Regisztráció  Belépés
petyrallyeteam.blog.xfree.hu
"az élet játék, de játszani tudni kell " .........Kreativ Blogger-dijas ........ szabo katalin
1953.05.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
Ismét elérkezett a hónap vége......
  2014-01-31 18:37:44, péntek
 
 



Hollóssy Tóth Klára:...... ........Január vége

Tél szellem lehel a bokrokra, fákra,
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
hóeséssel kajánul kacarász,
madár gubbaszt fagy verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak korholják az ólmos ködöt,
a szürke világ dermedten vacog,
dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.

Hófehér bundában alszik a táj,
arcunk fagyasztja, szinte szúr a fagy,
ívlámpák jéghideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.





KÖSZÖNÖM EGÉSZ HAVI AKTIVITÁSOTOKAT, LÁTOGATÁSOTOKAT !

remélem februárban is találkozunk...... .....HA AZ ÉGIEK IS UGY AKARJÁK ÉN SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK......KATA

Látogatók száma

Ma:...... ........... ........... 4305
e Hét: ...... ........... .....24452

e Hónap: ...... ........129331
e Év: ...... ..............129331

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A........TITOK.......ami már nem Titok......szerencsére
  2014-01-31 18:01:41, péntek
 
 



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ország.
Minden szürke volt benne
. Szürke az égbolt, és szürkék rajta a felhők
. Szürke a rét, és szürkében nyíltak a virágok.
Szürkeség uralta a kapcsolatokat is
. Minden lapos volt.
Nem volt kirobbanó öröm, korlátokat túlszárnyaló remény,
de hiányzott a fájdalom sötétje is,
a miértek időnként kínzó tengere - csak csüggedés.

Képzeljetek el egy színek nélküli világot!
Nem hallottak még soha se pirosról, se zöldről, se sárgáról, se kékről.
Az őszi erdő számukra nem ezer színben pompázott,
hanem száz szürkében bólogatott

. Hát ilyen volt Palaország, minthogy így hívták e földet.
De ne higgyétek, hogy hiányzott nekik valami... Amiről nem is hallottál, amit nem éltél át, az sohasem hiányzik.

Ebben az országban élt Pál, aki akkor még csak nem is sejtette, hogy egyszer még különös dolgok történnek vele.

Messze távol tőlük, minden képzeletet felülmúló távolságban élte mindennapjait Szivárványföld boldog népe.
Mikor királynője tudomást szerzett a mindig szürke Palaországról, úgy gondolta, elküldi hozzájuk leghűségesebb alattvalóját, Kékszeműt.
Miután megkérdezte tőle, vállalja-e a kockázatos utat, egy titkot bízott rá., és jó szerencsét kívánva útra bocsátotta.
Miért volt veszélyes ez a vállalkozás?
Mert aki belép Palaországba, számára is megszűnnek a színek,
és ha nem vigyáz, és nem ad ja át időben a színek titkát,
ő is úgy marad örökre.

A hamuszín tónál találkozott először Pál és Kékszemű.
Mindjárt barátok lettek.
Pál még nem is hallott ehhez hasonló nevet életében, Kékszemű, de vonzotta őt a fiúból áradó boldogság.
Hetekig játszottak közösen, és Pál bemutatta őt legkedvesebb barátainak
. Sokat meséltek egymásnak,
míg végül Kékszemű elérkezettnek látta az időt, hogy a színekről meséljen
. De Pál csak nevetett, vagy éppen értetlenül rázta a fejét
. Bármennyire is szerette barátját,

nem tudta komolyan venni szavait.
- Még hogy micsodák, hogy is mondtad, színek?
- Pedig igenis vannak! - és Kékszemű hosszan beszélt a naplemente varázslatos színvilágáról.

Este Pál nem tudott elaludni.
Visszhangoztak benne az izzó pirosak, aranyló sárgák, meleg bordók és bársonyos kékek.
Ah, butaság....
De hát, a barátja!...
És ha igaza van.
Ráadásul ez volt az utolsó közös estéjük,
mert másnap Kékszeműnek vissza kellett indulnia távoli hazájába.
Istenem, de szép is lehet ott!
Ha csak egyszer, csak egyetlen egyszer láthatná ő is a színeket
. És nagyra nyitotta szemét. koncentrált... de semmi...... ...... Azaz, hogy szürke.

Másnap szomorúan ébredt, és mintha csak az ég is szomorú lenne, szakadatlan hullatta grafitszínű felhőiből könnyeit.

