Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bereczki Zoltán: "Én mindig is szél ellen mentem"
  2014-09-26 23:51:54, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Bereczki Zoltán: "Én mindig is szél ellen mentem"





Látjuk őt a Sztárban sztár ítészeként, közben zajlik az élőzenés Álomkép turné 2014, több darabban játszik a Centrál Színházban, és hamarosan Hüvelyk Matyi szerepében lázad majd a Játékkészítő című zenés akciómesében. Nézzünk picit a színfalak mögé - már amennyire engedi!

Mennyire kedves a zsűriszerep? A Megasztárban már kipróbáltad magad, de alapvetően nem érezlek szikár megmondóembernek.

Az, hogy az ember önmaga számára értékelhetően dolgozzon a saját szakmájában, ahhoz nagyon fontos, hogy először saját magával szemben legyen kegyetlen zsűri.





Magaddal szigorú vagy - azt feltételezem -, de másokkal?

Másokkal is az vagyok, mert valamiért azt várom el a világtól, hogy úgy gondolkozzon, ahogy én szeretném. Alaptétel, hogy a dolgok maguktól a széthullás felé mennek. Ha ezt az épületet most itthagynák, akkor 10 év múlva benőné a gaz, visszarabolná magának a természet. Minden szétporlad, ha nem teszünk érte. Én cselekedni, alkotni, összerakni szeretek, és azt figyelem, hogy mások is így tesznek-e. A Sztárban sztárban például az érdekel, hogy a versenyzőknek van-e határozott víziójuk a saját produkciójukról. Rájöttek-e, hogy nekik kell iránymutatást adni a csapatnak - a sminkesnek, maszkosnak, a jelmezesnek. Nem hagyatkoznak-e a többiekre, mert az hiba. Ez olyan, mint amikor egy szóló koncertemen - bár se gitározni, se dobolni, se billentyűzni, se basszusozni nem tudok - mégis én mondom meg a zenészeknek, hogy mit szeretnék. Abból áll össze az én produkcióm.

Azt figyeled, hogy ők is így tesznek-e?

Igen, hogy vajon fölfedezik-e ennek a lehetőségét. Ők nemcsak bábok, biodíszletek ebben a produkcióban - a hangjukkal, meg a mozdulataikkal -, hanem az egészre kell, hogy befolyásuk legyen. Az apróságokon múlik minden. Nem szeretem a hanyagságot.





Nehéz kimondani egy alacsonyabb pontszámot?

Iszonyú belső harc. De a másik sarokkő mindig a ,,10 év múlva". Ma olyan korban élünk, hogy minden felkerül a netre és visszanézhető lesz.

Utólag se legyen kínos szembesülni a mával? Nem áldozod be a szimpatikusság oltárán azt, hogy a döntésed hiteles legyen?

Igen, mert a szimpátia vagy az antipátia - rövidtávú. Egyszer csak elmúlik és átalakul hitelességgé vagy hiteltelenséggé. Nem így van? Adott esetben morog a közönség a hat pontomért. De megteheti, hogy szavaz, ha annyira tetszik neki, amit én lepontoztam. Én a saját értékrendem szerint döntök, hogy érvényes legyen és az is maradjon.

Rájöttél már, hogy nem a rövidtáv, hanem a hosszú táv a fontos.

Én mindig is szél ellen mentem. Nem tudtam, hogy lehet másképp. Apámtól azt láttam, hogy nem hajlandó kompromisszumot kötni. Elképesztően erős és egyenes a gerince, ami persze sokszor iszonyú kínlódást okoz, hisz ott a dilemma, hogy meddig terjed a saját felelősségünk. Hajlandóak vagyunk-e kiállni valamiért, még ha az sokaknak nem is tetszik, de mi mégis hiszünk az igazában? Nem akarok nagy szavakat mondani, de eljuthatunk odáig, hogy vajon csak a saját életünkről gondolkodunk, vagy felfogjuk, hogy a bolygónkért is felelősséggel tartozunk? Én ilyen szemléletben nőttem fel.

Persze, de hajlamosak vagyunk a saját rövidke életünkre fókuszálni, és lehetőleg minél kevesebbet kockáztatni.

Ez már típus kérdése, és ezért kell megbocsátani azoknak, akik nem így élnek. Félreértés ne essék, én is kötök kompromisszumokat időnként, de ameddig lehet, és ameddig a fájdalomküszöböm engedi, addig elmegyek.

Többet konfrontálódsz ma, mint régebben, vagy szelídültél?

Szelídültem. Volt idő, amikor mindenkinek nekimentem, tényleg, az élő fának is, ha azt láttam, hogy rossz helyre nőtt. Aztán persze szembesültem azzal, hogy a fa nem megy arrébb. Erre rá kell jönni. Attól, hogy a törvényszerűségeket nem vesszük észre, attól még vannak és vonatkoznak ránk. De sokáig egyszemélyes hadseregként akartam volna megreformálni mindent.

Az amplitúdóid is finomodtak? Régen óriási hullámzásban éltél. Meséltél róla több helyütt, hogy akár egy jó kritika, sikeres időszak ellenére is magad alatt voltál.

Van egy dalom, amire azért merek utalni, mert válasz a kérdésedre. A harmincadik születésnapomra kaptam, ami egy férfi számára fontos dátum. Ez a Hangokba zárva, ami abszolút arról szól, hogy dübörgött a karrierem és közben otthon azt se tudtam, hogy merre van előre.

Link

Hát, igen. Az ember azért megy a színpadra, mert azt reméli, hogy ott majd megtalálja a személyes boldogságát. Ehelyett a siker pár pillanatig tart, és csak az egót simogatja. Ez tévút. A lényeg az lenne, hogy önmagunkra találjunk, mint egy meditációban. Ott a valódi énünkkel találkozhatunk, nem az egóval, amit a világ táplál és óriásira növeszt. Nekem, aki közszereplőként élem az életemet, és van egy imidzsem, amihez hozzátartozik, hogy föl kell öltöznöm, ügyelnem kell a megjelenésemre - tudnom kell, hogy ez csak a burok, a külső. Folyamatosan résen kell lenni.

És mindig sikerül?

Szerintem jó úton haladok. Ismert emberként önazonossá válni, és közben szellemi utat járni olyan, mintha egy kamiont húznék magam mögött a fogammal és úgy mennék fel a hegyre. Valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne elengedni, de nem tudom és nem is akarom. Muszáj megküzdenem ezzel a kettőséggel, mert szeretem mindazt, amit csinálok, vagyis élni kifelé, és eközben arra is szükségem van, hogy figyeljek befelé. Nehéz. Gyakorolni kell.

Amikor két éve úgy döntöttél, hogy nem folytatod az Operettszínházban, csendre vágytál. Aztán mindössze két hónap telt el és megjelentél a Centrál színpadán. Kívülről nézve azt gondolnám, hogy nagyon más útra léptél.

Csak a külsőségeiben. A magja, gyökere annak, amit csinálok tökéletesen ugyanaz volt és marad mindig is.

Akkor miért kellett eljönni?

Pont azért, hogy visszatérhessek a maghoz. Azt éreztem, hogy ott már ugyanazt a dolgot jártuk körbe-körbe. Amikor azon gondolkoztam éjjel, hogy milyen volt az előadás, kikkel játszottam, egyszer csak azzal szembesültem, nem tudom! Félreértés ne essék, nem volt minden rossz, sőt! Csak van egy mérleg az emberben, és az átbillent. Azt éreztem, hogy abban már nem tudok tovább működni. Óriási dilemma volt, de nem húzhattam tovább. Így őrizhettem meg sok-sok pillanatot, amire a mai napig szeretettel gondolok.

