Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Úgy érzem
  2014-04-27 14:22:58, vasárnap
 
 
Hallottam egy dalt.
Meghatott, ha hallom elérzékenyülők.
Most Rád gondolok, nem csak a szám
erejéig, hanem életem végéig.

Rád, gondolok, mert Te vagy nekem.
Életem, és az egyetlenem.
Kellemes lenni melletted,
nem kell, ezt hangsúlyoznom Neked.

Sok mindent alkottunk ez idő alatt.
Elszálltak felettünk a fiatal madarak.
Mire visszatértek Hozzánk, 'biz már
Lassabban landoltak.

Ők, is megöregedtek.
Felettük, is elmentek az évek.
Reménykedünk, hogy meddig élünk.
Betegségtől most már jobban félünk.

Nem tehetünk már semmit ellene.
Betegek vagyunk, az ég szerelmére.
Hosszan elmélkedünk időnként, hogy miért.
De, küzdünk gyermekeinkért, és egymásért.

Úgy érzem, hogy a dal örökké szól Nekünk.
Öregségben, még mindig egy létért küzdünk.
Küzdünk, hogy napjainkat együtt töltsük.
Egyre fáradtabbak vagyunk,
de bent még ég, a szerelmünk.
 
 
0 komment , kategória:  Feleségemnek  
Könnyek
  2014-04-25 22:49:01, péntek
 
  Egy érzés, ami belülről jön.
Szíved diktál, orcádon kimutattál.
Hol örülsz, hol szenvedsz érte.
Érzés, amit másképp írsz le.
Amikor még gyermek voltál, akkor sokat sírtál.
Ma, már felnőttként ritkábban sírsz.
Most jössz rá, hogy most mennyi mindent kibírsz.
Tűrsz, mert kimutatni nem mindig lehet.
Időnként a könnyek befelé mennek.
De, ha boldog vagy, akkor e könnyek
sokkal szebbek.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Pici, Szívem
  2014-04-23 20:55:39, szerda
 
 
Hangod messzire száll.
Kezed, szám elé teszed.
E szavakat, így halkan mondom Neked.
Kedvesem, figyelj rám.
Egy picit, kérlek.
Most, Ne kiabálj!

Béke van, ez csendet kíván.
Egy picit, figyelj, most reám.
Látod, itt vagyok, és Téged nézlek.
Nem kiabálok, mert egy gyönyörű Nőt nézek.
Téged.

Hallgass meg, a szavam, és tedd csöpp szívedre, kicsi kezed.
Nyisd ki, szerelemtől csillogó szemed.
Úgy érzem, hogy Veled szeretetben, békében élek.
Látom, hogy Boldogság lángja van a szemedben.

Most együtt vagyunk, távol mindentől, itt a Senki szigeten.
Érzem, hogy gyengéden fogod két kezem.
Szorításod, lágy, kellemes, puha, és selymes.
Így, még Senki nem szorította meg két kezem, a Szeretet jegyében.

Ámor, nyila már megsebzett Minket.
Te vagy a Föld legszebb Angyala.
Testem, testedet akarja.
Zuhatag is lágyan esik reád.
Csak, kérlek többé hangos szó, Ne hagyja el picit szád.
Számat, szádra helyezem, finom csókokat adok Neked, Kedvesem.


Látom, hogy szemed még jobban csillog.
Szerelmes, szíved hangosabban dobog.
Szinte érzem szíved lüktető lágy ritmusát.
Bejárom, finom tested minden szeg-zugát.
Szerelem jegében, tested egyre forróbb.
Így vagy nekem, egyre vonzóbb, s vonzóbb.

