Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Élhető város?
  2014-07-28 22:49:54, hétfő
 
  A sokadik szúnyog gyérítésen vagyunk túl itt Jánossomorján. A szúnyogok a kertünkben vidáman élik napi csípős életüket. A mi utcánkba nem jön be a "földi gépezet, ami különös füstfelhőt fúj ki magából" senki sem tudhatja mit tartalmaz. Az utcánk egy zsákutca, ami annyira szűkre szabja a lehetőségeket, hogy a Mentősök is inkább a másik oldali hasonló nevű utcából, mások udvarán át közelítenek minket.Betévedt autók nehezen vagy nem tudnak megfordulni.
Tudni kell, hogy ez csak "fél utca" kényszerből lett egyáltalán ilyen. Valamikor ennek az utcának nagyobb része a kertünkhöz tartozó "kertrész" volt. (Elvették, államosították, vagy csak kitulajdonította az akkori Tanács) Soha senki nem rendezte ezt velünk. Vannak fotóim, amik bizonyítják amit leírtam, jó helyen őrzik.
A másik kellemetlen része az életünknek, hogy a kertünk vége a vasúti töltésig megy, vagyis menne, de innen is "kitulajdonítottak" néhány métert. Amint a vasút társaság tulajdonába került, azóta bokros, gazos, elburjánzott területté vált. Voltak olyan évek, hogy mi magunk raktuk rendbe, mert bejött a gaz a telkünkre.Most is ez az állapot van. Már nem tudom kifizetni , hogy a 25 méter hosszú és 4 méter széles területet én tartsam rendbe. A bodza, a vadszeder és még sok más, mind magasodik a kerítésünkre, hetente vágni kell a tüskés hajtásokat a drótkerítésről, hogy ne nője át a határt.

Sajnos megszaporodtak a tehervonatok, éjszaka is elrobog több ilyen, amit sejteni lehet, hogy súlyos terhet cipel, mert beleremegnek a ház falai. Elmozdulnak a tárgyak, könyvek a polcokról, megrepedt a vakolat több helyen a szobákban.
Az egyik helyi képviselő azt tanácsolta, hogy gyűjtsünk aláírásokat, mert őt is zavarja a zaj, ami ez évben egyre sűrűbben hangzik éjszaka és nappal is. Ezek a vagonok sokkal hangosabbak mint pár hónappal ezelőttiek.
Mi 44 -éve élünk itt, valamikor még nyugalom, csend és rend honolt a környezetünkben.
Mára ez megváltozott!
Kinek lenne a dolga, hogy megoldja a problémát? A képviselőnk sem tudja, mert ebben az utcában a szúnyogok irtása sem valósult meg, hiszen a vasút felől meg sem lehet közelíteni a sínektől, a burjánzó gaztengertől az udvarainkat, a kertjeinket, a vasút menti burjánzásba minden féreg és szúnyog jó búvóhelyre talál.
A zajvédő falat viszont, már régen meg kellett volna építeni!
Kérem aki olvassa adja tovább!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Esős vasárnap volt!
  2014-07-27 23:19:25, vasárnap
 
  Felhőszakadás több részletben, talán ez volt benne a szerencsénk. Nem áztunk be, bár az esőcsatorna nehezen bírta, néha felfele is spriccelte a vizet. Nem tudom hány mm esett, de jól elázott az egész kert. Egy locsolás mentes napot kaptunk az égiektől!

Nehezen viselem az évfordulókat, a névnapokat és mindent, ami valamikor nálunk ünnep volt!
Most csendes volt a július, nem ünnepeltünk!

Ma szabad voltam mindentől és mindenkitől, főztem egy kis vegyes gyümölcsökből dzsemet. Ezt még a szomszédnénitől tanultam, hogy nem kell a lábas mellett állni és folyamatosan kevergetni a lekvárfélét.
Este magozom majd lecukrozom 1 kg tiszta gyümölcshöz 45 dkg cukrot számítok. Reggel átkeverem, majd 15 percet főzöm. Félreteszem hűvösebb helyre a lábast, majd este megint átforralom, kb 15 percig. Reggel tepsibe vízbe állítom az üvegeket, a fedőket és sterilizálom a sütőbe, míg forrni kezd a víz. Közben felforralom a már majdnem kész gyümölcsízt, és belemerem a forró üvegekbe, rácsavarom a fedőt , fejre állítom egy picit, majd vissza a száraz dunsztba jól betakarom és napokig hagyom. Amikor teljesen kihűlt mehet a kamrába. Nem tartalmaz semmilyen tartósítószert, évekig is el áll, és nagyon finom! (mindig kis adagokat főzök be egyszerre, 2-3 kg gyümölcsöt.

