|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 22:40:03, hétfő
|
| |
| |
Juhtúróval töltött palóc lángos
Hozzávalók:
50 dkg főtt, áttört burgonya
50 dkg liszt
5 dkg élesztő + kis tej+ 1 csipet cukor
2 dl tej
1 evőkanál cukor
25 dkg juhtúró
1 dl tejföl
1 kávéskanál só
Elkészítés:
A burgonyát megpucoljuk, feldaraboljuk, forró vízben megfőzzük, és áttörjük. Az élesztőt kevés langyos tejben egy csipet cukorral megfuttatjuk. Összekeverjük az áttört burgonyát, a lisztet, a sót, a tejet és a tejben megfuttatott élesztőt, és jól átdolgozzuk. Meleg helyen duplájára kelesztjük. Közben a juhtúrót kissé összetörjük egy villával, és hozzákeverjük a tejfölt. Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd tenyérnyi téglalapokat vágunk ki belőle egy éles késsel. Minden lap felére juhtúrós tölteléket teszünk, majd a tésztát összehajtjuk, és a széleit az ujjainkkal összenyomkodjuk. Bő, forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük, lecsepegtetjük, és konyhai törlőkendőre vagy szalvétára szedjük. Azonnal fogyasztjuk.
(Hivatalosan 20 darab lángosnak kellene kijönnie a receptből, a valóságban nekünk azonban csak 10-12 darab lett belőle. Nyilván ha az ember kisebb darabokra vágja a tésztát, több lesz belőle, de szerintem így az igazi!)
Megjegyzés:
A receptet Mirza (Morzsálós) küldte. Köszönjük!
Forrás:Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-tésztafélék,szendvics |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 22:38:15, hétfő
|
| |
| |
Palóc oldalas
Hozzávalók:
1 kg sertésoldalas
75 dkg friss zöldbab
1 kis fej hagyma
1 csapott evőkanál pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál paradicsompüré
1-2 dl tejföl
só
őrölt bors
pirospaprika
Elkészítés:
Az oldalast besózom, borsozom, egy kevés vizet aláöntve, időnként megforgatva puhára párolom, majd sütőbe tolva ropogós pirosra sütöm.
A belőle kisült zsírból 2 evőkanálnyit kiveszek, megpirítom benne az összevagdalt vöröshagymát, megszórom a pirospaprikával, ízesítem az összezúzott fokhagymával, a paradicsompürével. Néhány evőkanálnyi vízzel, esetleg száraz fehérborral hígítom, beleadom a feldarabolt zöldbabot, puhára párolom.
Amikor a bab megpuhult, összekeverem a tejföllel, tűzálló tálba terítem. A tetejére rakom a csontok mentén feldarabolt, ropogósra sütött oldalast, előmelegített sütőben átforrósítom.
Frissen, melegen tálalom, tejfölt és friss, ropogós barnakenyeret kínálok mellé.
Megjegyzés:
A palóc konyha egyik remek találmánya, minden ínyencnek ajánlom figyelmébe! Remek egytálétel. Jó étvágyat hozzá!
A receptet Nanasnani küldte. Köszönjük!
Forrás:Mindmegette.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-húsos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 22:36:59, hétfő
|
| |
| |
Palócleves gazdagon
Hozzávalók:
50 dkg marhahús
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 csokor kapor
1 fej hagyma
50 dkg burgonya
50 dkg zöldbab
25-30 szem bors
hasonló mennyiségű köménymag
1 nagy pohár tejföl
Vénusz olaj vagy zsír
Elkészítés:
A húst vágd kockákra, és 1 fej hagymával zsiradékon pirítsd meg. Szórd rá az egész borsot és köményt. Szórd meg pirospaprikával, öntsd fel vízzel, és hagyd félig megfőni. Ekkor sózd meg, és főzd tovább.
Ha már a hús majdnem puha, add hozzá a répát, a gyökeret (én csak hasábra vágva teszem bele), tedd hozzá a kockákra vágott krumplit és a zöldbabot (használhatsz fagyasztottat is, mindenképpen felaprítva add az ételhez), illetve tegyél még bele kaprot.
Amikor teljesen megfőtt a hús, adj hozzá még annyi sót, amennyit igényel, és tejföllel engedd fel. Én az elfőtt víz pótlására szánt vízzel keverem el a tejfölt, és azt adom hozzá. Lisztet nem teszek bele, elég sűrű lesz anélkül is.
