Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Mama
  2014-11-18 09:29:42, kedd
 
  MAMA

,,Végállomás, kérem tessék leszállni" ... fordult hátra az egyetlen utas felé. Az először nem mozdult, majd lassan kinyitotta szemét. Pillanatra maga elé nézett és lassan feltápászkodott. - ,,Ne haragudjon kedves utas, de a kocsi már a garázsba megy. Ez volt a mai utolsó utam"... szólt még kedvesen, majd hozzátette ,,kellemes karácsonyestét kívánok Önnek".
Lassan elindította a kocsit és bekanyarodott a garázs felé vezető útra. Mikor a helyére ért, leállította a motort és óvatosan lelépett a kocsiról. Bezárta az ajtót, az irodában leadta a menetlevelet, majd az öltözőben kivette szekrényéből az eddig féltve őrzött kis csomagot és hóna alá vette a már reggel odakészített apró fenyőfát. - Hogy fog a Mama örülni, talán nem is számít már semmire, hiszen még ma is dolgoznia kellett késő estig.

Gyalog indult el hazafelé, mert hiszen az övé volt az utolsó járat ezen a ,,szentestén", ő már eleget tett a kötelességének, neki már nem jutott jármű. De ez nem volt újdonság részére, mert ilyen már nagyon sokszor előfordult életében. Gondolatai már otthon jártak. Maga előtt látta a Mamát, amint ott ül a konyhában, ölébe tett kézzel, várakozó szemekkel nézve a bejáratra. Mikor ér haza a fia, az egyetlen, akivel szót tud váltani, az egyetlen, aki néha megkérdezi, ,,hogy van Mama? nincs valami különlegesre szüksége? nem szeretne valamit? Régen volt, amikor még együtt volt a család. Szülők, férj és a két gyerek. A szülők és a férj már odafentről nézik, hogyan múlik itt lent az élet, a kislány messzi idegenben él, alig hall néha valamit róla. Az egyetlen a fia, aki megmaradt neki.

Lassan szállingózni kezdett a hó, apró pelyhekben lepte be a hóna alatt lévő kicsiny fát. Kissé megszaporázta lépteit, fázósan összehúzta magán kabátját. Mikor kapujuk elé ért, gémberedett ujjakkal kereste elő kulcsát és dugta a zárba. A zárat nemrégen olajozta be, így ez simán engedelmeskedett a megnyitásnak. Halkan, hogy senkit se zavarjon, ment fel a lépcsőkön az emeletre. Körben mindenütt már gyertyák fényét látta az ablakokon keresztül lobogni, innen-onnan vidám gyerekhangok hallatszottak, amint a karácsonyfák adta ajándékokat bontogatták.
Csendben nyitott be a konyhaajtón, - nem volt előszoba, csak a konyhának nyílt ajtaja a folyosóra. Szemben az ajtóval ült a Mama, fejét előrehajtva - no lám elnyomta a buzgóság - gondolta. Nem is baj, legalább lesz ideje a meglepetésre. Besurrant a szobába, elővette a szekrény tetejéről a szélesebb szájú vázát, beleállította a fenyőfácskát. Majd szekrényének egy rejtett zugából kivette a már hetekkel előbb beszerzett díszes gyertyát, odatette a fa alá és melléje az ,,igazi" meglepetést. Egy finom, meleg ,,berlinert" - ,,A kendőt", amire Mama már olyan régen vágyott. Az elmúlt hónapban kapott egy kis külön jutalmat, ebből meg tudta venni a hőn óhajtott melegséget. Arcát elöntötte a várakozás pírja, elképzelte magának a Mama tekintetét és biztos sírni is fog, mert mindig sírt, ha valami igazi nagy öröm érte. Ha fájt valamije, akkor soha sem engedte szabadjára könnyeit.

Mégegyszer körülnézett, hogy minden a helyén van-e, aztán csendben kiment a konyhába és odalépett az alvóhoz. - ,,Mama, édes Mamám - ébredjen, megjött a Jézuska". Semmi válasz. - Ejnye na, milyen mélyen is alszik - finoman megrázta a vállát - ,,Mama, Mamuskám" - ebben a pillanatban az eddig ülő test előreborult az asztalra. .... Nem...... ..... tört ki belőle a kétségbeesett kiálltás, ez nem lehet igaz. Mama,. ne játsszon velem, ne hagyjon itt, ne..ne...ne
Megmerevedtek a lábai, megfagyott benne a vér, forgott vele a világ. Percekbe telt, míg magához tért. Már nem érzett semmit. Már semmi sincs, ami volt. Üres és sötét minden.
Aztán lassan megfordult, beindult a szobába, kezébe vette a berlinert, kivitte és rásimogatta a Mama vállára. - Tessék Mama, ezt hozta ma neked a Jézuska, ide hoztam és rád terítettem, hogy ezentúl ne fázzál. Most már mindig a tiéd lesz, senki sem veheti el tőled. Ugye ilyent szerettél volna?
A válasz nélkül maradt csendben leült, ölébe ejtette a két kezét, szemeivel a semmibe tekintve még fogalma sem volt, hogyan lesz ezután.
Boldog karácsonyt Mama - odafent.

(CsV)
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 121
  • e Hét: 1107
  • e Hónap: 12494
  • e Év: 50242
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.