Takarítottam a lakás egy részét, porszívóztam ma ezekhez volt kedvem. Befejeztem a könyveimet, kettőt olvastam párhuzamosan, ma kivégeztem mindkettőt.

Az elmúlt héten többen is meglátogattak, a régi kedves jó barátok. Minden beszélgetésnek külön örültem, ezek a nyári találkozások már évtizedek óta tartanak, és jók nagyon!
A héten Sarródra is készülök 1-2 alkalomra míg tart a tábor. Mindig jól érzem magamat Katicáéknál.
A szél-járást még nem kaptuk meg, várom B.Lajos jelentkezését, tudom hogy megjelent a folyóirat már egy hete.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kedvenceim között:
  2014-07-24 21:28:36, csütörtök
 
  Bényei József : Végrendelet



A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.


Lesznai Anna:A pillanatok nyoszolyáján

Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.

Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Összeborult útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.

Este volt bennünk és a kertben...
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.

Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Giacomo Puccini
  2014-07-22 22:43:11, kedd
 
  ,, A kritikusok! A világ legrosszabb és legfölöslegesebb fajtája. Kicsit felbosszantja az embert, de az hamar elmúlik: az a fontos, hogy amit megpróbálnak lerombolni épen maradjon. A világ mindig ilyen volt.
Minél magasabbra jut az ember, annál inkább igyekeznek őt az útból lelökni.
De ismétlem: hiábavaló ez a fáradozásuk."

Giacomo Puccini

Egy ismerősöm aki egyetemi oktató, szívesen idézett Puccinitól alkalmanként, vagy elég gyakran.
Kedvence volt, imádattal beszélt róla, még a tudományos cikkei után is gyakran diktált egy- egy idézetet a zeneszerző óriástól. Nála találtam egy alkalommal Hárs Ernő fordítását egy fénymásolaton a Puccini írta vers, nyers fordítását. kedvet kaptam hozzá, hogy átírjam a saját nyelvezetemre. Íme a vers:



Nem oldja szívemet a zeneszó

Nincs barátom,
magamban élek.
Nem oldja szívemet
a zeneszó.
Ha jön majd halállal az óra,
szívesen térek
én nyugovóra.

Ó, nehéz,
keserű sorsom!
Mások szemében
tündöklő.
Mit ér a siker,
oly szálló madár,
mi utána marad
múló, tollpihe
gondolatom.

Elfut az élet,
zuhanón mélybe,
az ifjú élvezi azt.
E lényegi világba
ki láthat bele?
Senki talán, hisz
nem hiszem azt.

Szökik az ifjúság,
múlik az élet.
Zeném varázsát
ki tartja fenn,
ha már öröklétben
kutat szemem.

/Giacomo Puccini/

(Hárs Ernő fordítása nyomán,
átdolgozás.)L. Burda Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szemünkre gyógyír!
  2014-07-21 23:38:13, hétfő
 
  Ha valaki nem ismeri, nem hallotta hogyan hozhatja fáradt ,gyulladt, huzattól , monitortól begyulladt szemét ismét remek állapotba, hát próbálja meg, nekem mindig bevált!

Egy fél csészényi tejet forraljunk fel, hagyjuk hűlni egészen langyosra, vegyük le a fölét.
Ezzel a tejjel mosogassuk a szemünket, két kozmetikai pamacsot mártsuk a tejbe, annyira nyomjuk csak ki, hogy ne csepegjen. Tegyük a csukott szemhéjunkra és hagyjuk hatni néhány percig, megismételhetjük, ezután a tejet ki kell önteni.

A szemünk környékére is jó hatással van ez tejes ápolás. Jó éjszakát!



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Úgy szeretnék írni Rólad!
  2014-07-21 00:14:28, hétfő
 
  Valami törlődött bennem amikor elmentél, tudom, hogy te akartad ezt, azért mondtad, hogy nem bánod. Amikor nekem szegezted a kérdést, hogy az állapotod visszafordítható e? Én sohasem hazudtam te tudtad ezt, azért is tarthatott 38-évig a barátságunk. A szemembe néztél akkor is azon a délutánon, nekem válaszolnom kellett. Vannak kegyes hazugságok, én nem találtam egyet sem.