Kockázatos döntésnek tűnt, de úgy látszik, hogy az élet igazolt.

Igen, sőt nemcsak a döntést, hanem olyan dolgot is, amire nem számítottam. Például felismertem, hogy a színházban - akár prózai, akár zenés - engem ugyanaz repít. Számomra a zene a középpont, és rájöttem, hogy a prózai színház sem mentes a zeneiségtől. Mert ritmusa, dallama, lerajzolható lüktetése van. Mindent odatehetek, amit eddig tanultam és közben rengeteget kapok is. Azokban a dolgokban is kinyílhatok, amik bennem mindig is megvoltak, bár a közönség nem láthatta. Nagyon szívesen bementem a musicaleknél a zenekari próbákra, bár ez nem volt dolgom. Érdekelt, hogy az a része hogyan áll össze, és nézd meg - mindazt, amit ennek révén megtanultam - ,átvihettem a tévébe! Miközben esetleg te csupán Mercutiót láttad, a ,,sztárt" - számomra az a szerep egy csodás ajtó volt, ami kinyílt és én kiléptem rajta. Mondhatnám, hogy Mercutio a Rómeó és Júliából megtette az első fontos lépést, én pedig folytattam az utat. Hosszú évek alatt eljuthattam a Sztárban sztárhoz, ami igazán az én közegem. Alapvetően popzenész vagyok. Akként is kezdtem '96-ban. A musical közelébe úgy kerültem, hogy elmentem Toldy Marika nénihez éneket tanulni. De félre ne érts! Semmit nem szeretnék a múltamból megtagadni. Sőt!





2012 más szempontból is fordulópont volt. Ha jól belegondolok, te felnőttként nem is nagyon éltél egyedül... Bár egy ideje nem beszélsz a magánéletedről, de nem kerülhetem ki a kérdést!

Tényleg nem szeretnék erről beszélni. Annyit mondhatok, hogy azt gondolom, az egyedüllét, egyedül lakás kihagyhatatlan a felnőtté válás folyamatából, és szerintem ezzel mindent el is mondtam.

A felelősségek, a döntések, vagy az önmagunkkal folytatott dialógusok okán?

Ez mind. Soha többet nincs a ,,Hova tetted a... ?" kérdés. Ez viccesen hangozhat, de a felelősség egyszer csak mint szó - megtelik tartalommal. Tudod, a sikerkalauzok mindig úgy kezdik: mindenért te vagy a felelős. Ez olyan szépen hangzik, de addig nem érted meg, amíg nem éled át.

Azért ott mocorog bennem, hogy éveken át lazán beszélgethettünk az élet dolgairól, most pedig rögtön hátraléptél kettőt. Pedig anno összemosódott és összetartozónak tűnt a család, a hivatás...

Hát épp ez az! Az elmúlt években minden összefolyt, összemosódott. Ma már nem szeretném.

Bánod, hogy másként volt? Vagy az is a helyére került.

Az is a tanulás része. Minden úgy jó, ahogy történt, hisz különben nem lenne egy gyönyörű, 6 és fél éves kislányom, nem lennék tele élettapasztalattal, nem lenne 4 csodálatos lemezünk, amire nagyon-nagyon büszke vagyok, nem lett volna Aréna-koncert, nem lett volna olyan nagyon sok szép emlék. Mondtam, hogy semmit nem szeretnék kiradírozni vagy átírni a múltban!

Bennem olyan sokszor felmerült a válásom óta, hogy nem ezt reméltem, nem ezt ígértem... A gyerekeimnek sem.

Azt gondolom, hogy semmiben nem ígérhetünk a jövőre. Csak a mára. Honnan tudhatnánk, hogy mi lesz évek múlva? Azt tudom elmondani neked, ami most van: nagyon szeretek élő Álomkép koncertet adni, dalt írni a Játékkészítő, most születő darabba, játszani a Centrálban, készülni a márciusi bemutatóra, a Lepkegyűjtőre. Végtelenül izgalmas azt boncolgatni benne, hogy mit jelent az érték, az erkölcs, a tartás, a hatalom... És nagyon szeretem ezt a dolgot, amit úgy hívnak, hogy tévé, legyen az hátulról, elölről, zsűripultból, bárhonnan. De nem tudom megígérni, hogy egyszer csak nem megy föl valamiért a pumpa és mondom azt, hogy mindenből kiszállok, és elmegyek Tibetbe, érted? Mondhatja erre bárki, hogy ez nem felelős, nem felnőtt magatartás. Simán lehet. Egyetlenegy dolgot viszont megígérhetek, hogy amit épp teszek, abba minden energiámat beleadom. Érted? Most itt vagyok, és így teszek.





Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Szulák Andrea: "Annyira semmi nem fontos, hogy karmolódjak v
  2014-09-26 23:34:14, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Szulák Andrea: "Annyira semmi nem fontos, hogy karmolódjak vagy én karmoljak mást"





Imádok vele gondolatokat cserélni... De nem egyszerű. Cikázik az Operettszínház, a Madách és a József Attila színház között. Tavasszal az Ének iskolájában sürgött-forgott. Lenyűgöző felkéréseket kap, melyek egymásba érnek. De megértem, hogy nem lehet rájuk nemet mondani. Kávézásunk megint egy "találkozó az időviharban" - fogalmazhatnék (félig) tréfásan.

Privát kávézásra kevés lett volna mostanság az esélyem!

Mert annyira sokat dolgoztam, hogy már féltem, az egészségem rovására megy, és ez nem túlvállalás, nem vagyok pénzhajhász, őrült workaholic, hanem úgy csúsztam az egyik feladatból a másikba, hogy levegőt sem tudtam venni. Volt egy csomó olyan lehetőségem, amiről úgy gondoltam, hogy nem szabad, nem illik és nem jó elmenni mellette, mert jók és fontosak.





Nem is tudom, hogy mindeközben mikor jársz fellépni énekesnőként!

Ezt az énemet tudom normális keretek közé szorítani, ebben lehet nemeket mondani. Ugyanakkor meg akárhányszor elmegyek énekelni, akkor olyan energiák jönnek, hogy azt mondom: mit keresek én bárhol, amikor erre születtem? És abban sem könnyítem mneg az életemet, hogy én úgy megyek el - például - augusztus 20-án két helyre is koncertezni, hogy előtte megfőzök a családnak.

Mert?

Mert én egy ilyen barom vagyok. Nehogy már nekik épp azon a szent napon étteremből hozott kaját kelljen enni! Már igyekszem ezen lazítani, de igazán akkor vagyok nyugodt, ha szépen elkészítek mindent, el vannak látva a macskák, a gyerek, az uram - szóval minden rendben van. Ha pedig épp nincs pörgés, és föltett lábbal nézek ki a fejemből - hirtelen eszembe jut, hogy meg kéne tápozni a virágokat. És szépen fölkecmergek a kanapéról...

Mikor csináltál igazán "semmit"?

Képzeld, augusztusban nyaraltunk egy "gyorsat" Olaszországban, amikor egy hét után végre azt éreztem, hogy most már tényleg pihenek. Kellett annyi idő, hogy leülepedjek, úgyhogy volt három nap igazi nyugalmam. Ezzel most legalább októberig elleszek.

Idejövet épp a Bánk bánt vettem meg a kamasz fiamnak, mint kötelező olvasmányt. Veled szinte egyidős vagyok, de te épp a cuki kislányos iskolaszereknél tartasz. Anyaként más szakaszban vagyunk. Rózsaszín radír - megvan?

