Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kohut Katalin: Megmérgezve
  2014-11-10 22:15:26, hétfő
 
 
A sehová sem vezető vonatsín
peremén ülök lehajtott fejjel.
Elhamvadt szerelem vér-gyásza sír,
gyufa sercen, majd ellobban az is,
mint alakod formája ott messze.
Nem utazom és nem várakozom,
komor arccal mélázok a kínon,
mit bánatként megvádolnak mások.
Megmérgezett végleg a hiányod.

2014. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Parlamentben egyedül
  2014-11-10 21:13:58, hétfő
 
  Kohut Katalin: Parlamentben egyedül

Kiürült színházteremben én némán hallgatok.
Kezeimbe lehajtom fejem, sírva vigadok,
mert örülök annak, hogy az igazság napja jő,
de sír a szemem, mert fékteleneké az erő.

Könyvemben megírva minden jó szándék, s diadal,
okos tanácsoktól tisztul minden hang-viadal,
de jaj, a káoszból kiút mégis hogyan lehet,
osztják-e még a kártyákat, hajtanak-e fejet?

2014. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ragoznék Veled
  2014-11-10 20:55:43, hétfő
 
 

Hatalmas lélek az egész világ,
s a közepén ülök én egyedül.
Homlokomon fekete nyíl a ránc,
súlyos teher emészt rég legbelül.

Ragozgatnék Veled: én szeretlek,
Te szeretsz...de feltör a zokogás.
Nem értem, nem érzed, hogy kedvellek?
Egyetlen szó kell, egy szó-villanás,

mely változtatná egész lényemet,
mitől hirtelen elapad a könny,
én áhítom kedves figyelmedet,
marja szívem a fásultság, s közöny.

2014. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Megszültem volna...
  2014-11-10 14:41:45, hétfő
 
  Kohut Katalin: Megszültem volna...

,,Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan cigarettát keresve." 
Pilinszky János: Miféle földalatti harc

Elemi erejű harcot vívtam
önnön magammal szerelmedért.
Figyelmed felhívtam naponta,
nem tudtam létezni már nélküled.
Évekig tartó keserű fájdalom,
mely a csenddel szembe nézett,
nem suttogott lágy szellő,
s nem süvöltött északi szél,
sehonnan nem jött felelet.
Kétségbeesetten vontan magam vissza,
miközben szívem esdekelt,
szeretetre nyíltan várakozott,
közepére ültettem arcodat,
szerelem hatalmadat.
Vérezni kezdtem, mint egy
várandós szülni készülő asszony,
kihordásod és vajúdásom
kínja enyhülésért fohászkodott,
de nem küldtél reményt,
picinyke sugarát a létednek,
hogy megszüljem végre önmagam:
a szerelmes asszonyt.
Egy hatalmas űrben veszteglek,
lebegek a semmi közepén.
Napok óta arra ébredek,
szép reményem, elmentél.
Üres zsebemben cigarettát keresek,
vigasztalóm lett helyetted,
s Te drága lassan elfelejtesz,
hiányom nem őrli szívedet.

2014. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Csendesült a szív
  2014-11-10 10:08:51, hétfő
 
  Kohut Katalin: Csendesült a szív

,,Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan cigarettát keresve."
Pilinszky János: Miféle földalatti harc


Évek óta mételyez egyre Tőled az elszakadásom.
Nélküled egyetlen futó pillanatig, napig sem bírtam,
hiányod gyermekként zokogott fel bennem, míg a fájdalom
erősen mart, égetett, mint a sav, földre rogytam aléltan.

Majd, mikor kegyetlenül hetek óta csak a csend válaszolt,
majdnem megsemmisülten a halálba menekült szívem -
közepén egyedül a Te neved aranykézzel írva volt - ,
bizalmam ekkor végleg megrendült és meggyengült, s a hitem.

Napról nap és évről év így követett, s végül megértettem:
nem szeretsz, nem rejtettél soha mélyen a jóság-szívedbe
és fájt a lemondó emlékezés, ürességbe révedten
virrasztottam éjjelente, zsebeimben cigit keresve.

A cigaretta lett egyetlen hű társam, lelki vigaszom
a hosszú időtlenné dermedt csendes hallgatásod közben,
s nem értettem, két kezed emberségből miért nem válaszol,
nem érezted soha, nélküled a reményt elveszítettem.

Gyilkosnak, erőszakosnak éreztem vádolva magamat,
mert megfojtottalak a csodálatommal, rajongásommal.
Ekkor enyhítettem a szorítást, a szárnyalásod szabad,
csak végleg kiürültem, itt vagyok éhesen és szomjasan.

Szükségem óriási teher: szeretetedre éhezem,
már ünnepi ruhám is szűken mered rám és csak dagadok,
megvonva már tőlem mindenik csodás és titkos érzelem,
míg napokra feledtelek, közben szívem csendet ringatott.

2014. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 796 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 755
  • e Hét: 2642
  • e Hónap: 5001
  • e Év: 57267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.