Jó étvágyat hozzá!
Megjegyzés:
Mivel én marhahúsból főzöm, és ragaszkodom a lassú tűzön főzéshez, ezért nem egy kapkodós étel, de aki mondjuk pulykahúsból készíti, az hamar elkészülhet vele.
A receptet ZefirAbdElNur, a fotót Joci küldte. Köszönjük!
Forrás:Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-levesek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 22:03:30, hétfő
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja:Törőcsik Mari: "...csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok"
Évek óta vágyom arra, hogy végre beszélgethessek vele. A ma mozikba kerülő Swing című új magyar film révén sikerült! Már láttam - kuncogós, nevetős, időnként könnyes, szeretnivaló, ami a vásznon megszületett. Törőcsik Mari pedig... több száz beszélgetésemen túl is megilletődve készültem a találkozónkra. Mert belép, és megáll a levegő. A filmben is és a kávézóban is. Tényleg.
Szerinted milyen lett a film?
Néztem a három lányt, ahogy együtt énekelnek. Mondtam nekik: ,,Ezzel járhatnátok az országot, halálra keresnétek magatokat, mert úgy szóltok, úgy zengtek, hogy az őrületesen jó!"
Kritikusan figyelted a többieket?
Nem, én egyszerűen csak nézek egy filmet. Ha nem tetszik, akkor finoman gratulálok, de ez most igazán tetszett, úgyhogy lelkesedtem! Ónodi Esztertől megkérdeztem, miért nem vagy még világsztár? Ő az a típus, aki ha most ide bejönne, nem biztos, hogy feltűnne és őt bámulnád, de amint színpadra vagy képernyőre kerül, egyszerűen sugárzóan gyönyörű és tehetséges. Csákányi Eszternek meg azt mondtam, hogy ezzel nem fogom megbántani - kinéz, ahogy kinéz, nem egy húszkilós manöken alkat, de amit ebben a filmben az ő igazi nőiességéből odavág, ahogy vállalja: ,,Ilyen vagyok!", és ugyanakkor bele is keseredik abba, hogy ,,Miért vagyok ilyen?!" Elképesztő, hogy milyen aránnyal csinálja. Törőcsik Franciska pedig - aki csak névrokonom - kedves, nagyon tehetséges, és nem csipog úgy, ahogy én tettem színészként az első öt évben. Egyszerűen szerettem a filmet, jól éreztem magam benne, és úgy érzem, hogy a közönségnek kelleni fog, ami jó dolog.
És magadat milyennek láttad?
Amikor én daloltam, akkor kimentem.
Kimentél?! Miért?
Mert azt nem bírom elviselni. Amit én csináltam, azt nem nézem meg.
Amikor megjelentél a vásznon és elkezdtél énekelni - én beleremegtem, libabőrös lettem. Mint ahogy mindig...
Már a nyolcvanadik évembe léptem. Mindig azt gondoltam, hogy ez nálam szerénység, de tulajdonképpen inkább nagyképűség, hogy folyamatosan megkérdőjelezem magam. Mindig arra vágytam, hogy a rendezők újra és újra elhitessék velem - még érdemes. Vagy én találtam meg azt a rendezőt, akinek elhittem. Azt tudom, hogy nem vagyok kutyaütő színész, de éreznem kell, hogy valamiért még van értelme kilépnem.
Miért van benned ez az örök kétely és éhség?
Abban a pillanatban, ha ez megszűnik, akkor az embernek vége. Azért nem hagyom abba, mert azt hiszem, hogy jó, amit csinálok. Csak ezért érdemes még a pályán maradni.
A fülembe jutott, hogy Rizsakov (a Nemzeti Színházban nemrég bemutatott Gorkij: Éjjeli menedékhely rendezője - a szerk.) azt mondta, hogy egy gyémánt vagy!
Én is hallottam...
Csillog a szemed és felnevettél. Csodálkozol, hogy ezt mondja?
