Regisztráció  Belépés
kkm.blog.xfree.hu
"Emberi törvény: kibirni mindent és menni,menni tovább,még akkor is,ha már nem élnek benned remények és csodák.' Kerekes Marika
1966.05.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Baba,gyermek képek
  2014-09-26 08:14:31, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyermek -Baba képek  
Baba,gyermek képek
  2014-09-26 08:12:34, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyermek -Baba képek  
Baba,gyermek képek
  2014-09-26 08:11:23, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyermek -Baba képek  
A jó, öreg Ősz, visszatér...
  2014-09-21 23:22:02, vasárnap
 
  Aranyosi Ervin
A jó, öreg Ősz, visszatér


Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? - Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.



 
 
0 komment , kategória:  Versek / Aranyosi Ervin   
Szeptemberben 1
  2014-09-21 22:33:48, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső - Szeptemberben
1
Midőn utolszor voltam a szobádba,
hideg, fagyos volt az arcod, kezed,
az asztalon égett a kézi lámpa
halványan, reszketeg.
Künn háborogva zúgott a setét ősz,
bús titkokat beszéltek mind a fák,
te mosolyogva mondtad: újra vért köpsz,
s már várod a halált.
Kályhád kihűlt. Fáztunk. Én tűzre tettem.
Hullott a könnyem, s bámultál reám,
majd megcsókoltál a halotti csendben,
mint egy szelíd leány.
2
Beteg vagy. A szemed sötétzöld,
mint az álmatlan, őszi tenger.
Csend van, vihar lesz s gőgös ajkad
még szólni sem mer.
Vágy lázadoz tüzes eredben,
sorvasztja a húsod s a csontod,
nehéz hajad sötét palástját
lassan kibontod.
Napsárga szoknyád büszke tested
márványvonalját zúgva mossa,
s rám hullsz pihegve, mint egy érett,
nagy tearózsa...
3
És vége lett a drága napnak...
Az alkonyi, szines szivárvány
égett az ablakok üvegjén,
s köd szállt a szélnek röpke szárnyán.
Homály repült a zöld szalonba,
s én andalogva készülődtem,
a lámpaláng táncolt a széltől,
s felsercegett az esti ködben.
Általkaroltál vaskaroddal
s rimánkodó gyermekszeszéllyel
panaszkodtál, hogy a fejed fáj,
és félsz, ha jő a rémes éjjel.
S ahogy habozva ingadoztam,
felém nyujtottad csendbe, halkan,
az ajkad, vérvörös virágom...
leszállt az éj, s én ott maradtam.
4
Forró az ágyam, künn az éj sötét,
az égen álmosan hunyorg a csillag,
fénnyel himezve borzongó ködét.
A fényre várok, mely tán búmra írt ad,
hogy újra majd találkozom veled,
s te lángot adsz én koldus álmaimnak,
már látom is hajlott, dacos fejed,
bűvös közelléted már most is érzem:
te jössz s egymásba villan réveteg
négy, szétfeszült, álmatlan és sötét szem.
5
Éjfél lesz, ájultan pihen a föld
és álma édes, álma mély,
a dolgos ember párnájára dőlt,
sötét az éj.
De én nem alszom, lázba küszködöm
s fönn látok két tüzes szemet,
mely tágra nyílva a sötét ködön
reám mered.

 
 
0 komment , kategória:  Versek / Kosztolányi Dezső  
Átlátszó képkeretek
  2014-09-21 12:29:38, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képkeretek **  
Átlátszó képkeretek
  2014-09-21 12:27:56, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képkeretek **  
Függöny mögött !
  2014-09-11 21:50:08, csütörtök
 
  Függöny mögött!

Nagyon sokan kíváncsiak,
mi lehet a függöny mögött,
ám mögé csak az tekinthet,
kit halál már szíven ütött.
Halál-függöny választja el
egymástól, a két világot,
innen: megváltott emberek,
onnan: Alkotónk az áldott!
Hogy mi van a függöny mögött?
onnan hírt, Megváltónk hozott,
láthassuk Őt, - kis időre -
Ő is, emberré változott!
Minket mennybe felvihessen,
átvállalta bűneinket,
így tette Ő alkalmassá
üdvösségre, lelkeinket!
Tanítványok már látták Őt
feltámadva, dicső testben,
előre ment, függöny mögé,
ott a halál, ismeretlen.
Most oda vár bennünket is,
ha leszáll itt, élet-napunk,
itt hagyjuk nyűtt test-ruhánkat,
közelébe, felszárnyalunk!
Függöny mögött, elénk tárul,
legcsodásabb panoráma,
szépségével nem érhet fel,
földi ember, legszebb álma.

Pecznyík Pál




 
 
0 komment , kategória:  Versek / Pecznyík Pál   
Tanács
  2014-09-11 18:28:17, csütörtök
 
  Túróczy Zoltán:

Tanács

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint leomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma meg törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, amíg megteheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Alheit: Tündérnek lenni
  2014-09-11 18:24:06, csütörtök
 
  Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelke
Káprázattal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.
De néha ők is álmodnak még,
És ezért nem félek:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

Addig, míg a Káprázatnak
A Tél nem vet véget:
Élek, ahogy álmodom, és
Álmodom, hogy élek.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 15 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 1955 db bejegyzés
Összes: 8925 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1360
  • e Hét: 7767
  • e Hónap: 28474
  • e Év: 350640
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.