Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Adventi gondolatok minden nap
  2014-11-30 23:52:57, vasárnap
 
 

Link

November 30. Advent 1. Vasárnapja

Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

Ugye érezted már ezt a csodát: közösségben lenni egymással és közösségben lenni a mi Urunkkal?

Talán vágysz rá, és már meg is fogalmazódott benned a remény arra, hogy részese lehetsz. Egy időben, azonos helyen lévő emberek csoportja még nem közösség. Vajon egy keresztény összejövetel résztvevői már közösséget alkotnak? Hogy közösség alakulhasson ki, rajtad is múlik: hogyan indulsz el, mit viszel és mit osztasz meg magadból. Ne légy türelmetlen, ha még nem az igazi a közösséged. Mert fejlődik, hiszen hű az Isten, aki éltetője és értelme a közösségeteknek.

Ha ápolod a közösségi összetartozás kincsét, akkor átélheted Jézus első követőinek tapasztalatát: ,,szerettük Istent, és szerettük egymást".


Forrás: lélekébresztés Link
 
 
0 komment , kategória:  Ü - Karácsony  
Advent értelme
  2014-11-30 23:17:02, vasárnap
 
 


Link

Ezekben a napokban sokat foglalkoztatott az advent értelme. Évről-évre pátyolgatjuk magunkban a reményteli, boldog várakozást, ami majd a jövőben ugyan, de hamarosan bekövetkezik. Úgy teszünk mintha várnánk valamit/valakit, de végeredményben nem is várunk senkit és semmit...
Lehet egyáltalán hitelesen Istent várni? Milyen érdekes: a zsidók azt gondolják, hogy számukra még nem jött el a Messiás. Érthető tehát, hogy várják. Nekünk eljött, de továbbra is várjuk. Mert olyan jól esik, hogy nem is tudjuk abbahagyni?


Az, hogy mi keresztények szeretünk várni és a távoli horizontra szegezett tekintettel a jövőt kémlelni, hozzátartozik az identitásunkhoz. Lúzereknek is tartanak bennünket mindazok, akik itt és most akarják megvalósítani az álmaikat, a jövőt, pl. fent említett hitbéli elődeink. Számunkra azonban elégnek látszik, ha a kárpótlási ígéretek a másvilágon teljesednek be, sőt olyan jófejnek képzeljük az Istent, hogy még azt is elhitetjük magunkkal, hogy ott még a jutalom vagy a büntetés se lesz az erkölcsi életvitelünk szükségszerű következménye.

Aki nagyon akar változtatni, az megteszi, nem?! Elszántság nélkül viszont még az advent is válhat jámbor, fennakadt szemű ájtatoskodássá. Pedig talán lehetne jobban...
Ehelyett nemcsak a társadalmat megváltó/megváltoztató politikai eszmék hirdetik a boldog jövőt, MI is folyton azt tesszük. És olyan jól esik, hogy nemcsak egyedül, hanem tömegesen esünk ennek a szuggesztív várakozásnak a csapdájába. Mert ez mindig is így volt. Mert olyan jó összetartozni...

Mit is mondanak a lelki élet mesterei? “Isten csak a jelenlétben közelíthető meg. A múltba és a jövőbe kívánságaink útján tudunk belehelyezkedni. A múltról múlt időben beszélünk. Abból már csak annak hatásai és az emlékek maradtak. A jövő még nem érkezett el. A realitásban élni annyit jelent, mint a jelenben élni...Mivel mi mindannyian túlságosan is a múltban és a jövőben élünk, meg kell tanulnunk a jelenben maradni." Nem így kéne várakoznunk is? Talán ez valódibb, hitelesebb istentapasztalathoz vezet/het/ne.


 
 
0 komment , kategória:  Ü - Karácsony  
Szántsatok magatoknak új szántást! (Alternatív teológia)
  2014-11-29 22:24:24, szombat
 
 


Link

Alternatív teológia. A nagy sikert aratott könyv második kiadása. ,,Az egyház hozzá van kötve a Szentlélekhez, de a Szentlélek nincs hozzákötve az egyházhoz! Az egészséges szellemi élet atmoszférája a szabadság, és Isten messzemenően tiszteletben tartja az ember szabadságát."
,,Ahol a szeretet vezérli a lelkületet, ott az igazság bölcsességgé érlelődik és a másik ember javát munkálja. A vallások rendeltetése leginkább az volna, hogy erősítsék az emberséges lelkületet."
,,Nem a Biblia betűin fordul meg a dolog, hanem azon a lelkületen, amellyel idézik az Igéket... Ha erre nem ügyelünk, zörögnek a száraz betűk és több kárt okoznak, mint amennyi hasznot, épülést."
,,Minden emberben van Isten-mag. Ettől lesz igazán ön-maga. Az isteni magja az ember igazi ön-maga."
,,Életünk minősége azon fordul meg, hogy milyen kapcsolatot teremtünk a VAN és a VOLNA között. Minél inkább túlszínezzük a VOLNA délibábos képeit, annál szürkébbé és elviselhetetlenebbé lesz a VAN."
,,Ne győzzön le téged a rossz (a negatívum), hanem te győzd le a rosszat a jóval (a pozitívummal). (Róma 12,23)"
,,A vallás misztika nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Gyakran megtörténik, hogy a test megöli a lelket, a vallásos intézmény megoltja a Lelket, száműzi a misztikát. A ,,pogányok" gyakran közelebb vannak Istenhez, mint a keresztyének. A nem keresztyén népek hamarabb átélik Isten jelenlétét mindenben, ami él: növényekben, állatokban, emberekben. Már az apostolok is megtapasztalták: a pogányok világában is jelen van Isten. A misztika - tehát a valóság, minden valóság legbensejének keresése, a létezés emberentúli gazdagságának átélése - nem keresztyén kiváltság. Ez minden embernek felkínált lehetőség."

Farkas József
 
 
0 komment , kategória:  Könyvismertető  
Megváltás a vallásosságból
  2014-11-29 22:11:54, szombat
 
 

Link

Abból indultunk ki, hogy Jézus eretnek - oly módon eretnek, hogy más! (Ld. ÉV, 1998. február!) Másként gondolkodik, másként cselekszik, mint ahogy körülötte a világ. Még valamit erről a ,,másféleségről". A megváltásról valamit. Ebben a hatalmas és gyönyörűséges ügyben is más volt Jézus, mint kora teológusai, hívői. Az volt a közfelfogás, hogy ,,az ember elbukott, bűnös: ítéletre, halálra, kárhozatra méltó!" Az embernek a bűneire kell valami segítséget adni, bocsánatot szerezni. Az a megváltás, hogy valami módon elintézzük az ember bűn-ügyét. Jézus ebben a vonatkozásban is sokkal radikálisabb volt, mint a többiek. Mert a többiek azt mondták, hogy vannak az embernek bűnei és vannak jó tulajdonságai. Például a vallásosság a bűnnek az ellentéte. Éppen a vallásosságban lehet a bűn-ügyet elintézni. Amikor az ember imádkozik, a Tórát mormolja magában, akkor a megváltás állapotában van, nem úgy, mint amikor... és a bűneiket sorolták.

Jézus radikalizmusa abban mutatkozott, hogy szerinte a vallásosságból is meg kell váltani az embert. Itt került halálos összeütközésbe korának a teológusaival. Így mondhatnánk: nemcsak a rossz tulajdonságokból, a bűnökből, a jó tulajdonságokból, hanem a vallásosságból is meg kell váltani az embert. (Csak így közbül mondom ezt, hogy ,,anyai szeretet". Az anyai szeretetet nem kell megváltani? Az úgy magában csodálatos ajándék és gazdagság, tökéletesség? Kétségtelen: az ember jó tulajdonságai közé tartozik a szülői szeretet, az anyai szeretet is: de bizony akik benne vannak, csinálták, csinálják, azok fejüket lehajtják és csöndesen mondják, hogy bizony a szülői szeretetet is meg kell váltani. Az édesanyai szeretetet is meg kell váltani.)

