|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2015-02-11 18:08:40, szerda
|
| |
| |
-----------------
1) Nyelvtan tanár
----------------
A nyelvtan tanár kérdezi Mórickát:
- Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik.
Móricka felel:
- Hideg időben.
------------
2) Coca-Cola
------------
A Coca-Cola cég ügynöke bemegy a pápához, és megkérdi tőle:
- Atyám, nem lehetne a Mi Atyánkban a "mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma" szöveget mindennapi Coca-Colánkra változtatni? Ajánlunk érte
évente százezer dollárt.
A pápa erre megkérdi az egyik bíborosát:
- Te, nem tudod meddig tart a szerződésünk a kenyérgyárral?
----------------
3) Részeges alak
----------------
A feleség egy ismerős arcot vesz észre az étteremben. Odaszól a férjének:
- Nézd csak, ott az a részeges alak az előző férjem! Mióta hét éve elváltam
tőle, egyfolytában csak iszik, állandóan részeg!
- Ez tényleg furcsa. - Ennyi ideig azért senki nem szokott ünnepelni!
--------------
4) Virágcsokor
--------------
Móricka gratulál a nagymamának a születésnapján, kezében óriási
virágcsokor.
- Jajj, igazán nem kellett volna Móricka, hiszen tele van a kertünk
virággal!
- Csak volt, nagymama... csak volt!
--------------------------
5) Repülőtéri vámvizsgálat
--------------------------
Egy házaspár 10 üvöltő gyerekkel áll a repülőtéri vámvizsgálat előtt. A
vámtiszt megkérdi a családfőt:
- Van önöknél lőfegyver, szúró-vágó eszköz vagy kábítószer?
A családfő kicsit idegesen:
- Higgye el uram, ha lenne, már rég használtam volna!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-11 18:01:00, szerda
|
| |
| |
Link
Az utolsó út
"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom - mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
- Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel - feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből - mondta.
- Vannak más utasaim is - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak - mondta végül. - Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-11 17:42:21, szerda
|
| |
| |
A falusi templomba betéved egy paraszt bácsi. Leül, és elkezd nézelődni.
Amikor elérkezik a mise ideje, a pap megkérdi tőle:
- Csak egyedül van itt, azért megtartsam a misét?
Erre a bácsi:
- Én nem vagyok nagyon okos, de ha kimegyek az ólba, és csak az egyik
disznó jön a vályúhoz, azért megetetem azt az egyet is!
A pap erre megtartja a misét, egészen belelkesedik, cifrázza kedvére.
Két óra múlva megszólal az öreg paraszt:
- Hát atyám, én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy ha csak
egy disznó jön a vályúhoz, azért nem adom neki az összes moslékot... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2015. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
520 db bejegyzés |
| e év: |
5604 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1629
- e Hét: 5064
- e Hónap: 9802
- e Év: 115946
|
|
|
Offline
