Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Zárt osztály
  2014-08-31 12:13:45, vasárnap
 
  3. fejezet.

Reggel van. Már túl vagyunk a reggelin, s azon gondolkodom, hogy Hófehérkével mikor, és hol találkozzak. Nem sok időm volt erre, mert jött Kossuth, és azt mondta, hogy ha már itt vagyok, mossam fel a folyosót, de ne a felmosó fával, hanem úgy, mint régen a kaszárnyákat.
Kérdően néztem rá.

- Én?
- Igen, Te, mert alkalmas vagy rá.
- Tímár, Picasso, soroltam a többiek nevét, Ők miért nem mossák fel a folyosót?
- Ne, vitáz Velem, Te mosód fel, és kész. Így döntöttem.

(Azt, tudtam, hogy Kossuthtal vitázni nem szabad, mert Vezető, s mindenki elfogadja azt, amit mond. Ő, komoly Ember, de akkor hogy került ide, ennyi tudással, és rálátással a dolgokra. Nem értem, no nem is az én dolgom megítélni.)

- Nem tudom, hogy régen hogy csinálták, mutasd meg.
- Én? Én, vezető vagyok, elmélkedek a dolgokon, és parancsokat osztok. Érted Szárnyasló!
- Jó, jó, akkor ki?

Kossuth komótosan a szóba felé lépeget, eltűnik egy kis időre, és egy kis termetű Emberkével jön vissza.

- Ö, ki?
- A mindenkori Felmosó. - feleli.
- Hát, akkor megvan. Tessék, komám, itt az alkalom. További jó felmosást.
- De, én csak megmutatom.
- Nem, Barátom, Te fogod felmosni a folyosót.
- Azt, mondtam Négyeske, hogy Tied a lehetőség. Szól közbe Kossuth.
- Mutasd meg, hogy kell szakszerűen felmosni, Felmosó!
- Felmosó, elővesz a zsebéből egy nagy rongy darabot, lehajol, leteszi a talajra, terpeszállásba áll, és mint az inga mozog a ronggyal.
- S, a víz? - kérdeztem.
- Az, minek, felesleges, és ártalmas.
- Ne, bomolj, hanem csináld, így sohasem végzel.

Tényleg, így már könnyebb. Legalább nem kell csavarni. Miközben hátra felé haladtam, abban a testhelyzetben valamibe üköztem.
Felnéztem, s Hilda nővér állt mögöttem.

- De jól néz ki!
- Ugyan olyan vagyok, mint voltam.

Nem vettem észre, hogy Hilda nővér mellett a ,,Doki" állt. Nővérre koncentráltam.

- Ha már itt van fiam, akkor megvizsgálom.
- Jó, csak egy picit várjon, igazítok a frizurámon, mert mégis csak egy Doktorról van szó. (Dokin egy sztetoszkóp lógott a nyakában, fején a platinalemez felhajtva, felső zsebében óriás lázmérő volt. Innen ismertem fel, hogy Ó az igazi Doktor.)
- Na, jöjjön, mert sok betegem van a mai napon. Igaz, Nővérke?
- Igen, Doktor úr! - felelte Hilda
- Hol fog megvizsgálni?
- Itt, helyben.

Vizsgálat a következő volt:

Szemvizsgálat: Felhúzta a felső szemhéjamat, és bele mondta, hogy Hú - Hú!

Mellkas vizsgálat: Oda hívta, Hildát, fülét a mellkasomra nyomta, Nővér jelezte,
hogy mindent jól hall.

Láb vizsgálat: Lábai egyenesek, nem görbék, vádlik az egyik kisebb, mint a
másik, de különben jók.

Fogak vizsgálata: Kinyitottam a számat, és úgy, mint a lovaknak szokták
megnézni, úgy nézte meg, a ,,Doki."
Fejemre tett egy rugalmas kötöző anyagot, s megkért, hogy ne vegyem le, mert ez, az egyik kísérlet része.
Éreztem, hogy a homlokomat finom ütések érintik, bizonyos időnként.