Jézus még tovább ment, még radikálisabb volt és azt mondta, hogy az embereket a vallásosságukból is meg kell váltani! Mi az, hogy vallásosság? És mi az, hogy megváltás a vallásosságból?

János I. levelének 3. fejezetében olvassuk ezt a mondatot: ,,Ámbár a szívünk elítél, Isten nagyobb a mi szívünknél!" Az a meggyőződésem, hogy ez tökéletes leírása a megváltásnak és a vallásosságnak. A vallásosság lényege az, hogy a szívünk elítél. A modern lélektannak a kifejezéseivel: a szívünkben szorongás van, bűntudat van, önbüntető tendenciák vannak és ezeket - Isten nevét emlegetve éljük meg. Ez a vallásosság. Figyeljük meg a vallásos embereket. Szorongó, bűntudattal kínlódó és önbüntetésre mindig hajlamos emberek, vezeklésre hajlamos emberek; és az egyház megkínálja az embereket a bűntudat megfogalmazásával, aszketikus gyakorlatokkal, az önbüntető mechanizmus kiélésével. Ez a vallásosság. Elítél minket a szívünk!
És jött Jézus és meghirdette, hogy nagyobb az Isten mindennél, ami szívünkben történik. Ez az evangélium: Nagyobb az Isten ennél az egész vallásos mechanizmusnál. Érthető, hogy ezt nem tudták Neki megbocsátani. Isten szeretetét és nem vallásos gyakorlatokat hirdetett. Akár Keresztelő Jánossal is szembe lehet állítani Jézust. Keresztelő János olthatatlan tűzről szól: különválasztják a búzát és a polyvát, és ezt olthatatlan tűzzel égetik meg. Tehát a jó embereket és a rossz embereket különválasztják; a bűnösöket olthatatlan tűzzel égetik. János lelkületére jellemző ez az ,,olthatatlan tűz". Ezzel szemben Jézus lelkületére leginkább jellemző a királyi menyegző. Többször is különféle változatokban emlegeti a mennyegzőt, ahova a csonka-bonkák is hivatalosak - a méltatlanok is hivatalosak. Isten meghívja a bűnös világot a királyi vendégségbe. Itt van Jézusnak a megváltásról vallott gondolata: a szorongásos vallásosságból is meg kell váltani az embereket. A misztika szóhasználata szerint a megváltás igazában nem más, mint ,,belemerülés az Isten szeretetébe." És Jézus ezt hirdette és cselekedte és segítette az embereket, hogy belemerüljenek az Isten szeretetébe. Ez a megváltás, Jézus szerint.

A második megfogalmazás: az akkori vallásos embereket az jellemezte, hogy teo-centrikusak voltak az ember rovására; Jézus antropo-centrikus volt a vallás rovására. Nem Isten rovására, mert az nem lehet, hogy valaki ember-centrikus és közben Isten kimarad belőle. Jézus antropocentrikus volt a vallásosság rovására. Itt nagyon sok Igét lehetne idézni.
Gondoljunk csak a szombatnapi gyógyításokra és megbotránkozásokra, amiket az váltott ki, hogy Jézus nem volt elég teo-centrikus, nem tisztelte eléggé a szombatot; jobban szerette a beteg embert, szombaton is gyógyította. Vagy arra a kemény példázatra gondoljunk, amit Jézus mondott az irgalmas szamaritánusról: Ott van a vérbefagyott, nyomorult ember, és elmegy mellette a vallás képviselője: a pap és a lévita; és bizonyára teológiai megalapozással mentek el mellette: ,,A vér tisztátalanná tesz!" Egyéb teológiai indítékokat is lehetett felhozni, hogy elmehessenek mellette - és elmentek. A másik, a szamaritánus pedig megállt és könyörült rajta.

Egy másik Ige is kristálytisztán mutatja Jézus gondolkodását. ,,Ha áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s ajánld fel ajándékodat!" Ha vallásosság gyakorlása közben jut eszedbe, hogy emberi kapcsolataid zavarosak, akkor a vallásosság cselekedeteit hagyd abba, és rendezd az emberi kapcsolataidat! Ez nagy eretnekség volt abban a világban, mert az a világ elsősorban ezt mondta: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet!" Tudott arról is, hogy következik utána az, hogy ,,Szeresd felebarátodat!", de ha dinamikailag nézzük, vagy akár statisztikailag nézzük az akkori kegyesek, vallásosak életét, cselekedeteit, azt kell mondani, hogy Jézus korában nagyon élték ezt: Szeresd az Istent! Mindenekfelett az Istent szeresd! Jézus, hogy úgy mondjam, ,,dinamikai eltolódást" munkált az ember javára: ,,Szeresd felebarátodat!" A felebaráttal való kapcsolat legalább olyan fontos, vagy még fontosabb, mint az, hogy a vallásos kötelességeidet teljesítsd. Itt nagyon kemény volt az összeütközés, és végül is azt lehet mondani, hogy ez az út vitte Jézust a golgotai kereszthez. Hol gúnyosan, hol teológiai mélységekkel vitázott a korabeli kegyességgel.

A Márk 7-ben is erről van szó, hogy Jézus tanítványai miért nem ,,vallásosak"? A vallás szabályait miért nem tartják be? Jézus így válaszolt nekik: ,,Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem! Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a magatok hagyományait."

Engem mindig megragad, amikor ezt olvasom, hogy ,,szépen" teszitek félre... Lehet durván, káromkodva félretenni, vagy egyszerűen megtagadni az Istent - ateizmus stb.; de a vallásosságban mindig ott van ez a kísértés, hogy szépen félretenni az Isten akaratát, és az emberi hagyományt az emberi gondolatot, az emberi vallásosságot megvalósítani. Máté evangéliumának a 21. részében van egy példázat, amit Jézus így értelmezett: ,,Bizony mondom néktek, a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában." ,,Amikor a főpapok meghallották ezeket a példázatokat, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni Jézust, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta."
Ha ezeket egymás mellé rakjuk és próbálunk belehelyezkedni a másik oldalnak a lelkületébe, akkor megértjük, hogy itt nincs más kiút, mint az, hogy ,,halálba Jézussal, ezzel az eretnekkel!"

A következő gondolat: Jézus és az Ótestamentum. Hogyan gondolkozott Jézus az Ótestamentumról, milyen útra irányította Őt a megváltás tekintetében az Ótestamentum? Jézus számára természetesen Isten Igéje volt az Ótestamentum, de szabad értelmezésben, mert Ő nem a betűk felől jutott el az Isten igazságához, hanem az Isten igazsága felől olvasta a betűket; ezért mondhatta, hogy ,,a régieknek megmondatott. én pedig ezt mondom..." ő a Biblia nélkül is ott volt az Isten akaratánál, az Istenben, az Isten szeretetében. Éppen ezért Ő jól értelmezte az Ószövetséget. Ez hosszú probléma, csak a végeredményét mondom el ebben a szembesítésben.
Hitem szerint - és ezt sok teológus vallja természetesen, nem én találtam ki - Jézus számára nem Mózes volt az Ótestamentum középpontja, hanem Ézsaiás, éspedig az Ézsaiás 53. fejezete. Az Úr ,,szenvedő Szolgájáról" szóló tanítás. Ez szinte valami titokzatos ,,betét" az Ótestamentumban, ez az Úr szenvedő Szolgájáról szóló ének, amelyben arról van szó, hogy a mi bűneinket hordozta. Mi azt hittük, hogy az Isten verése van rajta, pedig érettünk szenvedett. Az a meggyőződése a teológusoknak, és ezt én is hittel vallom, hogy ez a rész sokkal inkább Jézus ószövetségi bibliatudományának a középpontjában volt, mint a mózesi törvények. Jézus nem szembehelyezkedett az Ószövetséggel, hanem föléje emelkedett. Az Ószövetség vonalvezetésében megértette, hogy miként jutottak el Isten különös vezetéséből némelyek erre a ,,búvópatakra". A harsogó nagy kijelentések során oda, hogy egy ,,szenvedő Szolga" váltja meg a világot és nem azok a hangos próféciák, amelyek vérről szólnak, földindulásról, Isten bosszújáról. Kialakult a zsidó népben az a diadalinas messiási elvárás, amit rá akartak ruházni Jézusra, hogy valósítsa meg; de Ő nem fogadta el. Nem véletlen, hogy kialakultak azok a másfajta messiási elvárások, mert azoknak is megvolt a bibliai alapjuk. De Jézus számára az Ézsaiás 53 fontosabb, elkötelezőbb volt, mint az összes többi prófécia. És ebből adódik az a nagy befejezetlen és befejezhetetlen vita, hogy vajon Jézus minek tartotta magát? Messiásnak tartotta-e magát vagy sem? Egyre inkább afelé tart a bibliakutatás, hogy nem tartotta magát Messiásnak, inkább ennek a szenvedő Szolgának tartotta magát. De annyira izzott, égett a népben a másfajta vágy még a tizenkettőben is, hogy reá ruházták a messiási titulust, és húsvét után Messiásként tisztelték. Lassan-lassan tisztázódott az, hogy igen, Ő Istennek a Fölkentje (mert hiszen ezt jelenti magyarul ez a szó), de nem abban az értelemben, ahogyan a népi váradalmak ezt igényelték.

