|
2014-12-12 18:00:38, péntek
|
| |
| |
Shelley: INDIÁN SZERENÁD
Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!
Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne
ott az éj. 
Apadoz a zokogás
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.
Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...
(Babits Mihály fordítása)
Percy Bysshe Shelley - Indián szerenád
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shelley |
|
|
|
|
|
Offline