Boldog vagyok, mert nagyon nehéz munka volt. Én betartottam mindent, amit a rendező mondott, ha nem értettem valamit, akkor kértem, hogy ismételjük meg. Amikor rátaláltunk a megoldásra, akkor megnyugodtam. Nagyon akartam, hogy a darabban sokszor mondják nekem, hogy ,,öreg". Egyrészt ,mert annyi vagyok, amennyi, másrészt mert Gorkij is azt írja, hogy öreg. Miközben ha hátulról nézel, úgy vagyok öltöztetve a darabban, mint egy suhanc.
Él benned a suhanc?
Az ember, ha kilép a színpadra, ott van az egész élete. Mindannyian azt hisszük, hogy az idővel jobbá válunk. Csak a közönség tudja megítélni, hogy tényleg sikerült-e vagy inkább romlunk.
Mindig hangsúlyozod, hogy a rendezők meghatározók voltak az életedben. Szófogadó színész vagy?
Egy igazi rendező diktálhat nekem. Akkor kerülök az igazi helyemre. És akkor jövök én. A filmnél is így van. De nem minden rendező valódi rendező! Egyébként én már nem nagyon akarok filmezni.
Miért nem?
Tulajdonképpen röpködnöm kéne a levegőben, hogy még mindig szétszednek, de hát ne felejtsük el, hogy pár éve klinikai halott voltam. A kezem azóta is fáj, csak erről nem beszélek, mert nem szeretném, hogy azt figyelje a közönség.
Amikor játszol, elfelejted?
Nem felejtem el, csak uralkodok magamon.
Azt mondtad, hogy nem akarsz már filmezni, de a Swinget elvállaltad!
A Bodzsárt (Bodzsár István a Swing producere - a szerk.) nagyon szeretem.
Rávett, hogy olvasd el a forgatókönyvet?
Dehogy olvasok forgatókönyvet! Megkérdeztem, hogy ki rendezi? Mondtam, hogy Fazekas Csabát nem ismerem, mire azt válaszolta, hogy higgyem el, jó! Én egy nap alatt meg tudom ítélni, hogy a rendező rendez-e. Színpadon ehhez elég öt perc. A Fazekas hál' Istennek nagyon jó! Ráadásul Garas Dani nem csak az ország egyik legjobb operatőre, hanem az egyik legjobb barátom fia. Tehetségek között voltam, jó körülmények vettek körül. Mi kell ennél több?
Te már eldöntheted, hogy csak arra mondj igent, ahol jól érzed magad.
Nagyjából már így van. Rettenetesen sokat dolgoztam, és sokszor rettenetesen rossz rendezővel rossz darabban, rossz filmben. Egy csomóra nem is emlékszem már.
Ha már az emlékezésnél tartunk. Benned is egyre inkább kiélesednek régi képek? Hömpölyög elő a múlt?
Hát, már mindenünnen csak a múltam jön. Még Párizsban is. Amikor pár éve egy régi kedves helyemen ittam a kávét, kibuggyant belőlem - nekem már Párizs sem az, ami volt. Mert a múltam köszön vissza. Prágában is, Moszkvában is. Ami persze jó, hiszen természetesen nem azon tanakodom, hogy meg fogok halni. De mivel olyan sokáig voltam klinikai halott, hogy orvosi csodának számítok, nézzünk szembe azzal, hogy ebben a korban már nagyon egyszerű elmenni...
Van benned félelem? Valahogy erről olyan nehéz beszélni.
Azt szoktam mondani a Nemzeti Színházban, hogy az Isten azt gondolhatta, amikor a kórházban voltam - ,,Olyan gazdag életet adtam ennek a nőnek, még a halála is legyen ilyen szép? Jöjjön vissza!" - és ezen röhögünk. Mert, ugye, aki úgy hal meg, mint én, az csak a családnak, a környezetnek és az embereknek rossz. Nekem nem volt az, hiszen én nem tudtam hogy meghaltam. De úgy elmenni, ahogy a Ruttkai, a Váradi Hédi vagy a Ronyecz Mari, hogy annak tudatában kellett élniük, hogy hamarosan meg fognak halni... Szeretném, ha én is olyan méltósággal viselném majd, mint ők. De most annyi minden van, amibe belehalhatnék, hogy ezen csak nevetni tudok.
Gyerekként is feltesszük a kérdést, hogy mi az élet értelme. Abban bízunk, hogy idővel majd megtaláljuk a választ. Neked sikerült?
