Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 423 
Vers a viharban
  2014-05-28 18:49:34, szerda
 
  Cseh Ildikó:
VERS A VIHARBAN


Szakadozott felhők, szaladnak, szaladnak...
Ártatlan levelek, szakadnak, szakadnak...
Kapaszkodj, erősen.

Megperdült a Világ, ennek szelét érzem.
Lerázná a mocskot, rátapadt túl régen.
Kapaszkodj, erősen.

Félsz-e a viharban kinyújtani kezed?
Van-e ott bent mélyen, mit el kell engedned?
Kapaszkodik, erősen?

Bántottál, bántottak, bántanál...
Bosszúvágy, harag és félelem...
Kapaszkodik, erősen?

Igazság palástja nem fedi...
Jogosság palástja nem fedi...
Ítélet palástja nem fedi...
Szakadó rongyaid szél tépi:
Bántottak, bántanál...
Visszaadd, mi pofon visszajár...
Félelem mocskában taposnál,
mert erődet hirdeti, másik görnyedése.
Mondd mikor lesz vége?

Megpördül a Világ!

Vegyük hát észre!

Emelem arcomat, esőbe és szélbe.
Érted is.
Érted, ki bántottál.
Érted, kit bántottak.

Idő van! Idő van! Idő van!
Megbocsátani.
Neki és magadnak.

Engedd hát a szelet, pörögj együtt vele:
Vár ránk már a létben Pünkösd üzenete:
Nyitott szíven áramlik a Fent Világossága.
Tiszta lélek Bentjében talál új társára.

Csak engedd...csak hallgasd...döntéseidet itt a Csendben hozzad:
Arról, aki bántott, arról, kit bántottak.

Rád figyel a holnap.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy vers
  2014-05-28 18:47:35, szerda
 
  Kormányos Sándor:
EGY VERS


Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...





 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Álmot adsz
  2014-05-27 18:58:18, kedd
 
  Dsida Jenő :
ÁLMOT ADSZ


Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.






 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Köszönöm
  2014-05-27 18:57:10, kedd
 
  Bényei József :
KÖSZÖNÖM


Megköszönöm ezt az esőt is,
arcom fürdeni belemártom.
Köszönöm a levélneszezést
feketetörzsű körtefákon.

Köszönöm, hogy holnap is nap lesz,
s reggel talán felébredek még.
Köszönöm a hajnali csöndet,
s a mályvaszínű naplementét,

kudarcok, harcok buktatóit,
edző tüzét a szenvedésnek,
zászlót, könnyet, fejfát és bölcsőt,
ami csak volt. És azt, hogy élek.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fohász
  2014-05-27 18:54:06, kedd
 
  Lakatos István :
FOHÁSZ


Könyörgök Hozzád, segíts hűségeddel,
mindennapi mosolyod add meg nékem.

Gyengéd karod fejem alól ne vedd el,
engedj minden napon Tebenned élnem.

Ki vagy a Jóság, Szépség és Szelídség,
bocsásd meg, hogy ily módfelett szeretlek.

Higgyem, ha nem hiszek is, van segítség,
míg pillantását látom két szemednek.

Életem elhalkul. Tarts meg, miképpen
eddig is, azonképpen holtomiglan.

Mi haszna volna Nálad nélkül élnem?
Amitől tartottunk, már - íme - itt van:

Körülkerített bennünket a romlás,
a pokol zászlait látom lobogni.

Ki tudnál lenni értem a Lemondás,
ne láss kétségbeesetten zokogni!

Istenölő ködben, selejtes álmok
hálóiban, lélekegyedül, íme:

Innét kiáltok,
gőg s alázat közt keresztre feszítve,

leverve, összetörve, megcsalatva,
de bár félig megölve, mégis készen

századszor, ezredszer is ama harcra,
mely végül győzelmem záloga lészen -

Itt szólítlak, hogy tartsd ébren reményed,
Tebenned bíztam eleitől fogva,

hiszen míg - bár hunyt szemmel - látlak Téged,
a reményt látom előttem lobogva,

ezt a lehetetlen-szép, földöntúli,
eszelős álmot mindnyájunk szivében,

mely nem tud, noha oltanád, kihunyni
most sem, e néma, hályogszürke télben -

Szeress engem, de ne azért, hogy zsarnok
sorsomtól enyhüljek s alélva leljek

egy különben szép keblen perc kalandot,
koldus kegyelmet:

Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások
szemük eltakarják reménytelen,

én ébren maradjak és látva-lássak...
Kezeidbe ajánlom életem.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Visszahullva
  2014-05-27 18:47:49, kedd
 
  Szilágyi Hajnalka :
VISSZAHULLVA


Kincseket őrzünk a lemenő nap szélén,
csak ülünk, nem szólunk,
ma nem mozdul bennünk a lélegzet.
Lábaink az őrült mélybe lógnak,
síró fák csupasz ághegyein
széthull a fény az utolsó dalban.
Körülöttünk lombtalan éjeket
váltják a zöldillatú nappalok,
együtt féljük az idegen holnapot.

Alattunk a világ egy összegyűrt álom,
szárnyaink verdesnek a messzi felé,
a magasban nincs mitől félnünk,
hisz fentebb már úgysem zuhanhatunk.
Néha ránk talál egy törtfényű csillag,
az égi mezőkre feküdt csöndben,
vétkeink súgjuk nyíló tenyerekbe.
Szökni akaró arcunk
szép-szirmaira bontogatjuk,
meséljük a lentről integetőknek,
mi szunnyad itt, a hegyeken túl,
a felhők alá gurult naplementében,
hol arcunkra csókot szórt egyszer
a sugaras nyár, s félt könnyek folytak
vállainkra, ha a búcsúzás kínzóan fájt.

De már nem akarunk visszafordulni,
csak néha érkezünk a földre,
a széttört hold szilánkjait tapossuk,
lábunk alatt sírva zúg a muzsika.
Visszahullva a csöndbe,
vigyázzuk a csorbult álmokat,
hogy fel ne sebezze,
az ölünkbe zuhanó angyalok
szárnyait az idegen fényű holnap.






 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajnalka  
Láttad - e ?
  2014-05-27 18:46:12, kedd
 
  Fésűs Éva :
LÁTTAD - E ?


Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?

Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.

Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?

Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!

S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?

Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék.






 
 
0 komment , kategória:  Fésüs Éva  
Sóhajokba kapaszkodva
  2014-05-27 18:41:46, kedd
 
  Szabolcsi Zsóka:
SÓHAJOKBA KAPASZKODVA


...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...






 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc  
Akarsz-e
  2014-05-27 18:40:39, kedd
 
  Dés László-Geszti Péter :
AKARSZ-E


Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A merengőhöz
  2014-05-27 18:36:29, kedd
 
  Vörösmarty Mihály:
A MERENGŐHÖZ

Laurának


Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.







 
 
0 komment , kategória:  Klasszikusok  
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 423 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 423 db bejegyzés
e év: 1817 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 398
  • e Hét: 4214
  • e Hónap: 24878
  • e Év: 335093
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.