Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bibliából és lelkésztől193/535
  2014-11-30 11:57:51, vasárnap
 
  Békesség a megtisztult,Istenhez kapcsolódó lélekben.
A természetnek áprilisa a napsugár s a tavaszi fuvalom; a
léleknek áprilisa a mély, bensôséges vágy. Az adventi vágy végigjárja a lelket, kitör indulataiban, elégedetlenkedik, sír és panaszkodik;epedô szemmel, félig nyílt ajkkal, lihegô mellel néz föl az égre s mondja: Rorate coeli desuper... Excita potentiam tuam ... Excita corda nostra! Ó jöjj, ébredj hatalom, járj át szíveket! A mi adventi vágyunk eke, mely hantot forgat... erôszak a mennyországért. Hármas irányban kell azt fokoznunk.

a) A szubjektivizmus túltengései ellen. Elfogultság ítéletben,
ízlésben gyakori betegség. Rokonszenv s ellenszenv pókhálóiba akadunk bele. Kicsinyeskedés, nevetséges ingerlékenység, apprehenziók, furcsa igények jelentkeznek bennünk elismerésre, kitüntetésre,megbecsültetésre. Belsô világunk hasonlít a parókás, copfos, harisnyás barokkhoz; csupa mesterkéltség, kényesség, finnyásság. Föl,természetesség s kegyelem lelke, adventi lélek! Ha savanyodom, ha érzékenykedem, ha elringatom magam beteges gondolataimban, föl, föl a hegyekre! Szétvetem elzárt gondolat- s érzelemköröm deszkafalait;fölpezsdítem aludt véremet, mely ily halavány érzéseket szuggerál!Utat nyitok az adventi léleknek...

b) Az érzékiség angolbetegsége ellen. Tele vagyunk érzékiséggel,mely ellepi a lelket. A szépség mint forma kápráztat, s megfeledkezünk a tartalomról... elborul lelki szemünk! Érzékiségünk olyan, mint a liciumbokor, kiirthatatlan... sok bennünk az édes érzés, az a cukros tapadás; az ilyen bornak sokat kell erjednie... lelkünk nyúlós mint a tészta, tapad mindenhez; jól kell meggyúrnunk, hogy szolgáljon az életnek. Adventi, erôs lélek kell, mely nem kényeztet, nem becéz!Nyúlós fantáziánkat ki kell józanítanunk; szuggesztiói alól ki kell szabadulnunk; a világtól nem szabad elbódulnunk.

c) A lélek megöregedése ellen. A lélek öregszik, amikor elfárad s tétlenségre hajlik. Fizikai erônk mindenesetre hanyatlik, s amennyiben a lélek munkájához ilyen erô is kell, annyiban az elöregedés nem baj.De a fôdolog a lelki életben nem a fiziológia, hanem a belsô világosság, az akarat készsége, az erkölcsi motívumokra való eleven visszahatás! Kell, hogy a lelkünk a hit fényében éljen az élet öreg estéjen is, s hogy érzéseinek világa friss s üde legyen. Kell, hogy ne vegyen rajtunk erôt a lomhaság érzete, s hogy el ne borítsa lelkünk kilátásait lomha, sűrű fülledtség; kell, hogy ne legyünk laposak,hanem hogy hegyek váltakozzanak lelkünkben völgyekkel... szél zúgjon végig lelki világunkon; kell, hogy ne legyünk fásultak, hanem hogy
hajlékonyságunkat megôrizzük. A lélek hajlékonysága az affektus, az indulat. Ime a derült, emelkedni s megindulni, lelkesülni s remélni tudó lélek fiatal, adventi lélek! Ébresszük föl gyakran az erényes indulatokat s neveljük magunkat ruganyosságra lelkileg s testileg is.Testgyakorlat, sport, a természet szeretete is eszköz a ruganyosságra.Isten szívén s a természet ölén mindig friss, erôs, eleven lesz lelkünk.
/Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából71/534,Lk 21
  2014-11-28 11:40:39, péntek
 
  Békesség Isten igéjének megmaradásából.
Lk 21,29 Példabeszédet is mondott nekik: >Nézzétek a fügefát és a többi fát. 30 Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 33 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Elmélkedés részlet a 320.bejegyzésnél.
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és lelkésztől192/533
  2014-11-23 16:40:17, vasárnap
 
