Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 104 
A szív kifejezése
  2014-10-31 00:59:27, péntek
 
  Amikor a hívő imádkozik, nem csupán értelmével, odafigyelésével van jelen. Az imádság a teljes embert vonja be saját folyamatába s ezért a teljes ember érettségét célozza meg. Nem elég tehát szavakat kimondani, kiejteni, szebb megfogalmazásban Isten elé vinni.

Az imában tehát a teljes személynek kell jelen lennie, aki kinyílik az istenség felé. A személy, az én több dimenziót is magában rejt. A személy bír belső térrel, késztetéseivel, vágyaival s ugyanakkor rendelkezik külső térrel is, azaz az észlel, vágyott esetleg benne félelmet kiváltó külső valósággal. Az ember belső és külső tere egymást metszik, egymást kölcsönösen megvilágítják.

Tehát amikor az ember megnyílik Isten felé, akkor a kifejezésein túl magával kell vinnie a belső tartalmat, belső világát is. Ha mindez igaz az imádáságra, tehát a külső kifejezéssel, beszéddel, megszólítással az Istennel való kapcsolatba belevisszük belső terünket is, akkor az imádságnak két fontos elemének kell jelen lennie: őszinteség és teljesség. Az imát kell, hogy jellemezze az őszinteség. A mai posztmodern ember sajnos hajlamos az álcázásra, arra, hogy a tudatból, lelkiismeretből szinte már-már kényszeresen távol tartsa a belső világát.

Ez az álcázás olykor egészen a tagadásig fajul, amely során már nem is igazán a valósággal foglalkozik, hanem egy arról alkotott ideális képpel. Mintegy álomvilágban élnek, kizárva a valóságot. S akkor is, amikor Isten színe előtt vannak, bevetik ezt az önámító folyamatot. De mindennek semmi értelme, mert Isten előtt ténylegesen azok vagyunk, akik vagyunk, s ezért lehet is és kell is, hogy azok legyünk. Mindebből az derül ki, hogy az imának végtelenül őszintének kell lennie. Se önmagunkat se Istent nem csaphatjuk be.

Az őszinteségre ad nagyon jó tanácsot a 61-ik zsoltár:"Öntsétek ki Isten előtt szíveteket"(Zsolt 61,9). Kiönteni azt jelenti, hogy nem szelektálunk, nem álcázunk, nem játsszuk meg: az ember kinyílik Isten előtt fenntartások nélkül, teljes egészében, úgy ahogyan van, mindennel, ami benne van. A szív kiöntése alatt értjük tehát az őszinteséget.

Az ima nyelvezetébe, kifejezésvilágába mindent bele kell rakni, ami az ember sajátossága, ami teljes egészében jellemzi őt: öröm, hála, kétségbeesettség, csalódottság, panaszkodni akarás, konfliktusok, bűntudat, aggódás, szorongás, félelmek, reményei...Ebbe beletartozik mindaz, ami az ember szívét nyomja, szorongással tölti el.

Az egyik érdekessége a zsoltároknak éppen az, hogy nem hagyja, hogy az ember elfojtsa érzelmeit:"Szólítalak Istenem, s nem hallod; szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet"(Zsolt 21,3). Az imát az őszinteségen túl kell, hogy jellemezze a teljesség is. Életem egész, mindene, mindaz, aki vagyok, ami bennem van kell, hogy Isten felé megnyíljon.

Mi tartozik ehhez a mindenhez, teljességhez. Olykor megfeledkezünk az ösztönökről s a szükségletekről. De a teljességhez hozzátartozik mindaz, ami a külvilágom, ami a külső világból közel áll hozzám, amit magaménak érzek, mindaz, amiről ,,gondoskodom", ami engem ,,aggaszt", ami engem ,,foglalkoztat", ami esetleg ,,bánt".

Az ima nyelvének, kifejezésének tartalmaznia kell mindazt, ami bennünk s rajtunk kívül van s mindazt az Isten elé kell vinnünk, ,,szóvá kell tenni" Istennél. Az ember nem csupán belső és külső világát viszi Isten elé, hanem az egész világot.

Ez az ima kozmikus szempontja: az imában minden s mindenki ott van.

Ezért lényeges nem csupán a csend imájában, de a beszéd, kifejezés, nyelv imájában is az összeszedettség: egy kicsit a teljes világot szem előtt kell tartanunk, figyelnünk kell rá, nem hagyhatunk semmit figyelmen kívül, mert Istennél, Isten előtt mindent meg kell neveznünk, nevén kell hívnunk.

