Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Ködös emlékek------Vilhelem Margareta
  2014-11-29 18:31:46, szombat
 
  Erős éber kísértés kerülget
szüntelen,
hogy vad buja szeleket merítsek
a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak
vadul öledbe ,
s szelíd széles mosollyal hintsek
örök pillantásokat
a szép halovány bársony homlokodra
forró lehelettel.

Szeretném arcodat megörökíteni
akár örökre ,
akár örökbe tolakodó percekre
hűséget ígérni ,
bátran szembeszállni féltő titkaiddal
tisztelettel,
s bomló ésszel kutatni igazi valódat
cselekkel ,
hogy ne feledd el sosem ki szeretett
imádva,szemtelen.



Csak nevess sokat értem, éretted
a remény emlékére
és fogd meg kezem bizsergő lázzal
húsomba merüljön ,
mert didergő lelkem fészke meleg
enyém a bűnöm,
s kétkedésbe merült bő kutatásaim
szúrnak kegyetlen ,
csak légy te, ki nevetsz emlékemre
szándékos szeretettel ,
mert tied az értelem,bomladozó szélben
csak a csók nevethet.[W.B.].



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Azt hittem----Vilhelem Margareta
  2014-11-28 18:57:18, péntek
 
  Azt hittem hogy Ég és Föld
összefut valahol,
s gyermek módra fantáziámban
már láttam a háborút ,
fényes csillagok tűz napjain lánggal
remegtek pajzsok,
s kardok szikráztak sárga sugarakon
s oly boldog voltam
hogy láthattam színesen, pompában
az Égi -Földi harcot.


Később csitult az életnek moraja,
s szomorúnak bizonyult,
hogy sosem lelnek a létben egymásra
csak simogatnak
földre tévedt szikrázó csillagokat
szelídítve formájuk ,
s csak keringőznek hegedű zenére
titkos szinekkel,
egymást csak érintik éber szemekkel
ezüstös ködben ,
s ha hegyek ormain tüzek lobognak véresen
egymásnak jelt adnak.



A Nap tündököl teljes anyaságában
a sovány Föld árnyékában ,
reggel már hideg ködben útjára indul,
a forró karaván ,
délben magasan tündököl fényesen
kitárva magát,
míg százezer sárga virág szendén ásít
meggörbült szálakon
estére ezer láng nyelv simul tündöklően
s Földet magához von
de sosem fognak kezet emberségesen
és vér hull az alkonyon. [W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Tél havában----Vilhelem Margareta
  2014-11-27 18:14:58, csütörtök
 
  Hosszúra nyúlik árnyékom
már közelben sem látom,
homályos kődben mindenütt
szél fésül száraz ágakat.

szálldogálnak csillogó pillék
szomorú bús dal menetén ,
november csöppenti mérgét
letiporva nyárnak emlékét..

Lidércfények ingerült szikrái,
ketté hasítják a Nap sugarát
a Holdról véres langyok kúsznak ,
s végzetesen az eget mardossák

már készülődik a téli pillanat
meghalt a nyár saját tüzében ,
rövidült napok kapukat tárnak,
nyikorog ajtója a zúzmarának .

Csend van , harangok kongnak
oly megkopottan leng a természet ,
bizsergő illat száll hófehéren
míg begyesen fütyül a szél ráérősen

csettintve felhőknek csipkés szélére,
s már szürkülödik korán az ég tenyere ,
alóla sötét fekete tompa fény dereng
és riadtan figyeli a szitáló eget. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Apró csendek-------Vilhelem Margareta
  2014-11-26 18:34:06, szerda
 
  Az apró csendek kuszaságában ,
mik körül zárjak vonalainkat,
hiányos vétkeink színes lázában,
semmibe torkollik hallgatásunk.

Szerettelek , bársony némaságban,
felbőszült vaksággal kerestelek,
halovány alkony rebbenésében
lázongtam üres, fájó rezzenésben.

Mert hozzám tartoztál könyörtelen
s még fel sem foghatod sóhajom
máris titkosan lebbennék feléd
könyörben, hogy elveszíthetlek.

Körülöttünk színes körök gyürüznek
s ajkamon lázongnak halkan csókjaid ,
mert oly varázstalan, józan kérdésed ,
némán csendesül ,elmaradt csókodban.

De ura vagy magadnak lázongásban
semmi sem fájhat, csak hiányosan ,
észrevétlen maradsz a fény birtokában
kihunyt csillagok sóhaját sem hallod.

De harcot vívók ellened lelkemben,
s büszkén hordozom fájó alázatom
nem lángoltat tovább gyötrö türelmem
hamuba sodródik üres pernyékbe.[W.B.]









