Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Komment
  2014-09-30 20:59:49, kedd
 
  Játék a szavakkal c. írásművek olyan szavakat foglalnak össze, amit különböző kapott szavakat be kell írni.
Az "Írás fejtegetése" c. művembe a hűvös, kikelet, zenél, monoton, kopog, tölgyfa, színarany, csirke, kupac, nokedli, vagy bármelyik szó helyet a kedélyes szó került be.

Jó, olvasást!
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Írás fejtegetése
  2014-09-30 20:52:02, kedd
 
  Írás fejtegetése.

Arról szó a fáma, hogy írni kell. Most könnyű az írás, mert gyönyörűen melegít a Nap a tölgyfa árnyékában. Gondolatmenet arra késztet, hogy az írás jó legyen. Monoton egyforma betűk kissé unalmassá teszik a feladatott.
De, nekünk ezt meg kell oldani, mert a nyelvünk a Világ egyik legszebb igaz, másoknak nehéz nyelve. Este a gyertyafénye mikor bevilágítja a papírt, és az írás is nehezebb, mert a papír nedvesebb, és már hűvösebb az időjárás. Bizony-bizony falevélről vízcseppek esnek a földere. Elkezd kicsit esni az eső. Szerencse, hogy az esernyő alatt ez nem lehet érezni. De, a talaj, vizes. Ezt, érzem. Eső, csak pár percig tartott. Erre nem készültem fel. No, de térjünk vissza az írás, mert ez az Ember egyik eleme, hogy ír. Gondolkodó Emberé. Mellettem a kissé ázott talajon egy kupac föld emelkedik ki a síkból. Abbahagyom a fejtegetést, és az emelkedő földet nézem. Teteje szétnyílik és egy kis állat a Vakond, bukkan elő. Tudjuk, hogy nem lát, csak a nózijával szimatol. Figyelmemet, most az állatka köti le, és nem a fejtegetésem. Szerencsére az eső elállt, és újra süt a melegítő Nap. Hamar felszárad a talaj. Újra lehet gondolatokat fejtegetni. Fejem fölött egy harkály kopog a fán. Felnéztem, hogy a meddig bír ott lenni, csak addig volt ott, míg megfogta a vacsoráját. Vacsora, jó, hogy eszembe jutott, hogy hoztam magammal egyik kedvenc ételemet. Csirkepörkölt, nokedlival. Falatozok, komótosan eget lesem, és távolból, színarany fény szökik fel az égboltra. Addig elmélkedtem az írás fejtegetésén, hogy álomra hajtottam a fejem. Kikeletkor egy, kellemes hang ütötte meg a fülem. Felébredtem e hangra, mellettem egy kiskutya szuszogott.
Abbahagytam a fejtegetést, felemeltem a kiskutyát az ölembe, és hazafelé tartottam.
Nejem, aki már a kapuban állt, és várt engem, mikor meglátta, hogy az utca sarkán befordulok, és egy aranyos ölembe simuló kiskutyát viszek kedélyesen fogadott. Egyből kivette a kezemből, és meleg takaróba becsavarta, mert látta, hogy fázik.
Engem, pedig arra buzdított, hogy fojtassam az ,,Írás fejtegetése" című cikket, mert a kiadó már várja.
Szerencsére a gondolataim még a fejembe voltak, így fojtattam, és elküldtem a határidős munkámat.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Messze ültél
  2014-09-27 20:27:39, szombat
 
  Teraszon ültünk társasággal beszélgettünk.
Messze voltál tőlem.
Szemeztél velem.
Szemem mélyére néztél,
benne tüzet kerestél.
Éreztem, hogy mélyen jársz bennem.
Éreztem a szerelem jegyében.
Szemünk már egyet akar,
Csak egy jel kell,
s a gondolatot követni kell.
Szemünk, és testünk arra vár,
hogy szerelmünket fejtsük ki már.

Gyere hozzám közelebb,
öleled át a testemet.
Érezd benne a szerelem tüzét.
Ölelj, úgy ahogy szeretnéd.
Add át magad a pillanatnak,
mikor Téged ölembe felkaplak.
Szerelemmel betakarlak.

Átadjuk egymást a csendes éjszakának.

Szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Zárt osztály
  2014-09-25 21:15:06, csütörtök
 
 
4. fejezet

Sétáltam visszafelé az épületbe. Semmit sem éreztem, csak mentem, mikor beértem a földszintre, akkor újból elfogott a remegés. Az, az érzés mikor Édes felett guggoltam. Ugyan azt éreztem most is. Most féltem, hogy meg látják, és hosszabb időre itt fognak, vagy nem engednek ki.
Rossz volt.
Tudatában voltam a következményeknek. Már azt hittem, hogy kihevertem, de rájöttem, hogy nem. Ehhez hosszabb időre van szükségem. Most éreztem, hogy meg kell játszanom, hogy másállapotban vagyok, mint a normális Emberek. Ha, nem teszem meg, akkor a Bíróság tán más döntést fog hozni az újbóli vizsgálatnál.
Sarokban guggoltam, és remegtem.