Ó, hát nem rózsaszín, hanem fekete, mert a kishölgy már nem babás! Épp Star Wars-őrületet élünk, amit nem nagyon tudok hova tenni, nyilván a barátai miatt van. De nálunk még van esti mesélés is, amit igyekszem megoldani. A megélt pillanatainknak nem a mennyiségét, hanem a minőségét tartom a legfontosabbnak. A sulikezdés napján próba után rohantam érte, és elmentünk csajnapot tartani. Megvettünk még egy-két apróságot, kettesben kávéztunk, mint a hölgyek, ő kért magának egy koffeinmentes kapucsínót...Nagyon jókat tudunk röhögni, párnacsatázni, szóval minden körülmények között - ha megfeszülök is, de - megteremtem az egyensúlyt. A vele eltöltött idő olyan mértékben feltölt, hogy utána el tudnék szaladni bármeddig.





Még mindig rá tudsz csodálkozni?

Hogyne, és ez így is marad örökre, nem? Gyakorlatilag a klónom. Nagyon örülök, hogy minden sejtjében rám hasonlít, de közben mégis sokkal kevésbé sebezhető. Vagányabb, mint én. Hisz családban nő fel, és az apját is látom benne. Bringázik, görkorizik, rollerezik. Anyámnak nem volt pénze bringára, nekem nem nagyon voltak fiú barátaim. Rozina sokkal könnyebben tud kapcsolatot teremteni, és igénylik is a társaságát.

Jobban felvértezett, min te?

Talán igen. Az anyám nagyon sebzett nő volt. És dacára annak, hogy mindent megtett azért, hogy én boldog, magabiztos és sikeres felnőtt legyek, nyilvánvaló, hogy a hétköznapjainkba beszüremlett egy csomó olyan dolog, ami engem is szorongással töltött el mélyen a tudat alatt. Ezért szoktam viccesen azt mondani, hogy "a zord külső azért érző szívet takar". Én fölépítettem egy rendes pajzsrendszert. Szerintem Rozinának erre nem lesz szüksége.

Még ma is a pajzsok védenek, vagy már azok nélkül is erős vagy?

Szerintem ugyanolyan hiperszenzitív vagyok most is. Egy rossz szóval az egész napomat haza lehet vágni. Épp mostanában volt egy hülye konfliktusom az egyik munkám kapcsán, ami nagyon rányomta a napomra a bélyegét.

Mit kezdtél vele?

Szerencsére voltak, akik végighallgattak és megsimogatták a lelkem. Utána mentem a gyerekért az iskolába és magam mögött hagytam a dolgot, aztán a gyerek olyat töltött rajtam, hogy hét órakor már megint sürgölődtem, tettem-vettem otthon, és kiléptem az apátiából. Már nem gyűjtögetem, nem őrizgetem.

Megakadt a szemem egy idézeten, amit a közösségi oldaladra kitettél Meryl Streeptől: "Már nincs többé türelmem bizonyos dolgokhoz. Nem azért, mert arrogáns lettem, hanem egyszerűen azért, mert elérkezett az a pont az életemben, amikor nem akarok többé időt vesztegetni arra, ami nem tetszik, vagy fájdalmat okoz. Nincs türelmem ahhoz, hogy eltűrjem a cinizmust, vagy a túlzó és állandó kritizálást. Kiveszett belőlem annak az akarata, hogy arra kérjem azokat, akik nem szeretnek engem, hogy szeressenek, és hogy mosolyogjanak, akik nem akarnak mosolyogni rám. Nem akarok eltölteni egyetlen percet sem ezentúl azokkal, akik hazudnak, vagy befolyásolni akarnak..."

Pont jókor jött egyébként. Ez is egyfajta önvédelem. Nem is önvédelem, inkább "énvédelem", tudod? Többes számban beszélek, mert szerintem ugyanígy vagy te is. És Meryl Streep is. Ő nagyban, mi kicsiben. Annyi mindenben voltunk már kedvesek, aranyosak, megbízhatóak, türelmesek. Ott lapul egy fontos szó: türelem. Nagyon sokszor hagytam, hogy cipővel ugráljanak a fejemen. Úgy gondoltam, hogy a sikereknek, az elismertségnek ez az ára. De van egy pont, amikor azt mondod, hogy oké, voltam sikeres, az is vagyok, de már elkopott a türelemszőnyeg, itt már ne törölje meg senki a lábát. Lehet arrébb haladni! Amikor a gyerekem megszületett, akkor jött a paradigmaváltás. Áthelyeződtek a prioritások. Az a türelemfaktor, amit eddig a külvilág elvárt tőlem, azt a gyerekem érdemli meg a leginkább. Én már beosztom. Lehet, hogy ettől tűnik az életem harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak.





Beosztunk, vigyázunk, igyekszünk okosan élni, de közben egyre több fontos embertől búcsúzunk. Sorra történnek a tragédiák. Én Bajor Imi temetésén megint elakadtam... Ahogy anno Albert Györgyién.

Ebben az évben is több barátom ment el. Valószínű, hogy beleértünk abba az életszakaszba, amikor - legyünk őszinték - kevesebb van előre, mint hátra.

Hogyan búcsúzol tőlük? Én nem tudok...

Én úgy temetek, hogy nem temetek. Úgy engedem el, hogy nem engedem el. Egyszerűen nem vagyok hajlandó arról a hülyeségről tudomást venni, hogy többet nem találkozunk. Most nem találkozunk, de majd fogunk. Rengeteg megdumálnivalónk van. Történetesen nekem az Imivel is van miről beszélnem. Az anyámnak is egy csomó mindent el kéne mesélnem. Nem mintha nem látná, vagy nem tudná, mi történik velem. Alapvetően hívő ember vagyok, és teremtettem magamnak egy saját különálló világot, egy kis mennyországot, ahova azok az emberek tartoznak, akikkel még közlendőm van. Amikor szomorú vagyok, vagy fáj valami, akkor bánt, hogy nem tudom megbeszélni... Ez a "felnőttnek lenni" dolog nagyon nehéz.

Felnőtté váltunk, válunk - mert muszáj. Sokszor csikorog a lelkünk. De szerinted alapjainkban változunk?

Egyszer valaki azt mondta, hogy az a jó, ha valaki az élete során változik. Én azt gondolom, hogy nem. Alakulni alakulhat, formálódhat, színesedhet vagy szürkülhet, de szerintem az a jó, ha istenigazából az alapoktól nem tér el.

És szerinted te nem tértél el?

Remélem! Nyilván formálódtam, vadultam és szelídültem, butultam és okosodtam vagy fordítva, de az alapok maradtak. Nem felejtettem el, honnan jöttem, ki vagyok, persze azt sem, hogy merre megyek még! Azt kívántam húsz évvel ezelőtt, amit most élek. Az összes nehézségével, szemétségével, gyönyörűségével egyetemben. Olyan mértékben vagyok az egésszel rendben! Az áldozati részével is, Nóra... A magányosan átsírt éjszakáimat, a veszteségnek megélt drámáimat, az elmulasztott lehetőségeket - mindent így szerettem volna. Egyetlen ráncomat nem sajnálom, egyetlen plusz kilómat nem bánom.





Ha rendben van az, ami eddig volt, akkor ez garancia a holnapra is? Nem kell berezelni?

Azt gondolom, hogy akinek gyereke van, az - ha akar, ha nem - tart a holnaptól. Ez van. Régen megfogalmaztam már magamnak, hogy a számonkérhetőség az, ami megnyugtat. Ha szembesítesz önmagammal, ha szembesítesz a hibáimmal, az erényeimmel, és azt tudom mondani, hogy nem tudok vitatkozni veled - nekem az megnyugtató.