 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Mit is jelent Áldozni?
  2014-10-31 00:43:22, péntek
 
 

Link

Jézus többször beszélt arról, hogy saját testét adja nekünk táplálékul. Velünk, bennünk, köztünk akar élni... Pl.:
,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg." (Októberi Életige)

Jézus úgy látja önmagát, mint a kenyeret. Ez ugyanis földi életének legfőbb célja. Kenyérré lenni, hogy megegyék. Kenyérré lenni, hogy átadja nekünk életét, hogy önmagává alakítson minket.
,,Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek" .
Az Eucharisztia a legnagyobb ajándék, melyet az emberiségnek akar adni: saját jelenlétét az Eucharisztia szentségében, mely betölti a test és a lélek szomjúságát, s a Jézussal való bensőséges egység által az öröm teljességében részesít minket.

Ha ezzel a kenyérrel táplálkozunk, nem vágyunk semmilyen más eledelre. Minden szeretet és igazság utáni vágyunkat kielégíti az, aki maga a Szeretet, aki maga az Igazság.
Fontos tudatosítanunk, hogy a szentáldozás, a kenyér Vele táplál már itt lent, de azért kaptuk, hogy mi viszont a bennünket körülvevő emberiség lelki és fizikai éhségét csillapítsuk.
Krisztus üzenetét nem annyira az Eucharisztia által ismeri meg a világ, hanem sokkal inkább a keresztények életéből, akik az oltáriszentségből és az igéből táplálkoznak, akik életükkel és szavaikkal adják hírül az evangéliumot, s ez által teremtik meg Krisztus jelenlétét az emberek között.

Pld-ák... Iskolában... hittanosok... észre lehet venni rajtuk?! Tanárok igen... és fordítva is: a tanulók is a tanárokon... Munkahelyeken, családban... Észrevenni, hogy Jézust ,,vételeztem"? Másként élek, viselkedem? Jobban szeretek...?

A keresztény közösség élete az Eucharisztiának köszönhetően válik Jézus életévé, vagyis olyan életté, amely képes Isten szeretetét és életét adni a többieknek.
Tehát a szentáldozás nem csak magunk számára van, hanem küldetés! - Jézust vinni, adni másoknak - a szeretetünk, a kölcsönös szeretetünk által.
,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg."

A kenyér hasonlatával Jézus megtanít minket a testvér iránti szeretet igazabb, ,,keresztényibb" módjára.

Mit jelent ugyanis szeretni?

Szeretni annyit jelent, hogy ,,eggyé válunk" mindenkivel, eggyé válunk mindabban, amire a többiek vágynak, a legkisebb és a legjelentéktelenebb dolgokban, azokban is, melyek számunkra kevésbé fontosak, de a többieket érdeklik.

Jézus azáltal, hogy kenyérré lett számunkra, ragyogó példáját adta ennek a szeretetnek. Kenyérré válik, hogy behatoljon mindenkibe, hogy ehetővé váljék, hogy eggyé váljon mindenkivel, szolgáljon, szeressen mindenkit.

Egyszóval, váljunk eggyé mi is, egészen addig, hogy egy falat kenyér legyünk a másik számára.
Ez a szeretet: oly módon eggyé válni a többiekkel, hogy érezzék, szeretetünk táplálja, megvigasztalja, felemeli és megérti őket.

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω KÜLDETÉS  
Egyszerű vagy bonyolult?
  2014-10-30 23:45:04, csütörtök
 
  Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk."
Hóseás próféta könyve 14:10


