Reszelt túrós süti,Tojásos gombapörkölt,Vörösboros-cukkinis gombapaprikás,Kelvirágleves (karfiolleves),Heti menü ajánlat – 2014 október 27 - november 02.,A sóról szólunk - 3. rész,A sóról szólunk - 2. rész,A sóról szólunk 1. rész,Mi kerüljön a fűszerpolcra?, - taltos1 Blogja - Advent,Karácsony, Újév, Húsvét,Áldások, imák, Istenes versek,Állatok,Angelisz Irini,Angyal,Isten vers,videó,idézet,Angyali üzenet Pusztai Orsitól,Angyali üzenetek,Angyali üzenetek 2,Angyalok, angyalos történetek,Anyák napja,Anyák napja,Ara Rauch írásai, versei,Aranyosi Ervin versei,Athéna görögországi élményei,Athéna versei, gondolatai,Atya, Jézus és Mária üzenetei,Az Élet Kiskönyve,Bagi László /Hezekiah versei,Bálint gazda,Barátság,Benmar - Szabó Balázs versei,Blogtársaktól kaptam 1,Blogtársaktól kaptam 2,,

Továbbiak »

Belépés

			taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes...			Gábor Gabriella Táltos 1940.08.08 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 9

Reszelt túrós süti

2014-10-26 23:26:03, vasárnap

	Reszelt túrós süti Hozzávalók: A tésztához: 40 dkg liszt 15 dkg cukor 1 tojássárga 20 dkg vaj 1 csomag sütőpor 1 csomag vaníliás cukor 3 evőkanál kakaó A töltelékhez: 75 dkg túró 20 dkg cukor 3 tojássárga 1 csomag vaníliás cukor 4 tojásfehérje kemény habbá verve Elkészítés: A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, két részre osztjuk, rúddá formázzuk, betekerjük fóliába vagy sütőpapírba, és 0 fok körüli helyen vagy fagyasztóban dermedni hagyjuk. A töltelékhez a túrót a cukorral, a sárgákkal és a vaníliás cukorral összedolgozzuk, majd beleforgatjuk a fehérjehabot. Egy tepsit sütőpapírral bélelünk, a tészta felét durva reszelőn belereszeljük. Elegyengetjük rajta a túrós tölteléket, majd a másik tésztát a tetejére reszeljük. 170 fokos sütőben kb. fél órát sütjük. Tűpróbával érdemes ellenőrizni. Hidegen szeleteljük. Megjegyzés: Őszi Balázs receptje, fotó: Győrfi Viktória, styling: Matis Edit Dodi Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek-sütemények-desszertek

Tojásos gombapörkölt

2014-10-26 23:18:47, vasárnap

	Tojásos gombapörkölt Hozzávalók: 30 dkg gomba 1 db vöröshagyma 1 db lecsópaprika 2 db hegyes zöldpaprika 2 db paradicsom 1 db chili paprika 2 gerezd fokhagyma ételízesítő őrölt fekete bors őrölt csípős pirospaprika petrezselyem olívaolaj 2 db tojás Elkészítés: Egy serpenyőbe olívaolajat teszek, s bele az apróra vágott hagymát, fokhagymát, ételízesítővel és őrölt fekete borssal fűszerezem, megdinsztelem, a végén megszórom jó sok őrölt csípős pirospaprikával. Hozzáadom a darabolt paprikákat, majd a szeletelt gombát, s végül a paradicsomot. Megszórom vágott petrezselyemmel. Amikor kész, ráütöm a 2 tojást, s összekeverem. Főtt tésztával tálalom, petrezselyemzölddel díszítem. Megjegyzés: A receptet és a fotót Hobbychef küldte. Köszönjük! Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek-húsmentes ételek

Vörösboros-cukkinis gombapaprikás

2014-10-26 23:16:43, vasárnap

	Vörösboros-cukkinis gombapaprikás Hozzávalók: 5 nagy fej csiperkegomba 3 db hegyes csípős zöldpaprika 2 db chili paprika 4 db paradicsom 2 szelet egy nagyméretű cukkiniből 1 fej hagyma 3 gerezd fokhagyma 5-6 szelet bacon fűszeres olívaolaj petrezselyem ételízesítő őrölt fekete bors őrölt pirospaprika füstölt kolbász virsli vörösbor liszt tejföl Elkészítés: A bacont felszeletelem, egy serpenyőben a saját készítésű fűszerolajban a hagymával együtt megpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd beleteszem a szeletekre vágott paprikákat, végül a kockára vágott cukkinit, a darabolt gombát és paradicsomot. Megfűszerezem. Amikor már majdnem kész, öntök bele vörösbort, beleteszem a kolbászt, majd a virslit, szórok rá kevés lisztet, s belekeverem a tejfölt, vágok bele petrezselymet. Felforralom. Nokedlivel és kovászos uborkával tálalom. Lehet hozzá fejes salátából vagy uborkából, esetleg paradicsomból készített salátát is fogyasztani. Megjegyzés: A receptet és a fotót Hobbychef küldte. Köszönjük! Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek-húsos

