egy kádba, amiben forró vizet forraltak. Megégett a hasán és a hátán. Az orvos kijött egy órán belül, de azt mondta, vigyük kórházba azonnal, mert belehalhat a sebeibe. Ezért nem is adott gyógyszert nekünk. Ahogy az orvos elment, elkezdtem imádkozni Pio atya segítségéért. Majdnem dél volt. Ahogy készültem, hogy menjünk a kórházba, a lányom, aki egyedül volt a hálószobában, hívott engem: "Anyuci, nekem nincs is sebem már!" - "Hogy lehet az?" - Kérdeztem kíváncsian őt. Azt válaszolta: "Pio atya jött el. A kezét az égésemre tette, és elvette a sebemet." Valóban nem volt az égésnek nyoma a lányom testén, bár az orvos azt mondta nekem, hogy a lányom meg fog halni.
San Giovanni Rotondo parasztjai szeretően emlékeznek a következő eseményre. Tavasszal a mandulafák virágoztak és jó termést ígértek. De sajnos több millió falánk hernyó érkezett és falta fel a leveleket és virágokat. Nem kímélték még a héjat sem. Miután két napon keresztül próbálták megállítani a fertőzést, a parasztok, akiknek a mandula volt az egyetlen gazdasági erőforrásuk - úgy döntöttek, hogy a problémáról beszélnek Pió atyával. Pio atya megnézte a fákat a zárda ablakából és úgy döntött, hogy megáldja őket. Felvette a szent ünnepi ruhákat és elkezdett imádkozni. Amikor befejezte az imádkozást, vette a szenteltvizet és a kereszt jelét rajzolta vele a levegőbe a fák irányában. Másnap a hernyók eltűntek de a mandulafák úgy néztek ki, mint csupasz botok. Ez katasztrófa volt: az aratás elveszett. Az, ami aztán történt, hihetetlen! Bőséges termés volt; olyan aratás, amit azelőtt soha nem láttak, mert hogyan lehetséges, hogy a fák virágok nélkül gyümölcsöket teremjenek? Hogy volt lehetséges, hogy olyanok voltak, mint a botok, és mégis gyümölcs nőtt rajtuk? A tudósok nem voltak képesek rá, hogy ennek a jelenségnek bármilyen magyarázatát adják.
A zárda kertjében fák voltak; ciprusfák, egy kevés gyümölcs és néhány fenyő. Különösen nyári délutánokon Pio atya a barátaiból és vendégeiből álló társasággal együtt az árnyékban maradt, hogy egy kicsit felfrissüljön a tikkasztóan meleg időben. Amint Pio atya néhány emberrel beszélt, sok madár hirtelen csicsergésbe kezdett, és nagy zajt csinált a fák árnyékában. A madarak valóságos szimfóniát alkottak. Pio atya bosszússá vált, és miközben nézte a madarakat, annyit mondott: "Maradjatok csöndben!" Ekkor a madarak hirtelen elhallgattak. Azok az emberek, akik a kertben voltak, nagyon megdöbbentek! Tény, hogy Pio atya beszélt a madarakkal, mint Assisi Szent Ferenc.
Magyar vonatkozás
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
Az új szent kötelező liturgikus ünnepnapja a római liturgikus naptárban szeptember 23., Szent Pio atya mennyei születésnapja (halálának évfordulója).

  
 
0 komment , kategória:  Szentek  
A gyász öt szakasza
  2014-09-23 14:04:23, kedd
 
  A gyász az a reakció, amit valakinek/valaminek az elvesztése vált ki. Gyászolni szinte bármit meglehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a hozzánk közel álló szeretteink halála váltja ki. A reakció természetes, hisz szeretetünk, ragaszkodásunk tárgyát veszítjük el örökre.

A gyászoló leggyakrabban öt fázison megy át, amíg képes lesz fel feldolgozni a gyászt.

