Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
VIRÁGos idézek
  2015-02-03 21:00:25, kedd
 
 










VIRÁGos idézek

Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...) És ha gondolkozik, ha szíve van, éreznie is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.

Mikszáth Kálmán







Már nem tudtak beszélni, nem is néztek egymásra, de a ki nem mondott szavak oly mámorító boldogsággal töltötték el őket, hogy öntudatlanul egymáshoz hajoltak, legyőzhetetlen vágytól űzve, ahogy az illattól duzzadó virágok hajolnak össze forró éjszakákon, ahogy a fák - melyeket beragyog a hold fénye - borulnak álmukban a csobogó patak fölé csendes tavaszi éjeken, miközben a még távoli nappalról, a napfényről álmodoznak epekedve.

Wladyslaw Stanislaw Reymont







Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!

Zubor István







Őrizkedjél az olyan nőtől, aki, míg fiatal volt, csak szeretkezett, és csak mikor vénül, akkor kezd szeretni. A késő szenvedély nem melegít, hanem csak éget. Olyan ez, mint mikor ősszel tüzet fog a tarló: hamuvá égeti a késői virágot.

Iványi Ödön







Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert...

Alessandro D`Avenia







A szerelem bizalom, a bizalom pedig, mint a leszakított virág, gyökér nélkül is tovább él.

Thomas Hardy







Ha megtanulod élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogsz egyhez ragaszkodni, és nem fogsz szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapod meg. Ha ezer kedvenc edényed van, egynek az elvesztését észre sem veszed, és boldogságod nem szenved csorbát. Éppen ragaszkodásaid azok, melyek meggátolnak abban, hogy több személyt és változatosabb dolgokat szeress.

Anthony De Mello







Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon


odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Kulinyi Ernő





















  
 
1 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Rembrandt és kora
  2015-02-03 19:31:02, kedd
 
 







REMBRANDT ÉS KORA


Rembrandt és a holland arany évszázad festészete

Soha még ilyen átfogó, az 1600-as évek holland művészetét bemutató kiállítást nem láthatott a magyar közönség, így ez a tárlat mindenképpen hiánypótló a hazai kiállítások történetében, és egyben az utolsó nagyszabású kiállítása a 2015 tavaszán felújítási munkák előtt bezáró Szépművészeti Múzeumnak.

Először került a magyar közönség elé az 1600-as évek virágzó holland művészetét ennyire átfogóan bemutató kiállítás. Rembrant a festészet történetének egyik óriása volt. Nála teljesebben és egyszerűbb eszközökkel senki sem tudta megmutatni az emberi lélek mélységeit. Rembrandt alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek a Holland aranykornak, illetve ,,arany évszázadnak", vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század középső harmada). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatta be a Szépművészeti Múzeum október 31-től látogatható Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagyszabású kiállítása. A tárlat a kor legnagyobb mestere, Rembrandt köré épült, akitől 20 remekművet láthatott a közönség. A csaknem 100 festő több mint 170 alkotását felvonultató kiállításon a Szépművészetei Múzeum gazdag holland gyűjteményének 40 alkotása mellé több mint 130 festmény érkezett magán- és közgyűjteményekből, a legjelentősebb kölcsönző intézmények többek között az amszterdami Rijksmuseum, a stockholmi Nemzeti Múzeum, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a Los Angeles-i Getty Museum, a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi és a madridi Prado. A kiállítás további szenzációja, hogy a jelentős számú Rembrandt mű - köztük a legkorábbinak ismert festménye és az utolsó önarcképe - mellett három Vermeer alkotást is láthattunk a tárlaton.

A tárlat képei hét szekcióba rendezve kerültek bemutatásra. Elsőként a Történelmi háttér került bemutatásra, ahol a tengeri csatákat, a jelentős történelmi helyeket és eseményeket ábrázoló képekkel találkozhattunk.

A második rész az Arcok az aranykorból a portréfestészetet mutatta be, ahol gazdag polgárok képmásolatai, egyesületi előljárók csoportképei, családok meghitt portréi voltak láthatók, az öntudatos, gazdag polgárok képmásait, különböző egyesületek elöljáróinak csoportarcképét, házaspárok és családok reprezentatív, vagy intim hangulatú portréit sorakoztatva fel.

A harmadik szekció a Gazdagság és mértékletesség, a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalta magába, ahol pompás csendéletek, lakomázó és zenélő társaságok, a parasztok vidám napjait megörökítő életképek gyönyörködtették a szemet. Dús pompa-csendéletek szemléltették a felhalmozott javakat, melyeken a drága edények, gyümölcsök, virágok festői megjelenítése megkapóan gyönyörű volt. A gazdagon berendezett házakban, elegáns teraszokon lakomázó és zenélő társaságok, az ivó, pipára gyújtó fiatalok, mind az élet élvezetét sugározták, nem különben a parasztok vidám napjait megörökítő életképek.