Látod, így szeretlek Téged.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Elveszve az űrben!
  2014-04-21 19:31:01, hétfő
 
  11. fejezet.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Fogtam magam, s kimentem a holló szobából. Szerencsére nem találkoztam senki élőlénnyel, csak egy pár úgymond Glóonnal. Itt a Glóonok a dolgozók, ők végzik el piszkos munkát. Tudtam, hogy minden lépésemet figyelik. Nem akartam bajt hozni a gondviselőmre Serenara. Így a járdára léptem, mert azt nem igen tudták bemérni, mert a jelek egy részét a járda elnyelte.
Nem tudom, hogy merre jártam, s hol voltam a hajón, de egyszerre megremegett az egész. Megbillent. Jobbra meg balra, majd egyenesbe állt. Szirénák, vagy ahhoz hasonlóak, megszólaltak. Kerestem őket, de nem találtam.
Figyelmeztető hangok, egyre élesebbek voltak. Szinte már fájt. Belső hangom mondta, hogy vigyázz, húzd le a fejed!
Jó, hogy rá hallgattam, mert, ahogy lehúztam a fejem, felettem elrepült egy kishajó, (taxi) láttam, hogy megáll a távolban. Jobban figyeltem, s arra lettem figyelmes, hogy körülöttem, senki sincs. Mindenki elbújt, csak én maradtam a járdán.
Néztem, is, hogy hová tűntek, előbb még itt voltak. Most már nincsenek.
Mintha a nevemet hallottam volta, valaki kiabált, hogy Peter!
Mihelyt megfordulta a hang irányában, már lent is voltam, egy sötét helységben.


- Merre voltál? Miért mész el? Miért nem tartod be az előírásokat? Jöttek a többi kérdések még, sok, és még több.
- Válaszolni, nem tudtam, mert arra se kaptam időt.

Szerencsére, kinyílt az ajtó, és belépet az imádott nőm, a csinos Serena.

- Peter, előbb nagy bajba hoztál. Tanács döntése érdekében, ki kellene tenni az űrbe, hogy soha ne gyere vissza. Mivel engem is meghallgatott a nagyérdemű Tanács, így megmenekültél a haláltól. Rajtad lévő műszereket a közeljövőben lecserélik modernebbre. Ezek, már elavultak. Három hónaposak, és nem mérnek pontosan. Régiek. Hely meghatározó egységük elavult, ezért tudtál elmenni. Ilyet, ne csinálj többé, mert bajba sodorsz engemet is.

- Mi volt ez a nagy riadalom?
- Semmi, csak üstökös, neki ment a hajó, bal részének.
- Ezért volt ekkora riadalom?
- Igen, Peter, ez más Világ, ami a Tied volt. Ez, itt az Űr. Itt, minden, kisebb helyváltoztatás, rengetek számítást, és kellő figyelmet igényel. Ha, hibázol, akkor nagyon sok életbe kerül. Itt, a bolygón rendszerben, előírásnak megfelelően élünk. Szabályok szigorú betartása mellett. Amit, a Tanács, hoz vagy előír, azt kell megfogadnunk, és meg csinálnunk. Különben elveszünk. Nem lehet különböző egyéni akciókat alkotni, cselekedni, mert a Nép életével játszol, illetve játszik az illető. Ezért van Mindenkin a chip, ami meg különbözteti a dolgozót, a másiktól, a felsőbb rendűt, a felette lévőtől, s így tovább. Nem lehet egyéni játékot játszani. Megértetted.
- Igen, de nem tettem semmi olyat, amit...

Itt, elhallgattam, mert Serena csúnyán nézett rám. Közben, újra megremegett a hajó. Most, rá bíztam magam a párt fogómra. Serena, az ajtóhoz tette új lenyomatát, ami engedelmeskedett, kinyílt, és eltűntünk a hajó azon részébe, ahol bajunk nem eshet.
 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Elveszve az űrben!
  2014-04-21 14:31:49, hétfő
 
  Tizedik fejezet.