Van olyan hibád egyébként, ami miatt sokáig dühöngtél, de ma már elfogadod, hogy ez vagy te?

Engem a munkám okán nap mint nap szembesítenek a hibáimmal. Ezért amennyire csak bírok, muszáj úgy élnem, hogy ne legyen sok olyan felület, amit felróhatnak. Talán ezért is alakult ki bennem egyfajta maximalizmus. De ez nem merevség, nem görcsösség.

Fegyelmezettség?

Igen, inkább fegyelmezettség. Minden körülmények között jók a szándékaim. Annyira dolgozom azon, hogy még az írmagját is kiirtsam a lelkemből a gonosz, a rossz, az ártó, a negatív, az irigy gondolatoknak.

De mi van, ha közeledik bármelyik ebből? Hisz van olyan. Időnként ránk tör.

Óhatatlanul jön, de nem engedek teret neki. Nagyon hamar felismertem, hogy egy rosszért ötöt kapsz cserébe. Nem engedem meg. Annyira semmi nem fontos, hogy megint karmolódjak, vagy én karmoljak mást. Én már inkább odébb állok. Nem védekezem. Föladom, szevasztok, itt se voltam.

Nincs idő rá - ahogy Meryl Streep mondja?

Már nincs. A jóra kell, hogy idő legyen. Muszáj! Voltak olyanok, akik hibámul rótták fel, hogy az én pedigrémen nincs még egy paca sem. Valaki úgy fogalmazott, hogy legalább egyszer lett volna a múltamban egy elgázolt kutya, vagy egy megpofozott öreg néni az utcán, mert mindig annyira sterilen és pozitív megítélésre méltóan próbálok élni. De ez nem érdekel. Én nem akarok megosztó lenni. Pedig tudom, hogy mostanában az a menő.

Azt mondják, az a megjegyezhető.

Hát, tudod, mit? Akkor én leszek az üdítő kivétel, aki arról felismerhető, hogy pozitív. Vagy legalábbis olyan beállítottságú. Én a pályám során is nagyon vigyáztam arra, hogy senkinek ne lépjek a fejére. A mai napig nagyon bánt, hogy akik nem ismernek igazán, azt feltételezik, hogy "grande dame" vagyok, aki mindenki fölött áll. Nem. A munkámat becsüljék meg, ez nem kérdés, azon felül én ugyanúgy leülök a díszletmunkásokkal dumcsizni a büfében. A színpadon meglehet, hogy díva vagyok, sőt, akarok is az lenni, mert ez a szerepköröm, de nem a büfében, az öltözőben vagy a postán.





Szerinted a nő örök?

Igen. Például ez is egy furcsa felismerés, és ezen is dolgoznom kell sokszor, hogy az a sok teher, amit önként és boldogan magamra vállalok, időnként kényszerhelyzetbe hoz. A női princípiumaim picikét háttérbe szorulnak. Néha azt érzem, hogy úgy megyek az utcán, mint egy ,,Tank Aranka" - de már felismerem. A gyógyulás első fázisa, ha rájössz, hogy beteg vagy, igaz? És ilyenkor már megálljt tudok parancsolni magamnak, és ha beledöglök, akkor is felveszem a magas sarkú cipőt, a kisszoknyát, és tudatosan figyelmeztetem magam: halló, én azért a látszat ellenére is egy nő vagyok! Figyelnem kell erre, és figyelek is.

Hogyan vigyázol a saját korszerűségedre, hiszen olyan pályán kell versenyben maradnod, ahol...

Nem hiszem, hogy korszerű akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Nem biztos, hogy az jó, ha egy ötven éves nő, jaj, de mennyire "up to date". Jó, ne legyek hülye, tehát tudjam, melyik gombot kell megnyomni a számítógépen, a telefonon, vagy az aktuális kütyün, hogy a világ vérkeringéséből ne essek ki, de nem biztos, hogy ezt nekem kell diktálni. Ezt csinálják a fiatalok. Ez az ő terepük.

És a miénk mi?

Ez, ahogy most beszélgetünk. És ahogy megvannak a feladataink. Hogy én nem akarok ott Júlia lenni, ahol maximum csak dajka lehetek. Nem akarom szánalmassá vagy megosztóvá tenni a saját kis felépítményemet. Jól akarom benne érezni magam. Engedem, hogy az idő bizonyos dolgokban elmenjen mellettem. Nincs ezzel bajom. Azt hiszem, ez természetes dolog. Az a természetellenes, amikor küzdünk ellene, kaparunk, mint malac a jégen. Az agyunkat és a lelkünket nem lehet plasztikáztatni. Ott vannak azok a lenyomatok, amiket összegyűjtöttünk az évtizedek alatt. Azok a mieink. Azok vagyunk mi.

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Keresztes Ildikó:"Ami érdekelt, azt mind elvettem az élettől
  2014-09-26 23:27:08, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Keresztes Ildikó: "Ami érdekelt, azt mind elvettem az élettől"





Napokon belül láthatjuk a Sztárban sztár című műsorban. Két héten belül megjelenik a róla szóló könyv, amit aztán jubileumi koncertje követ. Sűrű napokat él, nem csodálkoztam tehát, hogy életében először kétségbeesetten hívogatott, hogy jön, jön, csak késik... És én tulajdonképpen hálás voltam neki, mert jólesett végre kicsit ücsörögni a Vörösmarty téren.

Egy órája várlak türelmesen, békességben, te betoppantál és olyan volt, mintha egy gömbvillám átment volna a cukrászda teraszán.

Ismersz, én alapból sem vagyok nyugodt. De most fel vagyok turbózva, nem? "Keresztes a köbön".

Izgultam, hogy ideérsz-e, de jó, hogy máris nevetünk. Sok év alatt ültünk együtt magunk alatt, és a felhők tetején is. Ha jól sejtem, akkor most...

...annyira fent, ahol most vagyok, nem nagyon voltam még. Brutál! Erre szoktam mondani, hogy na,
hát, minek kéne nekem kábítószert fogyasztani? Az egész életemet így éltem fent és lent egyaránt.





Meg is fogalmaztad már, hogy nem tudsz közepesen élni.

Nem. Talán egyszerűbb lenne, nem? Bár a hullám tetején olyan jó! Ki ne élvezné? A gödör alját pedig túl kell élni valahogy. Igyekszem nem belesüppedni abba a letargiába, ami jellemző ránk. Tudod, amikor az időjárás-jelentésben azt halljuk, hogy a hétvégén szép idő lesz, de hétfőn már esni fog. Senki nem a napsütésre koncentrál, hanem a rossz időn kesereg. Na, ezen próbálok kívül maradni.

Nem is lenne időd belesüppedni, hisz közeledik a szeptember 20-i jubileumi koncerted, indul a Sztárban sztár...

... és jön a könyv! Három az egyben. Lehet, hogy ezért vagyok a köbön?

Vegyük sorra. A koncertre sok-sok dalt kell sorbaraknod a múltból, jelenből, a könyvben pedig nyilván újra kellett kicsit élni az életed.

Nagyon érdekes volt. Koronczay Lillával, aki írta a könyvemet, sokszor elkalandoztunk, és elképesztő mélyre mentünk. Olyan dolgokat hoztunk ki egymásból, és fogalmaztunk meg a saját életünkről, amire nem számítottam. Igazi önismereti utazás volt.

Gondoltad, hogy ezt is hozza a könyv?