De Kékszemű szemében mosoly ült, és nevetett akkor is, amikor fölszállt a postakocsira.

Te, én elhiszem neked a színeket, de bárhogy is szeretném, nekem nem megy. Kell, hogy legyen valami titka ennek.
Van! - de már indult is a kocsi. - Mikor a legnagyobb a szürkeség,
de te igent mondasz rá, ott megtalálod-------------. Ott a titok.

Pál csak állt és nem értett semmit.
Hát ezzel most mit csináljon, ennek se füle, se farka.
Egyenesen hazament. Csalódott volt. Bezárkózott szobájába és keserves sírásra fakadt.

Soha nem fogja meglátni a színeket, és barátját is örökre elveszítette.
Úgy érezte, ennél nagyobb tragédia még sohasem történt vele.
Nem elég hogy ott kint minden szürke, de most, Kékszemű nevetése nélkül, itt bent is a szürkék szürkéje honol
.
De hisz pont ezt mondta, "mikor a legnagyobb a szürkeség", hát nem ezt mondta!
Csak akarnom kel! Istenem, mit kell ilyenkor csinálni?!
Akarom!
Akarom ezt a ronda szürkeséget, akarom akkor is, ha egész életemben csak ez lesz.
Az enyém! Igen!

Egyszerre csak mintha egy arcot látott volna. Mosolygott.
És a szeme, a szeme! Ilyet még nem látott!---- Kék!-------- Ez lehet a kék!
Emberek, hát igaz, mégis igaz!

És a szobája is.
A faasztal ódonbarna a függöny kék-fehér és mélypiros a lámpabúra
. De hisz ez mesés!
Maga se vette észre, de hirtelen felkiáltott, ahogy kinézett az ablakon.
A tó, a tó, ahol először találkoztak, az is kék,
és hullámzó zöld a fű,
és az őszi pompájában izzó cserszömörce... hát ez nem lehet igaz!

Rohant azonnal barátaihoz.
- Fiúk, vannak színek!
Tudjátok, amiről Kékszemű beszélt. Mind igaz!
De azok csak hűvösen méregették.

- Nem hiszitek?! Hisz én is látom - és próbálta valahogy szürkére fordítani a csodát, amit lát.

De egyre nehezebben ment, és a végén, mikor már mindenki rajta nevetett, ijedten vette észre, hogy tompulnak a színek, egyre több és több szürke vegyül közéjük és... és vége.
Vége, nincs többé!
Üvölteni tudott volna. Hát mégsem igaz!
Csak bebeszélte magának, hisz annyira szerette volna.
Egy székre roskadt.

Barátai próbálták vigasztalni, de hasztalan.

Pedig milyen kár, már majdnem kezdtük elhinni. De szép is lett volna!
Na mindegy, jó nekünk így is - de nem hangzott valami meggyőzően.
Lassan egyre szomorúbbak lettek.

- Arca volt - mondta Pál - pedig arca volt a szürkeségnek.
Na de most már hagyjuk, felejtsük el, amilyen gyorsan csak lehet!

- Várjunk csak, azt mondod arca?
Arca csak valakinek van.
És ha keresnénk azt a valakit!?...... .......... Mit gondolsz Pál?

Ostobaság, hagyjuk.
Én még egyszer ilyen csalódást, köszönöm, nem kérek, és ha lehet, megspórolom nektek is... Ezt nevezem szürkeségnek.

"Mikor a legnagyobb a szürkeség" rémlettek fel benne ismét Kékszemű szavai.
Nem!
És ha mégis..., de ha mégis, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt?!

Figyeljetek! - és csak úgy ragyogtak rá a baráti szemek - Készek vagytok életetek végéig elfogadni a szürkeséget, akkor is, ha már tud játok, hogy vannak színek?

Igen - hangzott kórusban az ünnepélyes válasz.


És látták mindannyian az arcot.
Az arcot, melyet már sosem felejtettek el.
Az arcot, mely ezerszínűre festette mindennapjaik addigi szürkéjét.

Az örömöt, melynek immár örökre tudták a titkát.
Egész életüket annak szentelték, hogy mind több és többeknek átadják a titkot.

Mit gondoltok,...... ........ ti miért látjátok színesben a világot!??
Ismeretlen
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mond....Te tudod miért piros a pipacs???
  2014-01-31 16:22:04, péntek
 
 



Hárs László: Miért piros a pipacs ?

Hol volt, hol nem volt, valaha égen, régi időkben volt egyszer egy szántóföld.
Szántóföld szélén, ároknak partján tengődött egy szál haloványkék pipacs.