Vannak dolgok, amelyek egy időben bonyolultak és egyszerűek. Én személyesen így vagyok a kocsikkal. Gyerekkoromban mindig rosszul éreztem magam, mikor osztálytársaim az autókról beszélgettek - hogy melyik milyen gyorsan megy, hány köbcentis, meg hogy milyen extrákkal vannak fölszerelve -, mert nem nagyon tudtam érdemben hozzászólni a témához. Egy idő után annyira kívülállónak éreztem magam, hogy tudatosan elkezdtem tanulni az autómárkákat, hogy legalább az első körben ne tűnjön ki, lövésem sincs a fiúk kedvenc témájához. Azt is be kell vallanom, hogy huszonévesen féltem az autóvezetéstől is. Ha ennyire analfabéta vagyok a kocsikhoz, akkor hogyan fogom valaha megszerezni a jogosítványt? - aggodalmaskodtam. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor már az első gyakorlati óra után azt mondta oktatóm a rutinpályán: ,,Elég jól vezettél ahhoz, hogy most a forgalomban haza vezethess." - és így is történt. Hamar rá kellett döbbennem, hogy az autóvezetés egy nagyon egyszerű dolog. Ha jobbra akarok menni, jobbra tekerem a kormányt; ha balra - ó mily meglepő -, akkor balra tekerem a kormányt; ha gyorsítani akarok, megnyomom a gázt (miközben a kuplunggal és a sebességváltóval is babrálok egy kicsit); ha pedig lassítani akarok - ki gondolta volna! - egyszerűen rálépek a fékre. Azóta is mindenhová elgurulok, ha kell, és ha nem tartozom is a legjobb Forma-1-es pilóták közé, kétségtelen, hogy jól megtanultam vezetni. Mindemellett meg ne kérdezzétek tőlem, hogy menet közben mi zajlódik a motorban! Ez egyrészt túl bonyolult a számomra, másrészt pedig ahhoz, hogy eljussak A pontból B pontba, nincs is szükségem erre az ismeretre.

Kicsit mintha így működne a hitélet is. A hitnek van egy nagyon bonyolult működési elve, amit igen nehéz nekünk, véges értelmű embereknek fölfognunk.
Hogyan dolgozik bennem Isten Lelke?
Hogyan változik meg a jellemem, és hogyan szabadulok meg önző szokásaimtól?
Hogyan nyilatkoztatja ki magát Isten?
Hogyan szólít meg a Lélek a Bibliából?
Hogyan működik az imádság?

Mind olyan kérdések, amelyekre már sok okos és okoskodó választ kaptam, de megértésükhöz még eléggé kevésnek érzem magam - annak ellenére, hogy ezek a témák sokkal jobban érdekelnek, mint a hengerfejek működése a motorban. Mindemellett azonban a keresztény életútnak van egy nagyon egyszerű dimenziója is, amit minden értelmes ember megérthet, ami keskeny ugyan, de egyenes és messzire belátható. Erről az egyszerű útról szól Hóseás könyvének utolsó fejezete: bocsánatot kérni Istentől (14:3), és az idegen istenek helyett az igaz Isten imádata (14:4).
Mai nyelven ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy kereszténynek lenni, annyi, mint Istennel szoros kapcsolatban lenni. Ha ezt értjük, és ha ezen az úton járunk (vagy vezetünk), akkor nem kell maradéktalanul érteni a többi bonyolult dolgot, a hit autója önmagától működésbe lép. Vezess ma is ezen az egyenes úton.


Forrás: reggelidicseret.blogspot.hu/ Link


 
 
0 komment , kategória:  Reggeli dicséret  
Az imádság rendkívüli fontossága mindennapi életünkben
  2014-10-30 23:42:17, csütörtök
 
 

Link

Mi az imádság?

Az imádságnak sok meghatározása van. Egy régi katekizmus azt mondja, hogy az imádság "elménk és szívünk felemelése Istenhez." Ez a meghatározás arra emlékeztet bennünket, hogy amikor imádkozunk, megosztjuk gondolatainkat és érzéseinket Istennel. Nem csak a gondolatokat; nem csak az érzéseket. Mindkettőt. Ez a meghatározás azonban kétféleképpen is elégtelen.

Először, a "felemelés" kifejezése azt foglalja magába, hogy Isten valahol "ott fenn" van, és ez kiveszi őt konkrét mindennapi életünkből. Ez pedig nem igaz. Avilai Szent Teréz, a nagy misztikus és egyháztanító szerint "Isten a fazekak és serpenyők között jár-kel." Ez az első meghatározás továbbá semmit nem mond Isten szerepéről az imádság folyamatában.

Egy másik meghatározás így szól: "Az imádság a szeretet kifejezése szóban és csendben." (Catherine de Hueck Doherty) Ez a meghatározás azt mondja nekünk, hogy az imádság lényege a szeretet, és hogy időnként a jó imádság szavak nélküli.

A nemrég elhunyt püspök, Kenneth Untener ezt a meghatározást adja:

"Az imádság egyszerűen Istennel lenni, és ezt tudni."

Mahatma Gandhi újabb dimenziót nyit, amikor azt mondja: "Az imádság vágyakozás."

AZ angol író, G. K. Chesterton a következő szokatlan leírást adja: "Az imádság egy kis gyeplőrántás, ami által Isten megértet velünk valamit."

