|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 12:25:04, péntek
|
| |
| |
Gárdonyi Géza
A hóvirág... a tavasz szenvedője.
A föld meg füvet-len, barna, szomorú. Dombok szakadékaiban, az árkokban, a bokrok között még ott hevernek a zülledező tél fehér rongyai.
Az erdő mintha a mesebeli szörnyetegek holt országa volna. Álló halottak vázai. Egy bükk, mint egy átváltozott kéményseprő, aki az égnek terjeszti óriás girbe-görbe karjait, s mintha minden hajaszála egy-egy galyacskává meredt volna, valami gyilkos borzalomtól, amit soha meg nem tud senki. Egy bokor meg valami éktelen nagy sündisznó lehetett. Egy cserfa meg valami óriás aggember, aki mielőtt meghalt volna, föl az égbe fohászkodott, - és úgy maradt. Óriás halottak!
Mintha a Halál sokallta volna, hogy egyenkint vágja le őket, csak feléjök lehelt...
Sehol egy bogár, sehol egy lepke, sehol semmi élet. Kietlen halotti letaroltság minden felé. Csak a varjak élnek és kerengnek a holt világ fölött, s kiáltják olykor gyászosan:
- Kár, kár! S tovaszállanak.
A fák között csend marad. Imitt-amott lomha szél kószál, és megfordít olykor az avar tetején egy-egy elszáradt falevelet.
S ím ebben a csöndes holt világban egy csoport apró fehér virágot pillantok meg egy kis földsüppedék oldalán. Egy csoport friss virágot, amint üde-fehéren állanak kis kétleveles zöld ruhájokban, egy fahéjszínű öklömnyi rög mellett.Hóvirágok! A föld első szülöttei!
Szinte megdöbbenek, hogy őket meglátom.
- Hát van mégis élet? van remény a földben? Van már aki elhiszi, hogy tavaszodik!
Én szép kicsi gyönge virágaim, mért jöttetek elő ilyen korán? A nap még érőtelen. A fák még holt vázak. A bogarak még dermedten alszanak a mélyben. A gólya még bizalmatlanul nézi túl a tengeren a napot. Nincs még ibolya, nincs madárének, csak a szél botorkál a holt virágok kórói között.
Elgondolkodva nézem a bájos kis virágcsoportot.
Milyen különös, hogy van élet öntudat nélkül és van vágyakozás érzékek nélkül! Mert mi más erő, ha nem a vágy készti a kis hóvirágokat, hogy fölemeljék a fejükre nehezedő rögét és kibújjanak a szabadba, a tündöklő kék égboltozat alá. Mi más, ha nem a vágy, hogy melengetődzenek a verőfényben, mint ahogy az ember, a beteg ember, aki egész télen át a szobában feküdt.A virág meg az ember. Milyen különböző teremtései az Istennek! És az érzésük egy.
Ki tudja micsoda türelmetlenség van már mindenfelé a föld alatt, ahol a tél hidegétől elgyötörten milliárd különféle élet bágyadoz. Talán a virágok, meg a bogarak is úgy vannak odalenn, mint az ember a szobában. Amint elzajlottak a januári hóförgetegek s beáll a hóolvadás csöndje, odalenn a föld alatt is egyre sóhajtják:
- Jöjj el jöjj meleg napsugár, bújjatok elő füvek, falevelek! Gyertek haza ti komoly szép gólyák, ti vidám szép fecskék! Legyen újra napfény, élet, dal, pompa és szerelem mindenfelé az ég alatt.De a tavasz nem jön madárszárnyon. Valami szünet van a tél meg a tavasz között, valami szünet, aminek neve nincsen.
Mintha gondolkodna a tél, hogy engedjen-e, vagy hogy örök ura maradjon a világnak? Mintha gondolkodna a tavasz, hogy érdemes-e újra teleszórni virággal a földet.Vagy talán a mindenség ura gondolkodik? Tehát szünet van.
