|
2014-11-26 17:07:50, szerda
|
| |
| |
Megdöbbentő karácsonyi történetet posztolt Mercs Erika a Facebookon.
A nő épp bevásárlását végezte a karácsonyi asztalra, amikor egy hajléktalan
tüzet kért tőle. Ami ezután jött emberek ezreit döbbentett meg.
Ma karácsonyi nagy bevásárlást csináltam. Általában utálok bevásárolni. Ma
sem volt ez másképpen. Amikor végeztem, a kocsi tolom az autómhoz és
egy hajléktalan jön felém. Meg kérdezte adnák e neki tüzet. Azt nem tudtam
adni, de ha éhes azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evet,
most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a
bevásárló központba enni.
Ellenkezett, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Megértettem vele, addig még
velem van, ez nem történhet meg. Na, mint ha kicsit megnyugodott volna,
pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk.
Elmesélte ács volt, maszek. Mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement.
Mindent elveszített. A családot, otthont, munkát.
Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül
kibírni, meg a szép múltját, családját így tudja elfelejteni. Miután bepakoltunk,
mondom, neki mehetünk. Ő erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy
kiküldik. Megint győzködtem, még nagy nehezen a korgó gyomra miatt igent
mondott.
Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem
észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem tulajdonítottam különösebb
figyelmet rá, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam
bármit kérhet, a lényeg, hogy forró levest is válasszon. Ott tanakodunk, mire oda
lép a biztonsági őr. Meg kérdezte minden rendben van e.
Mondom neki igen, és hogy milyen figyelmes, hogy minden vendégnek ugyan ezt
a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt
a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek be az áruház megszokott
közönségéhez.
Tudattam vele, velünk minden rendben, legyen szíves hagyni, rendelni és enni
minket. No, erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk, várjuk,
hogy megkapjuk az étel, erre becsomagoltan oda akarják adni. Én nagyon
néztem és meg kérdeztem, hallotta e tőlem azt a kérést, hogy elvitelre. Ő nem
hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyors
étteremre. Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt. Hangosan
megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja e őket ha egy hajléktalan aki tegnap
este óta nem evett, és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró
levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a
felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek
mellénk álltak, és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott bent együnk.
Kicsomagolták az ételt, és ahogyan azt megszoktuk megkaptuk, leültünk.
A hajléktalan (Péter), nekilátott a levest enni, az emberek néztek bennünket,
ahogyan evett, az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem , a mellettem
lévő asztalnál a hölgy a 2 gyermekével ugyan azt tette, mint én. És aki körülöttünk
volt, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest
hozzá látott rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc
körete. Alig kezdett a másodikat enni, egy kedves úr oda jött hozzánk és egy
szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánt. Gyümölcs volt benne.
Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000 Ft-ot nyújtott át boldog
karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt. Annyira sírt,
hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli
kisfiú, oda jött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki
ne sírj bácsi. Erre felállt az édesanyja, ő is oda jött, zsebkendőt adott Péternek
és 1000 Ft-ot.... Péter rám nézett és azt mondta, a három év alatt annyi
emberséget nem tapasztalt, mint most 1 óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük
felvenni a kabátunkat, amikor az étteremből ki jött egy kedves hölgy, és azt
mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér
meleg levest. Erre én ledöbbentem. Ahol még 1 órája, kiszolgálni sem szolgálták
volna ki, most ingyen levest kap minden nap.
Péter nagyon hálás volt és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és ember
számba vette Pétert nagyon köszönöm.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
Offline