Éppen filmben játszottam a képzeletemmel, és arra jöttem rá, hogy mégis szerencsés vagyok, hisz életben maradtam sokk mindenen keresztülmenve, sokszor a halállal szembe nézve!
Igazából veszi tenni való időm nem volt, mert hát végül is időmilliomos voltam.
Tudtam, hogy a haza jutási lehetősségem egyelőre lehetetlen és most inkább bele kell, szokjak az új környezetembe s ez, ami most számít!
Egyik nap, amikor a kabinomból kifelé tartottam, éppen Serina jött felém s megkérdeztem tőle, hogy hogyan tudnék segíteni a hajón, mert hát elég unalmas így az időt eltölteni önmagamba.
Serina rám nézett azokkal a csodás szemeivel, és én szinte elvesztem benne...
Igazából nem tudom, hogy hogyan tudnál nekünk segíteni - válaszolta és folytatta.
Az, az igazság, hogy a tudásod nem elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi technikai műszereket működtetni tudjad!
De én kész vagyok tanulni, és hasznossá tenni magamat.
Serina egy pillanatra megállt, és azt mondta:
Rendben van.
Remek!
Kiáltottam fel örömmel.
És mikor fogunk hozzá?
Ha gondolod most azonnal nézet rám a hatalmas kék szemeivel.
Akkor Go mondtam magam elé, és követtem őt.
Hosszú menet után negáltunk egy nagy terembe vezető folyosó előtt és hozzám szólt.
Most fogd meg a kezemet.
Én, mint egy engedelmes kis gyermek engedelmeskedtem és megfogtam a salátát-azaz, a kezét.
Egy fénysugár kapott el minket és minden olyan világos lett, hogy a szemeimet nem tudtam nyitva tartani.
Amikor már ki tudtam nyitni a szemeimet, azt láttam, hogy egy másik folyóson vagyunk és ö csak továbbra is vezetett engem kézen fogva.
Persze én sem akartam elereszteni
Nem sokára egy szobába vezetett engem és rám nézet a szép szemeivel és mintha a gondolataimba olvasott volna s közel hajolt hozzám.
Én csak meredtem rá, mint borjú az új kapura, és nem tudtam, hogy most mit csináljak.
Se... Serina- akadozott lélegzettel szóltam hozzá, Most mit.....
De belém fojtotta szót. Sss... Hallgass! Koncentrálj befelé egy kicsit - utasított fegyelmezőn.
Igazából nem tudtam, hogy hogyan értette, de engedelmeskedtem.
Szemeimet becsukva a gondolataimra összpontosítva mélyedtem magamba.
Közben éreztem finom illatát, vagy nem is tudom igazából, hogy mit, mert hát tudtommal nekik nem voltak kozmetikai eszközeik sem semmiféle parfümök, amikkel illatosították magukat, egyszerűen őrjítő volt! De próbáltam minél mélyebbre ásni magamba, míg... nem...
Akkor aztán egy hangot halottam valahonnan, de nem tudom, hogy honnan de azt tudom, hogy hozzám szólt.
Hallasz engem? Kérdezte a hang igen válaszoltam hangosan, de Serina csak a fejét rázta s hozzám szólt - persze nem fizikálisan, hanem mentálisan.
Akkor értettem, meg hogy most éppen a telepátia gyakorlaton vagyok és ez az első lecke.
Megpróbáltam válaszóni neki: - Igen Szerina hallak és remélem, hogy te is hallasz engem.
Serina rám nézett és elmosolyogta magát s megszólalt újból a fejembe. Nagyon örülök, hogy sikerült az egyesülés kettőnk között!
Java részt majd így fogunk kommunikálni egymással. Most olyan helyen vagyunk, ahol a gondolatok valóra tudnak válni.
A ki ejtett szavaknak nehéz értelmet adni, ezért s így kommunikálunk és így biztonságosabb is!
Ez a hely, ahol vagyunk, ellent mond mindennek, amit tudsz a fizikai törvényekről!
Ezt ne felejtsd el!
Nem mondtam semmit, vagyis nem gondoltam semmire sem csak álltam ott és néztem rá.