- Rajtam is van, most nyomon követő, úgy, mint, Tímáron?
- Ezt nem mondhatom meg, de igen. Kísérlet, érti Szárnyasló, kísérlet.
- Akkor, engem is figyelnek.
- Pszt! Ezt nem tudja Senki! - felelte a ,,Doki"
Nahát ennyi volt a Nagy vizsgálat, amit a ,,doki" a helyszínen végzet.

Miután elvégezte a vizsgálatot elvégzett, megkérdezte Hildát.


- Nővérke, mindent felírt?
- Igen, ,,Doktor", mindent.
- Írja fel, hogy ez, az Ember egészséges.
- De, menjünk tovább, mert még sok beteg vár Minket.
- Egyet elfelejtett megvizsgálni.
- Mit?
- Prosztatáját.
- Á, majd holnap arra visszatérünk. Mehetünk tovább?
- Igen.


Na, Pá kedvesem, vigyázzon magára, és Hófehérkére. Agyő! Oruguá! Widersen!
Daszvidányá, és még számos nyelven elköszönt, miközben egyre jobban távolodott tőlem. Felvettem a Felmosó által kapott felmosó rongyot, és integettem a távolodó ,,Doktornak", és Hilda Nővérnek.

Befejeztem a munkát, és ballagtam a szobám felé. Beléptem, és megdöbbenésemre a szobatársaim csoportban ültek az asztalnál, és beszélgettek.
Asztalnál ült, még Kossuth is.

- Miről beszélgettek? - tettem fel a kérdést.
- Sok mindenről, a mai helyzetről, ebédről, munkákról, sárról, festményről, és sok egyéb másról. - felelte Kossuth

(Érdekesség ebben, hogy mióta itt vagyok, eddig még nem volt ilyen beszélgetés egymás közt.)

- Gyere, ülj le, és légy a társunk itt.
- Nem, köszönöm, gondolkodnom kell.
- Min?
- Ezt nem árulhatom el, mert Titok.
- Az, jó, mert akkor Minket is érint.
- Később lehet, hogy elmesélem.
- Jó, gondolkodjál, tovább.

Ahogy leültem a sarokba gondolkodni, lábam magam alá húztam, fejemet tenyerembe hajtottam, éreztem, hogy a nyomon követő egyre erősebben üt.
Már fájt. Felemeltem a fejem, észrevette Picasso.

- Figyelj, Kossuth, rajta is van nyomon követő, mint Tímáron.
- Tényleg, hű, akkor mindenki fog kapni.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2014-08-18 18:59:55, hétfő
 
  2. fejezet.

Kicsit korábban ébredtem, mint a többiek. Még mindenki aludt. Horkoláson, és a szuszogáson más nem hallatszott a szobában. Így, volt idő visszaemlékezni, az elmúlt hónapokra. Szomszéd szobából éles visító hangot halottam. Átmenni nem tudtam, mert az ágyam ráccsal volt körbe véve.
Hisz itt vannak a kulcsok, ezekell ki tudom nyitni a rácsot, és akkor szabad vagyok. (Gondoltam magamban)
Körbenéztem, de sehol se találtam lakatot.
Fogtam a fejem, és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Gondolkodni próbáltam. Még egyszer körbenéztem, de lakat sehol.
Ültem, kissé idegesen az ágyon.
Eszembe jutott, hisz azért nincs lakat, mert nem mentem el érte.

Így kezem előre nyújtottam, lábamat kissé behajlítva, nyomtam a kuplungot, és a gázpedált. Számmal utánoztam a motor hangát. Elindultam, hogy megvegyem a lakatott. Félúton jártam, mikor lépéseket, és csörömpölést, zajt halottam a távolból.
Arra emlékeztetett, hogy hozzák az ételt. Leállítottam a járgányomat.
Valaki verete az edényt valamivel, és kiabálta, hogy hozom a reggelit.

Az volt a szokás, itt, hogy minden szobából a legfiatalabb megy ki az ajtóhoz, hogy a reggelit átvegye.
Azt tudtam, hogy minden szoba ajtajára ki volt írva, hogy ki vehet t az ételeket.
Hang egyre közelebb jött. Felismertem, hogy ez csak Bella, az ételkiosztó lehet.
Hangja oly mély volt, mintha vödörből szólt volna, mikor meghallottam mindig mosoly ült a számra.

