Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Itt állok, másként nem tehetek
  2014-10-31 18:48:28, péntek
 
  "Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen!" - mondta verejtékezve az eretnekséggel vádolt, de írásait visszavonni nem hajlandó szászországi szerzetes, teológus a fél világ urának számító ifjú német-római császár és a wormsi birodalmi gyűlés egyházi és világi hatalmasságai előtt.





A reformáció emléknapja

Luther (1529)
Lucas Cranach képe
1516-17-ben Albert mainzi püspök búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges forrásokat a római Szent Péter-bazilika újjáépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez.
1517. október 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejéről és hatékonyságáról szóló vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Luthernek ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal.
Philipp Melanchthon 1546-ban kelt írása szerint Luther ugyanezen a napon kiszegezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára; ezt az eseményt tekintik a reformáció kezdetének, és ezt ünneplik minden évben október 31-én, a reformáció napján.

A 95 tételt hamarosan latinról németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt. Két hét alatt Luther tételei ismertté váltak Németországban, és rövid időn belül egész Európában.

Albert püspök megvizsgáltatta a mainzi egyetemmel a tételeket és értesítette róluk X. Leó pápát is.
A pápa először nem tartotta fontosnak a vitairatot, és Luthert részeg németnek nevezte, aki meg fogja gondolni magát. 1518-ban azonban már bizottságot állított fel a tanult Silvester Mazzolini (más néven Prierias) vezetésével, hogy vizsgálják meg Luther állításait. Prierias arra a következtetésre jutott, hogy Luther tudatlan, istenkáromló eretnek, és egy latin nyelvű dialógust írt a tételek ellen. Vitába szállt Lutherrel Johann Eck is; Luther mindegyiküknek külön válaszolt, de a legkimerítőbb válaszát ebben a tárgyban az 1518-ban írt Resolutiones disputationum de indulgentiarum virtute című írása tartalmazza.
A vitának az lett az eredménye, hogy a pápa Rómába idézte Luthert, az eretnekek fölött ítélkező pápai bíróság elé, III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem közbelépésére azonban a meghallgatást áthelyezték Augsburgba, ahol a birodalmi gyűlésen Cajetan de Vio bíboros is jelen volt.
A meghallgatáson a bíboros felszólította Luthert, hogy vonja vissza tanait, de érdemi vitába nem bocsátkozott vele. Luther még ekkor is a ,,rosszul értesített pápától a jól értesítendő pápához" fordult igaza védelmében, azonban a következő évben egy lipcsei hitvitában már közvetlenül a pápai joghatóságot is vitatta.

Luther egyre tovább ment azon az úton, hogy a Biblia alapján szembefordult a katolikus egyház egyes tanításaival. Megerősödött benne az a vélemény, hogy a pápai trónon az antikrisztus ül; erre vonatkozó gondolatait ,,A német nemzet keresztyén nemességéhez" című 1520-as írásában tette közzé.
1520. június 15-én a pápa az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette Luthert az egyházból, elítélte a tételeit, elrendelte könyveinek megsemmísítését és hatvan napot hagyott Luthernek a tételek visszavonására.
Forrás: Wikipedia
A reformáció a 16. században tovább folytatódott, majd a 19. századig az ún. utóreformációs mozgalmak folytatták az Isten által elindított munkát.
"És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg."

A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük, Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ. s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni. Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjünk s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének, - akár barát, akár ellenség. Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre. Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység. Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet; amelynek az ige, vagy a hit volna az ára. Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset.

Az ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincsünk, életünk,
Nőnk és gyermekünk
Mind elvehetik,
Mit ér az őnekik!
Mienk a menny örökre.
Ésaiás 10:20-22

"Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." Róma 11:5


Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
Korinthusi második levél 13, 8.
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsesség  
A benned folyó háború megnyerése
  2014-10-27 15:11:11, hétfő
 
  "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6,12)





Lehet, hogy nem ismered fel, de háborúban állsz. Lehet, hogy nem viselsz katonai egyenruhát. Lehet, hogy nem egy kantinban eszel. Lehet, hogy nem valóságos golyók elől kell félre ugorj.