Én úgy gondolom, hogy egy életet kap az ember az Istentől, és azzal kell gazdálkodni. Nagy öröm, hogy egyáltalán kaptuk. Én csodálatos családba születtem bele. A két szülőmtől minden jót elszedtem, amit lehetett, ami biztosan meghatározta az életemet. Az is számított, hogy milyen időszakban és kik között nőttem fel. Tízéves voltam, amikor az Orsolya zárdába kerültem és az angolkisasszonyokhoz jártam, aztán Pestre jöttem - ami elég bonyolult volt, mert abban az időben csak a saját megyében lehetett járni iskolába -, és egy családnál éltem. ,,Édi" - így hívtam azt az asszonyt, aki a második anyám volt.
Ha Franciska - a névrokonod - megkérdezné tőled: hogy kellene csinálnom, hogy nekem is sikerüljön, mit válaszolnál?
Nem lehet csinálni. Szerencse kell. Engem Gellért Endre felfedezett magának, átadott a Major Tamásnak, aztán tíz évig követte Schwajda - mindig volt, aki bennem gondolkodott.
Ahhoz kellettél te is, hogy lehessen benned gondolkodni!
Én kellettem, mert mindig azt kutattam, érdemes-e, szabad- e még. És mindig megtaláltak.
Gondolom találkoztál irigységgel.
Soha nem ismertem azt az érzést, hogy féltékenység vagy irigység. Ezt elmondhatom neked őszintén.
És ha rád voltak azok?
Erről nem szeretnék beszélni.
Több díjad van, mint Kelet-Európában az összes színésznőnek együttvéve. Kilenc életműdíj, abból csak kettő magyar, benne van a cannes-i életműdíj, amit csak tizenketten kaptak meg a világon, a chicagói, a taorminai, a karlovy vary-i. Néha nem jut eszedbe, hogy az a pici lány Pélyen talán még csak nem is remélhette mindazt, amit átéltél?
Figyelj, én sose gondoltam, hogy színésznő legyek, mert el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet valaki az. Már harmadikos gimnazista voltam, amikor húsvéti szünetről jöttünk vissza Pélyről egy vegyészhallgató fiúval, amikor felszállt egy ismerőse, akit bemutatott nekem. ,,Engedje meg Marián - egy n-nel és á-val, mert így írta be véletlenül a jegyző a nevemet -, bemutatom barátomat, Búzás Palit." Mondom maga is vegyészhallgató? ,,Nem, én a színház- és filmművészeti főiskolán tanulok dramaturg szakon." Olyan van? És akkor rögtön döntöttem. Biztos színész akartam lenni egész életemben, csak nem tudtam az utat. Két történetet tudok elmesélni, amikor megéreztem, hogy színésznek kéne lenni. Az egyik: anyák napja volt, apám volt az iskolaigazgató az általános iskolában. Én egy Turgenyev novellát mondtam el az anyamadárról meg a kicsikről. És egyszer csak azt éreztem, hogy megáll a levegő... Megéreztem, hogy azt csinálok, amit akarok, azt élik át, amit én akarok. Nem tudom jobban megfogalmazni. Az volt az egyik pillanat, amikor ebbe beleremegtem. A másik pedig középiskolában történt. Kerületi kultúrverseny volt. Én sosem mertem elindulni. Nagyon szépen tudtam énekelni, de sose szerepeltem. Soha. Arra kért a magyartanárnőm, hogy én legyek a bemondó, aki elmondja, hogy ki következik. Egész napon át tartott, és közben a matematika tanárnő elhívott, hogy szaladjunk hozzá haza enni valamit, és addig beállítottak konferálni valaki mást helyettem. És amikor visszaértünk, felmentem a színpadra, és elkezdtek tapsolni...
Beleborzongtam.
Ez az érzés a lényeg. Az, hogy kellek, és hogy azt a hatást, amit akarok el tudom érni. Valamikor nem sikerül. Tudod, milyen ritka az a csönd? Mikor tényleg megáll a levegő? Azt szoktam mondani, hogy volt öt-hat ilyen estém és néhány pillanatom az 59 év alatt, és ez nem kevés. A színpadról sokáig eltanácsoltak. Nem fogadtak el a pályám elején.
Téged? Hogy nem vagy színész?! Alig hiszem el.