  Békesség az isteni élet kialakításán munkálkodásból.
a) Tehetségeinkkel s ösztöneinkkel állunk a nagyvilágban s
érvényesülnünk kell benne. Ki kell azokat fejlesztenünk, vagyis
tudnunk kell sokat (tudomány), alakítanunk kell a világot gondolataink s eszményeink szerint (technika, művészet), jót kell tennünk s nemesen élnünk (erkölcs), Istennel, a Végtelennel viszonyba kell állnunk s isteni életét magunkban ki kell alakítanunk (vallás). Négy eleme a léleknek, négy szeráfszárnya. Mind a négy együttvéve alakítja ki gazdagon s hatalmasan az emberiség életét. Tudni kell az igazat,alakítani a szépet, gyakorolni a jót, félni s szeretni Istent. Nem szabad ezeket szétszakítani vagy egymástól elszigetelni; ha szétszakítjuk, életet rontunk, -- ha elszigeteljük, megbénítjuk. Tehát egyesíteni e fölséges irányokat! Művészet s erkölcs könnyen egyesíthetô a legmélyebb s a legbensôségesebb vallásossággal, sôt ez képezi termékenységük forrását, ez lendületességük s erejük alapját. A művészet, különösen a költészet elmélyed a végtelenségbe, hogy az örök
igazság s szépség reális honából hozzon le tüzet s világosságot, s
ugyancsak az erkölcs, a kötelesség s felelôsség érzetének nyomán, az eszmények kiolthatatlan verôfényében rátalál minden erkölcsi jónak s törvénynek örök forrására, s e csodálatos szellemi világ szemléletétôl kölcsönzi leghathatósabb motívumait, inspirációt, s lendületet merít az önzetlen cselekvésre. Használjuk föl ezt mind; isteni kincsek ezek;Isten adta az észbeli tehetségeket, hogy kifejlesszük, hogy erô s jobblét járjon nyomukban. Isten adta, hogy segítsünk magunkon;technikánkkal meg kell szüntetnünk az árvízveszedelmeket, higiénánk által a ragályokat, forgalmunk tökéletesbítése által az éhhalált.Balesetek ellen küzdenünk kell: villámcsapás ellen villámhárítóval,bacillus ellen szérummal. Kell; Isten is akarja! A gondviselés nehézségeit sok esetben gondviselésünk kifejlesztése által oldjuk meg.Ah, Uram, áraszd ki ránk tehetségeink kifejlesztése által is a te világosságodat, jóságodat, szépségedet; érvényesítsd erônk szárnyabontása által erôdet, hatalmadat! Elôbb e nagy lépéseket prometheuszi lázadásoknak nézték, mi pedig e haladásban a te gondolataidnak mélyebb felértését látjuk s azt hittel s szeretettel párosítjuk. Ôk az ész haladásában pártütést láttak; kicsiny volt a szívük e szellemi nagyságnak s hatalomnak helyes méltatására.Emancipálni akarjuk magunkat a tudatlanságtól, a nyomortól, a bajtól,de nem tôled! Tôled? ugyan hová emancipálnók magunkat? Ha tôled
elszakadnánk, akkor abba az öntudatba emancipálnók magunkat, hogy bele vagyunk kovácsolva a nagy mindenség mechanizmusába, -- emancipálnók magunkat érthetetlen rabságunk öntudatára s szívünk titkos,olthatatlan kínjainak s aggodalmainak s belsô világunk viharos,haragos ürességének érzésére. Ah, ez igazán prometheuszi kín volna s nem boldogság, nem harmónia és szépség. Pedig ha ez a mindenség jellege, a harmónia s a szépség hiányozhatik-e akkor a mindenség
koronájából, az öntudatból? Nem hiányozhatik, s nem fog hiányozni, ha hittel, szeretettel fordulok hozzád, Uram, ha meghódolok neked szívem legbensôbb sugallatából. Megteszem!

b) Mily hatalmas eleme s ösztöne az emberi léleknek a vallásos,
az isteni élet. A történelem leghatalmasabb s legmelegebb árama.
Titáni s démoni harcokban akarták kipusztítani. Égették mint fekélyt s megvetették mint elmaradt szellemi inferioritást. A kritika s a gúny savaival akarták kiölni... Ó, vak filozófok s kontár kultúrférfiak!Hisz tévelyeiben s abnormitásaiban is fölismerhették volna a kipusztíthatlan ôserôt, mely benne érvényesül! Igaz, hogy tévely s homály kíséri; de az kikerülhetetlen, miután az élet problémáját legmélyebb gyökerén fogja meg s túlra mutatván, az emberi érzések s szenvedélyek világát is felkölti s azok behatása alól ki nem vonhatja magát. -- Nem félelem, nem kellem, nem szeretet teremtette meg a vallást, de félelem, kellem, szeretet, ész és szív működött közre,hogy megismerjük a lét s az élet ez örök s végtelen vonatkozását. Nem kellett ,,kitalálni'', hanem meg kellett találni; nem kellett ,,kikölteni'', hanem inspirált szívvel meg kellett látni. Ó Uram,látom, nem menekülhetünk meg tôled; annyi a szöktetônk, a kerítônk, s lelkünk még sem szabadulhat ki ölelésedbôl. Add kegyelmedet, hogy lázas álmainkat kidörzsölhessük szemeinkbôl s hogy rád vetve bízó s
szeretô tekintetünket, örömmel mondhassuk: Atyám, Istenem, szeretsz,mert alkottál, ó vezess, hogy hozzád érjek s benned megnyugodhassam!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest /

