Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bibliából47/482,Jn 16
  2014-05-29 10:40:50, csütörtök
 
  Békesség Isten adományából örömre forduló lelki állapotból.
Jn 16,16 Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.< 17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: >Mi az, amit mond nekünk: `Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem', és: `Az Atyához megyek'?< 18 Aztán megjegyezték: >Mi az, amit mond: `egy kis idő'? Nem értjük, mit beszél!< 19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: >Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: `Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem'? 20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.

Link/Hangfelvételes elmélkedéssel a jezsuita.hu-ról/
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Költőtől9/481/Ang.Silesius/
  2014-05-25 15:36:09, vasárnap
 
  Békesség Isten szívben lakozásából.
A szív, hol Isten lakozik
A szív, hol Isten lakozik,
mely templom szentebb nála?!
Az ég Urának az lesz itt
világba-járó sátra...
Mily távolságra onnan ég?
Nem nagyon nagy, barátom!
Egyetlen szívbe-tett lépés
a célhoz juttat, átvon...
S bár százszor megszülethetett
ott Krisztus, Betlehembe',
ha benned meg nem született,
el vagy örökre veszve...
Kereszt, a magas Golgotán,
meg sosem menti lelked' --
Kereszt, szívedbe fúródván,
égig csak az emelhet.
Megállj! Hová futsz?! Nem tudod:
belül az Isten-ország?!
Ôt másfelé ha kutatod,
meg sose látod arcát.
Óh bárcsak lenne hű szívünk
a születônek jászla!
Ô jönne újra közibünk,
Kisdedként, lealázva...
Te lépj ki! s Istened bejô!
Te halj meg, s Ô él itt benn!
Ne légy, és minden Ô lesz, Ô!
(Angelus Silesius/Johannes Scheffler/ +1677.Boroszló/Brestov/)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bibliából46/480,Csel 15
  2014-05-22 15:13:23, csütörtök
 
  Békesség az Istentől kiválasztottsághoz,Szentlélekhez hűségből.
Csel.15,7Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: >Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. 8És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. 9Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. 10Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? 11Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.<
12Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk.
13Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: >Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! 14Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének. 15Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva:
16'Ezután majd visszatérek,
és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát,
kijavítom falainak repedéseit,
és ami romba dőlt, megújítom,
17hogy keresse az Urat
a többi ember és minden nép,
amely segítségül hívta nevemet
- így szól az Úr, és meg is teszi azt', {Ám 9,11-12} 18ami ismert volt öröktől fogva. -
19Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, 20hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. 21Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.<
Link/Hangfelvételes elmélkedéssel a jezsuita.hu-ról/
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és lelkésztől176/479
  2014-05-18 14:58:46, vasárnap
 
  Békesség Jézus szava,igérete iránti bizalomból.
,,Meg ne háborodjék szívetek. Hisztek az Istenben; bennem is
higgyetek... Ha különben volna, megmondottam volna nektek'' (Ján.14,1).

a) Jézus a föltétlen bizalmat s ragaszkodást köti tanítványainak
szívére. Bízzatok bennem, higgyetek nekem; nem csallak meg; ha nem így volna, mint ahogy tanítottalak, megmondtam volna nektek. -- A világban sok megrendülés van. Könnyes szemmel nézünk föl sokszor Krisztusra,midôn sötétség és kétség vonul végig lelkünkön. Ezzel szemben a mi kötelességünk: ,,Meg ne háborodjék szívetek''. Álljunk a passzió elôestéjének hangulatába; Jézus búcsúzik, szeretete kínná teszi az elválást; átöleli barátait és megmossa lábaikat, azután testét-vérét emlékül hagyja és fölemelve szemeit az égre, elmondja hattyúdalát;szétlebbenti a jövô sötét fátyolát, biztosítja tanítványait szeretetérôl... nem érezzük-e, hogy nem kételkedhetünk benne?

b) E hangulatos szent estén tárja ki Krisztus legôszintébben
szent szívét; tartózkodás nélkül szemeink elé állítja a legfôbb
igazságokat és legédesebb vigaszokat. Lelkét, misszióját, szeretetét le akarta tenni bizalmas, hű szívekbe; amit eddig titkolt, azt most elôadja; ,,Ezeket pedig nektek kezdetben nem mondottam, mivel veletek valék, de most immár ahhoz megyek, aki engem küldött'', most tehát szívetekre kötöm, ami a legszükségesebb; s mi az? Kérlek, ne szakadjatok el tôlem.