Hát persze, hogy akkor még nem voltam az! A színészet más! A Körhinta idején én még csak egy jelenség voltam, aki belenézett Sós Imre szemébe, és még egy kis szerelem is fellángolt közöttünk. Kilenc évvel azután, hogy befejeztem a főiskolát azt írták rólam egy színházi kritikában, hogy most már ne kísérletezzenek velem, se beszélni nem tudok, se mozogni, különben is egy Johannát csak egy személyiség játszhat el (nem Törőcsik Mari). Zárójelbe tették a nevem! Gondolj bele, a pályám kilencedik évében!
Abból hogy lehet fölállni?
Úgy, hogy olyan emberek vettek körül! Amikor leszerződtem a Nemzeti Színházhoz Major Tamás 16 nap alatt újította fel velünk a Vízkereszt vagy amit akartok című Shakespeare darabot. 1956 után voltunk. Mindenki régi szereplő volt benne, csak én voltam új. Az egyik próbán lehívott a színpadról, és azt mondta: ,,Törőcsik, maga nem tud semmit, de különös ízlésre vall, hogy maga képtelen használni az általam annyira gyűlölt általános színészetet!" Bár nem voltam jó Viola szerepében, de ez az óriási társulat mégis nekem ítélte a Farkas-Ratkó-díjat. Ma is őrzöm a fotót, amikor Major átadta nekem a gyűrűt. Hát ilyen emberek között nőttem föl.
Szóval mégis láttak, éreztek benned valamit. Akkor hitted el, hogy menni fog?
Akkor kezdtem elhiszegetni már.
Mindenki, akiket sorolunk, már nincsenek közöttünk.
Nekem már majdnem mindenkim halott.
Hogy lehet elbúcsúzni, elengedni?
Nem lehet elengedni. Ilyen nincs, hogy elengedés. Természetesen másképp vannak velem. Apám, anyám, Maár... de a portás, az öreg Guszti a Nemzetiben, vagy Setét bácsi a főiskolán... Mindenkire emlékszem, és mindig eszembe jut valaki. A szeretet mindenkit itt tart, aki elment. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit adnék útravalóul a gyerekeimnek. Mondtam, hogy ne haragudjon, ilyen hülyeségre én nem tudok válaszolni. Aztán fölébredtem hajnalban és rájöttem, és meg is mondtam mind a két gyerekemnek, hogy a legfontosabb az, hogy te tudjál szeretni! Tízéves koromban, amikor elkerültem otthonról megéreztem, hogy nem tudok, csak őrült szeretetközegben élni. És egyszercsak rádöbbentem, csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!
Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 21:56:16, hétfő
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja:Molnár Andi: "Mit keresek ennyi hangos és feltűnésre vágyó ember között?"
A "Celeb vagyok, ments ki innen!" idei második szériájának győztese. Láttuk már számos táncos show-ban is. Kedves, szép lány, halkszavúnak tűnik. Utóbbiért vitriolos kritikákat is kapott, mondván - unalmas. Abban biztos vagyok, hogy nem keresi a konfliktust, de talán ez még nem adhatna okot egy ilyen bántó jelzőre.
Az arcodba vágták...
"...nem vagyok elég színes karakter, szürke kisegér vagyok." Tény, hogy az első napokban szorongtam. Mit keresek ennyi hangos és feltűnésre vágyó ember között? Tudtam, hogy bátor vagyok, kitartó, de ha nem küldenek bátorságpróbára, hogyan mutassam meg magam? Sokat tépelődtem. Ugyanis van egy kettősség bennem. Imádom a színpadot, ahol sugárzom az energiát kifelé, de szükségem van énidőre is, amikor a saját gyökereimből töltődhetek. Jól elvagyok magamban.
Magadtól nem törsz be a kör közepére?
Nem. Olyan közegben tudok dolgozni, ahol érzem a szeretet energiáját, de ha feszültség van, inkább visszahúzódom. Ami Évának töltetet ad - engem megriaszt. Talán a gyerekkoromból fakad. Elváltak a szüleim, voltak veszekedések. Nem mondanám, hogy kerülöm az ütközéseket, de biztos, hogy nem szeretek beleállni.
Ha ilyen tükröt tartanak az ember elé, abba azért cseppet sem jó belenézni. Még ha görbe is az a tükör.