A trombitás angyal az Úr előtt áll a trombitájával. Szünet van, s a szünetben templomi csönd és aggodalom. Minden érzi, hogy már nincs tél, és hogy még nincs tavasz. S talán minden arra gondol, hogy hátha megállott az idő, s nem mozdul többé soha.
Csak a kis hóvirág, ez a kis fehér teremtés nem bírja már tovább várni a tavaszt a föld alatt. Csak ez az egy bízik, reménykedik.
S már előre künn várja a tavaszt, várja dideregve.
A kis virágcsoport olyan nekem, mintha csupa anyátlan kisgyerek volna, - a fekete föld kisgyerekei. Hiszen az emberfaj szülöttei is mind ilyen öntudatlanul jönnek a világra.
- Élni és élni! Ez az egyetlen törekvés.
- Miért?
Nem kérdi azt a világra érkezett. Az az erő, amely életre fakasztotta őt, csak fejlődni kíván, fejlődni akárhogyan is! Mohón szívja magába a meleget, meg a táplálékot.- Csak élni, és élni ahogyan lehet!
De íme mindenütt dermedt érzéketlenség: kietlen pusztaság a földön. Hideg részvétlenség a kéklő magasságban.Csak nézem, nézem az öt kis hóvirágot, amint sápadtan, elhagyottan, lecsüggedt fővel állanak az érzéketlen rög mellett. Ahogy a szél át-átsuhan rajtok, föl-fölremegnek, és fázó fehér arcukat mintha be akarnák takarni kis zöld köntösükkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 12:20:25, péntek
|
| |
| |
József Attila: Szökik a tél
"Tavasz van, gyönyörű!
Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai?
Nem volt itt sose tél!"
Vonszolódnak sötét, súlyos esték,
vén terhével vánszorog a tél,
fordul a föld lassan, álmodik még,
de álmot űzve pirkad rá az ég.
Meglebbenti nyirkos, súlyos leplét,
felriad a hosszan álmodó...
Takarója sűrű, nyirkos köd még,
de alatta épp' szökésben a hó.
Hűs fűágyon álmos virágbimbó,
barkaágon félszeg rügy fakad,
ködharmatos tavasz elé omló
gyepszőnyegen bogárhad szalad.
Ringó ágon madársereg táncol,
lomha varjúk irigyen lesik.
Cinkék hada cserfesen viháncol,
szökik a tél, nem is int nekik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 12:06:13, péntek
|
| |
| |
A magány
Bodnár Gy Mihály
Amikor magadba roskadva
bolyongsz az őszi szélben,
tudat alatt is lelkedbe mar
a keserű magány,s a kétely,
vajon hol ronthattad el mégis és
lehet e még valaha hű társad
ki melletted marad,mint ahogy
szíved szerint mindig is kívántad.
Nem ugrálhatsz már féktelen erővel,
a szép idő is rég eljárt feletted,
ám azért még járhatsz emelt fővel,
mi tőled tellett azt mind elkövetted.
Hogy rossz időben,rossz helyen születtél
az mégsem lehet csak a te hibád,
a léted "odafönn" van régóta megírva:
csak a Sors tudja mit,s miért vetett ki rád.
Te már egy antik,nyitva hagyott könyv vagy
és bárki bármit kiolvashatna belőled,
hogy öröm kísért utadon,vagy bánat,
hogy szomorú,vagy jó hír érkezett felőled,
Hogy neked őszinte barátod a bánat,
s hű cimborád a szeptemberi ősz,
mert lelked melengeti ahogyan a Nap
a fák színes lombján lustán elidőz,
Hogy a te szerelmed már lassú tűzzel ég,
s a boldogsághoz neked kevés is elég,
egy kedves mosoly,egy melengető szó,
s a többi szinte már elhanyagolható.