A Márk evangéliuma 10. részében van ez a nagyszerű vers, hogy ,,az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon!" A szolgálat birodalmát állította fel Jézus. Szolgáló Messiás volt Jézus odáig, hogy az életét adta oda a népért. Szolgálatának a csúcsa, a teljessége a kereszthalál volt! Már sokszor beszéltem arról, hogy ez a golgotai kereszthalál nem a haragos Istennek a megbékítésére, kibékítésére szolgált. ,,Én és az Atya egy vagyunk!" - és amikor Jézus szenved, az Isten szenved Ővele! De ezt az utat végig kellett járnia, hogy az Isten szeretetének a mélységét, elképzelhetetlen gazdagságát megmutassa. Tehát a golgotai kereszt az Isten szeretetéről beszél, nem Jézus szeretetéről az Isten haragjával szemben. Isten szeretetéről beszél, Aki azonosítja Magát az emberiséggel. Akármilyen mélyen van az ember, az Isten még mélyebbre alászáll, hogy felemelje az embert. Ez volt Jézus megváltástana: belemerülni az Isten szeretetébe; és az Isten szeretetét leginkább éppen a golgotai kereszten lehet látni. Ott lehet meglátni, hogy kicsoda az Isten. És persze: ott lehet meglátni, hogy kicsoda vagyok én! Milyenek a vallásosak, milyenek a nem vallásosak, milyen az ember. Ott, a kereszten lehetett leginkább meglátni és ott lehetett átélni. Ott lehet belemerülni igazán az Isten szeretetébe.

Arról, azt hiszem, nem kell sokat szólni, hogy a megváltás gyümölcse megint csak a szeretet. Aminthogy a megváltás az, hogy én belemerülök az Isten szeretetébe, a megváltás gyümölcse az, hogy bennem azután az Isten szeretete gyümölcsözik. Erre nézve is vannak Jézusnak figyelmeztető példázatai tanításai. Talán a legmegrendítőbb a két adósról szóló példázat. Az egyik tízezer talentummal tartozik, fizetésképtelen, adósok börtöne vár rá, de irgalmas a király, elengedi néki. És akkor jönne az elköteleződés. Belemerült az Isten szeretetébe, a bűnbocsánatot megkapta. Akkor következnék az, hogy o továbbadja a szeretetet, és a példázat szerint ehelyett elkezdi fojtogatni az adóstársat, aki nevetségesen csekély összeggel tartozik neki. Jézus adott ilyen figyelmeztetéseket, hogy veszélyeztethetjük az Isten szeretetét a mi szeretetlenségünkkel. Tehát a megváltás gyümölcse a szeretet a mi felebarátaink, atyánkfiai iránt.
Még ezt az utolsó gondolatot, hogy Jézus szerint a megváltáshoz vezető út nem egy szépen fölfelé ívelő vonal, hanem törésen át vezet. Megtörés, megtérés ugyanazt mondja. Ennek egyik nagyon szép kifejezése a Márk evangéliumában a 8. fejezetben ez a rész: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében azonban kárt vall. Mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?" Tagadja meg magát! Törés az emberi életben.
Erről megint hosszan kellene szólni, de a lényeg az, hogy nem az Én önmagában a bűnös, nem az Én-t kell megsemmisíteni! Az Én-nek eltorzult, bűnbe merült, megkötözött volta az, amit meg kell tagadni, hogy az Istentől gondolt igazi személyiségem és életem kibontakozzék.
,,Kövess engem!" Ez Jézus öröksége számunkra. Kövess engem! Ne a betűimet, ne a Bibliát! Engem kövess! Engem, aki meghaltam és föltámadtam, aki élek! Kövess engem! Ez Jézusnak a megváltástana.

Farkas József:


(Részlet a ny. ref. lelkész ,,Szántsatok magatoknak új szántást! Alternatív teológia" c. könyvéből.)
Forrás: EV 99/5
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω HIT  
Advent első vasárnapján "Hallom Uram, jössz!"
  2014-11-29 19:22:01, szombat
 
 

Link

Adventi történetek - 1. rész

"Hallom Uram, jössz!"

Este van, várunk. Valaki jön, egyedül, de nem üres kézzel. Többet hoz, mint bárki hozhatna, többeket vonz mint bárki vonzhatna. Most még csak mi vagyunk, egyedül. Várunk egy jövőt, remélünk egy napot, egy utat, melyen elindulhatunk, mely az életbe visz. Nem tudjuk mikor jön, de tudjuk, hogy miért. Értünk jön, minket akar. Teljes odaadásunkat, ráhagyatkozásunkat, életünket akarja. Érte mindent el kell hagynunk és Ő a mindent adja nekünk. Csodákat tesz majd, tanít, talán velünk is csodát tesz. Megszólít, megérinti lelkünket és meggyógyít. De vajon meghalljuk-e majd ha hív, látjuk-e majd ha köztünk jár, érezzük-e ha megérint? Akarjuk-e igazán Őt és készek vagyunk fogadni?
Talán nem is vagyok felkészülve, talán nem is vagyok hozzá elég jó, elég tiszta. Mit mondok majd neki, ha ideér hozzám, az én hajlékomba? Nem, nem vagyok rá méltó, de csak egy szóval mondaná... Ha csak egy szóval is szólna is hozzám, biztos megváltozna minden!

Jön, már hallom! Lépései egyre kopognak az utcák kövén. Még nem látom Őt, alakját, de biztos Ő az! Nem áll meg a kirakatok előtt, nem tér be a színházba sem, határozottan jön. Lépései elnyomják az autók zaját, a gyárak is halkabban zúgnak. A kórházakban fáradt arcok néznek ki az ablakon, ráncos kezek fogják meg a kilincseket: ,,Uram, te vagy az? Ó, messze vagy még, nem látlak jól!" A kartonviskók megremegnek az esti szélben, gyerekek húzzák magukra lyukas takaróikat: ,,Édesanyám, ki az, akitől elmúlik a hideg, a tél? Azt mondtad nemsokára eljön!" Megfáradt katonák törlik meg homlokukat a táborban és néznek az égre: ,,Mikor lesz már béke? Hozd el nekünk a háborúskodás végét!"

Gyertya gyúl az éjszakában, fénye erősebb az utcák fényénél, elnyomja a reklámok izzóit. Úgy látom a kórházban gyújtottak gyertyát, de milyen erős a fénye... Vagy talán a nyomortelep gyertyája ez? A frontvonalak gyúltak fel újra? Egy szál gyertya fénye, és milyen erős! Lehet, hogy Ő gyújtotta meg ezt a gyertyát, hogy lássa az utat, lásson minket. Vagy mi gyújtottuk, hogy meglássuk Őt? Biztos hogy jön! Figyelj, most nem aludhatunk el! Hallod lépteit? Én hallom Uram, jössz!

