|
2014-12-26 08:35:45, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Év végi összegzés az irodalmi oldalakról
Egy művész, vagy akár tollforgató, akinek saját véleményét naponta olvassuk érzelmeiről, a világról információkat közvetít felénk, amit mi saját tapasztalatainkkal rácsodálkozva ismerünk fel, úgy, hogy azt gondoljuk, ezt én is megírhattam volna, vagy nem ismert érzést, véleményt közvetít, ilyenkor általában tiszteljük a nézeteit, esetleg rákérdezhetünk, hogyan született meg benne ez a gondolat. Én minden Írogatónak megadom a tiszteletet, mint embernek. Legtöbb irodalmi oldalról száműzve vannak a politikai nézetek, annak ellenére, hogy ugyanolyan játék a politika, végtelen időhúzással, s anélkül soha nem lesz vége, hogy hangunkat nem emeljük fel ellene, mint az egyházi Ébredő játszótér, melyhez hatalmas fanatikus néptömeg ,,ébredt fel", kapott szabadságot húsz esztendeje. A térítést ugyanúgy ki kellene tiltani az irodalmi oldalakról. Nem a hitet, hiszen a meggyőződés, a hit ugyanúgy tolerancia része, mint egyenrangú felet fogadjuk el a más felfogású emberkéket. Nagyon szépen lehetne meglenni egymás mellett, de a legtöbb fanatikus térít. Két napja az egyik irodalmi helyen azt írták nekem, hogy bennem nincsen méltóság, mert már nem vagyok képes tűrni a gátlástalan, primitív, mindenkit kitámadók miatt. Sokáig alárendeltjükké váltan ott hagytam mindent, ahol ilyenekkel találkoztam, annak ellenére, hogy jól tudtam, hogy a szerkesztők a felelősek homokba dugott fejjel az áldatlan állapotért. Megválaszoltam, hogy már örülök annak, hogy ismét van bennem emberi méltóság, s hogy már ismét megszűnik nekem létezni az, aki beletapos a földbe, elkiabált nácinak, mert német eredettel bírt apám családja, aki nyilvánosan lejárat mindenki előtt folyamatosan azzal, hogy én tehetségtelen vagyok. Ezek a gátlástalanok megtűrve vannak, fontosabbak a szerkesztőknek, mint én, mert a tehetségük, mely nem szívből, hanem megtanultakból ered fontosabb, mint egy szívvel érző mimóza ember megtartása, akivel nem lehet dicsekedni, akit nem lehet felmutatni másoknak. Nincs tehát méltóság abban, aki nem Isten-hívő, sőt egyenesen csak gonosz lehet, ahogyan fogalmazta az új tagja az egyik irodalmi helynek, én megtévedt vagyok, mert nem vagyok vallásos. Mivel minden vallást ismerek, bár nem örülök annak, hogy ezt hozta a sors, nem lehetek vallásos, mert ellenkezne a tapasztaltakkal, de ezt senki sem érti, s nem is akarom elmagyarázni.
Véleményt sem lehet alkotni az írásokról. Én nem szeretem az állandó udvarlást, képmutatást. Egy hete körülbelül odaírtam egy több kötetes szerző verse alá, hogy ne csak mindig az elvárt udvarlás szerepeljen, hogy nagyon nagybetűvel íródik nála a szerelem. Erre azt a választ kaptam, hogy ne vájkáljak az érzelmi világában és töröljem a hozzászólásomat, őt csak olvassam - és persze dicsérjem.
Máskor felhívtam a figyelmet a helyesírási hibákra, az irodalmi hely gátlástalan tagja kitámadott miatta. Máskor ő ugyanezt teszi másokkal, de nem lehet véleményt mondani, mert akkor én olyan vagyok, aki mindenbe beleüti az orrát. Megtörtént egyszer, amikor a szerkesztőkben végleg a bizalmam megrendült (s tudjuk, hogy a bizalom többé nem épül fel), hogy kitiltottak egy napra a sértegető helyett azzal az indokkal, hogy én gerjesztettem az indulatot, amikor engem sértett meg. A szerkesztő az emberi méltóságomat ezzel sárba tiporta, igazságérzetem csorbát szenvedett. Az a hely, ahol elfojtják a véleményt, ahol nem lehet egymást tisztelve megmaradni, nem embereknek való. Az a hely, ahol védelmet kell folytatni állandóan nem alkalmas irodalmi tevékenységre.
A művészet alázatos szerelem, szeretet, kölcsönös tisztelettel egymás iránt, ráadásul túlérzékeny emberkékkel. Próbáljanak meg a szerkesztők ennek megfelelően kialakítani nekik megjelenési lehetőséget.
Pár irodalmi csoport van nagy szerencsére, ahol kölcsönös tiszteletben alkotnak a tagok, azt hiszem, követendő példát jelentenek a csoportvezetők minden szerkesztőnek és vezetőnek. Másképp véleményt, érzelmet megfogalmazni és mások elé tárni nyíltan nem is lehet.
Elfogadni egymást és nem ráerőltetni másra véleményünket, nem pitizni a törtetőknek, összeférhetetleneknek lenne elfogadható minden alkotónak.
A szeretet napján ennyit szerettem volna elmondani, néhány alárendelt helyzetemet kiemelve a legfontosabbal, az ember-szeretettel, ami bizalomra és tiszteletre épül. Ezek nélkül nem lehet egyetlen közösség sem.
További Boldog Karácsonyt és Új Esztendőt kívánok! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