Az apró marások nem értek el. Tudom, hogy milyen vagyok, de nem akarom bizonygatni senkinek. Főleg, ha azt érzem, cseppet sem nyitott arra, hogy megismerjen. Volt egy olyan feladat, amikor pimaszul és őszintén jellemezni kellett a másikat. Megkaptam, hogy egy senki vagyok, egy nulla. Hiába tudtam, hogy játék, mégis sokáig visszhangzott a fülemben. Én soha senkire nem mondanék ilyet! Bár próbáltam játékként felfogni, de ez övön aluli ütés volt. Itthonról persze már másképp látom, de akkor nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne láthassák, mennyire beletapostak a lelkembe. Érdekes, hogy az a zárt világ mennyire ki tudja billenteni az embert a harmóniájából, kiegyensúlyozottságából. Nem gondoltam volna, hogy elkezdek azon tanakodni, tényleg nem vagyok elég érdekes? Tényleg annyira naiv voltam, hogy azt hittem, ha önmagamat adom, az elég? Az idő persze engem igazolt, de közben nem volt könnyű, hisz sokat gondolkodhattam.
Nem életszerű, hogy ilyen közegbe kerüljünk, no de épp erre épül a műsor!
Amikor azon hezitáltam, hogy elvállaljam-e, ez volt az egyetlen félelmem. Ha kívül helyeznek a komfortzónámon, nem ér-e valami sérülés? Hát, bejött. Olyan érdekes, mert a gyerekkorom jutott eszembe. Dunavarsányban nőttem fel, pedagógusok a szüleim és tanítottak is engem. Hiába voltam jó tanuló - kiközösítettek. Ez az élmény most visszaköszönt. Vajon miért dobja elém az élet újra és újra ezt az élethelyzetet? A suliban is és most is nyugodt maradtam, de őszintén szólva nem tudtam önfeledten örülni annak, hogy nyertem. Ez a műsorban is látszott. Ott ültem a trónon összeszorított szájjal...
Nem adott elégtételt.
Nem. Én sokkal jobban szerettem volna, ha Éva velem örül. Vagy nyert volna inkább ő, csak ne legyen ez az undokság. Előny és hátrány is egyben, hogy nagyon érzékeny vagyok. Értem az apró rezdüléseket is, de ezzel együtt túl sok minden megérint.
Szokatlan helyzet kiválthat belőlünk szokatlant, erre már utaltál. Volt olyan tapasztalatod önmagadról, aminek örültél?
Igen, hogy a gyermeki énem nem veszett el! Tudni kell rólam, hogy a családommal hároméves korom óta vízitúrázom, szabad ég alatt alszunk, bográcsozunk. Aztán pár éve városi lány lettem, próbáltam komolyan venni a karrieremet, a materiális dolgokat. Eldöntöttem, hogy nem versenytáncolok többé, mert már nem költhetem a pénzem állandóan az álmaimra. És most, hogy magam mögött hagytam a civilizációt és visszapottyantam a természetbe, annyira éreztem, hogy én ebben vagyok otthon! Fára mászom, kis Maugli vagyok és boldogság van a szívemben!
Ehhez képest itt ülünk a belvárosban...
De itt a szívem másik csücske, a Táncművészeti Főiskola!
Azt hittem, hogy felmerült benned, talán vissza kellene költözni Dunavarsányba.
Nem. Az a múlt. Régen azt képzeltem, hogy egy bányató mellett lesz házikóm. De ahol most vagyok, az jó nekem! Mint ahogy az is, hogy kint végre rájöttem, mindaz, amit kiskoromban átéltem, nem volt hiába. Sokáig nem értettem, hol lesz hasznos mindaz, amit magammal hozok. Hát tessék, most a helyére került.
Mint ahogy sok minden más is. A műsort nézve azt feltételeztem, volt idő elmélázni.
A két lány mondta, hogy milyen unalmas, de én olyan jól elvoltam! Így harminc körül - gyerekvállalás előtt, élsport után - kicsit megállhatott az idő, és ránézhettem a saját életemre. Mondtam is a szerkesztőnek, hogy vagy a műsorral megyek el, vagy a Caminóra.
Sok ismerősöm elment zarándokútra, és nem ugyanaz jött vissza, mint aki elindult. Más dolgok lettek számukra fontosak. Átrostálták az életüket, a céljaikat.
Bennem is megtörtént.
Az Andi, aki felszállt a repülőre...