Még mindig a szobában voltunk és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy dimbes, dombos helyen vagyunk egy domb tetején állva egy várost, néztünk.
Néztem, hogy a fáknak a lomb koronája fehér volt és a fű olajzöld színben pompázott.
Az égbolt is csodálatos volt! Mintha a Saturnus gyűrűit láttam volna, de ezeknek a gyűrűknek ellipszis volt a nézete és kettő volt belőle.
Leírhatatlan, hogy a szemnek milyen gyönyörködtető volt
Ez, ez... de a mondatott, nem fejeztem be, amikor Szerina válaszolt a fejembe.
Ez az otthonom.
Innen származom.
Csodálatos bolygó Serina! Gyönyörű!
Most már nem az!
Válaszolt szomorúan.
Bolygónkat egy igen ellenséges faj meg hódította és a környező rendszereknek is ez lett a vége.
Népem nagy része elpusztult vagy rabszolgasorsra jutott. Jelenleg az új kolóniához tartozom.
Népemből nem sokan maradtunk élve, de mindent megteszünk, hogy távol maradjunk a Glooónoktól.
Most már értheted, mért voltunk óvatosak, amikor megtaláltunk.
Mintha egy könyvet olvastam volna és azt meg filmesítették, volna a saját ki gondolt effektekkel, együtt!
Serina, ahogy mesélte a történetet úgy változott a bolygó képe, és felszíne.
A szép város, amely tele volt modern épületekkel, a föld színével, vált semmivé.
Tűzeső hullott az égből alá és tette a földet és a rajta lévő életet semmivé!
Megértettem, hogy valamiféle holografikus kivetítőben voltunk, ami kapcsolódót Szerina gondolataihoz. De azt is észrevettem, hogy a megjelenített képek érezhetőlég: Metamorfikusan fogható volt.

- Tudom, hogy lenne egy csomókérdésed Peter, --válaszolt Szerina, de most arra koncentrálj, hogy te mit szeretnél.

A mondatott nem értettem, ezért rá kérdeztem.

- Ne haragudj Serina, de nem értem, amit mondasz.
- Semmi baj! Válaszolt. Majd akkor rá fogsz jönni. De..... sssss nyomta el a gondolataimat, koncentrálj!

Gondolataim kuszák voltak a látott eseményektől, és igen csak elgondolkodtam azon, hogy ha egy ilyen ellenség támadná meg a bolygónkat, akkor az emberiség nagy valószínűséggel elpusztulna!
Hiába a technikai fejlettség, mindig akad olyan, akinek jobb vagy fejlettebb eszközei vannak.
De igazából nem tudtam meg semmit, sem hogy miért támadtak, vagy ki kezdte, de a lényeg láthatólag az volt, hogy a Dolgonerty faj kihalóban volt. Arra jöttem rá még, hogy valójában egy valóságos űrháborúba csöppentem!
Hát ez úgy hiányzott, mint szalvéta az asztalról! - mondtam magam elé félhangosan.
De gyorsan magamhoz tértem, és elszégyelltem magamat, és Serinára néztem.
Ő most mintha nem foglalkozott volna velem, ha nem a bolygóján ülve egy kis dombról meredt a semmibe.

- Serina szólhatok? - kérdeztem.

Serina megfordult és a tekintetéből olvasva láthattam, hogy eléggé megrenget a látottakon.

- Persze Peter.

A nevemet nem tudta teljes mértékben úgy kimondani, ahogyan kellet, volna, de nem foglalkoztam vele.

- De ne felejtsd el, hogy a gondolat útján kommunikálunk.
- Rendben, mondtam, és egyben üzentem az agyamba.
- Szóval a lehetséges lenne, hogy én is megmutassam a bolygómat?
- Próbáld meg - válaszolta picit derűsebb kedvel.
- Hogyan fogjak hozzá?
- Hát - válaszolta ez rajtad múlik! Most, Te szeretnéd, lehetőséget megvan, old meg!
- Ha készen állsz rá, akkor gondolj rám, és ha tudok, akkor jövök.