Forrás: http://szatmariegyhazmegye.ro/ Link

 
 
0 komment , kategória:  Ü - Karácsony  
Minden elmúlik - Isten változatlan
  2014-11-29 18:41:31, szombat
 
  A belső üresség, a másoktól való elszakítottság érzése, amikor nincs, hova fordulnunk, nincs, aki megértene, nagyon fájdalmas. Ez az elhagyatottság, amit magányosságnak nevezünk, nem azonos az egyedülléttel. Amikor elhatározzuk, hogy félrevonulunk, lehetőséget adunk magunknak a töprengésre, a tisztánlátásra, önvizsgálatra, életünk újraértelmezésére. Az, ha szándékosan vonulunk el - legyen az lelkigyakorlat vagy magányos séta a tengerparton -, jobbulásunkra szolgál.



Link

A magányosság viszont váratlanul törhet ránk egy halálesettel, vagy fokozatosan is eltávolodhatunk másoktól. Bárhogyan is érünk el az elszigetelődéshez, lelki megmaradásunkat az Eucharisztia biztosítja. Szent Pál azt mondja, hogy Krisztus testének a tagjai vagyunk. Ha egyik tag szenved, a többi vele szenved. Nevezhetjük-e magunkat keresztényeknek, ha nem teszünk semmit a másik magányának csillapítására, pedig tudunk róla? Ha együttérző szavaink elszigetelődött társunk felé hamisak vagy üresen bőbeszédűek, nem vagyunk jobbak Jób vigasztalóinál. Isten azért adott minket ajándékba egymásnak, hogy feloldjuk a magányosságot. Társas lénynek teremtett, hogy gyöngédséggel forduljunk minden ember lelkéhez, akivel találkozunk. Clives Staples Lewis, a nagyhatású keresztény író, úgy tartotta, hogy Isten suttog hozzánk örömeinkben, beszél hozzánk a lelkiismeretünkben, és kiált a fájdalmunkban. Isten verseng a figyelmünkért, főleg az akut magányosság próbatételének idején. Isten nem csak akkor barát, ha jól megy nekünk.

Amikor szívünk az ég felé kiált, Istenünk, a szeretet és együttérzés Istene, mindig közel van. Hall minket, és figyel ránk. A szívből jövő imában, legyen bár hangos vagy hangtalan, nincs magányosság. Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted. Zsolt 38,9

Róisín Fulham

Forrás: Megszentelt tér Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Úr az Isten  
Jézus családfája
  2014-11-29 01:45:55, szombat
 
 

(Ezt a történetet úgy olvassuk fel a csoportnak, mintha az Igét olvasnánk. Ez a Máté 1-nek, Jézus Krisztus nemzetségtáblázatának adaptált verziója. Vezessük be ilyen szavakkal: ,,Most a Biblia egyik legunalmasabb szakaszát szeretném nektek felolvasni.
De szeretném, ha segítenétek. Kézjeleket fogok mutatni, és szeretném, ha ti a kézjelnek megfelelően reagálnátok. Például, ha felfelé tartom a hüvelyk ujjam, akkor tapsoljatok és éljenezzetek. Ha lefelé tartom a hüvelykujjam, akkor fújoljatok és fütyüljetek. Ha az öklömet mutatom, akkor mondjátok azt, hogy ,,Miii????"! Értitek?" Ezt gyakoroljuk egyszer vagy kétszer a csoporttal, aztán olvassuk fel a szakaszt, az alábbi utasításoknak megfelelő kézjelekkel kísérve.)

(F) = hüvelykujj felfelé (taps és éljenzés) (L) = hüvelykujj lefelé (fújolás, fütty) (*) = ököl (,,Miiii????")



Ez Jézus Krisztust elődeinek listája, aki Dávid(F) leszármazottja, aki Ábrahám(F) leszármazottja.

Ábrahám volt az apja Izsáknak(F), aki Jákob apja volt - azé az emberé, aki ellopta testvére elsőszülöttségi jogát(L).

És Jákob volt az apja Júdának és testvéreinek, akik eladták Józsefet rabszolgának(L).

És Júda volt az apja Fáresznek és Zerahnak(*) Támártól(*), Fáresz pedig Heszrón apja, Heszrón Arám apja, és Arám pedig Aminádábé(*).

És Aminádáb volt Nahson apja, aki Szalmón apja volt, akinek a fia volt Boáz Ráhábtól, a prostituálttól(L). És Boáz fia volt Őbéd Ruthtól, egy nagyszerű asszonytól, akinek a történetét a Biblia a saját nevét viselő könyvben meséli el(F).

És Óbéd volt az apja Isainak, akinek a fia volt Dávid király(F).

És Dávid fia volt Salamon, annak az Uriásnak a feleségétől, akit ő megöletett(L).

És Salamon volt az apja Roboámnak, aki jó király volt(F), de éveken át nem engedelmeskedett Istennek(L).

És Roboám volt az apja Abijjának, akinek tizennégy felesége volt(*).

Abijjá volt az apja Ászának, aki jó király volt, később azonban engedetlen lett Isten iránt, és végül a lába üszköszödésébe halt bele(L). Ászá fia volt Jósafát, aki többnyire bölcsen uralkodott(F). Jósafát fia volt Jórám(*), Jórámé pedig Uzziás, akinek büszkesége okozta a bukását(L).

Uzziás fia viszont Jótám volt, aki minden tekintetben jó király volt(F).

Jótám fia volt Áház, aki minden tekintetben rossz király volt(L).

És Áház fia volt Ezékiás, aki megtisztította a templomot, és helyreállította a királyságot(F).

Ezékiás fia volt Manassé, aki ötvenöt évig uralkodott(F), de ennek nagy részében gonosz volt(L).

Manassé unokája volt Jósiás, aki azt tette, amit helyesnek lát az ÚR(F).

Jósiás fia volt Jekonjás(*) az ő fia Sealtiél(*) az ő fia pedig Zerubbábel, a nép kormányzója, akit Isten választott(F).

Zerubbábel fia volt Abihud(*), az ő fia volt Eljákim(*) az ő fia Azzur(*) az ő fia Cádók(*) az ő fia Jákin(*) az ő fia Elihiul(*), az ő fia Eleázár(*), az ő fia Mattán(*) az ő fia pedig Jákob (nem az, amelyikről az előbb már szó volt)(*).

És ez a Jákob volt az apja Józsefnek, az ácsnak(F), aki férje lett szűz Máriának(F), akitől született Jézus, akit az Urak Urának és a Királyok Királyának - Krisztusnak nevezünk!


A Biblia nem fél megmutatni, hogy Jézus családfáján minden-ember szerepel. Vannak jó emberek, vannak rossz emberek, olyanok is, akikről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Voltak királyok és hithősök, akik teljesen Istennek szánták az életüket. Mások viszont nagystílű bűnözők voltak: gyilkosok, prostituáltak, és mindenféle visszataszító figurák. Legtöbbjük pedig egyszerű hétköznapi ember volt, mint ti vagy én.

Ez reménykeltő a számunkra. Először is azt jelenti, hogy még ha nem is tökéletesek a szüleink, Isten tud használni minket. A Szentírásban újra meg újra látjuk, hogy rossz szülőknek is lettek jó gyerekeik. Maga az, hogy a szüleid vagy nagyszüleid nem voltak hűségesek Istenhez, még nem jelenti azt, hogy te sem lehetsz az.

Másodszor, azt is jelenti, hogy Isten bárkit használhat akaratának teljesítésére, és a világ folyásának megváltoztatására. Isten nem a legjobb embereket válogatta össze a Messiás világrajöveteléhez. Inkább úgy tűnik, olyan embereket választott, akiknek voltak hibáik.