c) Ha nem volna így, megmondtam volna nektek; megmondanám most,mert elmegyek. Véres kereszthalál elôtt állok; nem csallak meg;megmondtam volna nektek. A szeretet ôszinteségével és az áldozat erejével biztosítlak titeket, hogy igazat mondtam; még egy bizonyítékot nyertek a föltámadásban, hogy halálom meg ne zavarjon.Kell-e nekünk más bizonyíték, s nem talál-e szívünk teljes megnyugvást? Ismételjük néha: Ha nem volna így, megmondta volna nekünk. Hiszek neki, mert szeretett engem./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából45/478,Jn 13
  2014-05-15 10:44:48, csütörtök
 
  Békesség Jézus és küldetésének,küldötteinek befogadásából.
Jn 13,16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. 17 Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. 18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: `Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem' {Zsolt 41,10}. 19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.<

Link/Hangfelvételes elmélkedéssel a jezsuita.hu-ról/
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és szenttől31/477
  2014-05-11 15:52:08, vasárnap
 
  Békesség Jézustól,aki életét adja övéiért.
,Én vagyok a Jó Pásztor''. És miért jó pásztor, rögtön rámutat.
,,Ô az életét adja övéiért.'' Ô tehát a Jó Pásztor. De mi akkor Péter?Ugye az is ,,jó pásztor'', az is életét adta juhaiért? Mi Pál és a
többi apostol? A következô korok boldog vértanú püspökei? Ez a mi Szt Cipriánunk? A mi vértanú püspökünk? Ugye, hogy jó pásztorok, dehogy is olyan béresek, akik ,,elvették földi jutalmunkat''. Nemcsak mert vérüket ontották, hanem mert a juhaikért ontották! Nem rangért,dicsôségért -- szeretetbôl éltek, és haltak. -- Feleljen az Úr:Micsoda Péter? Pásztor-e, jó vagy rossz? ,,Mondá neki Jézus: Szeretsz-e engem?'' és ô felelt: Te tudod, hogy szeretlek! ,,Legeltesd tehát juhaimat.'' Te, te Uram, magad, kérdéssel és szavad pecsétjével tetted a Téged szeretôt pásztoroddá, kire nyájadat bíztad. Miért hát, Uram, hogy a sok pásztorodnak egyetlen Jó Pásztort rendelsz? Miért, ha csak nem azért, hogy az egy fôben az egységet tanítsad? ,,Én vagyok a Jó Pásztor'', mind a többi jó pásztor Hozzám tartozik, a Test tagjai. Egy a Fô, egy a Pásztor, egy Krisztus. Ô a pásztorok Pásztora, és azok a Pásztor pásztorai, a juhokkal együtt övéi. -- ,,Egyetlen vagyok,'' -- mondja -- ,,mind ôk velem egységben egyek. És aki Rajtam kívül legeltet, Én ellenem pásztorkodik: és aki nem gyűjti Velem a nyájat, az szétszórja!'' -- Mily helyesen fordul ehhez a pásztorok Pásztorához az Ô szerelmese és jegyese (az Egyház, a lélek), a Szép, -- de aki Ôáltala lett széppé, elôtte vétkeiben csúf volt, most az Ô kegyelmében ragyogó, -- méltán szól Hozzá ez szeretve
és lángolón: ,,Hol legeltetsz'' (Én 1,7)... Meghallják a szavát, akik
szeretik a Krisztust. ,,Hol legeltetsz? Hol delelsz a nyájjal?'' Mi ez a ,,dél''? Nagy buzgóság heve és nagy ragyogás! Mondd tehát nekem, kik a Te bölcseid, a lángoló lelkűek, a tanokkal tündöklôk!? (Sz Ágoston:püspök +430 Hippo,Észak-Afrika/
 
 
0 komment , kategória:  Szent Ágoston  
Bibliából44/476,Jn 6
  2014-05-08 10:32:15, csütörtök
 