De... próbáltam még kérdezni, erre ő fogta magát, és elsétált.
Még annyit mondott, távozás közben, hogy ide bármikor lejöhetek, és ha már megy a kivetítés a gondolataimból, akkor felkészült vagyok, hogy hasznos tagja legyek a hajónak.

****


Magam maradtam a hollószobában. Ennek neveztem el, bár lehet, hogy ők másképp hívják, nekem ez is megteszi. Nos, itt vagyok. Gondoltam magam elé, amit majdnem hangosan mondtam ki, bár nem tudom ennek itt, és most milyen jelentősége, van.
Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha, de itt megálltam.
Aztán arra gondoltam, hogy talán meg lehet tiltani, hogy az ember azt akarja, ami az eszébe jut?
Mert hát, ha bele gondolok, amit persze folyamatosan csinálok - ugye, akkor ez orbitálisan megváltoztatja a dolgokat körülöttem.
Itt megteremthetem magamnak a kis világomat, ugyanakkor a hideg is kirázott attól, hogy mi mindenre lehetne ezt a technológiát felhasználni.
Lehet, s...



 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
Minden Kedves Hölgynek
  2014-04-19 20:16:24, szombat
 
 
Hölgyeim

Eljött a nagy nap.
Eljött, hogy Ti üdék, és szépek
legyetek.

Mi, férfiak.

Készen vagyunk, hogy el ne
virágozzatok, ezért
Titeket, hol kellemes illatú kölnivel,
hol vízzel, vagy szódavízzel
megöntözünk.

Húsvét alkalmából, szeretettel.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Megláttalak
  2014-04-18 21:58:44, péntek
 
 
Kicsi szívem megdobban,
szám tátva marad.
Megláttalak.
Gyönyörű vagy.

Szinte vonzol.
Közelebb lépek,
hogy érezzem szépséges tested.

Szívünk együtt dobog,
boldogságtól lobog,
Itt vagy mellettem,
s újra érzem, testem.

Megláttalak.

Vágy fokozódik,
Testem jobban forrósodik.
Kívánom a tested, és az együtt léted
Veled.
 
 
0 komment , kategória:  Syssy  
Tavaszváró
  2014-04-14 22:25:34, hétfő
 
  Hajnal hasad.
Kora reggel van.
Hallatszik a széncinke éneklése.

,,Nyitni kék, nyitni kék"

Kicsi madár ezt dalolja, ő is a tavaszt várja.
Vele együtt a jó időt, a csodás melegítőt.

Az éltető Napsugarát.
A tavasz hír hozóját.
Melegítő kellemes sugarakat,
tiszta levegőt, s a bogarakat.

 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Melletted
  2014-04-13 18:50:48, vasárnap
 
 
Szép vagy, s kellesz nekem,
hogy újra érezzem a szívem.
Melletted boldogabb az élet,
mert Te meg adsz nekem mindent.

Jó, Veled lenni, egyszerű, és vidám,
ha itt vagy az Ember semmit sem kíván.

Csak Téged szerelmem,
tündérem, és egyetlenem.

Te vagy nekem, itt,
és most a mindenem.

Szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Beletörődés, Fásultság
  2014-04-12 21:36:01, szombat
 
  Igen, látom rajtad, hogy nincs valami rendben Nálad. Na, gyere, és meséld el, mert Te nem ilyen szoktál lenni, mint most vagy.
Ülj le mellém, és mesélj. Hallgatlak, s jegyzetelek.

