Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Találkozás
  2014-09-30 23:37:15, kedd
 
  ...... ..............


Heltai Jenő:
...... ........ Találkozás



El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szívünk mégis összedobban.
Vérünk rég halott muzsikája!...
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könnyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.
Hamar kihűlt sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.
Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.
Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.
Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
A fény lécei közt
  2014-09-30 23:36:23, kedd
 
  ...... ............


Szabó Magda:
...... ........ A fény lécei közt



Hintáját a holdhoz kötötte,
belendült az alvó szobába.
Ahogy megláttam, visszaléptem,
ő jött felém, én egyre hátra.
A fény lécében elbukott,
térdre esett.
Minden sarokhoz lehajolt,
valamit keresett.

Minden sarokhoz lehajolt.
Én mentem hátra, egyre hátra,
itt hagyta egyszer, erre volt,
minden sarokhoz lehajolt,
csak surrant, surrant a homályba.

Sehol se volt. Semmi se volt.
A fény lécében elbotolt.

Sirni kezdett, mint a madár,
ha valami torkához ér.
Sikoltva takartam az arcom:
megvakulok, olyan fehér.
Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza.
Sikoltoztam a rémülettől.
Hajnal jött, fényével felitta.

Azóta itt jár minden éjjel,
s minden sarokhoz lehajol.
Leng-leng a szobában fehéren,
hátha meglelné valahol.
Letérdel minden zug elé.
Két nagy szeme ragyog. Ragyog.

Ha megtalálja: elviszi.
Ha megtalálja: meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Pompázó, lusta, édes alkonyat
  2014-09-30 17:34:46, kedd
 
  ...... ...........


Tóth Árpád:
...... ........ Pompázó, lusta, édes alkonyat



Pompázó, lusta, édes alkonyat
Arany szeme méláz a lomb közén át,
De roppant árnyak, feketék és némák,
Cammognak már a vén erdő alatt.

Alaktalan vad alakok, a fákhoz
Dő1 szörnyű testük, és sóhajtanak;
Szegény, vak rémek, mit óhajtanak?
Tétova, ferde, nagy karjuk kit átkoz?

Ó, a sötétség! érzed? zűrös árja
Átömlik rajtad: minden pórusodba
Betódul, hűsen, selymesen, suhogva,
S szived átfonja fekete hinárja...
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Őszi falevél
  2014-09-28 19:50:12, vasárnap
 
  ...... ...........


Nyitrai Gábor:
...... ........ Őszi falevél



Őszi falevél, titkokról mesél,
Minden ránca egy élettöredék,
S lágy szellő játszik az emlékkel,
küzdvén könnyekkel és nevetéssel.

Lassan hullik alá, cikázva,
Szívét-lelkét a világba kiáltva,
Míg végül csendben földet ér,
S örökre lecsukódik a szemfedél.
 
 
0 komment , kategória:  Nyitrai Gábor  
Falevél
  2014-09-28 19:17:30, vasárnap
 
  ...... ...........


Nyiraty Gábor:
...... .......... Falevél




Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.

Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.

Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.

Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.
 
 
0 komment , kategória:  Nyitrai Gábor  
Őszi zsongás
  2014-09-23 21:04:52, kedd
 
  ...... ..........


Zsefi Zsanett
...... .......[I]Őszi zsongás



Rozsdalevél zizzen, surran az eső,
szivacsos házak sodrán repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakon kószál az őrült nyugalom.

Néhány fáradt sugár még áttör a ködön,
borús, émelygő csend ömlik a földön.
Néha-néha felzsong egy halk orgona,
míg betonba ágyazva nyugszik a nyár mosolya.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefi Zsanett /Bakkné Sz. Cs./  
Örök tánc
  2014-09-23 19:19:21, kedd
 
  ...... ............


Őri István
...... ......Örök tánc


Amit a sorstól csak kérhetünk:
legyen örök tánc életünk
dallamok, ének, léptek, suhanás
könnyelmű-könnyed, szélvész-rohanás.
Mindegy! Csak táncoljunk!
erősen fogd kezem
ölelj, szoríts,
égess el örök táncban
szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Ez volt a
  2014-09-22 18:36:06, hétfő
 
  ...... .............


Tandari Éva
...... ...........Ez volt a " gyermek-kor "


" Lelenc "- ként élni át
a hosszú éveket ...
" Lelenc "- ként , kit
Ég és Föld megvetett ...

Enni a sós - könny
áztatta kenyeret ,
s nem tudni soha ;
mit jelentenek az ünnepek ...

Tűrni a pofont , rúgást ,
s viselni anyánk szégyenét ,
alázattal rebegni hálát
vízért , kenyérért ,
~ és mindenért ...

~ Közben átkokat nyelni
- a puszta életért ;
a kínért , a jaj-ért ,
~ nyomorult létemért ...

~ Ez volt a " gyermek-kor ",
s én ma is viselem átkát ,
de ma már nem csókolom
alázattal többé senki lábát ,

hanem fogam , s körmöm vájom belé ,
és kínom eresztem vérébe ,
hogy Ember - voltom ő is
- észre vegye végre !
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Halottak napja
  2014-09-20 12:39:05, szombat
 
  ...... ............


Gyóni Géza
...... .........Halottak napja


Anyám: a gyász ma ünnepel.
Vigyázva lépdel a szobán át.
Vén szekrényből, mit por lep el,
Előszedi selyem ruháját.

Tarlott kertünkön áthalad.
Közel lakunk a temetőhöz.
Karján lobog a gyász-szalag;
Kezében őszirózsát őröz.

Téged is elhiv, asszonyom,
Hiszen az ő fiát szeretted.
S végig a temető-soron
Egymást általkarolva mentek.

Két drága asszony, istenem -
Akiknek én csak könnyet adtam, -
Síromhoz ül s beszél velem,
Mint bölcső felett olyan halkan.

1916.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Az odavezető út
  2014-09-20 11:54:43, szombat
 
  ...... .....


Szebenyi Judit
...... ..............Az odavezető út...

Hosszú a nap, ha utad nem leled,
hosszú a pillanat, ha tétován lesed.
Rövid a perc a várakozásra,
kevés az idő vágyakozásra.

Minden adott és kijelölt az élet,
előre menni hittel, szívvel lehet.
Kudarcba fullad terved, ha bámulod,
kormányt vedd kezedbe, s sorsod.

Ámulni fogsz, ha lélekkel szeretsz,
gondok, bajok eltörpülnek megértésben.
Itt a földön tégy jót az emberekkel.
Számolni kell odafenn... ha egyszer visszatérsz.

Ma, holnap és mindig légy önzetlen,
tudd, a jót, s rosszat egyaránt visszakapod.
Amely benned él szüntelen, legnagyobb kincsed
az a tűz, miért égsz, ne engedd, hogy elaludjon.

Kevés az idő, amit ránk egykoron szabtak,
mindenki sorsa más, de az odavezető út ugyanaz.
Az iránytűt jól nézd meg, s hallgasd, jó útra vigyen.
Motorod, az éltetőd soha nem csap be téged!

2014. szeptember 8.
 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi judit  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 853 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 264
  • e Hét: 2896
  • e Hónap: 44516
  • e Év: 106292
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.