|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 43
|
|
|
|
|
|
2015-02-12 17:39:40, csütörtök
|
| |
| |
Szép estét, jó éjszakát minden kedves ismerősömnek ! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-12 17:19:29, csütörtök
|
| |
| |
Nézd!
Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
Vihartépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom...
Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt,
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó,
Ami tegnap még úgy fájt,
Mint egy furcsa, keser-édes,
Félig elfelejtett íz,
Mint egy kavics, ami csobban,
S aztán fodrot vet a víz.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
S áttör legszebb álmodon,
Mint egy régi szélmalom...
Szobád mélyén néhány fénykép,
Néhány csendbe süppedt szó,
Épp így őrzi nyári fényét,
Nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet,
Mint egy régi-régi dal,
Mint egy gyermek, akit visznek,
Hogyha menni nem akar.
Mint egy labda, ami gurult,
Szállt a játszótéren át,
Mint a könnyek, miket sírnak
Kint a lombjuk vesztett fák,
Mint egy lábnyom kint a porban,
Amit elsöpört a szél,
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél.
S mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár!
Ezen elgondolkodom
És a szívem fáj nagyon,
Mint egy fáradt szélmalom...
Link
Payer András-Szélmalom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-12 17:08:51, csütörtök
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Táltos ének
A tűz ős fénye,
a víz örvénye.
az út ösvénye
vezet, vezet.
Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába
vezet, vezet.
Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe!
Teremtőnk od'adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.
A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.
Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földet megáldó
szellem vezet.
Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe.
Teremtőnk od'adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-12 16:44:26, csütörtök
|
| |
| |
Farsangoló
Elegünk van már a télből,
Hóból, fagyból, hideg szélből,
Jöttünk vígan maskarában,
Tél bosszantó maszkabálba.
Szóljon zene síppal,dobbal,
Fusson a tél vándorbottal!
Jöjjön tavasz hívó szóra,
Házunk előtt nyíljon rózsa!
Aki itt van, mind erre vár,
Kezdődjék már a karnevál!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-12 16:16:34, csütörtök
|
| |
| |
A cinke meg a szél
Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta.
A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: “Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá.
Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél. - Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában?
Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
Node erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad!
S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 43
|
|
|
|
2015. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
334 db bejegyzés |
| e év: |
2550 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 508
- e Hét: 946
- e Hónap: 15032
- e Év: 67590
|
|
|
Offline