  Jn 6,44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: `Mindnyájan Isten tanítványai lesznek' {Iz 54,13}. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. 46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. 47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50 Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. 51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Link/Hangfelvételes elmélkedéssel a jezsuita.hu-ról/
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és lelkésztől175/475
  2014-05-04 17:41:15, vasárnap
 
  Békesség természet fölöttiekre,feltámadásra vezető krisztusi életből.
A húsvét a föltámadásnak, tehát a megdicsôült életnek ünnepe,
mely öntudatunkra hozza, hogy Krisztus az életet szép, erôs
halhatatlanságig fokozta, s hogy a megdicsôült lélek erejét a testre
is kiárasztotta. Ezzel is a mi példaképünk lett, mert Pál apostol
mondja: ha vele együtt szenvedünk, akkor vele meg is dicsôülünk; ha vele élünk, halunk, akkor vele föl is támadunk. De a megdicsôülés már csak virága az erôs krisztusi életnek, s az élet gyökere bizonyára dicsôségben virágzik ki, ha eltelik erôvel; azért reánk nézve a húsvét s a föltámadás s a megdicsôülés is csak egyet nyomatékoz, azt, hogy ,,tanuljatok meg Krisztus szerint élni''.
Ehhez a krisztusi élethez ért azonban legkevesebbet az ember.
Hervadni, haldokolni tud, -- tud öngyilkosnak is lenni, -- tud életet
vesztegetni, pazarolni és elveszteni; tudja az élet forrásait
kiapasztani; töri, gyöngíti az életet önmagában s gyermekeiben; de hol van az a magas értelmi s erkölcsi kultúra, mely az élni-tudás kultúrája lesz?
Gondolom, hogy az ilyen kultúra csak az Isten kegyelmébôl, s nem az ember erejébôl való!
Ezt pedig azért gondolom, mert a fölényes, krisztusi életet nem adja meg a természet, azt nem alakítja ki tudomány, nem művészet;hanem azt egyesegyedül az élet legmélyebb s legfölségesebb kapcsolatainak közvetlen megtapasztalása, az Istennel való összeköttetés s a vele való harmónia adhatja meg. Az életet ugyanis nem tudni, nem is nézni, hanem élni kell. A szép élethez az életerônek erôteljes fakadása, az élet lelkének hatalmas s gazdag közlése kell;kell, hogy ez bennünk kiáradjon, minket tisztítson, emeljen s eltöltsön: szóval a fölényes élethez a lelkiségnek oly foka kell,melyet csak Isten adhat. A lélek már itt a földön csodálatosan érvényesül; a telepátia, a hipnózis, a szomnambulizmus bámulatba ejtô elhatalmasodásai a léleknek a durva, nyers anyaggal szemben. Krisztus föltámadása szintén arra utal, hogy mennyire képes a lélek átjárni s átszellemíteni a testet; s azt kell hinnünk, hogy ez valamikor a Krisztus életét élô lelkeknek közös sorsa lesz.
Azért legfôbb érdekünk egyre azt hangoztatja: tanuljunk élni,
élni krisztusilag; vegyük mohó szívvel az élet csíráit, dolgozzunk
magunkon az örök élet motívumai szerint, hogy az azután testünkre is kiáradjon.
A természet e részben ugyancsak szabad kezet ad, s ránk bízza s sürgeti az élet kialakítását. Minden állatnak megadta az élnitudást,csak az embernek nem. Élni tud a rózsa, a liliom, élni a madár az ágon, a hal a vízben; csak az ember nem tud élni. Ô az egyetlen kontára az életnek; csak ô élhet oktalanul, természetellenesen s boldogtalanul. De élhet úgy is, hogy a természet határain túl is érvényesülhet, s ez az élettudás az igazi kultúra, melyet csak az a Mester adhat, aki a lelket világ- s halál-fölényessé teheti.
Ezt a műveltséget a tudomány egymagában nem adhatja. Jóllehet problémáival fôleg manapság rendkívül ingerli az élet. energiáit s a géniusz találmányai néha reményt ébresztenek az iránt, hogy a tudomány megadja az erôs élet-tudást. Hiszen lehetetlennek vélt dolgok válnak lehetôvé, s amire azelôtt gondolni nem mertünk, azt rohamosan váltják valóra. A szárazföldet s a tengert már elfoglaltuk, s most már a levegôóceán birtoklására óhajtozunk; akik eddig sóvár szemmel néztük a madarak cikázó repülését, ma már versenyre készülünk kelni velük.Igazán még tegnap volt, s máris mintha nagyon régen lett volna, mikor