Ha tehát úgy érzed, vannak hibáid - nem baj. Sőt, még jó is. Isten olyan embereket keres, akik Tőle függnek, és így akkor lesznek erősek, amikor gyengék. Isten hatalmas módon akar használni. Készen állsz erre?
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Jézus Krisztus  
Advent, a várakozás lelkisége
  2014-11-29 01:31:50, szombat
 
  Advent, a várakozás lelkisége, a csend figyelmes lelkisége. Készüljünk, várjuk az Üdvözítőt! Ebben segít Mustó Péter jezsuita atya megélt gondolataival:



Link

,,Mégsem a lemondást gyakoroltam. Még nem is Istent kerestem. Csak feléje figyeltem. Az életre figyeltem, ami belőle jön felém. Az életet nem én ,,csinálom", hanem felfedezem, megszeretem; engedem, hogy szolgálatába állítson. Elidőzök benne, érdeklődve, befogadva. Nem akadályozom, hogy az örök Ige, Krisztus lelke megtestesülhessen bennem, hogy megvalósulhassanak mindnyájunkban a Teremtő tervei. Gyakorlataidnak, imagyakorlataidnak még sikerülni sem kell. Csak időt szakíts a figyelemre. Minden nap. Mindig újra. És csodák csodája: a csendes figyelemben az életed rendeződhet. Életszemléleted változhat. Kevésbé leszel te a fontos. Fontosabb lesz az élet, Isten. Mindenben, mindenkiben, még a halálon át is működő Valóság."


 
 
0 komment , kategória:  Ü - Karácsony  
Mások ínsége jobban felőröl minket, mint saját szenvedésünk
  2014-11-28 23:11:43, péntek
 
  Boros László:
A köztünk élő Isten - Az irgalom (4. fejezet)
- részletek

Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán,mély' lett, azaz egész testi-lelki létét birtokába vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetnél segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasok italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságtalanok türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élők és holtak, imát. Általában így nevezik meg az irgalmasság hét cselekedetét. Bennük láthatóvá válik egzisztenciánk minden ínsége.



Link

Ezt a nyomorúságot magunkra venni szenvedéssel, néha elviselhetetlenül nehéz szenvedéssel jár. Mások ínsége jobban felőröl minket, mint a saját szenvedésünk. Létünket jobban veszélyezteti mások gyengesége, mint a saját magunké. A szenvedő ember tehetetlensége néha túlságosan nagy. Fájdalomszántotta arccal jön hozzánk valaki, és mi tehetetlenül állunk vele szemben, anélkül, hogy segíteni tudnánk. Hátra van még ekkor az irgalmasság legvégső cselekedete, amelyet nem lehet egyszerűen a többi hét mellé állítani, mert ez maga minden irgalomnak alapja: ha a fájdalom valóban mélyre hatol, sokszor nem lehet másként segíteni, mint hogy az ember egyszerűen 'együttszenved' a másikkal. Az egyetlen, amit még tenni lehet: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fajdalma, és kitartani ebben az együttszenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbültnek érzi magát, mert egy szerető szív együtt viseli vele kínját. Aki azt hiszi, könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről. Szeretnénk most először fenomenológiailag megvilágítani az irgalom lényegi alkatát, és azután a második részben felfedezni a názáreti Jézusban ezt az irgalmat. Eközben felragyog majd előttünk Jézus teljesen más-volta.

Az irgalom (először) a szeretet képessége arra, hogy a másik baja bensőleg megragadjon minket; (másodszor) az a készség, hogy a szenvedő lénnyel létegységre lépjünk és (harmadszor) az az akarat, hogy a szenvedővel ebben a létegységben tevékeny hűségben kitartsunk. Próbáljuk meg az irgalomnak ezt a három tulajdonságát a megadott sorrendben röviden kommentálni.

Az irgalom a szeretet képessége arra, hogy a másik baja bensőleg megragadjon minket. Az emberi szeretet mélyén lényegként lakozik valami bensőség; ebből kiindulva találkozunk a tehetetlennel, ebben visszhangzanak mintegy a szenvedők segélykiáltásai. A más fájdalma saját lényünkben ott érint minket, ahol az 'lényegivé' lesz, azaz legősibb középpontjában. Ha az önzetlen szeretet szemével nézünk az emberekre, akikkel találkozunk, akkor hétköznapi biztonságuk álarca mögött leleplezik valódi arcukat. Elhatalmasodik fölöttünk minden ember minden fájdalmának megsejtése; megérezzük életük mélyén a súlyos gondot, a csalódást, a keserűséget; összetörtségüket és kicsinységüket hordják magukban, és valami halk, csodálkozó sírást, azoknak a gyermekeknek sírását, akik nem tudják felfogni, hogy az ember fájdalmat okozhat nekik.

Az ilyen pillanatokban hirtelen ijedség támad reánk: Mi lenne akkor, ha ezek az emberek ránk akarnák rakni terhüket; ha a mi kezünkön akarnák magukat felhúzni sötét mélységeikből! Ezt nem bírnánk elviselni, tönkremennénk bele. Hiszen micsoda szörnyű terhet képviselnek az emberek! És milyen rémes veszélynek teszi ki magát szeretetével az ember! A szeretet boldogtalansága az, hogy magával ragad minket minden szenvedés. Itt megsejtjük Louis Aragon híres költeményének mélyen emberi értelmét: ,,Il n 'y a pas d'amour heureux" (nincs boldog szeretet).

Nem létezhetik boldog szeretet olyan világban, ahol a szeretetnek és a szenvedésnek együtt kell élnie, hiszen a szeretetnek lényegénél fogva készen kell lennie arra, hogy megragadja a másik szenvedése. A szerető szívnek barát minden idegen, kitaszított és hazátlan. A görög nyelv világosan kifejezésre juttatja ezeket a titokzatos összefüggéseket: 'xenos' jelentése egyszerre 'az idegen' és 'a barát'. Az emberek iránti igazi szeretetet mérhetetlenül felháborítja a szenvedés és minden, ami szenvedést okoz: az embernek ember általi kizsákmányolása, az az állapot, amelyben saját maguktól elidegenített, nyomorult sorsban tartott embereket megfosztanak igazi valójuktól, sőt még álmaiktól is. A szeretet ismeri a szent haragot: haragszunk a szenvedésre és arra, ami szenvedést okoz..

Az irgalom készség arra, hogy a szenvedő lénnyel létegységre lépjünk. Saját létünkben mintegy szakadás keletkezik a szeretet által. Felrobbantja önmagunk határát és engedi, hogy a másik belépjen benső szféránkba. A másik ember a szeretetben énemmé lesz. így az ő baja is saját létemmé válik. Saját nyomorúságom mellett az ő törékenységét is viselnem kell. Minden ütés, amely őt éri, az én szívemet is találja. Ez a legalapvetőbb segítség, amelyet a szerető ember a szenvedőnek nyújtani tud: magára vállalja a létközösséget vele, és ezzel az idegen szenvedés minden ínségét. A másik sikertelenségét, betegségét fáradtságát, mindent elszíntelenítő kedvetlenségét, a ránehezedő gondokat, a vesződést, amely kiüresíti. A szerető ember egyesül mindazzal, ami a szenvedőben a szenvedés hatására történik.

Sőt sokszor úgy tűnik, mintha a szeretőnek még többet kellene viselnie a fájdalomból, mint magának a szenvedőnek, mivel ő világos öntudattal szenved, míg a másik, a szenvedéstől már elfásulva és szinte érzéketlenné válva, csak elvisel. A szerető ember sokszor éppen az alatt szenved, amit a másik már meg sem tud érezni.

Az irgalom az az akarat, hogy a szenvedővel való létegységben tevékeny hűséggel kitartsunk. Az a beteglátogató, aki csak 'kívülről' vígasztal, azaz a betegnek épületes és sztereotip beszédeket tart, még súlyosabbá teheti a beteg állapotát, lázadásra és ellenállásra ingerelheti. A beteg az ilyen vigaszt sokszor gúnynak érzi:

,,Azért mondod ezt nekem, mert el sem tudod képzelni, milyen rettenetesen szenvedek, mert fájdalmam nem a tiéd. Csak akkor lenne jogod vigasztalásomra, ha úgy szenvednél, mint én, vagy ha legalább velem együtt tudnál szenvedni"

A szenvedő vigasztalójának tehát először magává a szenvedővé kell válnia. És ha ekkor mondja a vígasz szavait, akkor azok már nem kívülről jönnek, hanem 'belülről'. A vigasztaló beszédet csak igazi létegység alapján lehet elviselni. Akkor nem egyszerűen 'a szenvedés'-ről beszél az ember, hanem 'a te szenvedésed'-ről, amely kölcsönös szeretetünk által 'az én szenvedésemmé' lett. És egyáltalán sokszor elég már az, ha a szerető ember a szenvedőre tekint, megfogja kezét, vagy csak mellette marad, tolakodás nélkül és egyszerűen.