Mégis háborúban állsz - egy láthatatlanban. Úgy hívják, hogy szellemi háború. A születésed pillanatától kezdve a halálod pillanatáig háborúban harcolsz.

A Biblia azt mondja, hogy három halálos ellenség van, aki tönkreteheti az életünket és mindent, amit Isten rajtad keresztül el akar végezni:

A világ - a domináns értékrendszer körülöttünk
A test - a régi természetünk, az óemberünk
Az ördög - aki valóban létezik, aki "öl, lop és romlásba dönt" a démoni kegyenceivel
Ebben a háborúban nem győzhetsz taktikákkal vagy lövedékekkel. A Biblia ezt tanítja nekünk: "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6,12)

Ebben a háborúban csak egyedül Jézus számít. Ő kell legyen az életed tábornoka, ő kell a kezében tartsa a haditervet. Lehet, hogy hívő vagy, de ez nem elég ehhez a háborúhoz. Jézusnak úrnak kell lennie az életedben!

Sok ember hisz Jézusban, de ahhoz, hogy győzni tudj a világgal, a testtel és az ördöggel szembeni harcban, Jézusnak többnek kell lennie, mint valaki, akiben hiszel.

A Róma 7,24-25 azt mondja: "Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!"

A válasz mindenféle csatára, amiben benne vagy, nem egy önsegítő szeminárium, egy új könyv, egy konferencia, egy pszichológus, vagy egy terápia, hanem egyedül Jézus. Tedd Őt a főnököddé! Pál, aki a Rómaiakhoz írott levél szerzője, világossá teszi, hogy a tűrőképessége határára ért és nem nyerheti meg a csatát egymaga. Egyetlen reménye "Jézus Krisztus, a mi Urunk"!

A Biblia azt mondja, hogy Jézus, az Úr az, aki téged is képes átvinni a csatán. Itt az idő, hogy egy új cégtáblát tegyél az életedre: "Új vezetés alatt!"
 
 
0 komment , kategória:  Napi remény  
Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló
  2014-10-26 21:59:03, vasárnap
 
  Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló idős néniről:

"Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam.

Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát.

Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon

voltam, hogy inkább hazaindulok.

De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és

becsöngettem."

Egy pillanat - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről.

Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.

Kisvártatva kinyílt az ajtó.

Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem.

Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel.

Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett

volna ki.

Mellette egy kis bőrönd pihent.

Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta

senki sem lakna benne.

A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le.

Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy

sem a polcokon.

A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle

fotókkal és vázákkal teletömve.


- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány

percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja,

visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig.

Nem vagyok valami jó erőben.




Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és

visszaértem, belém karolt.

Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz.

Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok,

ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal

bánjon.

-Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre.

Odaadta a címet, aztán megkérdezte:

- Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta.

Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe.

A szemeiben könnycseppek csillogtak.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. -nagyon

csendesen beszélt.

-A doktor úr szerint nekem sincs túl sok

hátra.....

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.

Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes

kisasszonyként dolgozott.

Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a

férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár

előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a

többiekkel odajártak táncolni.


Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy

épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt

monda:

- Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület

volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy

megérkeztünk az ajtó elé.

Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony

minden mozdulatát.


Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az

ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

-Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a

pénztárcájáért.

- Semmivel. - feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből. - mondta.

- Vannak más utasaim is. - szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és

megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. - mondta

végül: -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a

kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház

ajtaja.

Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul.

Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.

Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az

asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki

türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok

türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem

még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.