1.szoba:
Kossuthé. átvette. (tudtam, mert Kossuth, mindig pontosan ott van az ajtónál.

2. szoba:
Bella, áll az ajtóban, és bekiabál.
Tímár, Tímár!
Hallotta, hogy szóltam, hogy jöjjön a kajáért!
Nem tudom, ma reggel mindenki másképpen reagál. Nem, tudom, hogy mi van ma!
Bella: Tímár jön már!
Tímár, lassan csoszogva, húzta lábát úgy ment az ajtóhoz, és átvette az ételeket.
Közben jelez, hogy siet.

3. szoba:
Négyeske, jöjjön. Nem igaz, ma... de nem is folytatom tovább.

- Négyeske jön már.
- Mennék, csak be vagyok zárva, nincs hozzá kulcsom.
- Jól van, ne kiabáljon már maga is.
- Szólok az ápolónak, várjon.


Bella, int az egyik ápolónak, fülébe súg valamit.
Nemsokára jött az ápoló, előveszi kulcsot, két rács közé bedugja, fordít egyet, és a rács felemelkedik.

- Szabad vagyok.
- Igen, szabad, most már Szárnyasló.

Hm, az ápoló tudja a nevemet. De, honnét ismer, ez még rejtély a számomra. Pedig én még nem láttam Őt. Nem ismerem.

Bella, már nagyon mérgesen néz rám. Megyek már, intek felé.

Átvettem az ételeket, Bella lelkemre kötötte, hogy időben osszam szét, és vigyázzak Furulyásra, mert mikor eszik, akkor remeg a keze, és nem mindig nyitja ki a száját.

- Tehát etessem meg Furulyást?
- Ha meg tenné, örülnék.

Következő órák csendesen teletek, mindenki elfoglalta magát.
Volt a Picassónak egy befejezetlen képe, ő azt folytatta tovább.

Boldog voltam, hisz kaptam egy olyan feladatot, amit nem mindenkire bíznak rá. Tímár, már ott állt az ajtóban, s jelez valamit.
Tímár, sérült volt, így nehezem tudtam kommunikálni Vele. De, egy hónap alatt valamit megtanultam tőle.

Szobatársam, néz ki az ablakon, fejét erősen az üveghez támassza. Csak úgy néz a messzeségbe.

- Mit nézel?
- Azt, ott. Látod?
- Melyiket, mert sokan vannak.
- Csak azt.
- Látom.
- Jó, akkor már elehetsz.

Elmentem, hisz én, is vártam, hogy a Hold elszunyókáljon, mert szeretnék találkozni ismét Hófehérkével. De, még korán volt, így csak sétáltam az udvaron, körbe-körbe. Kezem hátra téve, fejem lehajtva, néztem a kavicsokat. Mikor már nagyon sok kört leírtam, egyszer csak a bokor megreccsen, egy kis orrocska, és két nagy szem, tüskés homlok dugja ki magát a borkorból. Rájöttem, hogy egy süni. Lehajoltam, hogy közelebbről megnézzem. Összegömbölyödött. Átléptem, árnyékot adtam, mert a lenyugvó Nap erős fényt adott. Süni kinyújtózott, és folytatta az útját. Boldog voltam, hogy láttam a kis állatot. Estefelé, bizony már hideg volt, hűvös szél fújt. Fáztam. Siettem vissza az épületbe. Kettesével vettem a lépcsőket. Mikor felértem, Kossuth állt előttem

- Hol voltál?
- Kint sétálgattam, csak úgy egymagamban. - feleltem.
- Mindenki Téged keres.
- Kik?
- Furulyás, Tímár, Bella, Hilda nővér, a Doki, és én.
- Picasso, nem?
- Ő, nem, mert fest.

Elkiabáltam magam, Itt vagyok, megjöttem.

Tímár jön felém kulcsokkal. Ha, elmész, vigyél magaddal kulcsot. Tímár derekán egy spárga, betűzve a tök király kártya.