Dehogyis! Az emberek általában sztereotípiákban gondolkodnak, hogy jaj, ha kiírom magamból, akkor megnyugszom. Én ezt nem értettem. Mit írnak ki magukból, és hogy nyugszanak meg? Nem ez volt a szándékom. 100 forintnak 50 a fele - elérkeztem az életem feléhez, és azt gondoltam, hogy mikor, ha nem most? Mit adhatnék szebbet a közönségnek, aki évtizedeken át elkísért? Egy nagykoncertet sztárvendégekkel. De hogy lehetne ezt még exkluzívabbá tenni? Könyvem soha nem volt. Hát megírtuk, hogy miből lett a cserebogár. Az a sok-sok óra beszélgetés hozzájárult ahhoz, hogy jobban megismertem magam. Olyan volt, mint egy gyorstalpaló tanfolyam. Esküszöm neked, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem! Sok magasságot és mélységet megéltem az elmúlt pár évben. Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker, és lassan kezdek hálás lenni a sorsnak a mélységekért, mert ha nem élek át annyi mindent - ma nem az lennék, aki vagyok.





És csíped azt a csajt, akit megismertél a könyvírás során?

Azt kívánom magamnak, hogy ennél sose legyen rosszabb! Komolyan mondom. Azt nem csípem, hogy ötössel kezdődik az életkorom. Nincsen kapuzárási pánikom, sőt jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha! De míg az eddigi kerek évfordulók egyáltalán nem okoztak problémát - 20, 30, 40 elszaladt -, most egy kicsit elgondolkoztam. És tudod, mi oldotta fel? Hogy egy olyan meglepetésbulit szerveztek a barátaim, amit soha nem fogok elfelejteni. Behúztak a csőbe rendesen, és egyszer csak ott állt velem szemben 150 ember. Ha valaki szőke, ilyen szempontból, az én vagyok. Nem vagyok egy nyomozókutya. Utólag tudtam meg, hogy napokon keresztül ellopkodták a telefonomat, nézegették a címlistát, hogy kit kéne meghívni, hetekig ment a szervezés... Nagyon hálás vagyok, hogy ezt átélhettem. Tudod, hogy tele vagyok kételyekkel, és most újra kiderült, hogy nincs okom a bizonytalankodásra, hisz azok az emberek nem színészkedni jöttek, nem kaptak gázsit hogy eljátsszák, mennyire szeretnek engem. Ott voltak és kész. Úgy fogadnak el, amilyen vagyok, mindennel együtt. Nem is emlékszem, hogy mi történt az első 15 percben, de életem egyik legjobb bulija volt. Úgy felejtettem el, hogy ötössel kezdődik a születésnapom, mintha soha nem is értettem volna a számokhoz. Rengeteg energiát kaptam ettől az estétől, és azt kívánom magamnak, hogy tartson ki életem végéig. Azt kérem a jóistentől, hogy adjon ehhez egészséget, erőt, hadd csinálhassam azt, amit szeretek, és ezzel másoknak is örömet okozhassak. Ez az én szerelmem, szenvedélyem - a mindenem.





Az X-Faktor mentorának lenni kiemelkedő feladat volt. Most pedig indul a Sztárban sztár, ahol versenyzőként indulsz. Még mi kellhet?

Nem tudom, mert hamarabb utolértek az álmaim, minthogy álmodhattam volna. Hamarabb bekövetkeztek, minthogy én ezeket nagyon akartam vagy szomjaztam volna. Az X-Faktor után tartottam szünetet. Koncertjeim voltak, de nem akartam folyamatosan reflektorfényben lenni. Tudtam, hogy kell idő, hogy újra felszívjam magam, és hogyha jön egy olyan lehetőség, amit magaménak érzek, akkor elvállalom. És amikor eltelt egy év, akkor bementem a főnökeimhez és megbeszéltem velük, hogy ezt a lehetőséget szeretném megragadni. A lelkemnek fontos, hogy lojális legyek, és természetes volt, hogy megosztom velük. Ez egy olyan feladat, amit méltónak érzek, és szívesen nekivágok. Aztán persze ez is ízlés dolga. Nyilván ebbe is bele lehet kötni. De én vagyok a saját magam törvényhozója, én mondom meg magamnak, hogy mit vállalok el és mit nem.

Színésznő is vagy, de ez a feladat mégis más. Énekesként kell különböző karaktereket életre kelteni.

Ez egy játék! Nem azért vállaltam, mert színésznő is vagyok. Előadóművészként izgat ez a kihívás.

A saját határaidat feszegetni?

Hát, persze! Meg akarom tudni, hogy ebben is jó vagyok-e.





Janis Joplint nyilván ordítottál tiszta torokból a kezdetekkor.

Igen, hogyne. Na, de mindig csak hangban próbáltam az akkori idolokat utánozni, a nekem tetsző jegyeket elsajátítani. Lehet, hogy a habitusom is hasonlított hozzájuk, de a kinézetem nem. Játsszunk el a gondolattal: mondjuk az a feladat, hogy megtestesítsem Chert... Most felteszem magamnak a kérdést - van-e merszem felvenni a pántos kis csíkos dresszét, amiben elénekelte az If I Could Turn Back Time-ot? Nem biztos, hogy igen. Merek-e úgy kijönni, merem-e azt a fajta nőiességemet vállalni? A hétköznapi életben végtelenül szemérmes vagyok, előadóként pedig nagyon nyitott. A színpad az én terem, ott védett vagyok, bármit csinálhatok, fejen állhatok, de mégis ott a kérdés, hogy lesz-e bátorságom?

És majd jönni fognak a kritikák...

Állok elébe! Ez nem egy tehetségkutató. Nem az fog megkérdőjeleződni, hogy jól csinálom-e a pályámat. Ez egy szórakoztató show-műsor, aminek ez a tematikája. A zsűri majd azt mond, amit akar, az az ő dolga, azért van ott. Tudom, milyen ott ülni. Az se könnyű. Bele fogom tenni maximálisan, amit tudok. Én fogom legjobban a fejem a falba verni, ha úgy érzem, hogy aznap nem tudtam jól teljesíteni.

Tehát egy újabb játszóteret találtál ebben. A koncertszínpad, a színház, és most a tévéstúdió... Mázli!

Abszolút. És tudod, mit mondok neked? Az élet is egy nagy játszótér. Nevezhetem színháznak is. Sokáig azt mondtam, hogy az életben én vagyok a legeslegrosszabb színésznő. Az évek múlása arra is tanít, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy rossz legyek. Tudni kell jól játszani. Már próbálok jobb taktikát választani. A taktika nem hazugság. Az egy módszer a játékra.

Más szemlélettel szeretnéd nézni az életet?

Ne érts félre! Alapvetően nem akarok semmit másképp, tök jól van ez így, ahogy van. Én lettem volna a leghülyébb, hogyha nem így akarom élni az életemet. Csúnyán, önző módon mondhatnám azt is, hogy ami engem érdekelt, azt mind elvettem az élettől. Nem éltem vissza vele, csak éltem vele, mert hülye lettem volna nem tenni.





Nem kerülhetek meg egy témát. Az életed felét egy férfi mellett élted le. Minden nehézséggel együtt ott volt egy bástya. És két éve nincs.