Az egy rohanós, szétszórt és rengeteg kis cél felé törekvő, megfelelni akaró Andi volt. Helyt akart állni műsorvezetőként, tánctanárként, szép és sportos nőként, főiskolásként. Mindent akartam, és egyszerre, mert úgy éreztem, hogy elvárják tőlem.
De hát így nőttél fel! A pedagógus szülők mindig jól teljesítő kislánya. Úgy látszik, azóta is hoztad a szerepet.
De eddig nem figyeltem fel erre! A 30. születésnapom környékén éreztem, hogy "ácsi: én mit akarok!?" A táborban tényleg csak saját magam döntöttem. Azért takarítottam, mert én akartam. Azért vállaltam el a vécépucolást, mert nekem örömöt adott, hogy kitakaríthatom. Annyira örültem, hogy önmagam lehetek! De ezt ne közhelyként értsd! Azt éreztem, hogy tudnék így élni... Hogy a saját vágyaim után megyek.
Elindultál már?
Igen. Rájöttem, hogy minden, amit egyszerre tartottam fontosnak - várhat. Nem szabad semmit siettetni. A mindennapi belső harmóniám a lényeg. Ha nem fér bele valami ma, akkor majd megtörténik máskor. Megváltozott az időhöz való viszonyom. Nem akarok megfelelni mindenáron. Régen mindenért foggal-körömmel harcoltam.
És jobb így? Picit lelassulva?
Sokkal jobb. Megkérdeztem a párom, mi a programja ma? Mire meglepődve azt mondta: "Ezt a kérdést én szoktam feltenni neked! Én alkalmazkodom tehozzád." Már én akarom tudni, hogyan alakíthatom úgy a napomat, hogy többször ebédelhessünk együtt, hogy gyakrabban találkozzunk. Annak a lánynak, akit két és fél éve megismert, sosem volt ideje. Szinte csak este lehettünk együtt. Az a lány nem főzött, mert bár biztosan tündér a konyhában, de sosem ért rá. Na, például ezt is érzem - szeretnék főzni.
Másképp akarsz élni?
Nincs bennem akarás! Csak most más jön belőlem. Akkor kezdődött, amikor elengedtem a versenytáncot. Hirtelen nagyon elveszett lettem, hiszen megszűnt az, ami éveken át minden nap meghatározott. Kiment a lábam alól a talaj. Elkezdtem kapkodni. Tévé, fellépés, tanítás, tanulás - és mostanra tisztult le minden. A tábor felrakta az i-re a pontot. Lehet, hogy a többieknek csupán egy kaland volt, de nekem sokkal többet jelent. Változást, kiegyensúlyozottságot és egészen más hangsúlyokat az életemben.
Most mindenki téged faggat arról, amit átéltél.
Aztán úgyis elfelejtik... de nem baj, mert úgysem tudnék hétről hétre megfelelni az újságíróknak, a megjelenéseknek, képtelen lennék híreket generálni magamról. Olyan érdekes, voltam chatelni az egyik napilapnál, és megkaptam, hogy "úrilány" vagyok. Úristen, ha tudnák, hogy egy 25 négyzetméteres szolgálati lakásban nőttem fel az iskolaudvarban! Az unokatesóimmal beszélgettünk arról, hogy mintha mi magunktól váltunk volna olyan emberekké, akik kíváncsiak másokra, akik nem ítélnek elsőre, és én a táborban is így működtem. Bizalmat szavaztam mindenkinek. Mindig is érdekeltek az emberek. Emlékszem, gimisként a metrón ülve néztem őket, és azon gondolkoztam, vajon honnan jött, milyen életet él, ha hozzám szólna, vajon milyen hangon tenné? Nem tudok ítélkezni és lezárni.
Talán a tánc is sokat formált a személyiségeden. Bár arra rácsodálkoztam, hogy csak 17 évesen kezdted.