Jelenlétében nyomorúságom nem emésztő többé; új támasztékot találok a létben, átváltozik a világ körülöttem; sorsom hirtelen más lett, nem vagyok többé bezárva kiúttalan helyzetem szűk határai közé; új világot teremtett számomra, igen, új életre támasztott, annak ellenére, hogy állapotomban talán nem is változott semmi. Ez 'teremtő jelenlét', ebben valósul meg az igazi vigasz. Aki azonban ilyen módon mer vigasztalni, annak vállalnia kell odaadásának következményeit: azt, hogy teremtő jelenlétét mindig megismétli, vagyis megköti azt a kemény és magát létünket felemésztő emberi kapcsolatot, amelyet hűségnek hívnak.

Nem vállaltuk magunkra a más szenvedését, ha csak egyszer hordoztuk vele együtt. Ha mégis így cselekszünk, akkor nem vigasztaljuk meg, hanem becsapjuk és csak növeljük kínját.

A szenvedés csupán az életben való időbeli kiterjedése által lesz valódi. Csak akkor kezd hatni egész romboló erejével, akkor kezd benyomulni a létezés mélységeibe, megmérgezni az élet forrásait és szétmorzsolni az egzisztencia minden rostját. Az embernek ezt a lassú felbomlását megélni vele együtt, és közben mindig újonnan teremtő jelenlétet ajándékozni neki: bizonyára ez az irgalom legkeményebb követelménye. Megtenni ezt, akkor is, ha már belső lendületünk nem ragad magával, a legvégső fáradtság és kedvetlenség állapotában, akkor is, ha lelkünk mélyén lassan undor gyülemlik fel, ha létünk a szeretet állandó erőfeszítése miatt mindjobban elszíntelenedik, ha szívünk elbágyad, mivel a szenvedő már nem képes a viszontszeretetre és életünket sértésekkel mérgezi, sőt lassan tönkreteszi, - mindezt már nem teremtő jelenlétnek hanem 'teremtő hűségnek', az irgalmasság teljességének hívják. Ez a hűség végtelenül túlhaladja az előírhatóság határát. Nagy türelmet, végső önzetlenséget, tévedhetetlen szeretetet és mindenekelőtt csendes, szelíd alázatot követel. A leghűségesebb szívek egyúttal a legalázatosabbak. Elajándékozzák saját létüket, egészen addig, míg végül nem marad szinte semmijük.

Az emberi könyörület e sietősen felvázolt formája az irgalmasság legvégső követelését mutatja meg nekünk. Eddig nem mondtuk ki ezt, bár már mindenütt utaltunk rá. Az irgalom sajátos jegye az, hogy abszolút. Lényegénél fogva mindig a lehetőség határáig kell elmennie. Mindig az emberi szenvedés tökéletes megszüntetését célozza.

A szerető ember semmi körülmények között sem akarja, hogy a szeretett lény szenvedjen. Nem tud beletörődni ebbe. Nem szabad, hogy tönkremenjen az az ember, akit én szeretek. Hiszen a szeretet nem más, mint a szeretett lény föltétlen igenlése, mindazzal a lehetőséggel együtt, amit magába zár.

A szeretet kimondja a szót: Légy!

Bontakoztass ki mindent, amit léted jelent; légy szebb, dicsőbb, hatalmasabb, mint amilyen már vagy; egy világ vagy számomra, nélküled nekem a világ nem lenne világ; te örökre megmaradsz. Pusztuljak el én, ha úgy hozza a sors, de te élj, örökké! Ez a szeretet valódi szava.

Az emberi segítés lehetőségeiben természetesen vannak fokozatok. De még ott is, ahol embererő már nem tud segítséget nyújtani, érvényes marad a segíteniakarás feltétlensége, sőt itt éri el végső mélységét. Aki valaha - ha csak egyetlen egyszer is - átélte egy ember kétségbeesését a szeretett lény szenvedése miatt, például egy anyáét gyermekének halálos ágya mellett, az előtt közvetlen evidenciával világosodnak meg a mondottak. Véleményünk szerint ez az irgalom lényege az emberi tapasztalat szférájában.

Most még az a feladatunk, hogy az emberi irgalom fogalmát Jézusra alkalmazzuk. Ha ezt megtesszük, valami különös történik. Először úgy tűnik, hogy az emberi irgalom imént kapott képe Jézus alakjában is megtalálható. Igen, ő irgalommal teljes volt. Sőt irgalma döbbenetessé fokozódott. A csoda jelensége mutatkozott nála. így segítési lehetősége határtalanná tágult. Hogy honnan voltak ilyen erői, azzal itt még ne foglalkozzunk. A csoda jelensége, amelyet máshol is, például e ószövetség óriási vallásos alakjaiban is megfigyelhetünk, itt csak annyiban érdekel minket, amennyiben az emberi személy segítőerőinek lényeges fokozódását jelenti.

A második - különös és megfoghatatlan - dolog azonban ez: Annak ellenére, hogy lényegesen fokozott segítő erői voltak, mégis határt szabott segítésének. Ezt a jelenséget az emberi irgalom lényegéből kiindulva nem lehet megérteni. Ez az ember, a názáreti Jézus, nyilvánvalóan oly erőkkel rendelkezett, hogy meg tudta volna szüntetni azoknak a tehetetlen embereknek szenvedését, akiket szeretett. Ezt a lehetőséget azonban - néhány, viszonylag kevés esettől eltekintve - nem használta ki. Ezt emberileg talán egyedül abból értenénk meg, hogy nem is volt igazán irgalmas. Mivel azonban ezt az ellentmondó tények láttán nem állíthatjuk, tisztán emberi megértésre irányuló kísérletünk meghiúsul. Bizonyítási eljárásunk két pontja tehát: először: Jézus valóban tele volt irgalommal; másodszor: mégsem használta ki teljesen a rendelkezésére álló segítési lehetőségeket. Ez a két tény, egymással szembeállítva, a Jézus teljes másfajtaságára mutató leghatásosabb utalások közé tartozik.

Valóban tele volt irgalommal. Jézus irgalmának megmutatkozása világos körvonalú és könnyen megközelíthető. Már az előző elmélkedésekben megállapítottuk, hogy Jézus legigazibb egzisztencia- megnyilvánulása a nagy, önmagát elfelejtő, önmagából kilépő szeretet volt. Nyilván nem a már elmondottak megismétléséről van itt szó. Új irányba akarjuk Jézus egzisztenciájának megvilágítását tovább vezetni: megmutatni, milyen jelentősége és súlya volt ebben az életben az emberi szenvedésnek.

Jézus az emberek szenvedését nagyon is komolyan vette. Nem kerülte ki a szenvedők kiáltásait. Egzisztenciája szinte védtelenül ki volt szolgáltatva a másik embertől beléáradó szenvedésnek. Nem zárkózott el; bensőleg egyesült a gyámoltalanokkal. Szeretete sebezhető volt. Jézus alázatos, szerény és békés volt. Életét azoknak szentelte, akik létüket fáradozásban és elnyomás alatt kénytelenek tölteni:

,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű, - és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű" (Mt 11,28-30).

A kicsikhez, alacsonysorsúakhoz, szegényekhez és alázatosakhoz jött, mennyországot hirdetett nekik, megtiltotta nekik a kicsinyek lebecsülését, testvéreik sanyargatását (Mt 18, 1-35).

A názáreti zsinagógában a következő szavakat olvasta fel Izaiásból, és ezeket magára vonatkoztatta, sőt önmagában beteljesültnek tekintette: ,,Az Úr lelke rajtam: ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét" (Lk 4,18-19). ,,Azután összetekerte az írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt 'Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok' " (Lk 4, 20-21).

Máté Izaiás más, nem kevésbé jellemző szavait vonatkoztatja rá: ,,Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot" (Mt 12,19-21).