1. Tagadás és izoláció

A gyászolók ilyenkor érzelmileg bénultnak és kiüresedettnek érzik magukat, de jellemző rendkívül sok érzelem feltörése is. Több esetben előfordulhat, hogy a gyászoló nem tud tisztán gondolkodni, beszélni, ami mások szemében közömbösségnek is tűnhet. A elutasítás nemcsak az első stádiumban, hanem később, a feldolgozás folyamán is előfordulhat. Ez jó esetben időleges védekezési módszer, amit a helyzet részleges elfogadása vált fel.

2. Harag

Az érzelmek feltörését düh, harag és mánia követi. A gyászoló közvetlen környezetében élők számára ezt a legnehezebb elviselni, mivel az érzelmek mindenkire kisugároznak. A gyászoló a felelősöket keresi, néha az elhunytra is dühösek, bár ezt nem vallják be maguknak. Előfordulhat az is, hogy magukat hibáztatják a halálesetért, ilyenkor bűntudat is gyötri őket, különösen, ha nem ápoltak felhőtlen viszonyt az elhunyttal. Sokan megrekednek ebben a fázisban, és depressziósnak tűnnek, ám ez nem a fájdalom elfojtása miatt van, hanem mert képtelenek másra gondolni. A temetés után ellenőrizhetetlennek tűnő módon váltogatják egymást a legkülönbözőbb érzelmi állapotok: a megkönnyebbülés, harag, szomorúság, félelem, bűntudat, depresszió stb. Sok esetben testi tünetek is előfordulhatnak: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, mellkasi és emésztési problémák.

3. Alkudozás

A gyászoló az első fázisban, ha nem volt képes szembenézni a veszteséggel, és nem talált bűnöst a második fázisban, a harmadik szakaszban egyfajta egyezségre próbál jutni, ami talán késlelteti az elkerülhetetlent. Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól.

4. Depresszió

Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és előkerülnek a szép emlékek is. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erősödik a racionális elfogadás. A több hónapon át tartó fázis során évfordulók alkalmával a tünetek újra felerősödhetnek. Ez ugyanakkor az elfogadás állapotának előkészítése. Az elhunytat ismét intenzíven gyászolja a hozzátartozó, előfordulhat, hogy átveszi annak stílusát, szokásait. Gyakori, hogy belső párbeszédet folytat az elhunyttal, ami elősegíti az elszakadást, hisz a párbeszéd végére sok esetben egy teljesen más belső alakká transzformálódik az elhunyt. A fázis akkor sikeres, ha a gyászoló képes elfogadni az elválást.

5. Elfogadás

Abban a pillanatban, amikor a veszteség már nem köti le a gyászoló minden pillanatát, megkezdődhet egy, a világhoz és önmagához fűződő új viszonynak a kialakítása. Ebben a szakasznak a gyászoló emlékeiben tovább él ugyan az elhunyttal kapcsolatos múlt, de képes a normális életvitelre. Ismét tud örülni az élet szépségeinek, nem gyötri bűntudat, vannak életcéljai és tervei azok megvalósítására. Megújulnak szociális kapcsolatai, elmúlnak a testi tünetek, megszűnik az érzelmi hullámzás. A gyászolók egy része lelkiekben gyengének, sebezhetőnek érezheti magát az öt szakasz után, míg mások megerősödve, számos tapasztalattal felvértezve zárják le a gyászt.

filantropikum-oldalról		  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Házi szépségápolás az őszi kincseinkkel
  2014-09-23 14:01:01, kedd
 
  Az őszről a színpompás, érett gyümölcsök jutnak az ember eszébe, melyeket kiválóan használhatunk a házi szépségápolásban.
Ismerjük meg néhány kiváló praktikát!

Az őszi alma, körte, szőlő, szilva, sütőtök frissen felhasználva bőrradír, maszk, pakolás alapja lehet. Mindig frissen készítsük és használjuk is fel. Elsősorban a gyümölcssav és enzimtartalmuk miatt hasznos, enyhe hámlasztó szerek, az elhalt hámsejtek leoldására. Ezek mellett tápláló vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaznak.

Alma
Ismert a mondás: napi egy alma - az orvost távol tartja.
De nem csak az orvost, hanem a ráncokat is!