Kelvirágleves (karfiolleves)

2014-10-26 23:14:01, vasárnap

	Kelvirágleves (karfiolleves) Hozzávalók: 1 közepes nagyságú kelvirág (karfiol) 2 leveskocka 5 dkg vaj 3 evőkanál liszt 3 dl tej 3 dl tejszín 1 kávéskanál só 2 csipetnyi bors reszelt szerecsendió aprított petrezselyem Elkészítés: A kelvirágot rózsáira szedjük, és lassú tűzön, közepes nagyságú edényben, a két leveskockából készített 8 dl húslevesben 5 percig főzzük úgy, hogy keménységét megtartsa, azaz éppen hogy megfőjön. Leszűrjük, a levét félretesszük, a kelvirágot tányérba rakjuk. Az edényben takaréklángon megolvasztjuk a vajat. Belekeverjük a lisztet, és 1-2 perc alatt aranysárgára pirítjuk. Lassan hozzáöntjük a húslevest és a tejet, s addig keverjük, amíg csomómentes nem lesz. Állandó kevergetés közben felforraljuk, és 5 percig főzzük. Visszatesszük a kelvirágot, és forrásig hevítjük. A tűzről levéve sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük, petrezselyemmel megszórjuk, pirított kenyérrel vagy grissinivel tálaljuk. Megjegyzés: A receptet Chris, a fotót Agnese küldte. Köszönjük! Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek-levesek

Heti menü ajánlat – 2014 október 27 - november 02.

2014-10-26 23:09:50, vasárnap

	Heti menü ajánlat - 2014 október 27 - november 02. Hétfő: Előétel: Kelvirágleves Dubarry módra Főétel: Vörösboros-cukkinis gombapaprikás galuskával Desszert: Körte Vegetáriánus ajánlat: Tojásos gombapörkölt tésztával Kedd - ma almát eszünk, ropog a fogunk alatt :) Előétel: Fahéjas almaleves Főétel: Édes-savanyú csirkemell almával Desszert: Almás pite másképp Vegetáriánus ajánlat: Almás kukoricasaláta kefires öntettel Szerda: Előétel: Egyszerű rizsleves Főétel: Szezámos húsgombócok csípős mártásban, friss bagettet adok mellé Desszert: Házi csokipuding Vegetáriánus ajánlat: Szezámmagos zöldségragu Csütörtök: Előétel: Kapros-túrós galuskaleves Főétel: Juhtúrós sztrapacska Desszert: Indiáner Vegetáriánus ajánlat: Tejfölös sztrapacska Péntek: Előétel: Petrezselyemgyökér krémleves gombás bundás kenyérrel Főétel: Fácán fügével és szőlővel Desszert: Sütőtökös-mákos pite Vegetáriánus ajánlat: Céklasaláta camembert sajttal Szombat: Reggeli: Vajas kifli tejeskávéval Előétel: Mentás zöldborsókrémleves Főétel: Vendégfogó karaj tejes-vajas burgonyapürével Desszert: Borhabos túrógombóc Vacsora: Libamáj zsírjában friss fehér kenyérrel, lila hagymával, pohár búzasörrel Vegetáriánus ajánlat: Tejfölös rántott tök burgonyapürével Vasárnap: Reggeli: Baconben sült melegszendvicstekercs citromos teával Előétel: Tejszínes sajtkrémleves Főétel: Halszeletek Orly módra Desszert: Szilvás palacsinta Vacsora: Fasírt-muffin krumplipüré kalappal, pohár száraz fehérborral Vegetáriánus ajánlat: Kukoricás lepényke salátával Forrás:Mindmegette.hu - Pasi blogja