Azoknak, akiket Keresztelő János hozzá küldött, hogy tudakozódjanak küldetése után, ezt válaszolta: ,,Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését" (Lk 7, 22). A bűnösök, mindazok, akik a vétek terhe alatt görnyednek, ,,barátot" találtak benne (Lk 7,34). ,,Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál.,Kövess engem!' - szólította meg. Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt.,Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?' - kérdezték tanítványaitól. Jézus felelt meg nekik: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek' " (Lk 5,27-32). És mindezt nem programszerűen, hanem csendes magától értetődéssel tette.

Azokhoz fordult, akik kiúttalanságban, agyondolgozottan, létbizonytalanságban és az elnyomás igája alatt éltek, akik senkinek nem jelentettek semmit, akiket a legkeményebb sors arra ítélt, hogy minden gondjukkal-bajukkal nyomtalanul eltűnjenek ebből a világból. Ilyen emberekhez társult, az 'anavim'-hoz, Jahve szegényeihez, akiknek leggyönyörűbb énekét saját édesanyja énekelte: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát. Mily nagy dolgot művelt velem ő, a Hatalmas és a Szent! Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre... Fölemeli az alázatosakat. Éhezőket tölt be minden jóval" (Lk 1,46-53). Azokhoz vonzódott, akiknek életüket kemény sikertelenségben kellett eltölteniük, akiknek egyedüli gazdagsága Isten volt[43]. És azokhoz, akik azt hitték, már Istentől sem várhatnak segítséget: a bensőleg betegekhez, a bűnösökhöz.

Ez a szorongatotthoz való lehajlás azonban nála nem futó érzelmi megnyilvánulás, hanem Istenről és az üdvösségről szóló tanításának központi tartalma volt. Istennek irgalommal teljes szíve van. Ezt a szívet nem azok töltik el örömmel, akik 'igaznak' tartják magukat, hanem a bűnös, aki megtér: olyan, mint az elveszett és megtalált bárány, vagy mint a drachma, amelyet az asszony hosszú keresés után ismét meglel (Lk 15,1-7 és 8-10). Isten az apa, aki elveszett fiát kémleli és amint messziről közeledni látja, sietve elébe megy, nyakába borul és megcsókolja (Lk 15,20). Olyan az Úr, mint a szőlőművelő, aki még a terméketlen fügefának is időt hagy, és türelemmel várja, hogy végre gyümölcsöt hozzon (Lk 13,6-9).

Követőitől ezt kívánta Jézus: ,,Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas" (Lk 6, 36). Az irgalmasság lényeges feltétele annak az országnak, amelyet alapítani akart; mert csak az irgalmasok kaphatnak Istentől irgalmasságot (Mt 5,7).

Megismételte Ozeás próféta nagyszerű követelését: ,,Irgalmasságot akarok és nem áldozatot'" (Mt 9,13; 12,7). Ennek az irgalmasságnak gyöngédnek kell lennie. Hozzon közel engem ahhoz a nyomorult emberhez, akit utamon találok, tegye őt 'felebarátommá', mint ahogy felebarátjává lett a szamaritánusnak az a szegény ember, akit a rablók a jerikói úton megtámadtak, levetkőztettek, sebesre vertek és félholtan otthagytak (Lk 10,30-37). Részvéttel kell lennem adósaim iránt (Mt 18,23-35), és egyedül irgalmam mértéke szerint ítélnek majd fölöttem, aszerint az irgalom szerint, amelyet - talán tudtomon kívül - a szenvedő testvéren keresztül magával Jézussal gyakoroltam (Mt 25,31-46). Jézus kinyilatkoztatása tehát mindig az irgalom körül forgott. Ezzel mutatta meg, mennyire meghatotta a szenvedők és a szegények szüksége.

Lukács megragadó élmény nyomán ábrázolja ezt. Egy napon Jézus a Naim nevű kis helységbe ment. Amint a városkapu közelébe ért, éppen egy halottat vittek ki, egyetlen fiát anyjának, aki özvegyasszony volt. Sok földije kísérte. Amint Jézus megpillantotta az asszonyt, mély részvét ragadta meg. Így szólt hozzá: Ne sírj! A halottvivők megálltak. Odalépett, megérintette a ravatalt és így szólt: Ifjú, mondom neked, kelj föl! ,,Erre a halott felült és beszélni kezdett. ő pedig visszaadta anyjának." (Lk 7,11- 15.) Megrázó esemény, amelyet a nép így is fogott fel. Lukács kifejezetten ezt mondja: ,,Félelem szállta meg mindnyájukat" (Lk 7,16). És mégis egészen az irgalom emberi struktúrája szerint épül fel. Semmi sem érződik benne idegennek. Az anya fájdalma Jézust közvetlenül szíven találta és a szeretetnek azt a mély meghatottságát ('splagchna') ébresztette benne, amely a tehetetlen emberrel való közvetlen közösség feltétele. Ebből a benső megindultságból fakadt aztán rögtön a segítség. Jézus alkalmazta csodatévő hatalmát, feltámasztotta a holtat és visszaadta anyjának. Ha ilyen hatalommal rendelkeznénk mi is, ugyanígy viselkedtünk volna.

János ábrázoló művészetének segítségével talán még bensőségesebben éljük meg Jézus irgalmát. Az evangelista megmutatja, hogy bolygatta meg Jézus érzelemvilágának egész mélyét barátjának, Lázárnak halála. János ért ahhoz, hogy egy-két kis megjegyzéssel egész lelkiállapotot fessen le. Mikor Jézus Lázár nővérét, Máriát sírni látta, ,,lelke felháborodott'", vagyis az az érzés fogta el, amit a bensőségesen szerető ember érez, amikor látnia kell, hogyan szenvednek a szeretett lények, hogyan pusztulnak el: düh a fájdalommal és annak megsemmisítő hatalmával szemben. Egyúttal ,,mélyen megindult", mondja János, azaz belső hullámzásba jutott, elfogta a részvét és az irgalom. A sírhoz vezető úton elkezdett 'sírni'. Aztán megint a szenvedés elleni harag ragadta el: ,,Jézus eközben, bensejében újból felháborodva, a sírhoz ment". Végül kitört belőle az irgalomnak minden megrázkódtatása és ,,hangos szóval" kiáltotta bele az élet szavát a sírba (Jn 11,33-34). Itt ismét Jézus szeretetének sebzettsége rajzolódik ki. A folyamat lényegében ugyanaz, mint az előbb. A segítségül használt eszközök szokatlanok; az irgalom benső felépítése azonban egészen emberi. Még sok gyógyítását lehetne bemutatni ezekből a beszámolókból; mindenütt az irgalomnak ugyanaz a formája lépne előtérbe: Jézus érző embernek bizonyul.
Valóban nagy az, ami itt megmutatkozik, de nem több, mint 'emberileg nagy'. Jézus személyiségének másfajtasága mindebből még nem következik. Másként áll a helyzet, ha ellenkező irányban kérdezünk és már nem csodatevő irgalmának eseteit szemléljük, hanem fölvetjük a kérdést: miért tett olyan kevés csodát? Bizonyításunk menetének ez a második lépése. Jézus nem használta ki teljesen a rendelkezésére álló segítési lehetőségeket. Most nem azokra az esetekre gondolunk, ahol benső lehetetlenség miatt nem tudott segíteni. A csoda értelme lényeges kapcsolatban van a hittel. Csodát tenni egy hitetlennel annyit jelentene, mint a csoda benső értékét tönkretenni. A csoda és a hit kapcsolata világosan kitűnik az evangélium sok csoda-beszámolójából, így például a jerikói vaknak (Lk 18,35-33), vagy a kafarnaumi tiszt szolgájának meggyógyításából (Lk 7, 1-10). Hiszen magától értetődik, hogy a világunkba kívülről betörő erő külső vonatkozástól kap jelentést (vagyis a földöntúlinak 'jele'). Ugyanezt találjuk az ószövetség és a kereszténység csodatevőinél. Ez a korlátozás azonban nem érinti az irgalom belső szerkezetét.
Ami azonban nagyon is érinti: Krisztusban óriási méreteket öltenek a segítés erői. Nyilvánvalóan olyan erőszférába tört át, amelyből elsöpörhette volna embertársainak minden szenvedését, vagy legalábbis azokét, akik hittek, vagy hittek volna benne. Bizonyára sok szenvedő részesülhetett volna még minden további nélkül csodatevő segítségében, amely oly hatalmasan buzgott elő tiszta irgalmából. Az evangélium beszámolóiban nem annyira az csodálatos, sőt megrázó, hogy Jézus csodákat művelt, hanem hogy ezeknek a csodáknak a száma oly csekély, szinte elenyésző volt. Ha más ember rendelkezett volna ilyen nagy csodatevő erőkkel, lehetetlen lett volna, hogy ne vesse be mindenütt ezeket az erőket. Nem a saját megdicsőítésére, hanem mert az irgalom lényeges tulajdonsága a segítés feltétlen követelménye. Az irgalom csak ott állhat meg, ahol a segítség minden lehetősége teljesen kimerült, ahol minden erő csődöt mond. Ha az evangélium egy olyan irgalommal teljes emberről beszélne, aki csak ember és semmi más, akkor az ezer csoda könyve lenne[44].