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából70/532,Lk 19
  2014-11-20 10:00:31, csütörtök
 
  Békességre szolgálók felismeréséről.
Lk 19,41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: 42 >Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. 44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.<

 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és szerzetestől61/531
  2014-11-16 16:17:41, vasárnap
 
  Békesség az Istentől nyert adományok felismeréséből.
Akinek megvan mindene, nincs szüksége mások adományaira. Ha minden ember ugyanazokkal az adományokkal rendelkezne, nem nyújthatnának semmit egymásnak.
És akkor te sem kapnál semmit.
Mindent magadnak kellene elvégezned: ebédet fôzni, ruhádat megvarrni,szenet bányászni, házat építeni...
Isten azonban jobban elrendezte. Mindenkinek más-más képességet ajándékozott.
Az egyik embert a fa megmunkálásához szükséges ügyességgel látta el;a másiknak hajlamot adott arra, hogy acélt gyártson, vagy esetleg kendôt hímezzen; édesanyádnak rátermettséget, hogy jóízű ételt fôzzön,és gyermekeirôl gondoskodjék.
Az egyik éles elmével fölfedezi a természet erôit, miközben a másik ügyes kézzel kenyeret süt neki.
Ez zenei talentumokkal, amaz a szép szó képességével van megáldva,ugyanakkor egy másik növényeket nemesít, vagy a gépkocsit vezeti biztos kézzel.
Isten művében az ajándékozó és a segítô szeretet állandó körforgásban van.
Az orvos gyógyítja a péket, a pék kenyeret süt a kômuvesnek, ez házat épít a bányásznak, a bányamunkás szenet fejt a szabónak, aki viszont ruhát varr neki.
Az evangélium jó szolgáját nem a kapott talentumok száma szerint ítélte meg az ura, hanem aszerint, hogy mennyit szerzett hozzá.
Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsôségére. (Róm 15, 7)/ P.Fernand Lelotte S.J. szerzetes imakönyvéből+1994 Belgium/
 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Bibliából69/530,Lk 17
  2014-11-13 11:08:32, csütörtök
 
  Békesség Isten országának bennünk jelenlétéből.
Lk 17,20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: >Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21 Nem fogják azt mondani: `íme itt van,' vagy `amott'. Mert az Isten országa köztetek van.<
22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: >Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. 23 Ha azt mondják majd nektek: `Íme, itt van', `íme, ott van'; ne menjetek el és ne fussatok oda. 24 Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. 25 De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és lelkésztől191/529
  2014-11-09 13:14:31, vasárnap
 
  Békesség az evangéliumért végzett munkából.
a) Jézus kevés érzéket talált evangéliuma iránt, s dolgoznia
kellett, hogy annak utat vájjon tanítványai szívében is. Dolgozott
ezen kitartóan; buzgalmának gyökere az ô erôs, lelkes, odaadó akarata volt. Gyôzzön az Isten... Neki gyôznie kell. ,,Törjön össze a bűnösök íja''. -- Nem zavarodik meg a viszontagságban, ,,in tempore malo''.Van rossz idô, van rossz út, ,,via mala''; látja az Isten ellenfelét,,,qui prosperatur in via sua'', ki szerencsés és boldogul. Sebaj; csak elôre; kiált, fárad, dolgozik s e föladatán nem csodálkozik. -- Uram,itt vagyok, szolgád, harcosod vagyok; dolgozom s küzdök; kifáradni nem akarok.

b) Mint ahogy a fatörzs száz meg száz galyba ágazik s ezer meg ezer levelet s virágot hajt: úgy a buzgó lélek is kiterjeszti karjait,vágyait; feszül, fakad, terjeszkedik; érzékeny is, búsul is; hevül is,lehűl is; kiderül és elsötétül. Ezer meg ezer lelket lát, akin segítenie, sokféle bajt és botrányt, melyet megszűntetnie kellene.
Építi az Isten templomát s ugyanakkor követ fejt, meszet éget, homokot hord; mindent megmozgat, vagyis dolgozik önmagán s buzgólkodik a világban; semmit sem tart magához nem tartozónak. S ez a munkája nem kín, nem napszám, hanem a szeretet ösztönzése; ily erô s kitartás csak a szeretetben van. Azért tehát ne törj, ne szakíts, hanem mosolyogva dolgozzál.