0 komment , kategória: Receptek-menük

A sóról szólunk - 3. rész

2014-10-26 14:14:05, vasárnap

	A sóról szólunk - 3. rész Bár a legtöbben az asztali sót és esetleg a tengeri sót használjuk, érdemes odafigyelnünk a világ sóira, hiszen nálunk is egyre többféle kapható, és éttermekben is előfordulnak különlegességek. Indiai fekete só: Finomra őrölt, szürkésrózsaszín só. Ismert még kalanamakként és sziklasóként is. Közép-Indiában bányásszák. Erős kénes aromája és illata van. Nem túl sós só. Ilyen fekete só is létezik Jódozott só: Az 1920-as évektől kezdtek kálium jodidot adni a sóhoz, ekkoriban derült ki, hogy ez lehet a golyvás megbetegedések ellenszere. A golyva (más néven struma) a pajzsmirigyek megnagyobbodása. A betegség főleg azokon a hegyi vagy völgyekben elterülő területeken gyakori (Svájc, Ausztria és Németország egyes területei), ahol a tengervíz jótékony jódos hatása nem érvényesülhet hal és a helyi gyümölcsök és zöldségek fogyasztásakor, valamint a helyi víz ivásakor. A legtöbb asztali sót és gyakran a finomított tengeri sókat is jódozzák. Kóser só: Főleg az USA-ban kedvelt, nagyobb piramis alakú sókristályokból álló só. Hús sütésekor a sókristályok a hús tetején maradnak, így a húsban lévő folyadékot jobban felszívják. Íze enyhébb az asztali sóénál. Rózsaszín perui só: Az Andokban, ősi tengerből kialakult sóteraszokon kitermelt világos rózsaszín só. Színét a valamikori agyagos tengerfenéknek köszönheti. Friss paradicsommal fantasztikus. Kősó: Földalatti sóbányákból származó sófajta, finomítatlan, szürkés színű, mivel magas az ásványi anyag tartalma. Évszázadokon át csákánnyal és vésővel termelték ki, manapság magas nyomású vizet használnak. Rózsaszín perui só Tengeri só: Tengervízből állítják elő. A tengervizet úgynevezett sókertekbe gyűjtik, majd a vizet hagyják elpárologni, és a visszamaradt sót összegyűjtik. A módszert már a rómaiak is használták. A tengeri sónak finomított és finomítatlan változatai is ismertek. Néhány ismertebb tengeri só fajta: Camargue-i só: Dél-Nyugat Franciaországból, a világ legősibb sókertjeinek egyikéből származó sófajta. Itt a tenger tízszer sósabb, mint a nyílt vízen. Dán füstölt só: Fán füstölt sötétbarna sófajta. Fleur de Sel: A só virága. Luxuscikk. Napos, szeles délutánokon csapódik ki, csak kézzel szedhető. A sókristályszárító medencék vizének tetején csapódik ki szemcsék formájában. Édeskés, ásványos ízű, opálosan fehér sófajta. Tálalás előtt használjuk. Halen Mon: Anglesey, Wales, itt termelik ezt a különleges sófajtát. Sokak szerint ez a tiszta óceán-íz. Hawaii Alae só: Évszázadok óta használják Hawaii szigetén. Vasoxid tartalmánál fogva színe sötétvörös, szinte barna. Leginkább halakhoz használják. Az alae a vulkanikus vörös agyag neve. Hawaii fekete só: Fekete színű, kissé földízű só, melynek különlegességét faszéntartalma adja. Erős ízű halak kísérője, de köretekhez és faszénen sütéshez is kitűnő lehet. Maldon só: Piramis alakú sókristályokból áll. Essexben termelik, máig egy családi vállalkozás keretében. Sel Gris: Nedves, durva szemű sófajta Franciaország nyugati partjairól. Normandiában és Bretagne-ban termelik. Szürkés színű. Így néz ki a Sel Gris Trapani só: Szícíliában, Trapaniban termelik ezt a sófajtát, mely több séf szerint a legjobb ízű tengeri só. Jellegzetessége, hogy a sókitermeléshez a vizet szélmalmok segítségével pumpálják ki, és a nagy sókristályokat kő alatt őrlik. A szicília sók csoportjába is sorolható. Ízesített sók: Egyre elterjedtebbek a különféle fűszernövényekkel ízesített sófélék, melyek különleges látványt adnak az ételeknek. Akár otthoni is elkészíthetők. Fotók: Salttraders.com Maldonsalt.co.uk SB Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek, írások - vegyes

