Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Hova tüntek-----Vilhelem Margareta
  2014-08-31 18:57:09, vasárnap
 
  Hova tűntek a hajnalok láza
az ősznek must izü zamata
hova tűnt levegőnek kéksége
tündérek táncának vad éhsége
hova lett a fény remegő áldása
mi testünket körülajzotta,
belső tündöklésünk hasznára.

O,de mennyi alkony közeleg
illatosan, felhők mögött remeg
a nap is, bujdosik izgalmában,
felettünk elvégeztetett korábban
az idő ,napokban mért alkonya
és hűvösség csap fel markunkba.
mit mosollyal pergetünk tova.

Már csak némaság szorong kéjjel ,
lobogás helyett csupa enyhület ,
bár forr bennünk a nyári meleg
és közelünkben téboly pezseg,
de sebeinkből alvadt vér csepeg
s mellünket verjük, váltva hitet
elhagyva kedvünk javára a régit..[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Az éji fényben-------Vilhelem Margareta
  2014-08-30 19:10:19, szombat
 
  Ahogy a hold felkúszik az égre
sürü kékség borul a földre,
s az esti harangszó zenéjében
szállnak üzenetek a széllel
önfeledten.
Oly csábosak a langy zenében,
s apránként gyúlnak fények,
mig kis szikrákra töredeznek
a csillag szerelmek .
Könnyű álmok szárnyon repdesnek
imbolygó árnyak körülöttem ,
selymes kezek homlokomra
tévednek,
s bánatos igézet átöleli testemet
az éji szürkeségben .
Kibomlott hajam leng a szélben,
miközben gyöngyökre bodorítja,
a szél ,érzelmem ,
s testemre ködös harmat cseppen
lemossa tűnődéseim
míg feltör bent rekedt bágyadt énekem ,
de értelmetlen ,
csak az árnyak simogatják megsebzett
lelkem önfeledten.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Életek--Vilhelem Margareta
  2014-08-29 21:47:04, péntek
 
  Előttünk menetel fátyolos ködben
a múltunk mohósága
vértelen ajakkal susogja csöndben
szívünk ifjúságát
oly fiatal testek repdesnek körülöttünk
víg nevetéssel
minden forr, s forró karok ölelkeznek
fanyar időkben,
s lehunyt szemmel kísérjük magunkat
selymes zenében
a szélfútta sárga gitár zengte légben
feszülten.
Az idő már sohasem tekerőzik felénk
ezüstös gyönyörben ,
csak metszett jég fonalak kergetőznek
majd összedőlnek.
Mert kiléptünk a kapun bár elevenen
de porlepten
szavainkban nincsenek arany örökségek
csak vesztességek ,
csak bölcsen őrzött tanulságaink feküsznek
lépteinkben,
s a csúcs mit elértünk pillanatnyi sérelmek
s kis bűnös szerelmek ,
mit fájóan őrzünk a jövő végtelenségében
életünk folyékony tüzében.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Még a nyár is----Vilhelem Margareta
  2014-08-24 20:22:03, vasárnap
 
  Még mézédes ez a nyár
még nyílnak kelyhek,
még forrong az élet
és rezdülnek fények,
keserű szerelemmel.
Must szagú virágok,
tétova kábultságban
boldogság csendjében
halkan susognak,
s termésbe összekötik
rejtett világuk.
Mennyi fény,s aroma,
egymásba rohanó erők,
összefutnak a nyár világban
perzselik a füvek páráját,
s a szellő ringó kacsként
összetörten szétmorzsolja
a húsos gyümölcs nedűk
izgató édes kábító hatását
jelképként.
Mert minden remeg
szélfútta felhőzésben,
a nyár hatalma még
kapaszkodik kibukkanva ,
s pergeti mézének illatát
kimerült szeretettel,mig
az égen az ösz robbanása
felhörpinti mustját.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A szavak----Vilhelem Margareta
  2014-08-23 21:22:19, szombat
 
  Sötét éjben hevül szívem,
a láng izzásáig,
oly furcsán vergődik rég
vádokkal teli ,
lágy fényekhez esedezem,
de nincs szavam,
némán vibrálva feltör még
az örök nyugalom.
Felsusog az örök varázsige
gyengén csillogó,
s a sóhajom libben az éjben
mint rózsa bíborok
s mint felhő csöndes éjjelen
felfénylik
a csoda ,mi gyöngén átkarolja
bűneink
és csillagként szállnak szabadon
kétségbe esvén
megroppannak szavainkban
a keserűségünk.
De a hajnal ködjében elnémulnak
a kirepült lángok ,
szárnyas szavainkat lenyűgözik
szilárdságuk ,
micsoda különös csillagzatban
kering bánatunk,
ha fukar szivünkböl hiányzanak
az édes pillanatunk.[W.B.]






 
 
1 komment , kategória:  verseim  
Azt hittem----Vilhelem Margareta
  2014-08-19 18:14:50, kedd
 
  Mit tegyek,ha föld futó lettem,
izgatott, vérrel dús szülemény ,
karjaimban feszülnek idomok,
orkánként feszítik az erőmet .

Magányomnak sorstalan útján
szellő repdes végtelenbe
mintha szűz álomból ébredezne
repülő madár szárny szegetten .