még csak próbálkoztunk a levegô szeszélyeivel s mára kelve
kormányozhatóvá tettük a léghajót s motoraink erejével szárnyra kelesztjük repülôgépeinket. Így vagyunk mindenütt, ahol valamit érteni s konstruálni kell; csak egy irányban törpülünk s gyöngülünk, az erôs,lelkes, hívô, bízó élet mezején; ott elhagy az erô, a fortély, a leleményesség; önlelkén nem válik be az ember alakító keze!
A művészettel sem mehetünk sokra az élet alakítása s fölényes
kiemelése körül. Hisz igaz, hogy a művészet ugyancsak az élet
mélyeibôl s a geniusz érthetetlen forrásaiból fakad; igaz, hogy nagy műveket teremt, mert nemcsak eszméket, de hangulatokat is öltöztet kôbe, vasba; látjuk, hogy átszellemíti az érzékit s a szépség kultuszát terjeszti; sôt többet mondok: kimélyíti a lelket s tiszta,nemes érzéseket is közölhet: de mindkettônek, a tudománynak éppúgy,mint a művészetnek az a jellege, hogy ha közöl is gondolatokat az egyik s érzéseket a másik, de az embert tulajdonképpeni akcióra,önművelésre, önnemesítésre nem igen indítja. A tudomány eltölti az észt, a művészet az érzést, de inkább bámulókká nevel, kik az ész s a művészet héroszait ünneplik s műveiket csodálják. Sem tudomány, sem művészet nem fordítja a figyelmet önlelkünkre azzal a gonddal s vággyal, hogy itt menteni, javítani, üdvözíteni kell; sem tudomány,sem művészet nem állít bele abba a fáradságos, babráló munkába, mely a lelket gyomlálja, javítgatja s türelemmel kezeli; sem tudomány, sem művészet nem adja meg azt a nagyrabecsülést az erkölcsi javak iránt,mely áldozatokat tud hozni nap- és évszámba. Legjobb esetben ,,Nachempfinderek'' leszünk, kik az élet eredetiségére önmagukban rá nem nyitottak s az élet igaz értékeit föl nem találták.
Az élet művészete csak az erkölcsi világnak kiépítése lehet.
Nekünk magunknak kell a jóságot önmagunkban átélnünk. Azt nem tudni,azt nem nézni, hanem élni kell; nekünk kell azt átélnünk. Ez nem külsôséges, a lelket csak átmenetileg érintô adat vagy benyomás; hanem a lélek legbensôbb kincse s az élet tartalma. Ismereteket a tudás közvetít, esztétikai eseményeket s hangulatokat a művészet, de a lelki, konkrét valóságot, az élet belsô tartalmát, azt az erkölcs s a hit adja. Ez az a mi világunk, melyet mi építünk, mi alakítunk; világ,mely a mi felelôsségünkre lett, mely általunk lett s mely alá azt kell írni: opus meum!
Hol járnak az erôs, szép élet e művészei? Ezeket az Isten
sugalmazza; a hit ad nekik intuíciókat. Krisztus a modelljük, akitôl való az életalakító erô is. Ezt az erôs, szép, nemes életet
mindnyájunknak kell alakítanunk, nemcsak a héroszoknak; mindenkinek,ki nem testbôl s vérbôl csak, hanem Istenbôl is születik, kit a Lélek tanít és vezet. Higgyük, hogy bírjuk; s bár tudjuk, hogy tudást s művészetet meghalad, higgyük, hogy nekünk való, annyira nekünk, hogy élni csak ezt érdemes./Prohászka Ottokár +1927.Budapest /
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából43/474,Zs 34
  2014-05-01 18:27:19, csütörtök
 
  Békesség az Úrban bízó,hozzá forduló lélekben.
34. ZSOLTÁR (33) ALEF 2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. BÉT 3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. GÍMEL 4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. DÁLET 5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. HÉ 6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. ZAJIN 7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. HÉT 8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. TÉT 9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! JÓD 10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!

 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 104 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 777
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 45359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.