|
2014-11-03 01:40:02, hétfő
|
| |
| |
Endrei-Horváth Ágnes verse
...egyszerre megemlékezés és üzenet...
SZIKRÁNYI ÉLETED LÁNGJA
Szikrányi fényben villant fel lényed, s elmentél...végleg.
Temetői gyertyák lángjában kereslek Téged.
Könnyem fátyolán átható,
gyengéden vibráló lángból Te szólsz hozzám.
Ezt kérded:
Élsz-e jól míg szikrád fénye tart?
Szeretsz-e asszonyt, embert, gyermeket?
Szeretsz-e csendet, szerelmet, erdőt és éneket?
Őszinte szót, nyíló virágot, tiszta tekintetet?
Hallod-e lelked hangját, mi alkotni biztat szüntelen,
s felelsz-e hittel, ha hív a szó és visszatart az óvatos értelem?
Vállalsz-e igaz akarást, küzdve elengedést, elbukást és új hitet?
Akarsz-e szívből játszani újra-újra ártatlan gyermeket?
Vállalod-e léted valódi arcában Isten Önmagad,
S meglátsz-e újra-új esélyt, hogy reménnyel megragadd?
--------------------------------------------------------------------------------- ------------
Nincs több szó, s a gyertya lángja lobbanva elköszön.
Nincs több fény, a valóság szürke árnya villan a sír körüli fagyos kövön.
Én állok és testemben nincs mozdulat.
Ember-világom rendjén őrködő rideg értelmem, riadtan, válaszért kutat.
Elmém néma , helyette ébredő szívem felel:
Menj és élj!
A jó válasz mit sem ér, ha a kérdés ködbe vész.
Úgy élj, hogy egyszer, ha sírodon valaki gyertyát gyújt Neked ,
s a lángjából te szólsz:
érezze Igaz Fényedet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