Miért használjuk az almát a bőrápolásban?

- tele van antioxidánsokkal
- csökkenti a sötét karikákat a szem körül
- aknés bőr ápolására kiváló
- kiegyensúlyozza a faggyútermelést
- a pattanásokat is megnyugtatja
- tisztítja a bőrt
- nyugtató és hidratáló
- száraz bőrre is alkalmas

Néhány tipp

Egy almát reszeljünk meg a reszelő legkisebb fokával. Adjunk hozzá 1 teáskanál mézet, majd kendjük fel az arcra 10-15 perce. Nyugtató, hidratáló maszk. Száraz bőrűek 1 tojás sárgával is keverhetik.

Az utóbbi évek szépségipari innovációja az almamag olaj vagy az alma őssejtek. Sajnos, ezt nem lehet otthon előállítani, pedig igen hatékony ránctalanító alapanyagok.

Birsalma
Ez a nyersen ehetetlen gyümölcs valami csoda lesz pár perces főzés után. Ízletes, finom, segít a reumás fájdalmakon és aknés, szeborreás bőrre összehúzó hatású.

Készíthetünk arcpakolást belőle, sajnos ehhez is puhára kell főzni. Pár gerezdet pépesítsünk belőle, kevés mandulaliszttel vagy őrölt mandulával, dióval, vagy napraforgóval. Egy kis szőlőmagolajat is löttyinthetünk bele.

Körte
Szintén magas vitamin és ásványi anyag tartalmú. Pattanásos, zsíros bőrre is ajánlott, mert csökkenti a faggyútermelést. De száraz bőrre is használhatjuk, mert segít a bőr hidratáltságát megtartani.

Főleg bőrradírt szoktak készíteni, mert szépen eltávolítja az elhalt sejteket. Az apróra reszelt körtét tejszínnel és mézzel kell elkeverni.
Ha maradt még körte, akkor valamilyen olajjal (akár oliva olaj is lehet) elkeverve a hajra is kenhető.

Szőlő

Friss szőlőszemek, szőlőmagliszt, szőlőmagolaj - ehető és kenhető ajándékai az ősznek.

Tökéletes táplálék, egyben kozmetikai alapanyag is. Vitamin- és ásványi anyag tartalma mellett jelentős antioxidáns forrás is.
A friss, természetesen vegyszermentes szőlő segít a problémás, pattanásos bőrön, de a ráncokon is.

A szőlőmagolaj pedig erősíti az ereket, javítja a bőr rugalmasságát, gazdag hidratáló - igen, egy olaj is lehet hidratáló!
Könnyen felszívódó, bőr feszesítő alapolaj, bár a jó minőségű, bio olaj kissé cefre illatú. Főzéshez is kiváló, mert bírja a magas hőfokot is.

A legegyszerűbb, ha pár szem szőlőt csak szétmancsolunk és ezzel kenjük át az arcot, nyakat, és így maradunk 10-15 percig. A szőlő gyümölcssav tartalma segít az elhalt hámsejtek eltávolításában.

Fokozható ez a maszk, ha a bőrtípusnak megfelelő agyagot teszünk hozzá (a fehér agyag és a rhassoul agyag mindenkinek jó, a zöld és rózsaszín csak zsíros bőrre, a Fuller-föld pedig extrém zsíros bőrre)

Száraz bőrre 1 teáskanál mézzel keverve lehet használni.

Bizonyára ismerős már a cukros bőrradír. Nos, ezt is elkészíthetjük szőlővel. 2 evőkanál nagy szemű barna cukorhoz 10-12 szem összetört szőlőt (jó, ha vörös fajtát használunk) keverünk. Még egy pici szőlőmagolajat tehetünk, hogy megfelelően kenhető legyen.

A szezonjában minél gyakrabban használjuk a friss szőlőt vagy szőlőlevet a bőrünk ápolására, mert kiváló ránctalanító is és egyenletes bőrszínt ad.
Nem csak ősszel, hanem egész évben használható arc- és testradírt kapunk, ha szőlőmag lisztet (ami javasolt étkezésre is) és szőlőmagolajat keverünk össze.