Sétálj hát barátom a süppedő avarban,
lassú ritmusban dúdold el hattyúdalod,
s ne jöjj a szembe széltől könnyedén zavarba
hisz' az égen ragyog már fénylő csillagod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 12:01:56, péntek
|
| |
| |
A SZÉP KOR..
Bognár Gy Mihály
A szép kor
Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,
úgy is mondhatnám,megéled a szép kort,
annak örülsz majd,ha komolyabb gond nélkül
ágyba tudsz bújni minden este hétkor.
És reggel,ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad,
talán lesz olyan szerencséd,hogy
a Nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét,
de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet,
ha csak nem az,hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
szobádban álló hatalmas,
metszett velencei tükörben,
(de nem úgy,mint régen,szűk baráti körben
gyönyörködve egy szép milói-Vénusz ölben)
de immár elhagyva,összetörten.
Hol vannak már a régi barátok?-kérded-
A fiatal, szerelmes férfiak,kik érted
pokolra mentek volna hajdan,
nem hagyva el Téged a bajban,kik
érted éltek és végig reméltek,hogy
egyszer megnyílsz majd előttük,
kiknek az volt a feledhető bűnük,hogy
titokban szeretni mertek Téged,
hisz' te voltál nekik a "Királylány",a Dáma,
ifjúságuk beteljesülhetetlen álma.
És most,hogy a bánat melléd települt
vigasztaljon az,hogy mégsem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,
mint egy vizuális emlékkönyvbe,
s így hát felidézni lelkednek a múltat
csak úgy lehet mégis könnyebb,ha
szomorú,fátyolos szemedből még
kicsordulnak a boldog örömkönnyek.
Bognár György Mihály szerelmes verse
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 11:57:41, péntek
|
| |
| |
Ady Endre: Várás a tavasz-kunyhóban
Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak,
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.
A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: múlt. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.
A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedúdolnak ős, trágár dalokat
A szelek.
Ez az a nász, amit ígérnek
S amit soha meg nem kapunk.
Holnap, -súgja a végső Tavasz is
S meghalunk.
De várok a Tavasz-kunyhóban
S a nász-vágy mindig tegnapi:
Elment örökre, vagy sohse jön el
Valaki.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 11:57:38, péntek
|
| |
| |
VOLT ÚGY...
Bodnár Gy Mihály
Volt úgy,hogy
Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy,hogy este
egymás ajkait keresve.
Volt úgy,hogy csak én
és ő már nem
de úgy is volt,hogy mindketten.
és volt olyan,hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste.
És volt,hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk
és volt,hogy egymás szavába vágva
mondtuk,csak egyszer még,utoljára.
Volt úgy,hogy őrülten imádtam,
de olyan is,hogy pokolra kívántam.
és volt olyan,hogy hű-ha
és körülvett bennünket fű-fa
és volt,hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál
és csak nézett-ennyivel beérte-,
mint ahogy később nevetve mesélte.
és volt,hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette.
Ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman,lágyan,
s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét feléledt iránta a vágyam.
és volt úgy,hogy reggel,meg úgy is,hogy este
mikor hogy volt a drágámnak kedve:
Csak reggel,csak délben,csak este
egymás éhes ajkait keresve.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-20 11:54:00, péntek
|
| |
| |
Lélektükör
Tegnap messze voltál, s én csendben szerettelek.
Álmodtam rólad, majd ébren kerestelek,
Érezni akartam ujjad szorítását,
Hallani végre szavak suttogását,
Arcodat simítani, adni csókot, százat,
Testedet érezni, nem az üres ágyat,
Szemeidben úszni, mikor felém ragyog,
Ha veled lehetek, olyan boldog vagyok
- De nem voltál ott tegnap, csak csendben szerettelek,
Mert azt távolról is érzem, hogy kezemben a kezed
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2015. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
234 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1157
- e Hét: 4233
- e Hónap: 7575
- e Év: 60283
|
|
|
Offline