Azt mondtam, hogy vannak olyan "dolgok, amiken nem lehet változtatni" és most ez ilyen.
Megköszönted, fontos volt, hogy tudd. Mindent elakartál rendezni, ami rendezésre várt. Az időd rövid volt mindenre. Két hétig tartott talán, vagy addig sem? Nem tudom.

A kórházba meglátogattalak, bár nem voltál benn soká. Fagylaltot vittem, mert tudtam, hogy szeretted, meg pemete cukorkát. Mennyire örültél mindkettőnek, a gyermekkorodra emlékeztetett.(Te tudtad, hogy valami nem úgy működik benned, kontrolláltad a saját szavaidat, tetteidet, mindent észleltél és javítottad magad.) Csoda voltál, mint az egész életed, amin végig mentél, amit nem akartál élni, de élned kellett)
Azt mondtad "szívesen maradnál", mert jól érzed magad! Nem akartál azonosulni azzal, amiről nekem beszéltél. Értettem, megőriztem a titkodat. Nagyon szerettelek, szükségünk volt egymásra, mert a gondolatainkból is értettük egymást, ezt csak a barátok érzik így. Te igaz barátnőm voltál.

Az utolsó napokban már alig beszéltünk, a fal felé fordultál és bocsánatot kértél ezért. tudtam, hogy már csak 1-2 napunk lehet. Már nem láttál, és nem akartad kimondani. Azután mégis váratlanul megszólaltál "köszönöm, hogy hűséges igaz barátnőm voltál, soha nem csaptál be, és mindig azt mondtad, ami a valóságot közelebb hozta. Te voltál az egyetlen, mindenki hazudott nekem."
Másnap a lányaid telefonáltak, hogy menjek elbúcsúzni tőled. Rohantam, mégis elkéstem, már elaludtál ,szépen csendesen. A rózsaszínű kis köntösöd még rajtad volt, amit annyira szerettél. Éreztem a testedben a lelkedet, megsimogattam a kezedet, meleg volt. Tudtam, hogy még ott vagy velem.

Nagyon hiányzol, annyira régen beszélgettünk, mert veled mindenről lehetett, művelt voltál kifinomult gondolkodású, halk szavú és senkihez sem hasonló! A családod volt minden gondolatod, nagy család terhét viselted, szolgáltad őket az utolsó erődig. "Egy pillangó nem engedte, hogy cipeld a terhedet tovább". Megpihentél! Köszönöm, hogy voltál! Angyalok őrizzék álmodat!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2003 ban jelent meg először ez a versem.
  2014-07-18 22:39:20, péntek
 
  Tenyerembe bújod a hajnalt

Leszállt az est,
opálos már a hegyorom.
Visszhangzik még a völgy,
oson a csend valahol.

Leplet borít az est,
fedi az öreg fűz ágát,
alatta madár csitul:
visszavárja párját.

Mégis: ha rám hajolsz a csendben,
ábrándos, forró a vágy.
Tenyerembe bújod a hajnalt,
átalusszuk így a fényhalált.

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden fűszálban benne az élet...(saját versem)
  2014-07-17 10:03:56, csütörtök
 
  Minden fűszálban benne az élet

Ezernyi virágsziromból állok
amikor szeretnek minden
szárnyammal szállok:
tudom holnapra, meghalhatok.

Minden fűszálban benne az élet,
amit teszünk az minden csak véglet
átölelhetnek századok, ha nem
ölelnek, hát meghalok én

Amikor legördül minden függöny
én némán mögötte állok
a tömeg, hogy tapsoljon várok
egy csendesen múló halált.

A rózsák a kertemben sírnak,
könnycseppek rózsasziromként
hullnak a bokrok köré a földre,
csak húznak egy takarót fölém.

Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem gondol már a maradásra
  2014-07-16 22:06:53, szerda
 
  Lassú léptekkel sétál a városon át. Talán utoljára látja az épületek sorát, a fő utca zaját, amint nehéz járművek hangosan átrobognak nem kell hallania többé - gondolja. Több alkalommal is megtörtént, hogy elvágyott innen, azután valami miatt mégis maradt.
Eszébe jut, amikor az iskolába mentek a testvérével regelenként, mindig beszaladt a pékségbe, friss ropogós kifliért. A régi pékség épülete még itt van a buszmegálló és a kultúrház között, amit éppen felújítanak.
Tizenhárom évig állt minden reggel a buszmegállóban, nézte, bámulta az ébredő arcokat. Hallgatta mások beszélgetését, de a tartalomra nem figyelt. A reggelek mindig nehezére estek, vánszorgott az úton amíg az utcájukból kiért a sarokara, a buszmegállóhoz.
Most nem áll meg, kitartóan lépked, hosszú az út a városon át gyalogosan. A jól ismert üzletek
visszatekintenek, a háta mögé igyekszik terelni a hozzájuk fűződő ismereteit. Néhányan ráköszönnek, alig van már ismerőse a kisvárosban, sok az idegen. Sokan elköltöztek, vagy kinn pihennek a temetőben. Nem gondol már a maradásra, a kötődések amik itt tartották elvesztek, vagy mind halott.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A festőművésznő
  2014-07-13 22:51:13, vasárnap
 