Bár ezek a meghatározások eltérőek, közös bennük, hogy az imádság kommunikáció Isten és köztem, Isten és köztünk. Szeretettel jellemezhető kommunikáció.

Mi az Ön meghatározása az imádságról? Miért az?

Egy másik kérdés, amit szeretnék feltárni, a következő:

Miért imádkozunk?

Erre sincs egyetlen válasz. Szerzetesek és szerzetesnők azért imádkoznak, mert ez a kötelességük. Gyakran hallok szerzetesektől ilyesmit. "El kell végeznem az imáimat." Ez azt tartalmazza, hogy az imádság olyasmi, amit bele kell préselnem zsúfolt napirendembe, mert a Regula azt mondja, hogy ezt kell tennem.

Egyfelől az imádság kötelesség. Javasolni szeretnék azonban három más okot, miért imádkozunk, s ezek a köteles szolgálaton túlmennek.

- Az első ez: Imádkozunk, hogy felfedezzük, kik vagyunk valójában, hogy megismerjük igaz önmagunkat. Nem rég egy gyerekkönyvet olvastam, Max Lucado írta, a címe: Rendkívüli vagy (You Are Special). Szeretném röviden megosztani Önökkel a történetet - szóban és képekkel. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol apró fabábuk éltek, a nevük Wemmick volt. Egy Eli nevű fafaragó készítette őket, aki a város feletti hegyoldalra épült házban élt. Minden Wemmick egész nap ugyanazt csinálta: matricákat adtak egymásnak. Az ügyes és tehetséges Wemmickek csillagot kaptak. Azok a Wemmickek azonban, akik koptatták a festéket és ügyetlenek vagy esetlenek voltak, csak foltokat kaptak egymástól. Az egyik ilyen Wemmick neve Punchinello volt. Mivel csúnya és ügyetlen volt, mindenütt foltok borították, és nagyon szomorú volt. Egyik nap azonban megismerkedett egy Wemmickkel, akinek a neve Lucia volt, aki nem kapott se csillagot, se foltot - és nagyon boldog volt. Lucia azt mondja Punchinellonak, hogy látogassa meg Elit, a Fafaragót a hegyen. Meg is látogatja. Eli üdvözli Punchinellot, és azt mondja neki, hogy nem igazán számít, mit gondol róla a többi Wemmick. "Ami számít," - mondja Eli, - "az az, hogy én mit gondolok rólad. Én azt hiszem, te nagyon rendkívüli vagy." Punchinello nagyon boldogan hallja, mennyire szereti őt a Fafaragó. Amikor elhagyja Eli házát, a foltjai egymás után kezdenek lepotyogni róla.

Ez a gyerektörtének valójában példabeszéd Isten irántunk való szeretetéről, a szeretetről, amely önazonosságunkat megadja. Isten gyermekei vagyunk. Az imádság Isten irántunk való rendkívüli szeretetére fegyelmeztet bennünket. Igen, szerethetők vagyunk, de néha megfeledkezünk erről. Az imádságban Isten jelenlétébe helyezkedünk, aki jobban szeret bennünket, semmint azt mi elképzelni tudjuk. Valaki azt tanácsolta, ezt az imádságot mondjuk minden este, mielőtt elalszunk:

"Drága Istenem, mondd el nekem a teljes igazságot magamról - nem számít, milyen csodálatos!"

Lényeges felismernünk, hogy szerethetők vagyunk, így ismerjük meg saját önazonosságunkat. Azonban az, hogy szerethetők vagyunk, még nem a teljes igazság arról, hogy kik vagyunk. Bűnösök is vagyunk. Jézusnak a farizeusról és a vámosról szóló csodálatos példabeszéde figyelmeztet bennünket önazonosságunknak erre a másik vetületére. A büszke farizeus hivalkodik a templomban, és hálálkodik Istennek, "hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember" - azaz a bűnösök. A farizeus elkezdi felsorolni jellemvonásait, majd azzal fejezi be, hogy megköszöni Istennek, hogy nem olyan, mint az a koszos vámszedő amott! Ekkor azonban Jézus új megvilágításba helyezi a lenézett vámszedőt, aki a templom végében húzza meg magát, a mellét veri, és azt mondja: "Uram, könyörülj rajtam, bűnösön."

