|
2014-11-01 06:25:57, szombat
|
| |
| |
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, 56-osok, Emlékező Közönség!
1956 október 26-án a reggeli órákban, itt az akkori November 7 téren a Tanácsháza előtt jött össze a békésen éneklő, felvonuló akadémiai hallgatóság és a város lakói. Kihirdették a 16 pontot és a forradalmi követeléseiket, majd levetették a vörös csillagot mind a tanácsházáról mind a szomszédságában lévő helyi MDP pártházról. Innen indultak el - több helyszín érintésével - az ÁVO-s laktanyához, mely 10 óra negyven perckor vérmező lett.
A sortűz után a városi hangosbemondó közölte a mosonmagyaróváriakkal, hogy csőcselék támadta meg a laktanyát, s erre a határőrök tűzzel válaszoltak.
Ez a közlés csak fokozta az emberek döbbent elkeseredését és a mérgüket.
Délután itt alakult meg a Városi Nemzeti Tanács. Ide hozzák az ávós határőrtiszteket törvényes felelősségre vonás céljából és itt menekül egyikük a halálba a népítélet elől.
31-én megalakult a járási nemzeti tanács is.
Ebben az épületben alakultak át - november 4-e után, már a szovjet tankok árnyékában! - mind a városi mind a járási végrehajtó bizottságok.
A kifogásolt és közutálatnak örvendő személyeket felmentették és helyükre a nemzeti tanácsok, a gyári munkástanácsok tagjait, és parasztküldötteket delegáltak.
Itt a járási végrehajtó bizottságban működött Gulyás Lajos levéli ref. lelkész, aki beszédeiben és tetteiben mindvégig humánus demokrata és a törvényesség betartására törekszik, azonban a régi kommunisták hamar kikezdték.
57 január 10-én megkezdték visszaállítani a MSZMP felügyelete mellett a korábbi járási végrehajtó bizottságot. Törvénytelennek nyilvánították az ősszel delegáltak munkásságát, mert hogy ők nem a nép választottjai - mármint hogy nem a Tanácstörvény alapján választott tanácstagok.
A járási tanács apparátus 47%-át érintette a személyi racionalizálás.
A városi vb-ét is szanálják ugyanezen okokból és elkezdik visszavenni az őszi események után kirúgott pártfunkcionáriusokat. 1957 szeptemberében tartották az új tanácstagi választásokat 98%-os részvétel mellett 99,5%-ot kapott a Népfront - minden rendellenesség nélkül zajlott.
A város területéről 180 tanuló távozott el külföldre szüleivel együtt és kb. 100 lakás üresedését jelentették be, elköltözés címén. A járásunk főként határ menti községeiből 250 általános iskolai tanuló távozott külföldre, néhány esettől eltekintve, szüleivel. Ami azt jelenti, hogy a megtorlás elől és a jobb világba vetett hit reményében ezernél is többen disszidáltak.
Április 4-éről pedig már több mint egy órás beszédben emlékeztek meg a felszabadulásról és a szovjet-magyar barátságról, említést se téve az elmúlt év őszéről.
Egy év múlva, pedig már úgy emlékeznek róla: mint Hazánk második felszabadulásáról!
1958 januárjára a rendőrség is megtisztította sorait és jelenti, hogy az ellenforradalmárok felszámolását eredményesen végrehajtották. A bíróság is lejelenti hogy ,, Megyénk és járásunk ahol az ellenforradalom szele volt a legerősebb" visszaállt a rend, mivel letárgyalták az (ellen)forradalmárok bűnügyeit; sőt ekkorra már az ítéleteket is végrehajtották.
Mert meglincselt ávósokért Volt vizsgálat, Koncepciós kirakat per és Halálos ítéletek, sőt még utcanevet és emlékművet is kaptak!
De azért, amit még 1956 decemberében kért a város lakossága, hogy a sortűz esetet nyomozzák ki és törvényes úton vonják felelősségre a bűnösöket - negyedrendű ügyként kezelték, Hallgattak róla.