A sóról szólunk - 2. rész

2014-10-26 14:09:23, vasárnap

	A sóról szólunk - 2. rész A tenger sós vize volt az emberiség és az állatvilág bölcsője. Testünk több mint 70%-a (sós) víz. A sós ételektől szomjasak leszünk, testünk rendezni igyekszik a sóháztartását. Amikor edzés közben izzadunk, a sót és a folyadékot is pótolnunk kell. Amikor sót eszünk, innunk kell, így a sós ételek, melyek fokozzák az étvágyat, gondoskodnak az ivási ingerről is. A só íze A tengeri só, különösen a finomítatlan, gazdagabb és összetettebb ízű, mint az asztali só, mely talán kicsit keserűbb, egy kis utóízzel. A kézzel gyűjtött tengeri só több ásványi anyagot tartalmaz, és jobban kiérezhető belőle a tenger íze, egyes fajtái akár édeskések is lehetnek. Egyes különleges sófajták, például a hawaii alae só a föld ízére emlékeztet minket. Egyes sók sósabbak, mint mások, mivel a nagyobb, kevésbé széttört darabok több helyet vesznek el a falatban. Ezért a kóser só például kevésbé sós, mint az asztali só. Egy evőkanál kóser só kb.1 teáskanál asztali sónak felel meg. Néhány durván őrölt só azonban sósabb lehet, mint az ugyanolyan mennyiségű asztali só, a kristályok méretétől függően. Az íz és a sósság meghatározására mindig érdemes megkóstolni az adott sót, és érdemes az ételkészítés minden fázisában kóstolni és sózni az ételt. Sóbánya Kóser vagy asztali A kóser és az asztali sónak is megvannak a pártolói a séfek között. Az amerikaiak például jobban kedvelik a kóser sót, mivel nincs benne adalékanyag, és a nagy kristályokat egyszerűbb az ujjak közé csippenteni. A kóser só olcsóbb is, mint a tengeri só. Az európai séfek inkább a tengeri sót kedvelik, mivel finomított változatban és nagyobb darabokban is rendelkezésre áll, és van egy kis ásványos íze. Mikor sózzunk? Néhány recept a főzés végén javasolja a sózást, de az igazi szakácsok általában a főzés kezdetétől sóznak, még a szárazbabot is megsózzák áztatás előtt. Fontos, hogy kóstoljunk menet közben, és a főzés minden fázisában adjunk az ételhez egy kis sót. A recepteket általában lehet alakítani, az ételeket a saját szánk ízének megfelelően formálni. Figyelni kell, amikor a recept sós hozzávalókat tartalmaz, például szardellát, parmezánt, olívát, illetve amikor sokáig kell főzni valamit, amitől a szósz besűrűsödik. Amikor folyadékot vagy vaj alapú szószokat sózunk, kóstolás előtt várjunk néhány percet, míg a só rendesen feloldódik. Sókicsapódás Mikor ne sózzunk? Ne sózzuk a kukoricát főzés közben, mert a szemek a sótól megkeményednek. Ne sózzuk a vizet, amikor buggyantott tojást készítünk, mivel a tojásfehérje a sótól megkeményedik. Egyes szakácsok szerint a húst grillezés vagy hirtelen sütés előtt sosem szabad sózni, mivel így távoznak az értékes húslevek, és másképpen sül a hús. Mire használjuk a sót? A só a legfontosabb anyag a konyhánkban, mivel ez hozza ki az ételek ízét, és a főzés során egyesíti a különböző ízeket. Nemcsak főzésre használjuk. Tartósítás: a só legrégebbi felhasználási módja természetesen az ízesítés, de amint rájöttek, hogy a sózott ételek tovább elállnak, mindenkinek fontos lett, aki hosszú útra készült ételt magával vinni, vagy aki a hideg téli hónapokra volt kénytelen beosztani az élelmet. Még mindig kedveljük ezeket a tartósítási módokat: a savanyú káposzta, a bacon és a kolbász mindenki kedvencei, pedig már nincs szükségünk sózásra, szárításra vagy füstölésre, hogy ételeinket tartósítani tudjuk. Néhány étel, például az olíva vagy a citrusfélék, melyeknek keserűségét és keménységét só segítségével alakítjuk át, hasonlóan a halszósz és a szójaszósz sem létezhetne só nélkül. A sóval való kezelés három módja volt ismert: a nedves sózás, a száraz sózás akár fűszerekkel, mely például a gravlax (skandináv sós cukros fűszeres lazac) készítésének alapja. A harmadik az ételek sóba való temetése. A só kivonja az ételből a folyadékot, de nemcsak az ételből, hanem a baktériumokból és penészből is. A zöldségek sózása: Néhány receptben a padlizsánt, uborkát, cukkinit szeletelés után sózni javasolják, majd 30 percig állni hagyni, végül a sót letörölni. Ez nemcsak ízesíti a viszonylag ízetlen zöldségeket, de elveszi enyhén keserű ízüket is, és a nedvességet is kivonja, így meglágyítja a húsukat. Blansírozás: A zöldségek rövid idejű főzése sós vízben, amíg részben vagy teljesen meg nem főttek. A blansírozás segít előhozni igazi színüket, melyet szűréssel vagy jeges vízbe merítéssel tudunk megőrizni. Ez a technika, melyet a franciáknak