Imádkozunk, mert bűnösök vagyunk. Imádkozunk, mert állandó megtérésre van szükségünk velünk született bűnös hajlamainkból, önzésünkből, lustaságunkból, büszkeségünkből, szívtelenségünkből, cinizmusunkból, és erőszakosságunkból.

Imádkozunk tehát, hogy megismerjük önazonosságunkat Isten gyermekeiként és bűnösökként.

- Imádságunk másik oka, hogy úgy lássuk a valóságot, ahogyan valóban van.
Szent Pál inti a filippieket (velünk együtt), hogy tegyék sajátjukká "Krisztus gondolkodásmódját." (Fil 2:5) Némely fordítás szerint "Krisztus érzését." Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy felfogásunkat Jézus felfogásával kell fedésbe hoznunk. Állandóan kérdeznünk kell magunkat: "Miként látná Jézus ezt az embert, ezt az eseményt, ezt a helyzetet?"

Az "Újra Először Találkozni Jézussal" (Meeting Jesus Again for the First Time) című könyvében azt állítja Marcus Borg, hogy Jézus állandóan arra szólítja fel hallgatóit, hogy "radikálisan új módon lássanak." Borg szerint "Jézus nem információt (mit higgyünk) vagy erkölcsöt (hogyan viselkedjünk) tanított elsősorban, hanem az átalakulás útját-módját" - az átalakulásét, amely azzal kezdődik, hogy új módon látunk - mindent.

Az Evangélium arról számol be, hogy Jézus másként látta a dolgokat, mint a legtöbb ember akkor és ott. Ránézett egy esendő, tanulatlan halászemberre, és az első keresztény közösség lehetséges vezetőjét látta meg benne. Ránézett egy római századosra, népe ellenségének egyik tagjára, és meglátta benne a mélyen hívő és együtt érző embert. Ránézett egy hányattatott múltú nőre, és meglátott benne egy asszonyt, aki nagy szeretetre volt képes. Ránézett az ég madaraira és a mezők virágaira, és meglátta Istent, az Atyát, aki feltétel nélkül szeret bennünket. Imádkozzunk tehát, hogy lássunk, ahogy Jézus látott. Ahogy Joan Chittister OSB nővér mondta, arra van szükségünk, hogy "hagyjunk fel a 'tökéletesség' hajszolásával, és kezdjük el keresni a megvilágosulást."

- Harmadszor azért imádkozunk, hogy másokkal jót tegyünk.

Avilai Szent Teréz mondta nővéreinek: "Az imádság célja a jócselekedet, a jócselekedet, a jócselekedet." Nemcsak azért imádkozunk, hogy úgy lássuk a valóságot, ahogy Jézus látja a valóságot. Azért imádkozunk, hogy válaszoljunk arra a valóságra, ahogy Jézus válaszolna. Imádságunk mindig a küldetésre irányul.

Abban a kiváltságban részesültem 1999-ben, hogy meglátogathattam Teréz Anya asrámját Calcuttában. Imádkoztam a sírjánál, amely az épület földszintjén van. Utána felmentem az emeletre, és imádkoztam a nővérek kápolnájában. A kápolna egyik falán sok nagy üvegablak van, amelyek az alatta vezető forgalmas útra nyílnak. Mivel ott nincs légkondicionálás, az utca zaja behallatszik a kápolnába. Amíg Teréz Anya élt, azt tanácsolták neki, szereltessen be légkondicionálót a kápolnába, hogy az ablakokat becsukhassák. Így kevesebb zaj lenne a kápolnában, és a nővérek figyelme nem terelődne el az imádságról. Az Anya azonban elhárította ezt, mondván: "Amíg a nővérek imádkoznak, hallaniuk kell a várisi utca zaját - így mindig emlékezetükben lesz, miért imádkoznak." Teréz Anya válasza a Talmud egyik sorára emlékeztet engem: "Soha ne imádkozz ablak nélküli szobában." Más szavakkal: imádságunk ne fordítson magunkba; arra ösztönözzön inkább bennünket, hogy nyújtsuk ki kezünket minden nélkülöző felé.

Miért imádkozunk?

Megnéztük, miért imádkozunk. Most arra fordítanék pár szót, hogyan imádkozunk.
Az első válasz arra, "hogyan imádkozunk," egyszerű: Krisztussal imádkozunk. Ez azt jelenti, hogy az Eucharisztia különleges helyet foglal el életünkben. Az imádság Jézushoz fűződő bensőséges kapcsolatunkon függ. Ilyen bensőség nélkül csak "jótevők" vagyunk.

