Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 266 
Az álmom ...
  2014-01-29 19:12:07, szerda
 
  Az álmom ...

" Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet. "


( Reményik Sándor - Mindennapi kenyér - részlet - )











 
 
0 komment , kategória:  Kiragadott idézetek  
Jó éjszakát
  2014-01-29 16:03:08, szerda
 
  Tóth Árpád :
JÓ ÉJSZAKÁT


Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!






 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Ima
  2014-01-29 15:59:59, szerda
 
  Torjay Attila :
IMA


csak még egy csodát
csak még egy napot
a fájdalom mellé
a reményhez alapot
őszi tájat az ablakon túl
és hulló sárgás levelet


vagy akár havas, kopár fát
és csikorgó hideg telet
vagy lassú, fájdalmas gyógyulást
csak ne ezt az elmúlást,
ne ezt az elmúlást






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könnyes alkony
  2014-01-29 15:59:15, szerda
 
  Szabolcsi Zsóka :
KÖNNYES ALKONY


Csupán a köd, csupán a pára,
csak könnyes alkony hull a fákra.
Csupán a lélek árnya lebben
ebben a szürke méla csendben.

Hol van a tél, a hó, a dér,
a zúzmara, a szép kacér
rebbenő csipke az ágakon?
Zokog a kongó fájdalom,
felhők gyöngye a vállamon.

Szikrázó télről álmodom.






 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Fagyott méltóság
  2014-01-29 15:57:41, szerda
 
  Molnár Rózsa :
FAGYOTT MÉLTÓSÁG


Tél van.
Téli csönd.
Észrevétlen puhaságú zúzmara lépdel
ágakra, fűszálakra, kerítésre...
Jég-fullánkokat szül.
Szúrásait levegőbe döfi:
kristályos tövismadárként szúrja fel magát.

Benn a szoba és a lélek meleg.
Mozart Elvira Madigan-je táj-fehér muzsika;
csipkefüggönyt horgol a lelkemből.
Szembogaramba szűkítem a mélység és magasság
hullámzásait:
fönn takarót hímez az ég
és lassú libbenésekkel bocsátja alá mintázatait.
A szépség néma türelemmel adja magát;
prédává válik, zokszó nélkül.
Alázatossága hű makulátlanság.
Csönd van.
Csöndes tél.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kandalló előtt
  2014-01-29 15:56:10, szerda
 
  Szabó Lőrinc :
KANDALLÓ ELŐTT


Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.






 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Örökre
  2014-01-29 15:52:09, szerda
 
 
Gyóni Géza :
ÖRÖKRE


Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd senkinek szívét,
Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,
Mert a jövő perc nem tiéd.
Örökre. . . bús, tréfás, hazug szó.
Isten ajkára illik az.
Egy percre, míg egy csók elcsattan
Leányajkon csak ez igaz.
S ne is kívánd e szót: örökre!
Vesd meg, ki mondani meri.
A végtelenséget csúfolja,
Mert nincsenek csak percei.
Szeresd te azt, ki büszke ajkkal
Csak azt ígéri, mit megád.
Örökre...csak a vértelenség
Kendőzi ezzel önmagát.
Ameddig ajkad csókol, éget,
Ameddig szítja lángomat
A férfi-ajkon ez igaz csak
És hazudik, ki mást fogad.
Vesd meg, ki így susog: örökre.
Szeresd, ki csókol s nem ígér.
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér.






 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Egy pillanat volt tán
  2014-01-29 15:50:01, szerda
 
  Fernando Pessoa :
EGY PILLANAT VOLT TÁN


Egy pillanat volt tán,
Mikor rátetted
A karomra,
Egyet mozdulván
Fáradt módra,
Mintsem tétován
A kezedet,
És visszahúztad.
Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá
Él derengve még
bennem az emlék,
Testem őrzi rég
Azt, hová kezed
Ért, a helyet.
Célja kell legyen
Mégis rejtelem,
Mert csak rebbenet!...

Semmi ez, tudom,
Oly országúton,
Mint az élet,
Számos dolog van,
Mit ész se mérhet...

És tudom-e én,
Mikor kezedet
Megérezvén,
Meg hozzám térve
Egy ici-picit
Szívem is érte
Nem volt-é ez új
Ritmus a térben?

Mintha csak úgy
Önfeledten
Fogtál volna meg,
Hogy megvalld nekem,
Mi titkot jelent,
Könnyűt s hirtelent,
Miről nem sejted,
létezik vagy sem.

Így mond a szellő,
Hogy lombot rázogat,
Valami nem
Kifejezhető
Boldogságosat.





(Döbrentei Kornél ford.)






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Veled
  2014-01-29 15:44:46, szerda
 
  Göbölyös N. László :
VELED


behatolni a hangok
puha
páncéljába

mezítláb járni
a jókedv
játékos jégmezején

átitatódni
írástudatlan
istenekkel

végigsiklani
az ábrándok
szülőcsatornáján

nézni napról napra
hogy tollászkodik
a smaragd
tavasz

kidübörögni
otthonunkból
minden balsejtelmet

lehajolni a kőért
mert a miénk akar
lenni

megkóstolni
az áprilisi zápor
illatos zaját

megidézni orgona-zengéssel
a katedrálisok
kőfaragó-kórusát

vibrálni mint bőrünk
alatt a zenélő
Emlékezet

kitágulni mint friss
oxigéntől tüdőnkben
az erek

átszőni keresztül-kasul
a Földet mint
az ezeréves Gyökerek

Veled





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Láthatatlan kötelék
  2014-01-29 15:42:28, szerda
 
  Erdős Olga :
LÁTHATATLAN KÖTELÉK


Űz hozzád, szorít,
nem ereszt.
Üvölteném, de csak
némán ejtem ki
nevedet.

Könnyek
fájdalmas szenvedélye.
A ,,majd egyszer"
örök reménye.

Valami szép,
valami kék,
olyan, ami hív:
egy láthatatlan kötelék.

Csatok és kapcsok
nélkül -
lelkem lelkedbe
szédül.








 
 
0 komment , kategória:  Erdős Olga  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 266 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1817 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 997
  • e Hét: 7375
  • e Hónap: 28039
  • e Év: 338254
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.