köszönhetünk, különösen hatékony spárgával és zöldbabbal. Húsok és zöldségek főzése: Mivel főzés közben a húsokból és zöldségekből kioldódik a természetes sótartalom, az ízek megőrzése érdekében sóznunk kell a vizet. Tésztafőzés: A tésztafőzésnél is kioldódik a só, így a tészta főzővizét alaposan meg kell sózni, kb. egy teáskanál sót használjunk literenként. A sósságot a víz kóstolásával tesztelhetjük, a tésztafőző vízből vegyünk ki egy kanállal, hűtsük, és kóstoljuk, meglehetősen sósnak kell lennie. Az olaszokra tekintettel (hiszen ha ők nem tudják, akkor ki), a sót a már forrásban lévő vízhez adjuk. Ez néhány másodpercre megállíthatja a forrást, ha újra felforr, beletehetjük a tésztát, majd jól megkeverhetjük. A tésztafőzés idejét a már tésztát tartalmazó víz újraforrástól kell számítani. A sajtkészítéshez is kell a só Sajtkészítés: A kemény és a félkemény sajtok készítésénél is használnak sót az aludttej kiszárításához, a sajt préselésekor és ízesítése miatt, valamint a baktériumok szaporodásának lassítására, és a romlás megakadályozására. Néhány sajt esetében a sót már a sajtkészítés kezdetén a tejhez adják, másoknál sóban érlelnek, sóval dagasztanak, vagy bedörzsölik sóval. A feta sajt esetében sós lében erjesztik a sajtot. Sütőtálként: A sóban sütött ételek egyenletesebben átsülnek, mivel a só egyenletesen adja át a hőt. Kenyérkészítés: A só és a kenyértésztában lévő glutén kölcsönhatásba lépnek, ezért könnyebb textúrájú és aranybarna héjú kenyér lesz a végeredmény. A teljesen sótlan toszkán kenyér morzsolódása is erre utal. Ezzel egyidőben a só lelassítja az élesztő hatását, a kenyérnek határozottabb íze lesz. Fűszerezés: A fleur de sel, ez a vékony, ropogós sóréteg, mely a tengeri sómedencékben forró, száraz napokon képződik, kiemelkedő ízesítője az ételeknek nem csak roppanó állaga, de tiszta íze miatt is. Magas ára miatt alig használjuk. Más speciális sók, például a füstöltek, mint a hawaii kai só vagy azok, melyek agyaggal színezettek, mint például az alae só, ízük és állaguk miatt használatosak. Ezeket a sókat szinte köretként vagy ízesítésre kell felszolgálni kis tálakban körbeadva, hogy a vendégek egyéni ízlésüknek megfelelően használják őket. Ízesített sók: Az összetört friss vagy szárított fűszerekkel kevert sók más összetevőkkel, például reszelt citromhéjjal keverve gyakorta használatosak főzéshez. A tojás főzővizéhez is adjunk sót Kemény és lágy tojás: Ha a kemény vagy lágy tojás főzővizébe egy teáskanál sót teszünk, a tojáson keletkező repedéseken nem folyik ki a fehérje. Tojásfehérje tartalmú szószok: A majonéz és más tojásfehérje alapú szószok is egy csipet sóval kezdődnek, hiszen ez segíti a felvert fehérje megszilárdulását. Sütéshez és pirításhoz: A húsok és halak sóba forgatása ősi módszer a direkt hőhatásoktól való védelemre. Hasonlóan az agyagban való főzéshez, a só segítségével az étel megtartja nedvességtartalmát, és egyenletesen sül át. Ha a sót liszttel keverjük, egyszerűbb a sütés végén eltávolítani az ételről, hiszen sem a ,,sópanírt", sem a ,,sótésztát" nem esszük meg. Sóban sütés: Ha az egész halat, krumplit vagy gyökérzöldséget, de akár a téli körtét is sóba temetve sütjük, jobban átsülnek, és az értékes levek sem távoznak belőlük. Marinálás: Bizonyított, hogy a marinálás önmagában nem puhítja az ételeket, viszont a nedvesség és íz tekintetében mindenképpen javítja az állagukat. A só a marinálásnak is alapvető kelléke. Fűszeres bedörzsölés: Ha a húsokat grillezés előtt só, bors és más fűszerek keverékével bekenjünk, fokozhatjuk ízüket, nem kell őket locsolni, és az ízhatás is erősebb, mint a marinálás esetében. Sós pác: Korábban a téli hónapokra való tartósítás egyetlen módszere volt, de ma is használják savanyúságok, olíva, savanyú káposzta készítésénél. Az utóbbi években egyre gyakrabban használják húsok és csirke ízének kiemelésére is. A sertésszelet, a sült csirke és pulyka, melyek hajlamosak kiszáradni főzés közben, lédúsak és lágyak maradnak, ha sós lében pácoljuk őket. Só az édességekben: Ha kekszekbe, süteményekbe, tortákba egy kis sót teszünk, kiemeljük és színesítjük ízüket. A só mérsékli az édességet, és néhány gyümölcs pl. az ananász és a citrusfélék savasságát is csökkenti. Manapság kezd divatossá válni, hogy a séfek az édességek tetejére darabos sót hintenek, ezzel ropogós textúrát, valamint a sós és édes kontrasztját adva a desszertnek. Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek, írások - vegyes