  Száraz Pál

A festőművésznő

Nem is kell ezreket elbűvölő filmszínésznőnek lenni ahhoz, hogy lépten-nyomon irigyeinkbe
botoljunk. Elég ha festőművész az asszony, s majd mindenütt görbe szemmel, gyanakvó előítélettel nézik, különösen az asszonyok, a ,,művésznőt", mert annak aztán jó dolga van. Azt hiszik és terjesztik róla állandóan, hogy művészetével fellázad az általános asszonyi kötelezettségek ellen, mentesíti magát a háztartás gondjai és a gyermeknevelés ezer aggodalma alól. Gondtalanul beszáll az ihlet repülőgépébe, megszökik a magasabb régiók üdítő, légkörébe, és nem húzzák le a szürke hétköznapok. Arra nem gondolnak, hogy aki művésznő, annak meg kell kettőznie energiáit, állandó túlfeszítettségben élni, a hétköznapok rázúduló omladékai alól ásni ki magát, hogy eljusson odáig, ahol szobrot lehet gyúrni, képet lehet festeni, leülni a zongorához vagy a tervezőasztalhoz.
Hányszor megyünk a reggeli intézkedésektől elfáradva, gyermekfürdetés után öltöztetéstől, etetéstől kimerülve, beosztástól, gondoktól, vásárlástól elcsigázva, dolgozószobánkba, műtermünkbe vagy a szabadba!
Néha egy órát nézünk magunk elé, vagy elszívunk egy cigarettát, hogy zaklatottságunk csillapodjék, és össze tudjuk szedni megmaradt energiánkat. Szinte mesterségesen készítjük elő a táptalajt, tenyésztjük ki a hangulatot. Ki kell szakadnunk a gondok fojtogató karjai közül. Ezért kell a művésznőnek műterem, külön dolgozószoba, vagy kirándulás a szabadba, a kék ég feloldó mennyezete alá. S ha már a művésznő oly szerencsés, hogy kissé nyúzottan, ziláltan eljut a legsajátabb munkájához, vajon tiszta örömök várják e? Az alkotás gyönyörétől megrészegülve omlik e a múzsa a karjaiba?
Most nem szeretnék anyagbeszerzésről, áldozatos utánjárásról, hajszolásról szólni- tegyük fel, hogy az élelmes művész idejében beszerzi a szükséges olajfestéket, a hígítókat, a kötőanyagokat, a vásznat vagy a vászonpótló falemezeket, sőt, a falemezt pótló egyéb lemezeket, az akvarellpapírt. Az idők nehézségeitől eltekintve, a művésznek kortól és politikai helyzettől függetlenül, útszéli nehézségei is vannak. Tudják, mit kell egy festőnek szolga, vagy kísérő nélkül magával vinnie? Egy összetolható állványt, egy súlyos, olajfestékekkel teli ládát, ecsetekkel, olajos üveggel, deszkapalettával ...s ha ülni akar, egy széket.
Ha egyedül indul útnak az ünnepelt művésznő, hogy is fest? Hóna alatt a szeges végű állvány. Egyik kezét a rézfogantyús láda húzza, a másikban a vászon vitorlázik, csapkod a szélben. Addig azonban nincs nagyobb baj, amíg az ember egyedül küzd, de ha letelepszik és elkezd dolgozni!
Összeverődik a bámészkodók hada, a naplopók és hívatlan műértők gyülekezete, és megkezdődnek a hozzászólások. Még nem is vetetted oda a kontúrokat, a színfoltokat, már kritizálni kezdenek.
- Hát ez micsoda?
- Nem látom az ablakot.
- Hol a szeme?
- Miért lila az ég?
- Kékek lesznek a falevelek? Na még ilyet se láttam!
- Ilyet én is tudnék!
Előfordult, hogy egy régebbi képet átfestettem. A régi megfordított képet még nem tűntettem el egészen a friss ecsetvonásokkal. Volt szörnyülködés a nézők közt! Azt hitték, valami őrületet látnak tombolni. Csak egy iskolás lány vette észre gyermeki elfogulatlansággal, hogy ,,egy másik képet festenek át!"
Volt szerencsém hozzá...46 is. A kép már kezdett kialakulni.
- Milyen friss színek - mondta. - Kitűnő! Csak el ne rontsa. Erre húzza az ecsetet, arra nyomja még, drukkert bele. Így tanultam a rajziskolába! És tessék megnézni legújabb kompozíciómat, itt lakom a közelben.
