Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Van, aki már csak itt tud gyertyát gyújtani!
  2014-11-01 19:21:16, szombat
 
 
Gyertyagyújtási lehetőség!!!!] Link






 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Szép estét, békés álmokat kívánok Mindenkinek szeretettel!
  2014-11-01 17:48:18, szombat
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Jó éjt!  
Harcos Katalin: Fohász
  2014-11-01 16:42:41, szombat
 
 





Fohász


Uram, segíts! Most oly nehéz élnem
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.
Uram, adj erőt, hogy maradjon hitem
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!
Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ!
Templomod csendjében megpihenjek,
s lelkemben nyíljon új reményvirág!

Harcos Katalin





 
 
0 komment , kategória:  Hit  
Tandari Éva : Csak itt valós…
  2014-11-01 16:16:46, szombat
 
 






Tandari Éva
Csak itt valós...



Mintha valami Jelet kaptam volna
a lassan elszálló éjszakában...

Az Álom még lelkemre simul,
és a harangok hangja száll
A Tibeti, vénült szél szavában
s én elcsendesülök mosoly'gva
az Isten újszülött, szerelmes mosolyában
Itt van: itt, akire
millió évek óta vártam
és kezemben tartom a Kincset,
melyre Megalkotásom óta vágytam.

A Boldogság telt-édes íze,
Örök-ifjú cseppje az, mit kezdettől
úgy, oly mohón szomjaztam
A Megváltó Szerelme
mi oly ékesen tündököl most
 köröttem
        - bennem
               - rajtam
s mi körbefoly', átölel, elringat halkan
és már tudom: csak álom volt, mi fájt
s fájni is fog, míg csak magam is
Isten elé nem szállok harang-dalban
De tudom azt is: csak itt él, csak itt valós
a fájdalom, hol a Boldogság oly mélyen
az elme törtető vágyai alá van rejtve
A mindig új Boldogság, mely szívemben
most győzelmi dalt zeng, egy Örök Dalt,
melyet még Istentől tanultam egykoron,
s amely mögé minden rút fájdalom
meghúzódik maga-szégyenlőn, mélyen elrejtve...






 
 
0 komment , kategória:  Tandari Éva versek  
Tandari Éva : Szebben, s igazabban dalol majd…
  2014-11-01 15:46:06, szombat
 
 






Tandari Éva

Szebben, s igazabban dalol majd...



Hányszor ráztam már meg magam
hogy levessem földi börtönöm...
S most végre tán SZABAD leszek!
Ne hidd, Testvér, nem testnek kínja
mi elől futni vágyom! Nem is a
magány, sem a nyomor: ezeket
ismerem s megszoktam: de sokszor
csattogott ennek is s annak is vad
és tüzes ostora fakó bőrömön...
És mégis mámorossá lett szívem
egy pár szó, egy mondat hallatán:
csak kevés Idő még, s én újra
láthatom elhagyott Égi Hazám.
Mámorossá és igazán, tisztán Boldoggá
tett maga a Gondolat: bár magam vállaltam
s terveztem én is e keményre sikeredett Utat,
s mégis: a Lélek s a Szellem e Földön
mindig... valahogy mindig rab, és idegen
számkivetett jövevény maradt, s csak
vergődik immár félszáz éve, mint
vándorlás közben elfogott, kalitba zárt
Szabadnak született kicsinyke madarak.
A SZABADSÁG édes ÍGÉRETE az, mi
Lelkemnek s Szellem-valómnak most
igazán öröm-szárnyat ad: hát ne akarj,
ne próbálj visszatartani szóval és könnyel...
Ne kösd meg a Szállni kapott szárnyakat,
de imáddal segíts, hogy Szellemem: e kalitban
gyötrődő madár végre széjjeltörje a rácsokat:
hidd el, szebben, s igazabban dalol majd
Néked, s Éretted Istennek is, ha a Boldogság
Szüli meg benne az új, és mégújabb Dalokat...





 
 
0 komment , kategória:  Tandari Éva versek  
Tandari Éva: A hír…
  2014-11-01 15:39:00, szombat
 
 




Tandari Éva:

A HÍR...



A HÍR jótékony balzsamként
érinti meg rettegő elmém
És valami mámoros Boldogság
lesz úrrá köröttem s bennem:
meghallgat engem az én Áldott
imádott Égi Királyom
és szabad lesz immár színe elé mennem.
Nem mondom, mert nem mondhatom
mert hazudnék (mi nem szokásom)
hogy igazán s híven mit reám bízott
mindent elvégeztem: sok még
mit elvégzetlen hagyok, de a viharok
meggyötörtek, mik úgy zúgtak,
úgy harsogtak az Út során köröttem,...
Kell hát, oly igen kell az enyh'
fáradt, vén szívemnek - lelkemnek
s ha nem vár is OTT senki rám, legalább
annyi megadatik, hogy az én Krisztusom
irgalmas Árnyékában végre
             megpihenhetek...








 
 
0 komment , kategória:  Tandari Éva versek  
In memoriam Rejháneh Dzsabbári
  2014-11-01 13:54:53, szombat
 
 
In memoriam Rejháneh Dzsabbári





Rejháneh utolsó levele! Kérlek olvassátok el!!! Link





 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Házsongárd Európa egyik legrégebbi temetője
  2014-11-01 13:36:23, szombat
 
  Házsongárd Európa egyik legrégebbi temetője,
"Erdély Pantheon"-ja, ahogy nevezik is néha.


A Házsongárdi temető: Link




 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Dsida Jenő - Temetőben
  2014-11-01 13:20:28, szombat
 
 






Dsida Jenő : Temetőben



Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.





