Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Menekülés----Vilhelem Margareta
  2014-09-27 20:10:13, szombat
 
  Mikor a test szunnyadni kezd,
és halkulnak szíved dobbanásai,
már csak leszűrt levegőt szívsz ,
s békésen szent álmaid kergeted,

ha elszálltak megérett hiú vágyaid
markodban szorítod a sok semmidet.
És mint a víz, mi csobogni készül,
úgy folyik patakban forró véred .

akkor feleszmél bölcs értelmed
ábrándjaid nyomába, kéjjel lépkedsz
mint a hiúság bosszús kérdése.

Mert minden meddő lesz hiába
terebélyes évek, napok alatt
az avarban csak az idő pora kering
s a megfakult buja gondok,.

Csak álmaidban ágaskodnak benned,
lángos tüzek lobbantják csended
szines méreg sárga kavalkádja,
sok ezernyi csókok hamisságai.

Elpárolog a szent szerelmek fénye
láncként szorulnak ölelések körülötted
kétségek között fáj szorításuk,
de lassan lazulnak egymás között.

Lerázol magáról mindent dübörögve
szívedben béke lesz mindörökre
újra gyúlnak lámpák előtted békében .{W.B.}







[
 
 
1 komment , kategória:  verseim  
Kacarászó szél--------Vilhelem Margareta
  2014-09-25 19:40:54, csütörtök
 
  Mindent ellep a nagy szürkeség ,
őszes tájon már oly fagyos a lég,
megtört már a lankás vidék,
oly álmos langyos ,ólmos üledék.

Elhervadt az élő lombos fasor ,
a sok csupasz ág feljajdul,
kegyetlen a szél és duzzog
a nap felhők között csak egy korong.

Ott fent a kék ormos hegyeken,
szét szárnyalva a szeleken,
pára tömeg ködös szennyekben,
vadul száll a fagyos estékben.

Szirtek között mint egy üldözött
jajongva zúg az őszi szél,
tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
s dérrel köti gúzsba magát.

Régóta áll e harc közöttük ,
cudar szél a lombokat leverte,
kacarászva kéjjel teli, győztesen
sok könnyet csal a vad ütközetben .

Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
a kéksége az égnek elhervadott,
a bágyadt hullámszerű ingásban,
csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]



 
 
1 komment , kategória:  verseim  
Ha már----Vilhelem Margareta
  2014-09-22 21:49:03, hétfő
 
  Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
s színes szárnyak repdesnek a szélben,
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat,
felettem apadnak kimúlt ragyogások,
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem ,
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon,
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A zuhanás-----Vilhelem Margareta
  2014-09-22 19:11:33, hétfő
 
  Oly bonyolult e Világ üteme
hullnak könyörtelen
leszakadt évek emlékek
marnak szövevények .

míg vihar lángol benned
perdülnek a véletlenek
és csillogó de fájó érvek
keringőznek mezítelen.

Érzed cifra álmaid eltűnnek,
s bevonódnak köddel
mire felébredsz elveszíted hited
s lebeg az életed.

lihegő zuhanásban kapaszkodsz
hitedben ,vágyó szerelmedben
s magad körül látod a veszélyt
míg illan örökre eszméd,.

s a láng mi beborította fejed
pernyeként hull együtt veled
roskadó szenvedésbe.
ez lett volna a nagy perced

a sorsodnak kemény értéke
miközben véred a mélységet
megtölti szétfröccsenve,
örült lendülettel .{W.B.}







 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mikor elnémul---Vilhelem Margareta
  2014-09-21 00:41:09, vasárnap
 
  Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágállat
s a fáknak kérge lepereg
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Vasárnap reggel-----Vilhelem Margareta
  2014-09-19 19:21:28, péntek
 
  Egy napos őszi hajnalban
míg a szél kering illanva
hullámba szálló gondokban,
beleröppensz a Vasárnapba.

Rőt,de termékeny fák alatt
száll az arany színű virág illat
s ünneplő öltözetbe simulva
felcsendülnek bársony harangok.

Tisztába öltözött a város arca
illatoznak bimbós őszirózsák
a fák ágain átszűrődő sugarak
himbálózva csillognak varázsban

Sűrű szagos virágok illatában
lézengenek emberek sokasága
oly homályos füstbe fulladnak
a szürke hétköznapok zajossága.

Valami kába varázs körül karol
elfelejted a poshadó tegnapot,
arany köntösbe bujtatott istenek,
harangszóra rozsát hintenek.

Oly édes ez a csepp szálló zene,
ringnak virágok ,tódulnak szavak
víg sóhajok szédülten topognak
az őszi vasárnap ünnepe alatt.[W.B.]

