Burgonya
A táplálkozásban alapélelmiszer, de méltatlanul elfelejtettük a bőrápolásban használni.

Pedig gazdag C-vitamin és keményítő tartalma segít:

- sötét karikák csökkentésében a szem körül - vékony szeletekben csak a szemre téve, mint az uborkát, vagy reszelve és a levét kinyomkodva, egy vattapamaccsal a szem környékre vinni,
- csökkenti a foltokat a bőrön, fehérítő - egyszerűen a reszelő legapróbb fokán reszelve és az arcra kenve 10-15 percig, majd leöblíteni,
- javítja a pattanásos bőrt,
- száraz bőrre a nyers, reszelt krumplit ugyanannyi friss túróval vagy tejszínnel keverjük,
- kiváló hajápoló is lehet a burgonya, igaz kissé több munka van vele. Ugyanis csak a leve kell. Szóval a lereszelt krumpli levét kinyomkodjuk, és ezt használjuk: 1 teáskanál méz, 1 evőkanál burgonyalé és 1 evőkanál aloe vera gél elkeverve, majd 1-2 órára a hajra kenve. Jól hidratálja a hajat.
- a krumplit nem csak nyersen, de pürésítve (sótlanul!) is lehet használni.

Nagymamáink praktikája volt, ám ma is működik: a krumpli főzővizét ne öntsük ki, hanem kézfürdőhöz hagyjuk meg. Ez a gazdag keményítős lé ápolja, puhítja a kezeket.

Sütőtök

A sütőtök a természetes bőrápolás nagyágyúja. A, C, E, T vitaminok, béta-karotin, lutein a legfontosabb hatóanyaga. Magas cink-tartalma segít a zsíros, tisztátalan bőrön. Tartalmazza a négy legfontosabb zsírsavat. Minden bőrtipusra jó, de különösen a sérült, környezeti ártalmaktól károsodott bőrre hasznos. Hidratáló, nyugtató és puhító. Magas enzimtartalmú és szalicilsav tartalmú, amely segít eltávolítani az elhalt hámsejteket, így megújulhat a bőr. Különösen a szezonban, azaz ősszel - télen hasznos a bőrnek.

Aknés, pattanásos arcra különösen ajánlott, E és T vitamin (torulitine) csökkenti a gyulladást, a faggyútermelést, és a pórusok méretét.

Néhány ötlet a sütőtök felhasználására (a receptekben mindig sült vagy főtt pürésített tök az alapanyag).

- 2 evőkanál tökpürét 1 evőkanál mézzel keverjünk el, majd 15-20 percig az arcra és a nyakra kenjük

- Száraz bőrre a fentieket kombinálhatjuk 1 evőkanál tejjel, de még jobb tejszínnel. (Nem tartósított, dobozossal, hanem valódi tejszínnel.)

- Vegyes és zsíros bőrre kiegészíthető 1 felvert tojás fehérjével.

- Zsíros bőrre 1 evőkanál natúr bio joghurttal is készíthető.

Kiváló bőrradír lesz, ha 1 teáskanál apróra őrölt zabpehely vagy mandulaőrlemény kerül bele.

A tökpüréhez szintén adható barnacukor, így frissítő bőrradír lesz.

Testradír: kb. 100 g tökpüré, 100 ml joghurt vagy tejszín, 1/2 teáskanál őrölt fahéj. Ezzel a keverékkel kell jól átmasszírozni a testet és pár percig így maradni. Aki hajlamos a cellulitra, pár csepp fahéj illóolajat adhat hozzá, de alaposan el kell keverni, mert a tömény olaj komoly bőrsérülést okozhat.

Számos lehetőség rejlik még ezekben a csodás gyümölcsökben, zöldségekben, csak meg kell próbálni bátran és kreatívan felhasználni a házi kozmetikában is.

FORRÁS: SOKSZINUVIDEK.HU		  
 
0 komment , kategória:  konyhai tudnivalók   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 980
  • e Hét: 1418
  • e Hónap: 7790
  • e Év: 58581
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.