Varsányban nem volt lehetőség táncot tanulni. Több szülő összeállt, hogy bevigyenek minket Budatéténybe. Ott kapott el egy anyuka, hogy legyek a fia párja, és milyen jó lesz majd, ha együtt versenyzünk. Csak néztem! Engem akkoriban a nyelvek és az utazás érdekelt. Aztán a tánc mindent lesöpört. A turizmussuliban én lettem a ,,táncos", a Táncművészetin pedig azért lettem csodabogár, mert akkor már műsort vezettem. ,,Andi, te ehhez is értesz?" Nem, nem értek semmihez, csak sok minden érdekel! A tánctanáraim azt mondták, hogy ha csak ezzel foglalkoznék, sokra vihetném. Ha pedig a televíziózást nézzük, és az lenne a célom, hogy igazi műsorvezetővé váljak, akkor arra kellene minden energiámat fordítani. Bármelyik iránynál - egy dologra kellene fókuszálnom, de én nem ez vagyok, nem ilyen vagyok! Eddig szétfeszített az, hogy merre induljak. Ezt engedtem el most. Nyugalom van bennem. Jöhet bármi, ami tetszik! Nincs sürgetés. Ezt adta a tábor. Nagyon jó érzés, és vágytam rá. Igen, most voltam abban az szakaszban, hogy nem tudtam igazán, ki az a Molnár Andi. Felszínesen rohantam az elvárások mentén.
Megjött a válaszod arra a kérdésre, hogy ,,ki vagyok?"
Igen! Elememben vagyok! És csupán annyit szeretnék, hogy maradhassak is...
Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 21:44:22, hétfő
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 155. rész
"Létezni néha veszélyes - de félni nem kell!"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Ha lesz időd még visszanézni halálod előtt az egész életedre, azt fogod látni, hogy elejétől a végéig fölöslegesen féltél."
Csakis ettől féltél, mindig, ami most történik veled, s lám, ettől sem kell félni. Nincs halál. És mennyi mindent rontottál el a félelmed miatt! Hány dolgot nem mertél megtenni, hány dolgot rontottál el, félelemből!
Nem mertél igazán szeretni. Félelem és az igazi szeretet egymást kizárja. Az a szeretet, amit bármiféle félelem vagy szorongás motivál, nem valódi szeretet. Semmi köze hozzá. Csak szenvedély, csak egy kiszolgáltatott, gyenge ember érzése - de nem szeretet. A szeretet olyan állapota a lelkünknek, mely teli van bizalommal. Ebben a bizalomban élnek az állatok, akik néha megrettennek ugyan, nem is alaptalanul, de sohasem félnek. Óvatosak, vigyáznak, ösztönösen érzik, hogy létezni néha veszélyes - de nem félnek. Félni csak akkor kezdenek, ha okuk van rá. Aggódni és szorongani pedig csak akkor, ha túlságosan sokáig élnek emberek közelében. Tőlünk tanulják.
Az emberek elmondhatatlan többsége szorong. De hány szorongó macskát ismersz? És tanácsolom: ne féltsd a gyerekedet. Vigyázz rá! Fél szemmel kövesd a lépteit - de ne féltsd! Bízz benne! S a benne lakó lélekben. Aggodalmas szülők gyermekei gyakran egy életen át nem tudnak megszabadulni a lelkükbe írt hibás programtól.
Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 21:40:14, hétfő
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 154. rész
"A legnagyobb bajban is találkoztam derűs, erős emberekkel"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Áss le magadban az élet forrásáig, s fakadjon föl lelkedből az öröm. És fürödj benne, mint rigó a víztócsában, mert ez a forrás örökké buzog."
Az élet nehéz - tudom. De hidd el, nálad sokkal szerencsétlenebbek is voltak boldogok, és nálad jóval szerencsésebbek is nagyon boldogtalanok. A legnagyobb bajban is találkoztam derűs, erős emberekkel. Nem féltek - s ez már maga a boldogság előszobája. És nem panaszkodtak, nem siránkoztak, nem növelték gondolatilag a bajaikat, hanem azt keresték, hogyan lehet helyzetükből fölállni. Vagy, ha kellett, derűsen elfogadni azt.
Lelkünk úgy működik, mint az örvény. A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem - de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is.
A hurrikán szívében nincs sötétség, nincs "jaj, istenem, mi lesz velem?" - csak biztonság van és ragyogó fény és erő és hatalmas önbizalom.
Találj rá magadban. Tudd, hogy benned van. Egészen biztosan.
Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2014. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
330 db bejegyzés |
| e év: |
4790 db bejegyzés |
| Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
| |
- Ma: 574
- e Hét: 1382
- e Hónap: 15287
- e Év: 144994
|
|
|
Offline