Erről nagyon röviden szeretnék beszélni. Hazugság, ha valaki azt mondja, hogy nem fáj, ha egy 25 éves kapcsolat véget ér. Azt is tudom, hogy nem lehet meggyorsítani a gyász idejét. Mindenkinél más. Én nagyon megszenvedtem. Mindenki megjárja a saját Caminóját. Sokáig nem hittem, hogy fel lehet állni, hogy nem egy egész életemre megkeseredett, reményvesztett valaki leszek - hanem ebből még várat is építek, nem is akármilyet. Jelen pillanatban azt tudom mondani, hogy rettentően élvezem a szabadságomat. Úgy élek, mint huszonévesen, csak sokkal nagyobb nyugodtsággal. Teljesen más erőket érzek magamban, és nagyon örülök ennek. A mai diagnózisom az, hogy a topon vagyok minden szempontból. A magánéletemben, a szakmámban egyaránt. Legyen ennyi elég.

Azt szokták mondani, hogy az a jó, ha az ember megtanul arra vágyni, ami most van...

Pontosan. Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy minden változik. Én is és a világ is körülöttem. Nőként azt hittem, hogy van egy-két biztos pont, ami megkérdőjelezhetetlen, de szembesülnöm kellett vele, hogy nincs!





Semmire sincs garancia. Ezt el kell fogadni. Nagyon nehéz, de muszáj. Az élet ilyen. Eljutottam oda, hogy képes vagyok arra vágyni, ami most van, és lubickolok benne. Nagyon örülök annak is, hogy senki nem hiszi el, hogy betöltöttem az ötvenet. Mindenki azt mondja, hogy kb. 38 lehetek, de ahogy élek, az inkább 28! Szerintem nagyon kevés nő él így ennyi idősen. És nagyon élvezem. De hát ki szabja meg az én törvényeimet? Én. Az egyik kedvenc színészkollégám, Oberfrank Pali azt mondta - meglátod, még csak most jön a java! És tényleg, most, ahogy érzem magam, a próféta szóljon belőle! Jöjjön! Let it be!

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok

  
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Dobó Kata: "Nem voltam kellően bátor"
  2014-09-26 23:14:05, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Dobó Kata: "Nem voltam kellően bátor"







Ő lesz négy pilótából az egyik egy hamarosan induló, fapados légitársaságról szóló, humorral teli dokureality tévésorozatban. Idén két új színházi darabra is készül, és mindezek mellett újabb ruha- és cipőkollekción is dolgozik. Néhány évente lehuppanunk, és átbeszéljük az élet dolgait, lent és fent...
Dobó Kata segít megtalálni 2014 Aranyanyuit
A színésznő zsűritagként vesz részt a nyertesek kiválasztásában. 2011-ben Rácz Zsuzsa írónő és a Richter Gedeon Nyrt. hozta létre az Aranyanyu kezdeményezést. A Richter Aranyanyu Díj legfontosabb missziója a nők önbecsülésének növelése, a hétköznapi hősök elismerése. Mostantól szeptember 21-ig jelölheted a környeztedben élő, érted, értünk, gyermekeinkért, barátainkért, közösségünkért nap mint nap sokat tevő orvosnőket, pedagógusokat vagy egészségügyi szakdolgozókat. A jelölésedet itt adhatod le!
2014-ben hat nő veheti majd át a kétszázezer forintos pénzjutalmat és a Richter Aranyanyu Díjjal járó elismerést. Novemberben a www.aranyanyu.hu weboldalonmutatják be a nagyközönségnek a 12 döntős Aranyanyu portréfilmjét és november 20-án derül ki, hogy közülük kik vehetik át a díjakat.

Nőként tán magamba kéne fojtanom, de nem tudom és nem is akarom. Mindig rácsodálkozom, mennyire sugárzóan szép vagy! Áruld el - szamártejben fürdesz, vagy van varázsitalod?

Érdekes, én nem látom magam sugárzóan szépnek, és nem is tulajdonítok ennek a témának nagy jelentőséget. De hogy válaszoljak a kérdésedre, talán a genetika. Amúgy nagyon korán elkezdtem jó krémeket használni. A kozmetikusom, Gera Panni javaslatára nem 40 évesen vettem meg az első szemránckrémet. De nem hiszem, hogy csak ezen múlna. Lehet, hogy egyszer majd hirtelen fog meglátszódni az idő múlása? Jaj!





Jót kacagunk most ezen!

Igen. De, tudod, jó érzés, hogy miközben lassan már 20 éve létezem ebben a "Dobó Kataságban", mégis megdöbbennek, amikor meghallják, hogy 40 éves vagyok.

Egyébként fura kimondani, hogy "negyven"?

Nincs rossz érzésem ezzel kapcsolatban. A helyemen vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Már sokkal jobban értem magam, és elfogadom a hullámzásaimat. Szerencsére van valaki mellettem, aki a társam ebben is. No, meg itt van Szofi! A tempó, amit a lányom diktál, nem hagy lelassulni, sőt!

Az elfogadás igazán mire vonatkozik?

Már tisztában vagyok azzal, mi az, ami vélhetően soha nem fog teljesülni az életemben. Jó érzés ismerni a határaimat pozitív és negatív értelemben egyaránt. Valószínűleg nem fogok az Örkényben vagy a Katonában játszani, ami nagy fájdalom, mert azt gondolom, az a közeg egészen mást hozna ki belőlem, és tudom, hogy a képesség megvan bennem. De beláttam, hogy nem fog bekövetkezni, mert ez a szakma bizony dobozol. Nincs mese. Húsz évvel ezelőtt belekerültem egy skatulyába, ahonnan nagyon nehezen tudok kikecmeregni.

Már nem is akarsz?

Vannak terveim, majd meglátjuk, hogy mennyi időm, energiám és bátorságom lesz megvalósítani. Láttunk már példákat arra, hogy valaki meg tudta fordítani az emberek gondolkodását önmagával kapcsolatban, bár sokszor ehhez nagy szerencse is kell. Ezek rendszerint a komfortzónád elhagyásával függnek össze, amit nagyon kevés ember mer meglépni. De véletlenül se az legyen az érzésed, hogy elégedetlen vagyok a helyzetemmel, hisz az elmúlt nyolc év, amióta hazaköltöztem Amerikából, nagyon sok változást és szakmai lehetőséget adott.

Amikor sok éve felismerted a "dobozt" és próbáltad szétfeszíteni, munkált benned dac is?

Persze, sértettség és dac is volt bennem. De egy idő után rájöttem - és ezért is jó az a bölcsesség, amit az ember a korral elér -, hogy mi miért is történt. Biztosan én is követtem el hibákat. Például nem voltam kellően bátor. Fiatalon megalkudtam bizonyos helyzetekben. Furcsán hangozhat, de én nem vágytam feltűnésre. Nem akartam megbántani senkit, ezért aztán sokszor mondtam igent olyan dolgokra, amikre talán nem kellett volna.

Hiányzott belőled az önérvényesítés képessége? A határozott kiállás magadért?

Igen, és nem igazán tudom, miért. Talán a gyerekkorból hoztam, hogy ha megbújok, nem ér bántalom. A sors fura fintora, hogy mégis ezt a hivatást testálta rám. Egy magába forduló valaki, aki tele van kétségekkel - megkapta ezt a csomagot. Én soha nem állítottam többet magamról, sőt, mindig nagyon szerény voltam. Közben pedig azt láttam, hogy akik hittek magukban, adott esetben kevesebb tartalommal is messzebbre jutottak. Úgy nőttem fel, hogy az a jó, ha nem vesznek észre. Ez nagy hátrány volt kint Amerikában is. Az ott tapasztalt magabiztossággal nem tudtam felvenni a versenyt. Mindenesetre Szofit másként nevelem. Azt szeretném, hogy higgyen magában. Nem szabad egy gyereknek letörni a szárnyait. Határokat persze muszáj szabni, de közben hagyni kell menni, felfedezni, kipróbálni, repülni... Ez a legnehezebb feladat.