A sóról szólunk 1. rész

2014-10-26 14:01:33, vasárnap

	A sóról szólunk 1. rész A só története egyidős az emberiség történetével. A só gazdagságot jelentett, monopólium volt, háború dúltak érte. A régi idők Természetes sókicsapódás a Holt-tengerben Az ember a sót az ősidők óta kincsként kezeli. Az állatok elejtése közben, a tengerpartokon vagy források környékén bukkanhatott az első ember a vadállatok által is látogatott természetes sólelőhelyekre. A túléléstől a magas gasztronómiáig vezető hosszú úton indultunk el ekkor. Az ember agyagedényeket kezdett készíteni, az ezekben főtt húsokhoz még több sót illett tenni, így a só egyre fontosabb lett. Hamarosan megkezdődött a növénytermesztés és a vadállatok háziasításának folyamata. Az első kereskedelmi útvonalak valószínűleg az állatok legeltetésének csapásirányain alkultak ki, útban a friss tápanyagot biztosító legelőkre. Az állatokat az emberek is követték, gyakran magukkal szállítva minden értéküket, köztük a sót. A só birodalmakat hozott létre a sóbányák és kitermelőhelyek környékén élő szerencséseknek. Az első ilyen a Hallstatti Kultúrtáj, mely a mai Ausztria területén alakult ki a sóbányászatnak köszönhetően. Az itteni bányákban már az i.e 13. századból vannak sóbányászatra utaló emlékek. A hallstatt-dachsteini kultúrtáj a Világörökség része, érdemes ellátogatni ide. A következő nagy sóbirodalom az ötödik századtól: Velence. Az itteni lagúnák sója teremtette meg az anyagi alapot és gazdagságot a későbbi keresztes hadjáratok finanszírozására, hajóépítésre, fegyverek készítésére. A keresztesek háborúk során Velence olyan kereskedelmi koncessziókat szerzett, melyeknek köszönhetően később Európába kerülhettek a legfontosabb közel- és távol-keleti fűszerek. Sóbánya Krakkó mellett Ipari Forradalom A sót nehéz volt megtalálni, kitermelni és elszállítani. A királyok és az állam jelentős adókat róttak ki rá. Szerencsére az Ipari Forradalom után lényegesen egyszerűbbé vált a kitermelés és a szállítás is, így a só veszített az értékéből, cserében felértékelődött szerepe az iparban: a só két alkotórésze, a sodium és a chloride ugyanis a legfőbb alapanyag a műanyagok, klóros fehérítők, festékek, hajfestékek, gyógyszerek és fegyverek gyártásánál. Mint az olaj Nagyüzemi sókitermelés Nagyüzemi sókitermelés A só a korai civilizációkban olyan jelentőséggel bírt, mint napjainkban az olaj. Drága volt, nehéz volt hozzájutni, és igen nagy mennyiségre volt szükség, főleg a hidegebb égövben élők téli tartósítási igényei miatt. A só szinte a világ összes országában megtalálható föld alatti lelőhelyeken, a szabályt erősítő kivétel Japán, és Skandináviában is meglehetősen szegényesek a készletek. A só fontossága azért sem hangoztatható elégszer, mivel a főzésen és tartósításon kívül a bőrfestés, a fémöntés, a puskapor, a szappan, az üveg készítésenek, valamint a porcelánfestésnek is alapanyaga. Kimagasló fontossága volt a már letelepedett kultúrák életében, a só tette lehetővé a hosszú tengeri utakat és a birodalmak terjeszkedését. A sózott tőkehal nemcsak az óceánokat átszelő felfedezők, de a főníciai hajósok fő tápláléka is volt. Jelentősége főleg a hetedik századtól nőtt meg, amikor a katolikus egyház megtiltotta a pénteki húsfogyasztást. Értékvesztés A sziklákból bányászott sót extrém súlya miatt nehéz volt kitermelni és drága szállítani. A nagyobb sódarabokat kisebbre kellett törni, majd megőrölni kőből készült kerekek között. A só kincs volt: ha az asztalt nemes urak ülték körül, a sószórót mindig a főhelyre tették. A kiemelt vendégek a só közelében ültek, akik pedig a sótól távolabb foglaltak helyet, a kevésbé szerencsés rokonok és látogatók. Az Ipari Forradalom hozta meg a könnyű sókitermelés és az asztali só idejét. A bányászatot a ma is alkalmazott szippantásos eljárás váltotta fel. Forró vizet pumpáltak a bányába, ezzel kiolvasztva a sót, majd a vizet kiszippantották, és elpárologtatták a vizet. A só lassan elvesztette értékét, hiszen a savanyítást és a sós tartósítást felváltotta a hűtés, így a só asztali sóvá degradálódott, és a kispénzűeknek is elérhetővé vált. http://mindmegette.hu/lapokkepek/cikkek/91000/91801_so.jpg Sókristályok SB Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek, írások - vegyes

Mi kerüljön a fűszerpolcra?