c) Vannak a buzgalomnak betegségei is; ezek a harag,
bosszankodás: ,,Szűnj meg a haragtól és hadd el a búsulást; ne
bosszankodjál, hogy rosszat is cselekedjél'' (Zsolt. 36,8). Azután a kedvetlenség, mely a prófétákat is megszállja: Mózest, Illést... A
szentírás bíztat: ,,Ne bosszankodjál a gonosztevôkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvôkre'' (Zsolt. 36,1). Ezek mind üres, széllel bélelt emberek; céltalanul futók. -- Továbbá az egyoldalúság, mely csak egyet rögzít; csak a rosszat látja, s attól elkeseredik, elégiás, siralmas lélekké lesz. -- Van ezeknek gyógyszere is: ne zsugorodjál össze,hanem ,,gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kívánságát.Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, és megadja neked szíved kívánságát; lakjál a földön, és gazdagságaival tápláltatni fogsz''.Jézus velünk; motívumaink az örökkévalóság mélységeibôl valók; vér,Jézus vére táplál és gyujt tüzet szívünkben./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől190/528
  2014-11-06 11:24:30, csütörtök
 
  Békesség a megtérés feletti örömből.
Lk 15,1 A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. 2 A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: >Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.< 3 Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: 4 >Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: `Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!' 7 Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
8 Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: `Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!' 10 Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.<
Jézus vámosokkal és bűnösökkel ül asztalhoz: ez botrány a
farizeusok szemében! De Istennek nagy öröm, ha megbocsáthat a
bűnösnek, nagyobb, mint ha az igazakat jutalmazhatja. Mert a szeretet nagyságát fôleg a megbocsátásban mutatja ki. Itt nem arra árad ki, aki ,,valamiképp'' megérdemli, hanem épp arra, aki méltatlan rá, akit ,,lehetetlen szívelni''!
,,Egyetlen megtérô bűnösön'', ilyen csekélységen, csak a végtelen nagy Isten tud ujjongani! És csak a bűnös képes rá, hogy Istennek ilyen örömet szerezzen. Melyikünk nem bűnös!?.../Szent István magyar Plébániától USA/
 
 
0 komment , kategória:  Plébánia,Szent István USA  
Bibliából és lelkésztől189/527
  2014-11-02 13:32:45, vasárnap
 
  Békesség a szabadulást hozó Istenhez imából.
a) Azt a nagy, azt az igazi királyt, azt a fölényes hatalmat,
mely halált nem ismer, jöjjetek imádjuk. Hozzá futamodunk, hogy neki hódoljunk. Aki ugyanis e hatalmat fölismeri s ahhoz híven ragaszkodik,az hasonlóképen halált nem ismer. E nagyhatalom alá tartozik a mi Istent ismerô, Isten felé vágyó lelkünk. Isten és halhatatlanság úgy függnek össze, mint Isten és az ô vetülete, a lélek. Ó mily hatalom ez: elgörbülô koronák, elfakult koronázási palástok, hervadó nemzetek fölött el; mily magasan s impozánsan áll, s mily tavaszi üdeségben!Mily lágy s vigasztaló vonzalmat gyakorol a halottak estéjének homályában. Szemünkbe néz, mintha mondaná: Nem ismersz, nem érted meg önmagadat? Ilyen király, ily nagyhatalom kell futamodó lelkednek!Sírok közt botorkálsz, pislogó mécseket gyujtasz, jól van, jól; de kedélyed e megnyugtatása után jöjj felém: ,,Altiora canamus!''

b) Az örök élet e nagy hatalmának kezei közé kerülnek a lelkek. A halálban megérinti ôket, s levetkôzik gubójukat és kibontják szárnyukat. Maguk is fölényesen nagyok lesznek. A halál portáján áthaladva a térbôl ki, egy új világba lépnek. Elôbb az érzéki lét apró látószögei szerint voltak beállítva a mindenségbe; most a látószög oldalai szétlebbentek, szög már nincs, hanem a fény s a lét és a mindenség óceánja ömlik beléjük. Mi egy ilyen lélekkel szemben a király a maga trónján, Ráfael a maga Madonnái elôtt, Michelangelo a maga Mózesének lábainál? Új, hatalmas, nagy világ! Mi a tojás a belôle kibújt s a napsugárba merült sasfiókkal szemben, mely az égen úszik?Mi a szerény, alaktalan magocska a belôle kinôtt, színpompás virággal szemben?