Tímár jött felém. Csodálkozott, hogy mit csinálok, hogy remegek.

- Mi bajod van Szárnyasló? Fázol? Pedig a Nap szépen süt kint. Jó idő van. Te meg itt remegsz. Látod, én, is egy száll, pendelyben vagyok, és nem remegek.
- Nem, nincs semmi bajom, hagy magamra kérlek. El fog múlni.
- Nem tehetem. - felelte. Múltkor Te segítettél rajtam, most én segítek rajtad. Kölcsönkenyér visszajár.

Tímár, megfogta a kezem, s levitt a Parkba. Leültetett a fa alá.
Itt, már remeghetsz, nem bánom, látod, ide süt a Nap, és felmelegít. Nem fogsz fázni. Elment, magamra hagyott.

Kis idő múlva visszajött, és letette mellém a kulcsokat, ha kell, akkor itt vannak.

- Most mennem kell, mert Picasso vár. Modell leszek nála, lefest. Elment.

Magamra hagyott ismét. Legalább Ő, rendes. Fa alatt elgondolkodtam, hogy mi lesz Velem, ha kikerülők, és hogyan tovább, és mikor lesz.

Remegésem elmúlt, megnyugodtam. Jobb kezem-kinyújtottam előre, s nem remeg, majd a balt is. Az, sem remeg. Ez, jó jel.

Felálltam, mentem be a kertből az épületbe. Alsó folyóson az egyik ajtó nyitva. Benéztem, teli volt könyvekkel. Itt még nem jártam, de rájöttem, hogy Könyvtárban vagyok. Sehol senki. Asztalon épp ki volt nyitva egy könyv. Nézegettem, és elkezdtem olvasni.
Nem, megy. Még egyszer megpróbáltam, de ekkor sem ment. Nem tudta felismerni a betűket. Ott álltam a könyv felett, és majdnem sírtam.
Most mi, van? Előbb még azt hittem, hogy normális vagyok, és megjátszom a betegséget, de most úgy néz ki, hogy igaza van az orvosnak. Beteg vagyok. Kiabálni szerettem volna, de nem lehet, mert ez Könyvtár. Itt csendbe kell lenni.
Könnycsepp volt az arcomon. ment lefelé.
Ekkor valaki megveregette a vállam, és így szól hozzám.

- Vigyázz, a könyvre, mert ez értékes. A legértékesebb könyv itt.

Hátranéztem, Kossuth volt.

- Vigyázok. - feleltem
- Ha, nem megy az olvasás, segítek. Nézd, itt van egy másik könyv, ez jobb, mert a betűi nagyobbak. Próbált meg ezt. Jó!
- Köszönöm, megpróbálom.

Nézegettem, de nem mertem neki fogni, nehogy elkeseredjek, hogy nem tudok olvasni. De, valahogy a hosszú nézegetés után ismerősnek tűntek a betűk.
Olvastam, igaz lassan, de valahogy ment.

Valahogy így: K I S K I - R Á L Y, - A K I - M O S T - M Á S T - C S I - N Á L.

Szótagolva, de ment. Boldog voltam, már mertem mosolyogni. Kossuth mondta, hogy minden héten lejöhetek, ha akarok, mert ez segít a fejlődésben. Ő, már tudja, mert Kossuth segít Mindenkin, ha tud. Egy vezér egyéniség.
Örömmel mentem felfelé a lépcsőn, de eszembe jutott, hogy a kulcsokat a fa alatt hagytam. Így visszafordultam, és kert felé igyekezetem. Hamar leértem a fához, de kulcsok nem voltak ott.
Hm?
Ki vitte el, ki tehette? Tettem fel magamnak a kérdést félhangosan.


Hátam mögött a sövény felől zajt hallottam. Sövényt félrehúztam, és láttam, hogy Hófehérke a kulcsokat nézi, forgatja őket, ruhájához dörzsöli, hogy fényesebb legyen.
Szépek, közben ezt mondja, minden egyes kulcs megfogásakor.