Az evangéliumok figyelmes átolvasásakor arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy Jézus nem is tartotta olyan fontosnak saját csodatevő hatalmát. Nem akart csodákkal feltűnni. Csendesen és feltűnés nélkül akarta az emberek szívéhez közelvinni üzenetét. Természetesen csodákat is tett; de semmiesetre sem összpontosította tevékenységét a csodatevésre. Csodáit, mondhatnánk, csak úgy 'mellékesen' tette, hogy feltörje egy-egy emberszív zárát és benső csodát vigyen véghez benne[45]. Beteszda fürdőjének öt csarnokában - minő János kifejezetten hangsúlyozza - ,,számos" beteg feküdt: vakok, bénák, sorvadásosak. Jézus átment közöttük és csak egyetlen egyet gyógyított meg, a legszegényebbet és legelhagyatottabbat, aki már 38 éve viselte betegségét és ,,nem volt embere" (Jn 5,1-16). Képtelenségnek tűnik számunkra ez az együttes: igazi irgalom, rendkívüli segítő hatalom, és ennek kihasználatlanul hagyása. Ez egzisztenciálisan nem járhat együtt olyan emberben, aki csak ember. Ennek az embernek viselkedési módja a tisztán emberi megokolás eszközeivel nem magyarázható - ez minden, amit megállapíthatunk. Jézus alakja ez alkalommal is túlmutat emberi megértésünk kategóriáin.

Az emberi szív számára mindez érthetetlen. Ezt nagyon hatásosan bizonyítja a pszichológiailag oly élethű rész a Lukács- evangéliumban a názáreti Jézus első (és valószínűleg utolsó) fellépéséről ott, ,,ahol nevelkedett" (Lk 4,16-30). A zsinagógában a már ismert 'prófétának' alkalmat adtak az isteni ige hirdetésére. Minden felnőtt izraelita férfinak szabad volt felolvasnia a szentírást a zsinagógában és magyarázatot fűznie hozzá. Ebben az esetben - úgy látszik - vége volt már a törvény felolvasásának. Jézusnak egy Izaiás-tekercset nyújtottak át. Jézus a 61. fejezetből az Úr felkentjéről szóló részt olvasta fel és magára vonatkoztatta az egész jövendölést. Tanulságos, hogy ettől még nem tört ki botrány. Sőt ellenkezőleg: ,,Mindnyájan igazat adtak neki és meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak." Lelke gyengéd szépsége, kedvessége megragadta hallgatóit. A prófétai ige az előbb a felkent csodatetteiről beszélt. ő ezt magára vonatkoztatta. És ő valóban - gondolták a názáreti emberek -,az után ítélve, amiket máshol, nevezetesen Kafarnaumban végbevitt, nagy csodatevő. Most hát könnyítse meg szenvedésünket. Ez az ő otthona; sokakat ismer közülünk és velünk nőtt fel. Sorsunk mélyen meg kell hogy rendítse. Már megmutatta, hogy tele van irgalommal. Miért nem irgalmas éppen miirántunk? A názáreti emberek úgy látszik arról álmodoztak, hogy falujuk csodaországgá változik. Egy csapásra megszűnik fáradozásuk, ínségük és szenvedésük. - Jézus megsejtette gondolataikat: ,,ő azonban így folytatta:,Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: Orvos, gyógyítsd tenmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél!' Jézus válasza világos,nem' volt. Magatartását két ószövetségi példával okolta meg. Ennek a megokolásnak értelme: a csodák nem az emberekért vannak. Ott kell történnie a csodatevésnek, ahova Isten a prófétát 'küldi'. "Ennek hallatára esztelen harag szállta meg mindnyájukat a zsinagógában. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol városuk épült, hogy onnan letaszítsák. ő azonban áthaladt közöttük és elment".

A názáreti emberek zendülése az ember Jézus miatti emberi kétségbeesés kifejezése. Mindenkit, aki csak-embernek tekinti őt, megkörnyékez ez a kísértés. Olyan ember áll itt, aki emberfölötti erőket hordoz magában és mégsem akar a tehetetleneknek segíteni, annak ellenére, hogy már bebizonyította irgalommal teljes voltát. Sőt minden hivatkozás Isten utasítására üres mentegetőzésként hangzik. Egyetlenegy magyarázat marad, de erre a názáreti emberek nem voltak hajlandók: a hit lásd Mt 5, 58; Mk 6, 5-6), mégpedig az istenségében való hit. Mert ha ő egyszerre ember és Isten, akkor megnyílik előttünk a megértés lehetősége. Az Istenember a mi megváltónk. De mint megváltónak nem az a feladata, hogy elvegye szenvedésünket, bármennyire szívesen is tenné, hanem neki kell azt átszenvednie, hogy megszentelődjék és mindnyájunk számára a megváltás eszközévé váljék. A megváltás nem varázslás, hanem új lehetőség megnyitása, éppen ott, ahol az emberinek vége; egy új dimenzió feltárása, nem pedig a kemény valóság megszüntetése. Maradjon csak meg az emberi, minden sötétségével: ebbe a sötétségbe érkezik aztán a megváltás hívó szava, felhívás, hogy keserű létünket másként éljük, más alapokból és más ígéretekből kiindulva. Ez a megváltás. Minden más mágia volna. Nem szabad azonban itt becsapni magunkat. Ezt kibírni még az Istenembernek is szívettépő volt. Micsoda iszonyú feszültséget kellett kiállania: egyfelől irgalma ellenállhatatlanul a segítésre hajtotta, másfelől viszont - éppen isteni feladata által - kötve volt a keze. Jézus élete lelki vértanúság volt. Nagy mélység tárul itt fel előttünk, s minél tovább nézünk bele, annál hatalmasabban ragad meg a szent borzongás Jézus előtt.

Forrás: szepi.hu Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imádkozzál és dolgozzál
  2014-11-28 09:43:05, péntek
 
  "A tanúk kell, hogy szóljanak, mert az igazságot ebben a világban kell kimondani. Kell, hogy elnémuljanak , mert a másik ember az igazság előtt akar meghajolni, nem a tanúk előtt / Jörg Splett / .
Jézus tanúskodott Pilátus előtt, de aztán nem felelt neki, az Atyára hagyatkozott. Példabeszédekben tanított, de a képek megértését ránk bízta.
Ora et labora, imádkozzál és dolgozzál, mert a munkáddal ugyanazt az Isten-dicsőítést végzed, mint az imádság szavaival.



Link

Minden beszéded elvont fogalmakra épül, de ezek kiegészíthetősége éppen az Isten-teljesség tapasztalata alapján észlelhető és valósítható.
Halász Piusz Ocist - elmondás szerint - a kommunista bíróság előtt csak makogott, mert megkínzott volt, de az egész élete mégis egy óriási nagy tanúságtétel lett!
Mindszenty bíborosról mondta a temetésen Bécs akkori érseke: holtában is beszél...

Forrás: napi prédikáció Link
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 1247 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 295
  • e Hét: 2414
  • e Hónap: 8455
  • e Év: 216702
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.