Felhőkként közelitek feléd,
mint angyalok, puha pihéken,
tudom ,hogy nem vagy velem,
de szárnyaimat kiterítettem.

Mert egyre beléd ütköztem ,
hol közelebb,hol távolabb,
reám könyököltél szívtelen,
most fojtogat a léha érzelmed .

Nem végsőkig vívódó szerelem,
igazi örjöngö álom lettem,
érzem már a bájital hatását
mit tudom megitattál velem .

Mit tegyek, ha nem vagyok semmi,
fényben ,fákban, egy sötétség ,
elkábított fejjel nem is értem ,
mely bölcs sodrás hajított feléd.

Azt gondoltam életem,vagy
a Világ csodájának vakító fénye,
de csak ábrándos kedvem csöppje ,
de nekem az is sokat érne.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Kalitkában-----Vilhelem Margareta
  2014-08-16 18:06:34, szombat
 
  Aki mindig börtönben élt,
egyre tisztább,szabadabb,
gondolatban szárnyal kedve
nesztelen minden mozdulata,
s társtalanul konokabb
őszinte hangja.

S a zsarnok üvölt fulladtan
a megfosztott szerelemtől,
uralkodni nem bír az értelmén
nyugtalan vezérként ,vadul legyőz
hagyva egy kis átszűrt remegést ,
így nincs szó ,nincs szerelem
a rab világban.

Csak bujdosó, elveszett kegyelemben
alázatos béke tündököl,mig
csendes élten,nemesebb érzelem,
piros ég boltozat bársony peremén
smaragd szikrákkal permetezi
a fehér léceket.

Mert mindig bölcsebb ki legyőzött
ki emberséggel méri a kegyelmét,
s az unt kalitkának terjedelmét,
szabadság titkával kínál virágot ,
míg ajkán nyugtalan kaján mosoly,
perzselődik merészen .[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mi marad---Vilhelem Margareta
  2014-08-12 18:15:35, kedd
 
  Mi marad kicsinyke életünkből
virág illatba zárva,
csak összetépett rongyos gondok
cafatokba szétmállva
mert fut a Világ vadul villogva
füstölögve,
miközben tördeljük lágy kezeink
az eget kémlelve
.
Ki tud minket szenvedőn szeretni
ha kedvünket
elvette az életnek harcos serege
és homályosan
hömpölyög a nagy nyüzsgésben
legyőzve
és szétbontja agyunk idegeit
apró sejtekre.

Magányos hűvösségünk nesze,
tőrként mardossa
izzó bőrünk zavaros cseppjeit ,
s a hűvös szélben
részekre bomladozik gondolataink
fénytelensége ,
most már csak szikár árnyékunk
rohangál körbe
és testünk opálos gyöngyökbe
töredezik elénkbe .

Csak a fák susognak,meghajolva
mindörökre ,
s leveleik félig elégve,lecsüngenek
a színtelen földre,
mi csak állunk szemeink törülve
a hontalan életben
mert miénknek vallottuk magányunk
az örök mindenségben.[W.B.]




 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Csodás emlék------Vilhelem Margareta
  2014-08-10 13:18:43, vasárnap
 
  Oly csodás emlék bujkál
szívemben ,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád ,
lehet a kinyílt hóvirág ,
vagy lehet a kék vizek
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.
Mert minden rád emlékeztet
vérünk lobogott a tűzben
ölelkezve ,
s kezemben volt lelkednek
élet ereje
és bíborban szikrázó csillagod
sodorta magával az ajkad ,
hogy a szám elérje.
Ma csak boldogságunk csendje,
kong a sötét estben
és vágyaim csak izzanak,
szerelmünk belehal a csendbe,
ma már csak minden homály,
mi körül fog lassan,
s lelkembe visszaszáll
a néma borzadály.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Séta a nyárban----Vilhelem Margareta
  2014-08-08 20:43:15, péntek
 
  Tüzesen izzik az árnyék,
a forró évszaknak kedvére
s a gyűszűvirág halvanykéken
szellözteti gyűszűit hevesen .

Izzad a föld s láthatatlan
párák szállnak a felhőkre
míg vizek fölött szitakötők
rezzentik aranyban selymük.


Lépteink nyomában rezzenések
lombok susognak,sötétzölden
felettünk kéken, fecske szárnyak
kéken csillognak eget seperve .

Suhannak kasul-keresztben
nyitott szemmel utaznak
mindenféle szárnyalásban
magasra szédítik magukat.

Mi csak langyos álmokban
kémeljük a zöldellő réteket,
természet erejét figyelve
mintha mesékben élnénk.


S hirtelen elfogy az út előttünk
elénk tárul a fény rezgésén
egy mosolygós homály harmattal
s a hajnal bíbor fényt ragyog.


Nem emlékszünk semmire
csak áttetsző közeli tűzre
mi sárgán ereszkedik felénk
a napnak árnyékot keresve.

Érezzük a dobogását szívünknek
a nyárnak forró kedvében,
fejünk felett áttetsző ég nyílásán
szüntelen víg zene leng ütemre.

[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 317 db bejegyzés
Összes: 3049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 67
  • e Hét: 156
  • e Hónap: 3187
  • e Év: 61146
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.