Úgy ám, haloványkék!

Mert akkoriban, réges-régen, az az első szál pipacs, amely kidugta fejét a földből,
haloványkék szirmokat tárt a nap felé
, s ki tudja, tán mindmáig haloványkék is marad,

ha nem esik meg az eset, amelyet most elmondani készülök, de megesett, meg bizony, s így esett...

Úgy esett, hogy az a pipacs széttekintett a világban, megfürdött a napsugárban,
s gyöngéd szirmait kitárva így sóhajtott a hév nyárba:

"Be szépséges szép világ, ó be boldog minden élő!"

Hát amint így sóhajtozott, ámuldozott, bámuldozott; rácsodálkozott a szőke, hajladozó búzaföldre.
Búzaföldön, ért vetésben, a hév nyári napsütésben félmeztelen emberek görnyedeztek.
A sereg háta mögött egy pocakos, nagy potrohos hajcsár lépdel,

s bőrkorbácsot suhogtatva így kiáltott

: "Hé! Rabszolgák! Dolgozzatok, annyit mondok! Máskülönben a hátatok megkóstolja a korbácsot!"

A kis pipacs fakó szirma megremegett, mintha sírna.
Pipacs-szíve megsajdult, ha szólni tud: feljajdul.
Így csak nézte, némán nézte,
fájdalomtól megigézve,
a rabszolgák hogy görnyednek, homlokukról hogy hullanak sűrű záporban a cseppek.

És amint a temérdek búza végébe értek, egyikük - a legsoványabb, legkínzottabb, legfáradtabb
mély sóhajjal lerogyott az árokparton megpihenni.

Homlokáról egyetlen csepp veríték a földre hullott, azaz dehogyis a földre,

egyenest a szál pipacs haloványkék szirmaira.

Hát abban a pillanatban,
ahogy az a sós csepp érte
, a kék pipacs ím színt váltott, ...... ............kékből váltott hófehérre.

Fehér pipacs megborzongott, mint amikor hűs szél támad,
s virágszívén végigsuhant igaz részvét, fájó bánat.

Ámde akkor odarontott az a kövér, az a hájas.
Átkozódott, szitkozódott, bőrkorbácsát suhogtatta
s fene dühvel így kiáltott:

"Hé! Rabszolga! Fel! Munkára! Ha nem mégy, nagy lesz az ára!"

S azon nyomba', hogy kimondta, bőrkorbácsa suhogott, megsuhogva lecsapott.

Meg se jajdult, akit vertek,
korbács nyomán vére serkent
, s egyetlen csepp piros vére földre hullott..

.Azaz dehogyis a földre!

Egyenest a szál pipacsra,...... ........... ......... szirmára, a hófehérre.

S hát abban a pillanatban, ahogy az a csepp vér érte,
fehér pipacs ím színt váltott,...... ........... ..... fehérből vált vérpirosra.

Piros pipacs megborzongott, mint amikor vihar támad.
S virágszívébe költözött égő harag vörös lángja.

Jöttek esők,hogy lemossák, záporok, hogy eláztassák azt a vérszínt,
de hiába, mindhiába,
a pipacs az piros maradt,...... ........... ....... mint a lánggal égő harag.

Régen esett ez az eset, piros pipacs már azóta sok magvát a szélbe szórta,
s árkok, partok oldalán itt is, ott is pipacs nyílik, és vérpiros valahány.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Na jó.......a mai napot nem szomorkodásra, epésre akartam
  2014-01-31 08:32:52, péntek
 
  Elvégre Január utolsó napja van...... .......de most kicsit abbahagyom.......

Boldog reggeli pillanatokat, szép napi programot kívánok szeretettel:...... .........majd jövök nemsokára.........tudod.......mint a Láng Vince (emlékszel rá??).......egy óra mujlva itt vagyok !!





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...egy emléktöredék...........
  2014-01-31 08:26:44, péntek
 
 



Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...)

Nem dráma az öregség, ne félj.

Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész.

Felnézel a munkából és az életből,
szórakozottan,
s aztán készségesen mondod
: "Igen, igen.

Meg kell öregedni.

Egy pillanat még, valamit akartam...
Mit is?
Igen, élni.

Tudom, most már késő.

Mehetünk...... ........... .....aztán elmegyünk...... ......azzal a hittel, hogy mindent megtettünk, mindent rendben hagytunk magunk mögött......de.........ez a mai világban különösen...... ......csupán önámitás...
.semmi sincs rendben,....és azzal is, hogy elmegyünk.........nagy terhet teszünk a gyermekeink válára...... ......
/Márai Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nehezen indul az irás------olyan, mintha kikapcsoltam volna
  2014-01-31 07:55:21, péntek
 
  Mit is akartam.....