2014-10-26 13:49:51, vasárnap

	Mi kerüljön a fűszerpolcra? Egy-egy étel esetén nem csak a felhasználandó alapanyagok megléte elengedhetetlen, hanem a fűszereké is, amelyeket legtöbb esetben nem az alapanyagokkal együtt szerezzük be, hanem a fűszerpolcról emeljük le. De mi legyen a tökéletes fűszerkészletben? Ehhez először végig kell gondolni, mik is azok az alap és kevésbé alap fűszerek, amelyek egy 21. századi, kissé multikulturális konyhának elengedhetetlen tartozékai. Érdemes sokféle fűszert tartani otthon - s gyakran használni is őket! A fűszerek világába egyértelmű belépő a só. A sóval tudjuk kiemelni az ételek ízét, oda helyezni a hangsúlyokat, ahova érdemes. Ehhez nem szükséges túl nagy mennyiség, de nem ártalmas, ha jó minőségű sóval dolgozunk. A jódozott só íze elég meghatározó, így bizonyos esetekben, ha kifejezetten finomhangolni szeretnénk ezzel az alapanyaggal, akkor érdemes beszerezni jódozatlan sót. A tengeri és bányászott só közötti különbség jól meghatározható: szerkezetükben és anyagösszetételükben található eltérés, de a hegyek gyomrából bányászott alapanyag a földtörténet egy korábbi szakaszában szintén tengeri sóként kezdte pályafutását. A főzéshez használt, az ízesítésre szánt só mellett az elvadultabbak még fleur du sel-t, azaz sóvirágot is tarthatnak, ezzel a sóval ugyanis sokkal egyenletesebben lehet felületet sózni, mint apró szemcsés társaival. Másik elengedhetetlen konyhai partnerünk a bors. Ebből a fűszerből lehetőleg szemes változatot tartsunk, és frissen daráljuk rá az ételre. Egészen más eredményt kapunk, mintha a zacskóban már ki tudja mióta várakozó darált, erejét vesztett fajtájával készítenénk az ételt. A feketebors mellett bizonyos esetekre érdemes zöld-, illetve fehérborsot is tartani. Ez ugyanannak a növénynek a különféle érési állapotában lévő termése, mégis más és más ízzel bír, arról nem beszélve, hogy a világos fogások esetében esztétikusabb fehérborssal megszórni az ételt. A színes bors-keverékekben találunk még rózsaborsot is, ami hivatalosan nem bors, nem is csíp, viszont nagyon finom, érdemes belőle magában is tartani a polcon. A fűszerek izgalmas világa végtelen, érdemes játszani az ízekkel, illatokkal A magyar konyha elengedhetetlen, megkerülhetetlen és rendkívül finom fűszere az édesnemes pirospaprika. Ennek a fűszernek néhány titka van: biztos forrásból kell beszerezni, majd zárt edényben, hűvös, napfénytől védett helyen tartani. A paprika meghálálja a gondoskodást: megőrzi színét és ízét, így téve tökéletessé a fogásainkat. A szárított fűszerekre egyébként szintén igaz ez a tárolási mód, ha tehetjük, mindegyiket tároljuk zárt edényben és olyan helyen, ahol nem éri közvetlen napfény. A só-bors-paprika hármast követik a klasszikus szárított zöldfűszerek, amelyek régóta honosak a magyar konyhában: ide tartozik a majoranna, a tárkony, a kapor, a petrezselyem, a babérlevél, ezen kívül sok háztartásban fellelhető még a zellerlevél, a kakukkfű, a lestyán és a borsikafű is. Célszerű, ha ezekből a zöldfűszerekből szárítva mindig tartanunk otthon egy-egy csomagot, de ideális, ha a gyakrabban használtak esetén inkább friss, cserépben, balkonládában, kertben nevelt fűszerbokrainkról tépkedünk le néhány levelet főzés előtt. Ha tehetjük, tartsunk friss zöldfűszereket cserépben vagy a kertben, és ezeket mindig a főzés végén vagy tálaláskor adjuk az ételhez A majoranna és a tárkony elengedhetetlen eleme a különféle savanyított raguknak és leveseknek, a majoranna alapfűszere sok főzelékünknek, a babérlevél ragukhoz, főzelékekhez adva segít teljessé tenni az ízeket. Petrezselyem nélkül elképzelhetetlen a szezonális zöldséglevesek legtöbbje és a húslevesben is bérelt helye van, de ugyanígy a zellerlevél is belekívánkozik a legtöbb paradicsomos fogásunkba. A kapor a nyár illatát hordozza magában, a tökfőzelék, a túrós kocka megkerülhetetlen fűszere, amelyet szintén jól alkalmazhatunk más zöldségekhez, húsokhoz, ragukhoz is. A borsikafű - vagy csombor - lágy borsossága tökéletes a káposztás fogásokhoz, de ragulevesekben is megállja a helyét, a kakukkfű pedig ideális szinte bármilyen húshoz és a mediterrán fogások kapcsán is sokszor használjuk. A mediterrán ételek előtérbe kerülése okán már fix helye van a