És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek:

úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem

veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el"...
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Az ellenség behatol
  2014-10-25 16:39:09, szombat
 
  "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös."
(Jak. 2:10)

"Nem az engedetlenség nagysága hozza létre a bűnt, mert az Isten akaratától való legparányibb eltérés is bűn. Megléte annak a bizonysága, hogy a lélek még mindig közösséget tart a bűnnel. A szív még mindig két úrnak szolgál. Ha az emberek szabadon állapíthatnák meg kötelezettségeik mértékét, eltérve Isten követelményeitől, akkor álláspontjaik olyannyira különbözők lennének, mint amilyen különbözőek maguk az emberek. Az uralmat teljesen kiragadnák az Úr kezéből és önző énjük törvényeit állítanák a helyébe... Mihelyt az emberek a saját útjaikra térnek, azonnal Isten ellen foglalnak állást.



Ne éljünk csupán egy-két parancsolat szerint, hanem mindazon igékkel, amelyek Isten szájából származtak.
Minden egyes parancsolat az ember boldogságát szolgálja, mind a jelenben, mind az elkövetkezendő életben.
Az Isten törvényei iránti engedelmesség kerítés gyanánt veszi körül az embert és megóvja minden bajtól. Aki ezt az Isten által épített kerítést akárcsak egyetlen helyen is megrongálja, az azt a hatalmat semmisíti meg, aki megvédené őt.
Az ellenség behatol az áttört helyen, hogy kárt okozzon és romboljon.
Amikor ősszüleink vakmerően áthágták Isten akaratának egy pontját, olyan kaput nyitottak meg, amelyen át nyomor és szenvedés zúdult az egész világra.
Isten minden törvényének a szeretet az alapja.
Aki e parancsolatoktól eltér, az a saját szerencsétlenségének és romlásának az okozójává lesz."

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvényszelleme c. fejezetből)
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsesség  
Az idő: barát vagy ellenség?
  2014-10-04 22:52:02, szombat
 
 



Az idő: barát vagy ellenség?
,,Az idő fogalma nem jelent önmagában jót vagy rosszat. Közismert tény, hogy az időt mindig annak felhasználója teszi hasznossá vagy haszontalanná saját életében.
Az idő olyan, mint a megszelídítésre váró csikó. Ha értünk a kezeléséhez és gyakoroljuk a vele való bánásmódot, hűséges partnerünkké válik. Ha azonban magára hagyjuk, megvadulva tör-zúz körülöttünk, és felmérhetetlen veszteségeket okoz. Ahogyan a betöretlen csikó megszelídítése a lovász szakértelmétől, kitartásától, türelmétől és gyakorlatától függ, úgy az életidőnk vad vágtáját is ezekkel az ,,eszközökkel" tehetjük szelídebbé.
Az idő folyása nem állítható meg, sőt - abszolút értelemben - nem is lassítható, hiszen a másodpercmutató soha nem pihen. Ennek ellenére az idő kerekének forgását saját életünkben jelentősen befolyásolhatjuk jó vagy rossz irányba. Van olyan ember, akinek mindenre van ideje, és olyan is, akinek semmire, de ez nem az idő hibája.
... a személyes időnkkel való gazdálkodás nem születési adottság, hanem tanult folyamat eredménye. Ez magában hordozza azt a lehetőséget, hogy koncentrált odafigyeléssel jó irányba tudjuk befolyásolni életidőnk kihasználtságát. Mi magunk dönthetjük el, hogy kifolyik-e kezünkből az idő vagy sem. Saját elhatározásainkon múlik, hogy időnket minőségben töltjük el, vagy csak mennyiségben. Egységnyi idő alatt jót is lehet tenni az emberekkel, de el is lehet pusztítani őket. Ez a felelősség az, amely a kezünkbe adatott, és aminek eldöntése hatalmunkban van."
(T. G. - Kézben tartott idő)

 
 
0 komment , kategória:  Bölcsesség  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 109 db bejegyzés
Összes: 1824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 323
  • e Hét: 3181
  • e Hónap: 8053
  • e Év: 122293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.