Az imádság tehát táplálja az Isten és köztünk, a Jézus és köztem lévő szeretet-történetet.

Az imádság másik módja a mindennapi. Amint tudjuk, ez nem azt jelenti, hogy mindennap kedvet érzünk imádkozni, és azt sem jelenti, hogy bármit is érzünk, amikor imádkozunk. Van, amikor vigasztalást tapasztalunk imádság közben. Hála Istennek! Az idő többségében azonban nagyon keveset érzünk. Sőt szárazságot, elhagyatottságot érezhetünk. Legtöbbször semmi nyilvánvaló gyümölcsét nem látjuk az imádságnak. Ez is helyénvaló azonban. Az imádságban a legfőbb a hűség. Mindennapi hűség. Ez azt jelenti, hogy minden nap részt veszünk az imádságban. Imádságunk különleges hangulatát és gyümölcsét hagyjuk Istenre. Valaki bölcsen mondta: "Az imádság terén az egyedüli mulasztás, ha nem veszünk benne részt."

Imádságunkat ugyanakkor közösségben végezzük. Közös imádságunk egyre mélyebben fűz egymáshoz bennünket - még akkor is, ha alkalmanként imádságunk formája, hogy csak ülünk csendben - együtt vagy egyedül - a Legszentebb Oltáriszentség előtt. A közös imádságon túl egyedül is imádkozunk. Ez azt jelenti, hogy egyénileg naponta elmélkedünk a Szentírásról vagy más lelki olvasmányról, és saját egyéni személyiségünkre vonatkoztatjuk, egyéni körülményeinkre, sajátos szolgálatunkra. Ez azt jelenti, hogy naponta gyakran társalkodunk Istennel, amikor egy csarnokon megyünk keresztül, állunk a jelzőlámpánál, fogat mosunk, egy problémás megbeszélésre készülünk, vagy elkezdünk egy értekezletet. Soha nem elég az imádságot elmondani. Az imádságos attitűd mindent áthat, amit teszünk. Az Önök Konstitúciói világosan fogalmaznak: "Abban a meggyőződésben élünk, hogy az imádság lelkülete nélkül életünk értelmetlen. Imádság nélkül, fáradozásaink Isten Népe érdekében haszontalan."

Hogyan imádkozunk?

Végezetül, néhány keresetlen gondolatot szeretetnék megfogalmazni az imádságról. Az első egy figyelmeztetés: Vigyázat! A jó imádság megváltoztat bennünket. Legtöbbünknek azonban a változás nem könnyű. Elfogadom a mondást, amely így szól: "Az egyetlen személy, aki örül a változásnak, az a tiszta pelenkára szoruló baba!" A jó imádság megváltoztat bennünket, de legtöbbször ez a változás csak ritkán vehető észre!

Hogyan lehetünk Jézus jó barátai, ha nem változunk meg ennek a barátságnak megfelelően?

Hogyan ragaszkodhatunk szavaihoz, oszthatjuk meg vele legmélyebb vágyainkat, fordulhatunk hozzá igényeinkkel, ha nem alakulunk át az ő hasonlóságára? Ha őszinték vagyunk, a Jézushoz hasonlító átalakulástól való félelem miatt, tartózkodunk néha az imádságtól.

A jó imádság rugalmassá tesz bennünket. A rugalmasság kulcsa, természetesen, a képesség, hogy különbséget tegyünk lényeges és nem lényeges dolgok között. Egyik kedvenc közmondásom: "Fontos, hogy fontosnak tartsuk azt, ami fontos." Az imádság segít a fontosat fontosnak tartani. Csak ha Önök, és az Önök társai "az imádságban gyökereznek" (Előszó), akkor lesznek Önök elég rugalmasak, hogy folytassák és kiterjesszék karizmájukat és küldetésüket a jövőben.

Melannie Svoboda, SND


 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Újratervezés
  2014-10-30 20:51:55, csütörtök
 
  Újratervezés - egy hazai kisfilm, amit minden embernek látnia kéne!



Link


Újratervezés - az élet filmje. Link

Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével

A 12 perces kisjátékfilm a Montreáli Filmfesztivált is megjárta és besöpört egy rakás díjat, köztük a Filmkritikusok díját, a Friss Hús fesztivál közönségdíját, AISFF közönségdíjat kapott Szöulban és a legjobb kisfilm lett egy indianapolisi fesztiválon.
Nemesen egyszerű, és mégis minden benne van. Szeretet. Figyelem. Kitartás. Elengedés. Tökéletesen szép és mégis vegytiszta, giccsmentes. Egy megindító alkotás, amit minden embernek látnia kéne!