Érdekes és meglepő is, hogy egy ilyen ragyogó teremtés, mint te, milyen fékekkel küzdött. Egyszer azt idézted nekem a kedvenc amerikai színésztanárodtól, hogy "tehetség kell a tehetséghez".

Ez nemcsak erre a szakmára, hanem az egész életre igaz.

Ezt a leckét megtanultad már?

Szerintem úton vagyok. Most már bátrabban beszélek magamról, az elért sikereimről. Olyan fura, hogy miközben sokan nagyon szerették azokat a filmeket, amikben benne voltam, én mégsem tudtam igazán büszke lenni rájuk. Pontosan azért, mert egy másik körbe szerettem volna tartozni a szakmán belül. Futottam egy szekér után, ami egyáltalán nem akart felvenni. Mára ez is megváltozott. Azt gondolom, hogy bár A miniszter félrelép nem egy művészfilm, attól még rengeteg embernek óriási élményt jelentett, majdnem 1 millióan látták a moziban, és ezt nem sokan mondhatják el a maguk filmjéről.

Nem érezted úgy, mintha nálunk nem illene büszkének lenni? Mintha ciki lenne a szerénytelenség?

Igen, akkoriban így volt. Ma már egészen másképp viselkednek a fiatalok. És ez jó. Nem kell álszerénynek lenni, mint ahogy önteltnek sem. Valahogy az egészséges középutat kell megtalálni. Én is erre törekszem - jobb későn, mint soha. Nem?





Hát, ideje már! Szerencsére dolgod van elég. Éppen forgatsz, színházi szerepek is várnak...

Nem bírom sokáig munka nélkül. Nagyon nyomaszt, ha azt érzem, hogy nincs rám szükség. Imádok a lányommal lenni, de dolgozni is. Azt látom, hogy Szofi ezt nem sínyli meg, sőt! Akárhányszor megyünk el otthonról - mindegy hova -, fölveszi a köntösét, vagy felköti magára a konyharuhát, illegeti magát és mondja, hogy ő is megy a színházba. Neki az az élete, hogy a szülei mennek és teszik a dolgukat. Mindenkinek jó, amikor feltöltődve érek haza. Megőrülnék enélkül.

Közben új területre is eveztél. A színészmesterség mellé bekúszott a divat. Azon gondolkoztam, hogy azért az egészen másfajta kreativitást igényel, nem?

Igen is, meg nem is. Mindig odafigyeltem arra, hogy mit sugárzok magamról. Belső kényszer, hogy az emberek azt lássák, én mindig egyben vagyok. Még akkor is, ha esetleg épp nem. De ebben nincs görcs. Látod, most is farmer és zakó van rajtam, tehát nem viszem túlzásba. Azt gondolom az öltözködésről, hogy sok mindent el lehet vele árulni magunkról. A személyiségünkről és aznapi hangulatunkról egyaránt. És ennek semmi köze ahhoz, hogy az embernek mennyi pénze van! Ez a játék vonzott benne.

Hogy ha kommunikációs eszközként tekintünk a külsőre, akkor a Dobó Kata nevével fémjelzett ruha vagy cipő milyen?

Vagány, visszafogott, mégis nőies, és közben van benne egy pici maszkulin jelleg is. Szerintem nem attól szexi egy nő, hogy kiteszi mindenét. Azt kell megértenie a lányoknak, csajoknak, asszonyoknak, hogy ebben is meg kell találni a harmóniát. Mi az, ami ráerősít a személyiségedre? Mit akarsz magadról kommunikálni? Amikor kimentem Amerikába, én is szörnyen öltözködtem. Los Angeles ilyen szempontból zseniális hely, mert azok, akik igazán megengedhetik maguknak, hogy a mindennapos rohanásban is a legnagyobb márkákat viseljék, na pont ők T-shirtben és farmerban rohangálnak és nagyon lazák.

A kevesebb több?

Mindig, mindenben.

De divattervezést nem tanultál!

Nem is tudok, és nem is az a feladatom. Egy tehetséges divattervező, Cakó Kinga készíti a rajzokat. Az én fejemben megvannak a vonalak, a színek, és ő hozzáteszi az ízlését, stílusát. Nagyon jó összjáték, élvezem minden percét! Vágó Rékával pedig most tervezzük az őszi-téli cipőkollekciónkat. Azt érzem, hogy nem testidegen ez az egész. Sőt!

De, mondjuk, ha pár éve azt mondtam volna neked, hogy ruhát fogsz tervezni, kinevettél volna?

Az ötletért nem nevettelek volna ki, talán csak azt mondtam volna, hogy ahhoz össze kell még szednem a bátorságomat. De most már mire várjak?

Sok mindenhez össze kell még szedni?

Hát... Van jó pár ötletem. Forgatókönyvet is szeretnék írni. Van egy tök jó történet a fejemben, már el is kezdtem felvázolni.





Talán ezekkel tényleg kikecmeregsz a régi skatulyából...

Lehet, hogy azzal nem is kell törődni. Kinek akarok én megfelelni - most komolyan - a páromon meg a gyerekemen kívül? Szofinak mi vagyunk a példa az életre. Nem aszerint fog élni, amit mondok neki, hanem aszerint, amit lát. Ha azt tapasztalja, hogy az anyukája bátor, akkor talán ő is az lesz. Sokáig túlságosan komolyan vettem mindazt, ami történik velem. Fura most visszagondolni arra a Katára, aki a legsötétebb gondolatokkal volt képes begubózni a szobájába. Akit most látsz, már egészen más. Nem riasztja meg egy-egy hullámvölgy. Tudom, hogy mindig lesz valahogy. Természetesen könnyebb lenne, ha egy kicsit biztosabbnak látnám a jövőmet, de ez leginkább a lányom miatt fontos. Már nem csak magamban kell gondolkodni, és szerencsések vagyunk, mert Levi is keresett a szakmájában, de mind a ketten olyan területen dolgozunk, ami viszonylag kiszámíthatatlan.

Összekapaszkodva minden könnyebb!

Mi jó egységet alkotunk. És ő elképesztően jó apa! Van egy tökéletes, csodálatos, egészséges gyerekem, édes párom, olyan karrierem, amivel azért nem sokan büszkélkedhetnek... Miért is panaszkodnék? Most olyan korszakot élünk, amikor mindenkinek nehezebb. Én sem vagyok kivétel, és jó, hogyha az emberek tudják ezt. Nem vagyok szuperanyuka, és nem csücsülök rózsaszín felhőkön. De azt mondom, soha ne legyen ennél rosszabb! Ne legyen semmi baj Szofival! Tudjak olyan anya lenni, mint amilyen kép él a fejemben. Kicsit hippis, megengedő, laza, de olyan, aki jókor és jól segít neki.

Újra és újra Szofinál lyukadunk ki, naná!

[kephttp://kepek.life.hu/galleriesdisplay/upload/1408/Dob__2014811154145/img/n09. >jpg]"



De hiszen ő a legfontosabb! Beszélhetünk szakmáról, munkáról, bármiről... Nem tudom, hányszor mondom el neki naponta, hogy mennyire szeretem. Nem tudom nem mondani. Mindig azt válaszolja, hogy "igen". Vajon ez azt jelenti, hogy ő is engem, vagy azt, hogy tudja...? "Annyira szeretlek!" - "Igen." Hát kellhet ennél több?