 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A kegyelemért----Vilhelem Margareta
  2014-09-19 18:40:40, péntek
 
  Lobogó homlokod erein,
csiklandozó bolondos ütem,
szájad szélére ül a mosoly,
s megnémít rosszkedvűen,
mert szavakban mérted időd,
míg szemeid takarják bűneid,
csobognak álszent őrültségek ,
s foltokban szóródnak feléd.

Mert eltűntek idők percekben,
folytonos mozgásban hulltak,
feneketlen űrbe fekszenek,
s hangodat halkabbra fogtad,
míg szótagokkal hadakoztál
mik nevetve félre perdültek,
miközben kijátszottad az időd
belezuhantál a mélységbe .

Kiderült tévedések értelmében
alázatod védi bűneid, érvekben ,
s míg kapkodsz levegő után
hangod hangtalanná némul.
Sóhajod megrepeszti az időt ,
hiába kiáltasz kegyelemért ,
arcodon a büszkeség torzul
s szűk kegyelmi rácsok résein,
minden sérelmed elpusztul.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Õszi tánc----Vilhelem Margareta
  2014-09-17 15:59:25, szerda
 
  Hol van már a nyár sugara
s az égre szálló tüzes szikra
a szélfútta csillagok közt,
már enyhén megül a hűvös is.

Hajnalban már a köd is szitál,
mozgolódnak vetközö fák,
s fénylő szemmel körül ölel
magányom, szende közönnyel.

Zsíros holdnak nagy udvara,
büszkén virít ablakomra,
s csodálkozok ,hogy fényesíti
a szűkre szabott utcák porát.

Néha borús máskor derül
a kék ég, mindenfelől roppan
a Világ, minden egy csillám futam,
és már a fű is sárgásan zöldül.

Zord az ősz és hull a fény is,
a fák tele vannak könnyel,
aszalódnak virág rendek,
gyászosan nyarat keresnek .

Bús a mosoly, egy kis elegy
kavarodik könnyű szélben,
egymásnak adják szerencséjük,
s kong a harang a messzeségben.[W.B.]









 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Szavak nélkül-----Vilhelem Margareta
  2014-09-15 18:26:06, hétfő
 
  Több volt mint egy olcsó kaland,
összezavart ,vad csókos világ,
igézetében bujt sóvárgás,
bűvös ködben egy kis áldás.

Csillag ragyogott szemedben
szemöldököd ívbe húzva,
mélyen szemeidbe néztem
s tengerében megfürödtem.

Szavak nélkül hullott felém,
szenvedélyed hűs értelme,
s tornyosodtak fejem felett,
vérem buggyanó lüktetése .

Őrök álmom lettél talán
tested alatt formálódtam,
szomjam éhséggel oszlattam,
és mindörökre elkárhoztam .

Merészséggel bennem lüktet
szíved őrző fényes lángja,
körül fogtam szenvedésed
ami bennem törmelék lett.

Testem remegve egy ütem
dalokat sírtam el némán,
ami ma csak könnyű gyülem
fájó seb lesz holnapután.

De a gyönyör bennem maradt
lehet utoljára vibrál ,
de minden reggel újból ébred
a dal, mi feltör és átformál.[W.B.]







 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mivé lettem----------Vilhelem Margareta
  2014-09-13 20:47:52, szombat
 
  Oly rég nem láttalak-miért;
vibrál sárgán a hold fény ,
s haragos szellő mi lengedez,
körül öleli gyenge testemet ,
de a hangom némán elenyész,
szavak nélkül.


Gyakran jutsz eszembe-miért;
látlak a régi kerti pad ölén,
kezedben piros tulipán virít ,
s én oly bús vagyok nélküled,
te vagy a mindenem.

Az élet halkan marad mögöttem,
csak a hold kísér az ösvényen
sugarával átfogja testemet,
mondd, miért oly fájó a végtelen
a sugaras hold fényben .

Mert fénnyel tömted meg lelkemet,
mint a hold az ürességeket,
hát ne hagyj el ,add erős kezed,
és hozd vissza a szenvedélyedet ,
s az őszinteségedet.

S ha majd ölembe nyugszik kezed,
a kö sziklákat is el hengerítem,
mert átformálsz és üdvözítesz
és lobogni fognak a csuda fények
s belehullok a békédbe.[W.B.]



 
 
1 komment , kategória:  verseim  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 317 db bejegyzés
Összes: 2910 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 115
  • e Hét: 2559
  • e Hónap: 9044
  • e Év: 97839
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.