A váratlan fordulatot tartogató történet egy házaspár mindennapi életébe, kapcsolatába, civódásaiba avat be. Ne hagyd ki, nekünk, neked készült! Link

A film rendezője, Tóth Barnabás azzal indokolta a film.hu-nak, hogy alkotását most újra közzétette az interneten, hogy közpénzből készült és lassan egy éve lehetett róla hírt hallani. "Díjat nyert itt is, meg ott is, arra gondoltam, bosszantó lehet, hogy a ,,köz" nem láthatja. És persze azért, mert már nagyon meg akartam mutatni, és most sok jó hír volt róla, jó energia volt körülötte. Legszívesebben azonnal feltennék mindig mindent mindenhova, ha ezzel nem ártanék a filmnek és a producereknek (és magamnak). Hosszú távon nálam nem kérdés a teljes, ingyenes láthatás, ha közpénzből készítek valamit" - fogalmazott a rendező.



Film: Link

 
 
0 komment , kategória:  Filmek  
A válás elítélése
  2014-10-30 18:58:49, csütörtök
 
  A válást elfogadták az ókori görögöknél, rómaiaknál, s szinte minden akkori társadalomban. Izraelben is hallgatólagosan beleegyeztek, nem tiltakoztak ellene, legfeljebb a különböző rabbinikus iskolák között voltak nézetletérések, véleménykülönbségek.




Link



Jézus - egyetértésben a mózesi hagyománnyal - kijelenti nyíltan:

"Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör"(Mk 10,11-12).

Ez olyan szabály, amit sohasem szabad megszegni, még akkor sem, ha az elhagyott fél javára szolgálna:"Aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. Aki elbocsátottat vesz feleségül, az házasságot tör"(Mt 5,32).

Jézus tehát ebben a kérdésben is politikailag inkorrekt, olyannyira, hogy még tanítványai is szarkasztikus megjegyzést fűznek hozzá:"A tanítványai megjegyezték:
Ha így áll a dolog a férj és a feleség között, nem érdemes megházasodni".

 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Úr az Isten  
Megszereted, ami a tiéd
  2014-10-29 19:06:02, szerda
 
 

Link

"Ha csak arra figyelsz, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, ami pedig lehetne, akkor nem látod annak értelmét, ami van. Pánik, üresség, menekülhetnék fog el. Félelem, hogy elszalasztod az életed. Amikor figyelmed arra fókuszál, hogy mi az, amit nem kapsz meg, amit elveszítettél, az megfoszt attól, hogy ott tudj lenni, ahol vagy. Persze épp ott nem akarsz lenni! De ha nem vagy ott, ahol vagy, akkor elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Nem vagy kapcsolatban saját életeddel. Nem érzed, hogy élsz. Nem érzed, hogy az életnek íze van, legyen az keserű, üres, félelmetes. Eltűnik az életkedv. Az élni akarás.

Ha csak a veszteségre nézel, nem veszed észre, milyen lehetőség van ott, ahonnan csak menekülnél. Mi nyílhat meg számodra.
Milyen ajtó.
Dönthetsz úgy is, hogy esélyt adsz arra, hogy valami születhessen ott, ahol most még csak félelemre, értelmetlenségre, ürességre számítasz. Nem zárod ki eleve, hogy kaphat értelmet. Hogy élet jöhet onnan is, ahonnan nem várod. Lehet, hogy nem úgy, ahogy te akarod.

Abból nem születik élet, amire nem nézel rá. Ha rá tudsz nézni arra, ami van, akkor az újra talajt ad lábad alá, visszatalálsz önmagadhoz. Ha rá mersz nézni arra, hogy tényleg ez az életed most, az nem nyugtat meg azonnal. Először megriaszt, elborzaszt, fájdalmat okoz."