Azt hiszem........élénkitőre van szükségem.........hozok Neked is....jó?

No.....fogadd el........



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Musztrai Anikó..........Fenyőfáim.......
  2014-01-31 07:45:07, péntek
 
 



Tompán szűrődik a fény
a vén fenyőfák között.
Bár napsugarak rejtőznek
a sűrű lombok mögött,
sötét a reggel.
Talán a Nap sem kel fel
idejében.
Bánat fut át az égen,
de ez mégsem szomorít.
Megsimítom a fenyőágakat.
Bár kicsit szúrós, érdes,
ha az ember nem vigyáz.
Én óvatos vagyok.
S a sötétben minden fa
hűséggel rám vigyáz.
Körbeleng a gyanta illata,
mint egy lágy takaró,
lelkemet nyugtató kicsi ház.
Nem kell a Nap sugara,
e hűvösben elillan a láz,
ami rázta testemet.
Már nem fázom.
Azért magamon hagyom
kabátomat mégis,
mert hideg, éles a szél.
Már itt a tél,
de fenyőfáim megőrzik
tűlevelüket.
Nem eresztik, óvják, védik
pici testüket.
A telet élve, talán
csak ők vészelik át.
Ma éjjel velük maradok.
családtag vagyok,
befogadtak maguk közé.
Kiterítik ágaikat fejem fölé,
nem engedik a hideget testem köré.
Féltőn óvják lelkemet.
Őrzik álmomat,
hogy túléljem a telet.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kellemes ébredést, jóreggelt Barátaim !
  2014-01-31 06:58:11, péntek
 
 



...... ......ringatlak lassan
dúdolok halkan
szomorú dallam
harmatból hulló
könnycsepp kezemen
révedőn reszket

...... .......szívem titkok
örök tudója
udvari bolondja;
nevetek sírok
elkerülnek végre
szertelen szerelmek



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma ismét ilyen az idő nálunk............
  2014-01-30 11:41:02, csütörtök
 
 



Ja igen...... .....ma itt volt ismét az orvos.........sürgősre be akart utalni a korházba., mondja mentőt hiv...... ............
No ezt nem vállaltam be...... .....mert a diagnózis amit elmondott, már 7 éve megvan........
és még
sohasem reagált rá a meleg jótékonyan !!.........(erre sok probálkozás után jöttem rá,
ettől nem fájhat a gerincem, hasam.........és sorolhatnám........

Nem vagyok én okos, sem orvos.......de már megtörtént, hogy mellhártya-gyulladással tévesztette össze az infarktust...... .....no itt szerencsém volt.......még időben bementem magamtól a korházba.

Világosan megmondták 7 éve, vagy mütét...... .....vagy ne is jöjjek...... ........hát nem mentem.......végül kaptam egy stentet...... ......

és végül, de nem utolsó sorban......2 napja halt meg a nászasszonyom.........nem terhelem a gyerekeket most hirtelen magammal.......

Lehet nem jó döntés...... .........de...... .....igy döntöttem.......meg sem mondom Nekik........

Kivárok......amig birom...... .......aztán meglátjuk..

..
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Talán.......ez méltó bucsuzás........tőled Eszter
  2014-01-30 07:50:15, csütörtök
 
  Tudom, hogy ez bucsu a szerelemtől eredetileg, erről ir a költő........de gyönyörü vers........és azt hiszem ezzel tudok méltóképpen elbucsuzni a Nászasszonyomtól.........Esztertől........

Torő Zsóka ........

"Porból lettünk, porrá leszünk"
,mi megmarad, csak a lelkünk,
elengedi gyarló testünk,
elfelejti földi létünk
amely csupán egy állomás,öröm, bánat, vad álmodás

,mégis úgy fáj az elmúlás,
gyötrelmes kín, elszakadás.

Mikor jön el, örök titok,
nem tudhatom, hová jutok,
mi lesz azzal, kit itt hagyok,
léteznek-e az angyalok.

De azt érzem, hogy ott várnak
,szeretteim rám találnak
,lélek-karjaikba zárnak..

.Földi dolgok már nem fájnak...





Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 26 db bejegyzés
e hónap: 240 db bejegyzés
e év: 2229 db bejegyzés
Összes: 34921 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2198
  • e Hét: 17407
  • e Hónap: 42143
  • e Év: 682258
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.