Több mint három évtizedet és egy rendszerváltást kellett várni, hogy választ kapjunk a 158/1956. sz. Vb. határozatra.
Mai napig nem elégedett vele MOSONMAGYARÓVÁR VÁROSA!
Nem is lehet! Sok még az ismeretlen, a kérdőjelek száma!
Mosonmagyaróváron mindenki számára egyértelmű az áldozatok száz fölötti száma.
Hivatalos iratokban azonban csak ötvenegy!
Mely számadatban a három ávós is benne van! Ellenben a lébényi akadémiai hallgató a Westergom Imre nincsen benne, mert igaz ugyan, hogy ő is az Ipartelepen hunyt el, de nem lőtt sérülés következtében! A halálának okának szimplán agyvérzés van beírva, mely adat alapján a csak papírokból - tehát hivatalos forrásokból - dolgozó történészeknek már nem is áldozat.
Felvetődik a kérdés, a másik ötven, Hol van?
Egyszerű a magyarázat, melyre eddig történészek nem adtak választ! Vagy talán nem is akartak, akarnak ...
Csak a 26-án, az Ipartelepen elhunytak kerültek halotti anyakönyvezésre, akiket viszont sebesültként beszállítottak a helybeli Karolina Kórházba és ott haltak meg, Mert haltak meg ott is a sortűztől, azok nem kerültek be a halotti anyakönyvbe! Október 26 után nincs olyan bejegyzés, hogy bárki is a Sztálin tér 3 ill. a Kossuth-tér 3 szám alatt (ez volt a Kórház címe) hunyt volna el.
Hol vannak ezek az emberek?
A föld alatt, a temető tömegsírjában?!
Rendszerváltás során a mártírokat felkutatták, kiásták őket a rabtemetőkből.
Itt ez nem történt meg!
Pedig titkokat rejthet a magyaróvári temető hadifogoly-temetőjének 56-os tömegsírja is!!!
Többek közt ez is az oka, hogy nem lett felavatva a Nemzeti Örökség Intézete által nemrég felállított sztéle, mellyel 3 kifogásunk is van!
Elsősorban, hogy helyszínt még mindig "a határőrlaktanya előtti térnek" aposztrofálja, holott az 1992 óta hivatalosan '56-os emlékpark, ill. a helyi köznyelv Gyásztérnek nevezi!
Nevében említi azt a Határőrséget, amely akkor nem az 1000 éves határokat volt hívatott védelmezni, hanem a kommunista diktatúrát! Akikről -sajnos- 1959 óta, még ma is van elnevezett utca, melyet még 2007-ben sem sikerült kitörölni városunk közterületeinek sorból, mert az akkor már nemlétező Határőrség nevében még mindig voltak tiltakozók.
Másodsorban nem az általánosan vett diákság szervezte a tüntetést, hanem az akadémisták.
Harmadsorban pedig még mindig az áldozatok számát ötvenet meghaladónak tünteti fel.
És egy negyedik! Az a Hivatali hozzáállás, ehhez a történethez, hogy "Mi közünk van hozzá!?"
Mondják ezt Azoknak akiknek a vére hullott a téren 56 október 26-án!!!
Holott Mosonmagyaróvár demokratikusan megválasztott képviselőtestületének első feladata volt, hogy megalkotta az 1/1990-es számú határozatot, mely a sortűz és a forradalom leverése utáni megtorlások áldozatainak emlékére, gyásznappá nyilvánította október 26-át és hogy a képviselőtestület részt vállal az áldozatok rehabilitásában és a felelősök felkutatásában.
Sokszor halljuk 56 kapcsán is -, ,,hogy én még akkor nem is éltem - nem érthetem, mi közöm hozzá.".
A múlt azonban bennünk él, nélküle nincs jelen és nem is lesz jövő .
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A városházi megemlékező beszédet Beregszászi Balázs, a Mosonmagyaróvári 56-os Egyesüet, vezetőségi tagja mondta.
Fotók, a Városháza c. mappában találhatók.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