 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Szép, megemlékezős napot kívánok Mindenkinek!
  2014-11-01 12:58:53, szombat
 
 




Nem szűntünk meg emlékezni.

Írta: M. Szlávik Tünde



Amíg az ember kisgyermek, csak annyit ért meg a Mindenszentek misztériumából meg a halottak napi kultuszból, hogy van az évnek egy különleges napja, amikor megteheti azt, amit egyébként megtiltanak neki: gyufát vehet a kezébe, s meggyújthatja a vékony gyertyaszálakat.

Én is szerettem nézni a karcsú lángok nyújtózását, még incselkedtem is a forró tűznyelvvel, miközben kézmelengetés ürügyén kipróbáltam, milyen közel dughatom ujjaim a parányi tűzvirághoz. Annyira elmélyedtem a feladatban, hogy keveset fogtam fel a felnőttek ünnepélyes komorságából. Amúgy is alig értettem csöndes beszélgetésüket, melyben számomra ismeretlen neveket emlegettek. Néha felidéződött egy-egy alak a megsárgult fényképekről, de valahogy nem lehetett összeegyeztetni a virágokkal borított halmocskát a nevetős szemű, szúrós bajuszú Pásztor nagyapa halvány emlékével.

Minket temetésekre soha nem vittek, amennyire lehetett, óvni akartak minden fájdalomtól. Csak azt furcsállottam, hogy ahogy teltek az évek, Anya egyre többször állt meg a temetőben halottak napján. Belemarkolt a papírzacskóba, szétosztotta a gyertyácskákat a puszta pillantással is kordában tartható gyereknép között. Egyre nagyobb körutat kellett megtenni, de egyre több ismerős arc tűnt el, s egyre kevesebben róttuk a girbegurba kis ösvényeket.

Az első igazi veszteség akkor ért, amikor meghalt a nagymamám. Képtelenségnek tűnt még az ideje is: az lehetetlen, hogy valaki éppen húsvétkor, a feltámadáskor haljon meg!

Akkoriban faluhelyen még az volt a szokás, hogy a halottakat a házban ravatalozták fel. A háromosztatú ház ajtaját kinyitották hát, a pitvar közepére állították a nehéz tölgyfa asztalt, arra tették a dísztelen fakoporsót. Mi, unokák beteg kiscsirkeként bújtunk össze a sarokban, s azt figyeltük, milyen különösen viselkednek a felnőttek: nyugodt, csöndes léptekkel bejönnek az ajtón, aztán hirtelen jajveszékelni kezdenek, amint megpillantják azt a fehér, itt-ott kidudorodó leplet az asztal tetején. A zokogásból egyszer azt a félmondatot hámoztam ki, hogy úgy mosolyog, mint ahogy szokott, mintha élne... Én addig nem mertem közelebb merészkedni, de most félelmemnél erősebbnek bizonyult a kíváncsiságom: hogyan mosolyoghatna, ha egyszer meghalt? Vagy talán mégsem...?

S ekkor, feledve az anyai kérést, odasandítottam a felemelt lepedőszerűség alá. S rögtön megértettem, mit jelentett, amikor édesanyám azt mondta, azt szeretné, ha inkább az élő, az eleven Mamát őriznénk meg az emlékezetünkben. Mert ez a Valaki egyszerűen nem lehetett az én nagymamám! Olyan hátborzongatóan sárgásfehér és áttetsző volt, mintha a halottak napi gyertyákból formázták volna a vonásait.

Abban az évben tiltakoztam először, nem akartam "tüzeskedni" a temetőben. A földhányás alatt Apa édesanyja fekszik, és én féltem újra látni a fájdalmat Apukám arcán. Hogy is halhat meg valakinek az édesanyja?

Akkor már megértettem, mi az az elmúlás, de semmi magasztosat nem találtam benne. A kínzó hiányérzet miatt minden gyönyörűségét elvesztette az a novemberi este. Nem értettem, miért kell évről évre feltépni a sebeket.

Sok idő telt el, mire egyszer − ott a sírnál − végre ki mertük mondani, hogy vasárnaponként még mindig várjuk a halk kopogást a bejárati ajtón. Mama mindig ebéd után érkezett, egy fekete műbőr, csatos retiküllel, amiből feledhetetlen, de azóta sem érzett süteményeket varázsolt elő. Egymás szavába vágtunk, egyszerre törtek fel bennünk az emlékek: emlékszel, egyszer az Öcskös reklamált a lekváros piskóta láttán, mondván, inkább egy kis tisztességes mákos kalácsot tetszett volna sütni... Igen, s a következő vasárnap mákkal dúsan megrakott kőttes lapult a táskában! S arra emlékszel még, amikor...

Ettől kezdve a mi családunkban megváltoztak a dolgok. Amikor mások a halottaik kedvéért csöpögő faggyúszálakat szúrtak a sír megdermedt rögei közé, a márványlap szélére, a díszes koszorúkra, addig mi makacsul a feltámadást vártuk. Az ujjainkon kiszámoltuk, mennyit kell aludni vasárnapig, amikor Mama bekopog majd a nagyajtón, fekete műbőr táskájával a karján, abban a tisztességes mákos kaláccsal, amilyet azóta sem sütött senki.

Mert nem halhat meg igazán az, akire emlékeznek. S mi nem szűntünk meg emlékezni.






 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 315 db bejegyzés
e év: 1721 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 762
  • e Hét: 4020
  • e Hónap: 25920
  • e Év: 115530
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.