- Az, mi?
- Nyomon követő.
- Mire kell?
- Azért kell, hogy tudja a Doki, hogy ki merre jár.
- Én, is kapok ilyet?
- Egyelőre még nem, én vagyok a kísérleti alany, ha beválik, akkor mindenki kap.

Ezen, megint el kell gondolkodnom, hogy akkor hogy megyek Hófehérkéhez. Ha, a Doki megtudja, akkor mást kell kitalálnom, hogy találkozzak vele.
Eltökéltem, hogy majd leülők, és ki gondolkodom.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hófehérke jött felém, és láttam, hogy jó bőrben.

- Mi a baj?
- Semmi, csak a kuka.
- Mi van vele?
- Kitettem a szűrét.
- Elmeséled?
- Hát persze.

Elkezdte, de számomra unalmas volt, csak járta szája, ahogy mesélt.

- Nem baj, hogy nem érdekel, amit mondtál.
- Akkor miért kértél meg, hogy meséljem el?
- Csak, úgy, mert szépen beszélsz.
- Csak ezért, s tetszem neked?
- Igen.
- Te, is olyan vagy, mint a törpék?
- Nem, én Szárnyasló vagyok.
- Az, jó, akkor Te szárnyalsz.
- Igen, de most már megyek, mert dolgom van.

Köszönés nélkül otthagytam, mert már untam.



 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2014-08-02 21:20:49, szombat
 
  1. fejezet.

Amikor olvasod a sorokat, a büntetésemet töltöm az egyik zárt osztályon. Két hónap, és szabad leszek. Újra együtt lehetünk, ha szeretnéd. Messze voltál tőlem, ami történt, az megtörtént. Kérted, hogy írjam le, hogy miért kerültem e helyre.

Rossz leírni, mert felkavar, de mivel szeretted, volna tudni, hogy miért nem találkoztunk a reptéren, ezért.

Édes, nagyon kíváncsi volt. Szinte, már fájt a kíváncsisága. Állandóan turkált. Rászóltam, hogy fejezze be a turkálást, és ne legyen kíváncsi. Ez, nem az Ő lakása, hanem az enyém. S, ha még egyszer hozzá nyúl valamihez, akkor baj lesz.

Elő vettem a kést, és többször beleszúrtam. Megijedtem, roham jött rám, reszketni kezdtem. Most fogtam fel, hogy mit tettem. Folyt a vér. Ágyneműből a lepedőt kihúztam, és a véres testre tettem. Szerencsére tudtam, hogy a szúrásokat nem mélyen vittem be, így könnyű volt a pár sebet ellátnom.
Édest bekötöztem. Felette sírtam, és többször kértem bocsánatot. Hívtam a Rendőrséget, és a Mentőket.
Tettemet már a Rendőrségen vallottam be.
Hírtelen felindulásból elkövetet Emberölés a bűnöm. Tájékoztatott a rendőrőrmester. Tudomásul vettem, érdeklődtem Édes iránt. Őrmester elmondta, hogy a gyors közbe avatkozásom mentette meg az életét. Különben elvérzett volna. Ezt a Bíróság enyhítő körülménynek fogja fel, és a büntetésem jóval kisebb lesz a törvény által előírtnál. Igen, egyelőre megfigyelésre behoztak ide.

Az, a fura helyzet állt elő, hogy nem vagyok örült, sem beteg. Legalább is így érzem. De, most le kell tennem, mért lépéseket hallok. Jönnek az ápolók, és az orvosok.

Fél óra után írom tovább a sorokat.

Elmentek, végre. Megvizsgálták a szememet, a fejemet, kezemet, járásomat. Nem mondtak semmit, elmentek. Doki, mondta, hogy jól van négyeske, semmi baj. Csak azt nem tudom, hogy miért hívott így.

Pedig van rendes nevem is. Szárnyasló.