Akkor írd, hogy eljött az, az idő, amikor úgy érzem, hogy nem érdekel semmi, és senki. Elfáradtam. Munkám van, nem panaszkodhatok, de még is, nem érdekel semmi. Lassan ott tartok, hogy egyre kevesebbet írok. Ezt, már észrevettem. Pedig a téma a ,,Földön" hever, csak fel kell venni. lusta vagyok lehajolni, hogy felvegyem. Reggelenként, mikor megyek, a munkába jár az agyam. Forog, és ontja verseket, és a többit. Dolgozik. A mondatok, és a szavak sem jutnak az eszembe, hogy mikor bemegyek, akkor leírjam. Öregszem. Elfáradtam, és piheni, vágyok. Ez a vágy nagyon erős bennem.

- Na, ugye ezt nem mondod komolyan?
- De, hidd el. Komolyan mondom, és hiszem.

Nekem, most úgy érzem, hogy kell egy változás. Valami teljesen más munkakör, nyugodtak, izgalmasabb, vagy egy jó nagy pihenés. A családommal, vagy a Nejemmel. Valahol a hegyekben, vagy teljesen máshol. Távol a Várostól, a zajtól. Teljes csend, nyugalom. Benne vagyok egy mókuskerékben, s nem tudok belőle kiszállni. Minden nap ugyan az, és ez ismétlődik egész évben. Fáradt vagyok. Kezdek ki merülni, nem tudok feltöltődni. Nem tudom, hogy mi van velem, de azt tudom, hogy így nagyon rossz.
Beletörődők a sorsomba, s hajtom tovább a kereket.

- De, Te nem voltál ilyen.

Tudom, és ez a fura, hogy teljesen megváltoztam. Talán az a baj, hogy jönnek, ki a rejtet ,,betegségek", fájdalmak. Hol itt, hol ott fáj a testem. Nem tudok úgy felkelni, hogy ne fájna valamim. Hatvan év közeledtével azt mondják az orvosok, hogy ez természetes. Nem tudom, és nem hiszem el. De, való igaz, hogy nincs már hangulatom semmihez. Néha úgy érzem, hogy miért élek még. Ekkor szerencsére eszembe jut a rég elvesztett Sógor, és Dávid barátom. Ez, egy kicsit odébb lök, és pár napig megnyugtat, hogy érdemes élni, de ez hamar elmúlik. S, kezdődik, minden előröl.

- Lányok, hisz Te mindig szerelmes voltál? Ez érződik a műveid olvasásakor.

Nézd, a Lányok, Asszonyok még mindig szépek. De, be kell látni, hogy már ki az a fiatal Hölgy, aki elfogad, egy közel hatvan éves embert. S, büszke arra, hogy egy öregemberrel kavar. Ilyen nem létezik, és nincs. Semmi bajom, azon kívül, hogy öreg vagyok már ehhez is. Nem tudok úgy örülni, mint tíz évvel ezelőtt, akkor boldog voltam, ha valakivel ,,úgy ,, összefutottam. Ma már ez sem jön létre. Leírtak, feledésbe merültem. Már nem vagyok érdekes, már nem kellek senkinek. Fásultságommal az is lehet, hogy semmi új nem mutatkozik a környezetemben, és nem történik semmi új velem. Vagyok egy porszem, aki másnak hajtja a vizet, tolja előre a szekeret, hogy Neki, Neki jobb legyen. Tudom, hogy butaság, de van, amikor úgy érzem, hogy meddig kell még élni. No, gyorsan hozzá kell tennem, hogy nincs még kedvem eltávozni az élők soraiból. Élni akarok, és sok szép dolgok meglátni, és írni.
De, most ilyen a hangulatom, most ez van. Fásultság.

- Lejegyezted?
- Igen.
- Köszönöm, ne haragudj, hogy ilyennel untattalak, de, ez van.
- Semmi gond, majd ha úgy gondolod, akkor folytatjuk.
- Persze, szia.
- Szia.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2014.03 2014. április 2014.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 1553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3
  • e Hét: 551
  • e Hónap: 1387
  • e Év: 77650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.