Regisztráció  Belépés
novozanszkiadel.blog.xfree.hu
ÉLETEM SZTÓMÁVAL "Ami vagy az Isten ajándéka. Amivé teszed magad, az a te ajándékod Istennek!" Novozánszkine Adel
1975.04.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
összegzés
  2014-01-01 22:34:33, szerda
 
  Az elmúlt hónapokban a Getszemáni kertben éltem, annak is valami egészen sötét, rémisztő zugában,
Csend volt, Magam voltam, a műtétre várás félelmével, a kórházi tartózkodással, a műtétet követő fájdalommal, a felépülés félelmével, Nem azért voltam elveszett mert ne lett volna aki támaszt szolgál, hisz Csodálatos segítőim voltak és vannak, Egyszerűen csend lett, Lelkileg kimerültem, elfáradtam és egyáltalán nem ereztem Istent, Folyton meg nem unva azt kérdezgettem, h miért hagytál magamra,
Tudjátok jó, h így történt, mert egészen más dimenzióban láttam a dolgokat, Amikor átjárt a rettegés azon tűnődtem, h milyen nagyszerű, hogy teljesen más dolgokra figyelek, most, Milyen unalmas is lett volna, ha mindent pont úgy éltem volna meg mint az előző műtéteknél,
Féltem, mert eddig nem, ettől meg mindig olyan gőg uralkodott el rajtam, Gőg attól, h ááááááááá hát milyen állati bátor vagyok, Aztán a gőg egy pillanat alatt eltűnt novemberben, az újabb műtétnél, hisz rájöttem, hogy magamtól kicsi vagyok, Parányi ember, semmiség a világmindenségben,
Ha nem taszíttatok oda önmagam elé, ha nem terem előttem egy tükör, h - Tessék csak, tessék! Nézz bele! Ki is vagy? Képes vagy-e egyedül bármire? akkor soha nem érzékelem Isten jelenlétének mélységet, Azt a jelenlétet, amit csak hosszú, megfeszített figyelemmel tudunk észlelni, Azt a kiszolgáltatottságot, hogy Nélküle piciny voltunk, aprócska maradna, De a fájdalom óriási lehetőség, a bennünket érő megpróbáltatások hatalmas teret engednek Istenhez, emberhez, Másokhoz,
Szóval alakulok, már két napja jól vagyok, leszámítva az evést, Az evés, ami oly sok örömöt adott, már nem ad, Semmiféle boldog elégedettséget nem jelent már, Ha ennem kell, figyelek arra, h mit és mennyit, mert ha nem, úgy járok mint ma, hogy azonnal hányás, fájdalom, hányás,
Volt bennem szomorúság, de most is azt nézem, h amikor kislány voltam hányszor rejtőztem el a papámék veteményesében, hol borsót, hol epret keresve, Milyen jó, hogy voltak az életemben olyan időszakok, amikor pont olyan vidámsággal habzsoltam az ételt, ahogy az életet is a mai napig,
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 19 db bejegyzés
Összes: 130 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5
  • e Hét: 94
  • e Hónap: 398
  • e Év: 4632
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.