Találtam a folyóson sétálva egy kulcscsomót. Gyorsan körülnéztem, csak Kossuth nézett rám, de Ő legyintet, és tovább ment. Eltettem.
Bent a szobában, ahol volt az ágyam nem láttam semmit, csak fehér színt. Ez, jó jel, mert ha fekete szín lett volna, akkor veszélyt jelentene.
De, így nincs veszély. Este van már. Mindenki lefeküdt. Picit én is lefeküdtem, hogy lássák, hogy rendes vagyok. Vártam, hosszan vártam. Végre csend lett. Most kihasználva az alkalmat, egy szál gatyában a kulcsokkal a kezemben nekimerészkedtem, hogy sétáljak.
Szerencsére az ajtó nem nyikorgott. Folyóson senki, tovább haladok, lépcsőn le, balra a kapu felé.

Hopp, itt egy rácsos ajtó, jó nagy. Be vagyunk kerítve. Kezem, hát persze. Itt fogok valamit. Eszembe jutott a kezemben lévő kulcsok.
Nincs zár, akkor? - tettem fel magamnak a kérdést -
Lakat. Igen, ez az. Régi emlékek, jó, hogy vannak. Lakat, megmenekültem, hurrá, de csak csendben.

Próbáltam a kulcsokat, hogy melyik nyitja a lakatott. Középső kulcs volt.
Kapu nyitva, előttem az Élet.
Szabad vagyok. Boldog voltam, hogy kikerültem. Énem, azt sugallta, hogy zárjam vissza az ajtót. Úgy tettem. Időnként jó magamra hallgatni. Mentem tovább, most már vidámabban. Gatyám lecsúszott, rángattam felfelé, de nem jött. Levetettem. Hű, az anyját mezítelen vagyok, és így sétálok az erdőben. Jó, hogy sötét van. Nem vesz észre senki. Sétálok tovább, egy kapu ismételten, lakattal, úgy ahogy illik. Most már nem ver át. Kinyitottam.
Út jobbra vezet. A fák közt. Jó idő van, kellemesen éri a testemet. Nagyon finom, szinte élvezem. Ni, ni, ott valami mozog, rezzent a lehullott falevelek. Figyeltem, ilyet még nem láttam. Süni volt. Próbáltam megfogni, szúrt. Békén hagytam. Megyek tovább, égre néztem, Hold félálomba volt. Csak az egyik fele fényes, a másik fele még alszik. Sétálok, velem szembe jön Hófehérke. Mosolyog, ő is meztelen.

- Te, hogy kerülsz ide? - kérdeztem.
- Kijöttem, sétálok.
- Törpék, merre vannak?
- Alszanak.

Megfogta a kezem, úgy mentünk tovább. Együtt jobb volt. Időnként ránéztem, közben kihúztam magam, hogy lássa, hogy milyen nagy vagyok. Őrület, megint egy kapu. Nem ver át, ezt is kinyitom. Sikerült. Most az út kettéválik. Elágazásnál egymásra néztünk, megpuszilt.

- Holnap?
- Holnap. - válaszoltam.

Ő ment balra. Addig néztem, míg el nem tűnt a félhomályban.
Jobbra menetem. Feljutottam, oda, ahonnan elindultam.
Lépteket hallottam. Megismertem, a Dokié volt. Jellegzetes lépései voltak.
Hallom a Nővér hangját.

Keljetek, fel megyünk!

Megijedtem, én már fent vagyok, akkor miért keljek fel. Nem tudtam hová menni, beugrottam az Illemhelyre.
Kulcsok, már nem tudom visszavinni, betettem a gatyámba. Ajaj, ha így meglátnak, akkor baj lesz. Felvettem, kulcsok nyomták, de el kellett viselnem.

Négyeske! Négyeske!

Ismételten. Éles hang a Nővéré.
Itt vagyok, nem mentem el. - szóltam vissza.
Nővér megfordult, és rám mosolygott.
Értem, de még így is nagy. Megsimogatta az arcom.
Négyeske, ha nem lennél az, aki vagy jöhetnél hozzám.

- Hilda!
- Bocs, Doki, de olyan jól néz ki, nézze.
- Látom, és. Férfiből van. Nem?
- De.
- Akkor?
- Semmi, Doki.

Menjen be a szobába, maradjon ott.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 1307 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 122
  • e Hét: 1862
  • e Hónap: 6062
  • e Év: 6062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.