- Hófehéreke, de itt vagy, már kerestelek.
- Igen, itt vagyok, és a szép kulcsokat nézem.
- Megkaphatnám?
- Nem, most már az enyémek. Te, elhagytad őket, ahogy elhagytál engem is.
- Kérlek? Adok érte valamit.
- Mit kapok cserébe?
- Hm, mit is adjak. (tanakodtam) Mondjuk adok érte egy fűszálat. Nézd milyen szép.
- Nem kell. Más nincsen?
- De, van! Mondjuk, adok érte egy puszit. Jó?
- Jó. Arcomra?
- Igen, ha szeretnéd.

Hófehérke odatartotta az arcát, és várta a puszit. Megfogtam a kezét, hisz benne voltak a kulcsok, és adtam az arcára egy puszit. De, a kulcsokat nem engedte el.
Rászóltam:

- Hófehéreke, hisz megígérted, hogy, ha adok egy puszit, akkor megkapom a kulcsokat.
- Megígértem?
- Igen.
- Akkor be, is tartam. Tessék a kulcsok.

Megfogtam, és elkezdtem futni az épület felé.

- Hová rohansz, Szárnyasló?
- Visszaviszem, helyére teszem. tudja a nevem, de én nem mondtam meg Neki, még is tudja.
- Visszajössz Hozzám?
- Persze, vissza, várjál meg.

Már messze voltam Tőle, nem hiszem, hogy hallotta a szavam.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Tenger szélén
  2014-09-14 21:27:57, vasárnap
 
 
Kegyed ott áll a Tenger szélén.
Víztükre visszaveri a Hold fényét.
Hullámos, hosszú haja tükrözik a Tengerben.
Kegyed áll, és valakire vár.
Csend van.
Tengerpartján a homok is sima.
Látszik a távolról jövő Férfi lábnyoma.
Csendes hullámok a Férfi lábnyomát
nem érik el soha.
Közeledik Önhöz lassan, s halkan,
hogy meg ne hallja Senki sem,
hogy Kegyedhez megy szerelmesen.

Ruháját szép lassan leveti,
s így mennek a Tengerbe úszni.
Élvezik a lágy simogató habokat,
látja a Hold az örömteli arcokat.
Míg a vízben úsznak jobban fénylik.
Mikor kijönnek, akkor fénye halványodik.
Majd, egy sötét felhő mögé bújik,
mert látja, hogy szerelmük fokozódik.
Egyre jobban fokozódik.

Mikor vágyuk teljesül, útjuk elválik.
Kegyed ott fekszik a Tenger szélén,
Csendes, simogató hullámok, mossa a
selymes, finom testét, és így várja a
Napfelkeltét.
 
 
0 komment , kategória:  Mária  
Nem tudom
  2014-09-13 21:01:22, szombat
 
  Szeretettel lépek Feléd,
Szerelemes szívvel megyek,
mindig eléd, mert szeretlek.
Szerelemmel élek Veled,
hosszú éveken át.
Hiányzol, ha nem vagy mellettem.
Hiányzik, ha nem fogod a két kezem.
Nem tudlak elfelejteni Téged.
Nem tudlak, mert szívemben élsz,
Nem tudlak, mert szeretlek.
Szívemből.
Szerelemmel, szeretettel.
 
 
0 komment , kategória:  Feleségemnek  
Ez nem én vagyok
  2014-09-07 14:50:09, vasárnap
 
  Ez nem én vagyok
Karod az ég felé nyújtod, és így kiabálod.
Ez, nem vagyok.
Testedet lágy szellő simogassa.
Eső cseppje arcodra esik.
Felhők közt kérdi egy hang:

Ha, nem Te vagy, akkor ki vagy?

Egy szerelmes lény a Földön.
Szerelmes egy csodálatos Leányba.
Kinek finomsága, szeme csillogása,
bőre selymes csillogása, szeme fényessége,
szerelemtől éhes lénye vonz engem.

Akkor mire vársz?
Kérdi a hang.
Leld meg, és add át szerelmedet.
Add át a tiszta szép szerelmedet,
és élvezzétek az Életet, amíg lehet.

Mert a szerelem gyorsan elmúlik,
s a lángja hamar parázzsá válik.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Egyetlen csoda
  2014-09-03 21:45:11, szerda
 
  Csoda, hogy vagyunk, és e Szent Hazában élünk.
Minket szeretnének eltüntetni, újból szétszedni.
De, Mi ezt nem hagyjuk,
mert Magyarok csak Mi vagyunk.
Hazánkat szeretjük,
s mások elől megvédjük.

Sokan pályáznak e Szent Földünkre.
Földünk a népesség jó termőföldje.
Kellene nekik e nagyszerű talaj.
Itt minden megterem, amit az Ember akar.

Nekünk Kell ez, az Ország!
A Szent Hazánk Magyarország!
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 1414 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 39
  • e Hét: 2034
  • e Hónap: 8063
  • e Év: 34015
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.