 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Ma már csak----------Vilhelem Margareta
  2014-11-25 14:52:45, kedd
 
  Mert szerettelek már örökre ,
mikor meg rózsák nyíltak,
s szirmaik őszi erekben
halomban szálltak ,
s csodás simogatásod
ami bársony suhanás ,
ma már csak tompán simul
oly kicsinyke lángolás.
Bár hangod oly bús volt ,
búcsú csókod ,sötét égbolt,
de testemre csurrant
édesen, szelíd illatod.
Méla bódulat volt bucsúzásunk,
ifjúságomra suhant szomorúan
a bágyadt érzelem koszorúja,
elvesztettem csöndben énekem
kényes szívemben,ma már csak
ringó nyugtalan buja csókok,
futkorásznak ,
mik varázzsal borítják testem ,
s ha talán kedvem felderül
kapzsi vággyal kapok utánuk
fülledt lombok alkonyán .
Ma már idegenként ringunk
lázas matatásban görcsölünk,
míg gyökereim mélyen fúródnak
szomjas változásba .
Mert csak voltunk tapadásban ,
s a végzet sejtelmesen
eltüntette fényünk kacaját ,
de csókjaink örökre maradnak
légből, parázsból, ködből
felém közelednek halk nesszel ,
s talán hallom éneked ,
s könnyű lépted elsuhanni
ablakom alatt és talán érzem
találkoznom kell még veled.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Sistergő Föld------Vilhelem Margareta
  2014-11-21 15:46:48, péntek
 
  Füstölög az ég ,sistereg
a Föld,forgó homály minden,
s kavarognak csendben
bolyongó lelkek ,hittel
megtelve, az élet nehezétől
bűnbe esve ,vagy bűntelen
vergődnek egy helyben.

Mert minden árnyék és szín,
mi körülvesz megmeredve ,
s éber érzékeid ösztönösen
simogatják megtört szíved,
s nyirkos ereidben meg zúg
hullámosan áttetsző élményed
feszülten, társadat keresve.


Oly egyedül vagy a tömegben
elmédben sorokban rakodnak
egymást váltakozó sorsok csendje ,
s keskeny szemedben félelem
tükröződik ,szorongó türelmed
csak roppant riadalom jelképe ,
mert mindig egyedül leszel ,
fojtogató rettenetben.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Alkony a télben-----Vilhelem Margareta
  2014-11-20 16:29:05, csütörtök
 
  Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,
a megdermedett fagyos tél.
Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek
cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen
mélyen bántódott keservükben
az újra éledő télben. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Azok a napok-------Vilhelem Margareta
  2014-11-18 20:49:37, kedd
 
  Vannak napok ,csupa álmok,
suhogó csendben várod,
feszülő vággyal a tegnapot
melyben villognak erők ,
s fényes utakon sepred
az élet mosta emlékeid,
mert nem lehet feledni.

Bőrödön lángol a napfény,
s hullámokon tolódik feléd,
a meg nem értett feledés ,
mi néha halkul,majd feltör
az örvényben mozgó szenvedély ,
míg kék színű fellegeken
táncolnak szüntelen feledések.

Oly belső izzás zakatol,
szívedben ,átjárja tested,
mindent elemésztő rettenet,
míg elmédben a múlt és jelen,
összecsapnak,szeliden,
s új törvényt állitanak neked
még szempillád sem rezzen
csak gyötrődik lelked.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Apa emlékére--------Vilhelem Margareta
  2014-11-17 19:51:45, hétfő
 
  Apám hangja halk volt ,
nézése kéken vibrált,
szelíd arcán a mosoly
csendben zizzent ritkán .

Nem dicsekedett merészen
csak csendben merengett ,
míg álmai halkan beszéltek,
s ébredtek szilárd eszméken.

Még mindig itt van velem,
bár örök álomba esett
s ha becsukom a szemem
mosolyát látom kékesen.

Arca szűk redők rendje
szemeiben kékes a köd
vigasztalta az élő élettelent ,
s drágán adta el testét. .


Jelenléte egy eszme volt,
mint egy hősnek a lobogó,
megmásítani nem lehetett
stílusa egyéni szabály volt.

Magamban hordom mosolyát
hegedű húrjainak menetén ,
esti zeneszó dalok nyomában
szívemben remeg a fájdalom ,
hogy nem sokat volt velem.[W.B.]











 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Csak az enyém------Vilhelem Margareta
  2014-11-16 19:44:07, vasárnap
 
  Hajnali csókos reggelen,
félig napfény s árnyék közt ,
miről szólhat víg énekem ,
ha cseresznye szinü ajkamon
a boldogság vágya felzeng
s tétován simogatja testem.

Messziről rigó füttyent
s szemem kíséri menetét,
és fekszek forró homok közt
mi perzseli szívem burkát
s meztelen testemre vígan
hullajtja visszhangját.

Mert enyém minden ígéret
ép testben képződött iram,
mi hozzám tapadt ott maradt,
s jaj annak ki elvenné azt
mikor legszebben virítok
s kölcsön kérek szerelmet.

És hangosan kiáltok messzire
valaki meghallja vétkemet ,
mert érzem szerelmes testemen
vállamon suttogó lihegésed ,
s gyönyörbe tolódik az értelem
talán az igézet álmodik bennem.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 317 db bejegyzés
Összes: 2907 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 99
  • e Hét: 1366
  • e Hónap: 7851
  • e Év: 96646
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.