Csupa buzgalom fűtötte szegényt.
Olaszországban - Itáliában - nem egyszer rendőr jött segítségemre, hogy megmentsen a rám támadó bambínóktól. Ezért nem megy sok festő az utcára, inkább a vidék csendjében üti fel sátorfáját. Nehogy azt hidd, hogy ez nyugalmat jelent. Kérem, egy mélyúton tehéncsorda lepett meg, felém fordították bámész, megkövült szemeiket, szarvaikat. Nem tudtam kitárni a szűk csapásban. Falusi házak mellett, kezeddel a tűző napon a legyeket hessegetheted. Alkonyatkor a szúnyoghaddal veheted fel a küzdelmet.
Fürdőn félned kell, hogy a mozgások, ugrások, tornázók tanulmányozásánál személyes sértést követsz el. Előfordult, hogy a vigyorgó gyermekek szemembe tükröztek a piktúra nagyobb dicsőségére. Fel sem vettem, csak üvöltöttem egy fenyegetőt.
Legnagyobb ellenfeled munka közben a természet. Néhány lírai hangulatú tavaszi akvarell egyáltalán nem árulja el, hogy festés közben fejemhez verte a rajztömböt a szél, festékeimet lépten-nyomon lesodorta az orkán, feldöntötte a vizet, s az ujjaim fagypirosra gémberedtek. A téli, havas kép sem készül mindig fűtött szobában. A víz ráfagy a papírra, fűtött szobában leolvad s lefolyik a festmény. Egy festőművész barátom végzetessé vált vesebaját egy téli kép festésénél szerezte. Még ma sem árulom el családtagjaimnak, hogy amiatt a szép, zöld háztetős, arany lombú akvarell miatt kerültem kórházba, amire mindenki azt mondja: mily derűs, mily meleg! November végén kőfalon ültem festés közben.
Mivel elsősorban művésznőről írok, azt is elárulom, hogy a festés fizikai munkája nem szépít. A lázas, fárasztó dolognál nem ül az angyalok átszellemült, szelíd kifejezése arcodon. Összehúzott szemmel nézed messziről a modellt s a képet, ami szarkalábassá teszi szemed környékét. Ingerült vagy, ha zavarnak a minden erődet, szellemi képességedet igénybe vevő alkotás közben. Kezed eldurvul, a körmöd alá rakódó olajfestéket se tudod kikaparni. A szabadban egyoldalúan sülsz le, rövid ujjú ruhádban alsókarod megpirul, felső fele fehér marad. Az idén úgy védekeztem a kétszínűség ellen, hogy lenyakazott, bronzszínű harisnyaszárat húztam alsó karomra. Bőröd megbarnul és cserzett lesz, ruhád kifakul. A festőköpeny újabb terhet jelentene, és még elviselhetetlenebbé tenné a meleget. Mivel festés közben nem tudsz vigyázni az öltözködésre, hozzáöltözöl mesterségedhez, mint egy sporthoz. Durva kiránduló, széles peremű kalap, elviselt ruha a ,,dressz", mert az olajfestékfolt tisztításához szükséges benzin is hiányzik. Nem vagy ,,dekoratív", nem vagy álomkirálynő, de azzá is tudsz válni, ha akarsz, hiszen a művészet jegyében születtél.
Ezek az őszinte vallomások a finomkodók, az avatatlanok szemében nem növelik a ,,művésznő" nimbuszát, de hasonló módon küzdők megértik, hogy minden alkotás nehézségek legyőzése árán születik. A művésznő jellemét megedzik az apró győzelmek, a kellemetlenségek fölényes elviselése, és az, hogy a hiúságon felül kell emelkedni. Nevetni tud kicsinyességeken, kényeskedéseken, s mintha kis gyermekek beszédét hallaná, mosolyog a barátnők megjegyzésein, orrhúzásain. Mert nem kényeskedő, piros körmű dáma ő, hanem céltudatos, alkotásra vágyó művész, izmos karral, kopott ruhában, félcipőben is.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 242 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 8368
  • e Év: 108845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.