kamrapolcon a rozmaring, a zsálya, a bazsalikom és az oregánó is, amelyekkel teljessé tehetjük nyári konyhánk bármely fogását. A zsálya a friss zöldekkel jól házasítható, de húsokhoz is adhatjuk, a bazsalikom és az oregano pácok alapját adhatja vagy épp salátákat tehet teljessé, hiszen ott izzik benne a mediterrán nyár minden illata és íze. Ezeket a zöldfűszereket is érdemes friss formában tartani, aminek mostanság szinte semmilyen akadálya sincs, hiszen a legtöbb boltban cserepes kivitelben is kaphatóak. A különféle színes és illatos fűszerekkel izgalmassá tehetjük ételeinket A klasszikus fűszerpolc-lakók közül mostanában háttérbe szorult, de fontos versenyző a kömény. A kömény karakteres íze meghatározó eleme a pörköltnek, sokféle ragu és leves kiegészítője, sőt az életmentésre alkalmas csurgatott tojásleves is elképzelhetetlen nélküle, de meghatározó fűszere még a sós aprósüteményeknek is. A klasszikus kömény mellett mostanában polcra kéredzkedett a római kömény és az édeskömény is, amelyek főleg a nemzetközi, arab és indiai konyhára jellemző fogásokban bukkannak fel. Kisebb mennyiségben szintén sok polcon ott pihen a szerecsendió, amelyet legtöbbször besamelmártás fűszerezésére használunk, vagy krumplis fogásokat fűszerezünk vele, de ez a fűszer ételek széles spektrumát képes jobbá tenni. Érdemes kipróbálni paradicsomos fogásokban, különféle desszertekben, fűszerkeverékekhez adva. A szerecsendiót ölelő piros membrán kiszárított változata, az úgynevezett szerecsendióvirág pedig a tökéletes húsleveshez szükséges plusz. Egy csipet is elég az aromás fűszerekből Ezenkívül a konyhai fűszerarzenál elengedhetetlen részét képezik azok a fűszerek, amelyeket javarészt édesre hangolt fogásokban szoktunk felhasználni. Ide tartozik a fahéj, amit érdemes nem csak őrölt, hanem darabos formában is tartani, a szegfűszeg, illetve a vanília, amit szintén jó, ha nem csak vaníliás cukor formájában tartunk a polcon, hanem egy-két jól becsomagolt vaníliarúddal oldjuk meg a szükségleteinket. A vanília tárolására az alkoholban eltett rúd is kitűnő megoldást kínál, bár ez a forma részben korlátozza, hogy miben és hogyan tudjuk felhasználni. Az utóbbi években a konyhákba beköltözött többek között a gyömbér, a curry, a rózsabors, a kardamom, az ánizs, a chili, a csillagánizs, a citromfű, a koriander és a szegfűbors is, amelyekből szintén érdemes otthon tartani - és nem csak tartani, de használni is, hogy új ízekkel gazdagítsuk a repertoárt. Az alapfűszereken túl érdemes néhány különlegességet is kipróbálni Székelykáposzta Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta 75 dkg sertéscomb 1 nagy fej vöröshagyma 3 gerezd fokhagyma pirospaprika szemes feketebors 2 teáskanál borsikafű 2 babérlevél Elkészítés: A hagymát olajon megdinsztelem, a kockára vágott húst kifehérítem rajta, majd paprikázom, fűszerlabdában borsot eresztek mellé és a fokhagymát, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, és takarékon, fedve főzöm. Amikor puha a hús, akkor sózom, a káposztát ráterítem a tetejére (levével együtt), majd megszórom borsikafűvel, mellétűzöm a babérleveleket, és tovább is fedve, takarékon főzöm. Amikor már megpárolódott a káposzta, összeforgatom a hússal, félrehúzom az edényt, jó néhány konyharuhával körbeölelem az edényemet (dunsztba teszem), és reggelig így hagyom. Másnap felmelegítve, tejföllel tálalom. Csicseriborsó curry Hozzávalók: 1 nagyobb üvegnyi főtt csicseriborsó (konzerv) 1 nagy fej vöröshagyma 5 dkg vaj 3-4 teáskanál garam masala fűszerkeverék 4-5 méretes paradicsom pici só Elkészítés: A hagymát apróra vágom, és üvegesre dinsztelem a vajon. Erre teszem a garam masalát, és folyamatos kevergetés mellett lepirítom. Az időközben lecsöpögtetett csicseriborsót hozzáöntöm, elkeverem, és annyi vízzel engedem fel, amennyi ellepi. Eközben a paradicsomokat leforrázom, héjukat lehúzom, majd negyedbe vágva a csicseriborsóhoz adom. Fedő alatt, takarékon hagyom rotyogni, nagyjából egy órát. Időnként átkeverem, ha kell, pótlom a vizet. Végezetül krumplinyomóval kicsit krémesítem, de nem török össze minden szemet. Sózom és tálalom. Érdemes játszani a fűszerekkel, kipróbálni új ízeket! WM Forrás:Mindmegette.hu

0 komment , kategória: Receptek, írások - vegyes