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok

  
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Cajun fűszeres krumpliegytál
  2014-09-26 23:02:15, péntek
 
  Cajun fűszeres krumpliegytál

Hozzávalók:

50 dkg krumpli
4 db kisebb méretű sárgarépa (kb. 30 dkg)
3-4 db lucullus paradicsom
1 kisebb csokor újhagyma
5-6 db szárított paradicsom
5 dl zöldségleves
2 teáskanál cajun fűszerkeverék
1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

A zöldségeket tisztítás után egységesen 1 cm-es darabokra vágtam, a hagymát finomra aprítottam. Egy nagyobb edényben az olajon üvegesre pirítottam a hagymát, erre dobtam a krumpli- és paradicsomkockákat (a szárítottat és a frisset egyaránt). Megszórtam cajun fűszerrel, alaposan átforgattam, mikor a paradicsom kezdte kiengedni a levét, hozzáadtam a sárgarépát, majd felöntöttem a levessel. Fedő alatt lassú tűzön kb. 25 perc alatt készre főztem. A levéből ugyan vesztett egy keveset, de kellemesen besűrűsödött.

A pikáns fűszerek nagyszerű egyensúlyt alkotnak a paradicsommal, a krumplival és a sárgarépával - nem is kell hozzá más, mint néhány szelet friss kenyér!





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Habliliom küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsmentes ételek  
Waldorf-saláta camembert sajttal
  2014-09-26 23:00:29, péntek
 
  Waldorf-saláta camembert sajttal

Hozzávalók:

2 fej zellergumó
2 citrom leve
3 db savanykás alma
15 dkg dió
2 szál zellerlevél
12,5 dkg camembert sajt
1 fej saláta
A mártáshoz:
1 pohár tejföl
1 pohár kefir
5 evőkanál majonéz
2 evőkanál mustár

Elkészítés:

A zellereket meghámozzuk, és gyufaszál vékonyra vágjuk, majd meghintjük sóval, illetve lelocsoljuk citromlével. Az almákat meghámozva pici kockákra vágjuk, és erre is öntünk citromlevet.

A salátás tálat kibéleljük salátalevelekkel, és a mártásban elkevert alapanyagokat beleadagoljuk , felaprított zellerlevelet adunk hozzá,
összekeverjük.

A dióbelet durvára vágva, a camembert sajtot pedig felkockázva hozzákeverjük.

Tetejét dióbéllel díszítjük. Hűtőben több óráig érleljük.

Remek saláta, és előételnek is kitűnő.





Megjegyzés:

A receptet Tajti Kálmánné küldte. Köszönjük!

Fotó: AS

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek:saláta,hidegtál,egyéb  
Szilvával sült palacsinta
  2014-09-26 22:58:47, péntek
 
  Szilvával sült palacsinta

Hozzávalók:

12 dkg liszt
4 db tojás
1,5 dl tej
3 evőkanál tejszín
15 dkg kimagozott szilva
2 evőkanál vaj
1 evőkanál porcukor
1 mokkáskanál só

A töltelékhez:
30 dkg kimagozott szilva
4 dkg cukor
1 evőkanál vaj
fahéjas porcukor

Elkészítés:

A tojásokat felverjük habosra, hozzáöntjük a tejet és az olvasztott, de már nem meleg vajat. Megsózzuk, megcukrozzuk, ezután belekeverjük a lisztet és a tejszínt. Ezután félretesszük.

Ezután a 15 dkg szilvát vékony csíkokra vágjuk, és a palacsintamasszához keverjük.

Elkésztjük a tölteléket: félbevágjuk és vajon néhány pillanatig a fahéjas cukorral pároljuk a töltelékbe szánt 30 dkg szilvát.

A palacsintamasszából 12 darab palacsintát sütünk. A palacsintákat megtöltjük a párolt szilvával, ezután tűzálló tálba rakjuk. A sütőben átforrósítjuk, majd fahéjas cukorral meghintve tálaljuk.





Megjegyzés:

A receptet Németh Györgyi küldte. Köszönjük!

Fotó: AS

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
Nyúlpecsenye sárgarépás burgonyával
  2014-09-26 22:56:46, péntek
 
  Nyúlpecsenye sárgarépás burgonyával

Hozzávalók:

1 db fiatal házinyúl (kb. 1,5 kg-os)
füstölt szalonna
Vénusz olaj
só
bors
rozmaringág
burgonya
sárgarépa

Elkészítés:

A tepsibe tett sóval és borssal bedötzsölt nyúlat forró olajjal meglocsolom, majd rárakom a rozmaringágat, és befedem a bevagdosott szalonnaszeletekkel. Alufóliával letakarva lassú tűzön puhára párolom. Leveszem a fóliát és ropogós pirosra sütöm.

Sárgarépás tört burgonyával körítem, amit a pecsenyelével meglocsolok, és nyers sárgarépát reszelek rá.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Buksz39 küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsos   
Fahéjas gyümölcsleves
  2014-09-26 22:54:39, péntek
 
  Fahéjas gyümölcsleves

Hozzávalók:

1 édes alma
1 körte (nem túl lédús, mert azt nem lehet szeletelni)
1 barack (szintén nem túl érett)
pár szem szőlő (fehér vagy piros, bármelyik megfelel)
1 csapott kévéskanál fahéj
1 evőkanál cukor
1 evőkanál liszt a habaráshoz

Elkészítés:

Az almát, a körtét és a barackot megtisztítjuk, leszedjük a héjukat, majd kis kockákra vágjuk őket. A szőlőt szintén megtisztítjuk, leszedjük a száráról. Amennyiben nagyon nagy szemű a szőlő, akár félbe is vághatjuk.

A szőlő és a barack kivételével a többi gyümölcsöt egy lábasba tesszük, és annyi vizet adunk hozzá, amennyi épp ellepi. Majd az első forrás után beletesszük a maradék gyümölcsöt, illetve a cukrot és a fahéjat. Ezután a levesből kimert 1 merőkanál vízzel és az 1 evőkanál liszttel habarást készítünk, és beleöntjük a levesbe. Folyamatosan keverjük, míg kissé besűrűsödik.





Lehűtve tálaljuk!

Megjegyzés:

Gyümölcsből bármit használhatunk, csupán ízlés (és évszak) dolga! :)

A receptet és a fotót Kvirag82 küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek-levesek  
Bolondgomba baconnel
  2014-09-26 22:52:37, péntek
 
  Bolondgomba baconnel

Hozzávalók:

1/2 kg gomba
15 dkg bacon vékonyra szeletelve
15 dkg reszelt füstölt sajt (ízlés szerint)
1 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
kevés olivaolaj
só
bors
majoránna
kakukkfű

Elkészítés:

A hagymát apróra vágva megpároljuk a gomba feldarabolt tönkjével és néhány szem felvágott gombafejjel, valamint 3 gerezd zúzott fokhagymával. Sózzuk, borsozzuk, kevés majorannát és kakukkfüvet szórunk rá. A maradék gombakalapokba 1/2 cikk fokhagymát teszünk, majd betekerjük külön-külön a bacon szeletekbe. A megpárolt hagymás-gombás alapot egy jénai tálba tesszük úgy, hogy a gomba leve ne kerüljön rá. Ráhelyezzük jó szorosan a baconba tekert gombafejeket, majd sűrűn megszórjuk a lereszelt füstölt sajttal. A tetejét kevés kakukkfűvel meghintjük. Kb. 20 percre sütőbe tesszük, majd frissen rozskenyérrel fogyasztjuk.

Megjegyzés:

A bacont fogyizóknak nem kell feltétlenül megenni! Reggelire ajánlom.

Forrás:Mindmegette.hu		  
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsos   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 268 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 204
  • e Hét: 3076
  • e Hónap: 8114
  • e Év: 137821
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.