c) S mily benyomásokon ment az a lélek keresztül, melyen egy ily új mindenség tükrözött? Mily benyomásokat vett, midôn az élet és a rendeltetés erkölcsi fölsége, a szabadakarat nagy felelôsségével rendítette meg öntudatát? Midôn a szentség s a tökély ítélôszéke elé lépett, hogy Krisztus szemébe nézzen, s arcáról leolvassa a tetszés,vagy nem-tetszés örök ítéletét? Ah, mily komoly, nagy lelkek ezek!Hogy kivedlettek a földi érzés és fejletlenség báb- és álcaszerűségébôl! De ami ôket mindenekelôtt jellemzi, az az örök üdvösség és az örök hála kifejezése arcukon. A lelkek, kik kegyelem állapotában halnak meg, az örök boldogság, a célbaérés gyôzelmes öntudatával teljesek: immortalitate pleni; átharsog rajtuk a végleges diadalnak néma éneke. Az egész föld öröme és szenvedélye, szerelme és élvezete csak a novemberi éjnek ködfoszlánya az élet s az öröm ez elragadtatásával szemben. Ezek alapjában mind extatikus lelkek. A végtelen boldogság énekének húrjai már föl vannak hangolva; várják a szeretô jegyesnek, az Istennek kezét, hogy közéjük nyúljon.

d) De az Isten késik; az ének még néma; tudják ôk jól, hogy
miért. Érzik tökéletlenségüket s bűneik és gyarlóságaiknak nagy
adósságát. Halálos bűn nélkül is egy gyönge, gyarló, bűnös élet
elégtétele nyomja ôket. S ôk eleget akarnak tenni. Nem hogy készteti ôket az Isten igazságossága, nem; ôk maguk égnek a vágytól, hogy eleget tegyenek, hogy lelkükrôl a foltot, az árnyat letöröljék, hogy szívük nagy, nagy fájdalmát oltsák s a sokszor megvetett, ignorált és gyávaságban meg nem követett Istent megengeszteljék. Mert hiszen ép e lelki nagyságban és fölényben s az élet erkölcsi föladatainak átérzésében járja át ôket és zúzza össze ôket tökéletlenségük öntudata. Ó, hogyan adjunk elégtételt neked, neked imádott isteni szépség, melyet ignoráltunk s annyiszor megvetettünk? Hogyan törüljük le e szomorú öntudat árnyát lelkünkrôl? Mit tegyünk? Hah, tenni, tenni itt már különbet nem lehet, mint a legnagyobbat, amit a szeretet tehet: a szenvedés tüzében valamikép megsemmisülni és a lángon
keresztül az imádott jegyes karjaiba megtisztulva repülni kívánnak! Az extatikus szeretet meg akar semmisülni foltjaiban, salakjában, hogy megdicsôülten s szerelemittasan nézzen az örök szeretet szemébe. Van itt tűz, van itt extázis, van itt vulkanikus szenvedély az istenülni kívánó lelkekben. Szeretetet és áldozatot lehelnek. Azért nagylelkű és epedô vággyal rohannak a szenvedés lángjaiba!

e) S mit teszünk mi, kik e ,,divina commedia'' szemlélôi vagyunk
és kik bennük testvéreinket tiszteljük és szeretjük? Amily mohó vággyal akarnak szenvedni, hogy Istennek elégtételt nyujtsanak, époly mohón kívánják, hogy az elégtételt értük mi is Istennek bemutassuk,hogy szenvedéseinkkel, bôjtjeinkkel, imáinkkal segítségükre siessünk.Igen, segítsük ôket! Lábainknál a virágok, a jócselekedetek, melyekbôl koszorút köthetünk nekik. atalmunkban áll levenni fejükrôl a gyászfátyolt és levonni lantjukról a szemfedôt. Testvéri kézzel elsimíthatjuk arcukról a szent szomorúságot és fölajánlhatjuk nekik a vígság olaját. Hozzuk hát elô a liliomos jegyesi öltönyt, kenjük föl fejüket olajjal, koszorúzzuk meg ôket, mirtust a hajukba, pálmát a kezükbe, s zörgessünk a mennyország kapuin; megnyílnak nekik. Egy lelkes tekintet az örök hazába, egy mély lélekzés az örök tavasz leheletébôl, az megoldja némaságukat, s ôk rázendítenek az örök ifjúság és az isteni élet énekére! -- Szent tehát és üdvös cselekedet a holtakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktôl./Prohászka Ottokár +1927. Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 104 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.