Mustó Péter SJ: Megszereted, ami a tiéd

http://www.jezsuitakonyvek.hu/index.php/elokeszuletbenLink

Videó a könyvbemutatóról: Link

 
 
0 komment , kategória:  Könyvismertető  
Isten éltető jóságában
  2014-10-29 18:57:18, szerda
 
 

Link

Van egy titkom, amit idáig nem árultam el másoknak, de most megosztom az olvasókkal. Másodéves rendújonc koromban egy jól sikerült nyolcnapos lelkigyakorlat alatt fogalmaztam magamnak egy kis imát. Megmutattam a lelkigyakorlatot adó, kedves jó Kovács Jenő atyának is, ő pedig rábólintott, s azt mondta, hogy ez így jó lesz. Ezt az imát én azóta minden nap elmondom. Néha szórakozottan, néha jobban átélve. Latinul szoktam ezt imádkozni, de most magyarul írom le:

,,Jézus Szentséges Szíve, alázatosan és könyörögve kérlek, hogy Te, aki engem teljesen méltatlant erre a szent hivatásra meghívni kegyeskedtél, kegyeskedj e hivatásomban halálomig megőrizni. Ne engedd elfelednem, hogy a szegény, engedelmes, türelmes és alázatos szívű Jézusnak vagyok a társa. Neked adtam, Uram, akaratomat, becsületemet, egészségemet, terveimet, életemet és mindenemet. Csak egy dolgot kérek Tőled: adj nekem szeretetet, mégpedig igen nagy szeretetet Atyád iránt, Teirántad, és Tebenned testvéreim iránt. Jóságos Jézusom, add nekem szereteted jelét, töviskoronádat, add, hogy mindig azt válasszam, amit te választanál, hogy veled keresztre feszítve már ne én éljek, hanem Te élj énbennem, Jézus Krisztus!"

Ez a mindennapi imádságom, és nagyon jó, hogy ezt mindig elmondom Jézusnak. Hiszen ha például egész délelőtt valami probléma gyötört, valami lelki zavar bujkált bennem, de azután délben elmondom ezt az imát, akkor gyakran rádöbbenek, hogy: ó, hiszen már régen megoldottam azt a problémát! Hogy is felejthettem el, hogy már Krisztusnak adtam mindenemet, még az életemet is! És ha az ember már az életét is odaadta, akkor már mi baj érheti? De jó is lenne, ha Isten kegyelméből el tudnám, el tudnánk mondani ezt az imát halálunk óráján! Mert akkor tényleg semmink sem marad, csupán az, hogy Isten szeret engem, és én is Őt. Adja Isten, hogy Jézus Krisztus, akinek követői vagyunk, így szóljon hozzánk azon az órán: ,,Hűséges szolgám, menj be Urad örömébe." Ezt kívánom minden kedves olvasómnak. Imádkozzunk egymásért, hogy ez megvalósuljon.

Nemeshegyi Péter SJ: Isten éltető jóságában
http://www.jezsuitakonyvek.hu/
Link

 
 
0 komment , kategória:  Könyvismertető  
De miért nem elég a szeretet sem?
  2014-10-29 10:53:19, szerda
 
  "A szerelem biztosan nem elég, mert elmúlik. De miért nem elég a szeretet sem? Hát nem azt szoktuk mondani, hogy ha szeretet van, minden van...? De igen, csakhogy a matematikai feladatoknál is oda szokták írni, hogy ilyen meg ilyen feltételek között. A szeretet bőven elég - ha Jézus szeretetéről van szó. Ha azonban a miénkről, akkor néha igen, néha nem. A mi szeretetünk ugyanis tökéletlen. Mi úgy szeretünk, ahogy tudunk, és nem úgy, ahogy szükség lenne rá."

Részlet Pál Feri idén megjelenő A magánytól az összetartozásig című könyvéből
 
 
0 komment , kategória:  - Pálferi ( Pál Ferenc)  
Miért alacsonyítaná le magát Isten?
  2014-10-29 09:39:13, szerda
 
  Élt egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol az Istenbe vetett hitről és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hit szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére. Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi gyülekezet karácsonyi Istentiszteletére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.

,, Ez a történet csak egy mese" mondta. ,,Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a Földre? Teljesen nevetséges!" Hogyan hihetnek ebben ennyien?!
A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak. Kint esett már a hó.
Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet. Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.

A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak. Ekkor bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar. Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

,,Miért nem követnek engem?" - morfondírozott magában türelmetlenül. ,,Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?"

Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. ,, Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket," mondta ki hangosan. Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.



Link

A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: ,,Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!" Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. ,,Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!" Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen.
Mikor ezt felismerte, hangos zokogás tört fel belőle. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: ,,Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!"

Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt.

Szerző neve: Ismeretlen
 
 
0 komment , kategória:  Ü - Karácsony  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 104 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 1247 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 194
  • e Hét: 851
  • e Hónap: 12254
  • e Év: 278275
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.