A negyedik szekció A protestanizmus hatása a vallással foglalkozott. A protestáns egyház templomaiból kitiltotta a ,,faragott képeket", és a Szentírás közvetlen tanulmányozására szólította híveit. Az Ó és Új Testamentum történeteinek ábrázolása az otthonok falán kapott helyet. Minthogy a katolikusok is gyakorolhatták vallásukat, készültek oltárképek is, melyek formailag megőrizték a monumentális léptéket és az ünnepélyes stílust, ami hatott a házi ájtatosságra szánt művekre is. A bibliai témák humanizálódása Rembrandt műveiben valósult meg, és széles körben meghatározóvá vált. A vallási témák emberközeli ábrázolási módja Rembrant művészetének köszönhetően terjedt el.

Az ötödik szekció Rembrandt és ,,fényköre" Rembrandtal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglakozott. Ebben a kiállításrészben kaptak helyet a holland festőóriás alkotásai is, köztük az elsőnek ismert festménye és az utolsó képe is. Legkorábbi képe, a Szemüvegárus szülővárosából, Leidenből, míg az utolsónak tartott, valószínűleg a halála évében készült Önarckép a firenzei Uffiziből érkeztek. E mellett a kiállítás bemutatta a Münchenből, Párizsból és Londonból érkezett Önarcképeket is. Egy New York-i magángyűjteményből pedig egy Minervát ábrázoló festményt láthattunk, aminek érdekessége, hogy egykor a híres magyar műgyüjtő, Nemes Marcell birtokában volt.

A következő, hatodik részben a Városok és polgárok szekcióban a holland művészek számára oly fontos témát, a városi életet jeleniti meg, ebben Vermeer három jelentős képével.

A kiállítás A holland táj ezer arca szekció tájképekkel zárult, itt csodálhattuk meg többek között a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott legjelentősebb tájképeket, melyek fontos és jelentős részei a Múzeum gyűjteményének.

A kiállítás február 15-én bezár, aki teheti, addig még megnézheti.







































. . . .



 
 
0 komment , kategória:  Művészet  
Sehr gut
  2015-02-03 11:45:05, kedd
 
 




Máté T. Gyula SEHR GUT
Kedves Olvasó, tud Ön Angela Merkel arcáról olvasni? Mimikájáról, vonásainak rezdüléseiből?
Máté T. Gyula - 2015.02.03. 01:18


Felfedezné, hogy egy-egy mosoly vagy fintor mit jelent, mikor elégedett, mikor ingerült a kancellár asszony? Vagy például amikor Merkel a sajtótájékoztatóján leejtette a tollát, és a magyar kormányfő lehajolt érte, az férfiúi természetes eleganciát avagy Németország nagysága előtti főhajtást jelent-e? Nem is beszélve a Parlament előtti köszöntő kézcsókról...

Butának tűnnek ezek a felvetések? Igen is, meg nem is, hiszen politológusi teamek élnek meg jól ennek elemezgetéséből, s vitathatatlan az is, hogy az ellenzéki oldalon Angela Merkel lanyha kézrezdülésében is az ,,Orbán-rendszer"-rel szembeni éles kritikát igyekeznek felfedezni.

Ha pedig a Berlinből érkező vendég az ellenzék és a civilek fontosságáról beszél, majd durcásan érdeklődő képet vág, amikor Orbán Viktor arról szól, hogy a demokrácia nem attól lehet csak jó, amennyiben liberális - nos, akkor ,,demokratáink" már az előre hozott választásokra készülnek.

Az energiaellátás témájában jelentkező hangsúlykülönbségek pedig szinte extázisba hozzák az ellenzék vezéreit - hiszen nyilván elég lesz jobban szidni az oroszokat, tüntizni Merkel mellett és Putyin ellen, és garantált a miniszterelnöki fotelt Gyurcsánytól Tóbiásig mindenkinek. Utóbbi párthíveinek lelkesedését mi sem mutatja jobban, hogy két, meglehetősen gyűrött uniós zászló kiakasztásával köszöntötték ,,Európa asszonyát", mutatva ezzel feltétlen Brüsszel-hűségüket. Jöjjön, Gnädige Kanzlerin, szabadítson meg minket a gonosztól!

Aztán a kancellár asszony nem találkozott egyetlen lánglelkű hazai ,,demokratával" sem, bármennyit is bombázták a budapesti német nagykövetséget vagy lobbiztak berlini eszme- és üzlettársaikkal. Merkel nem hozott semmilyen ajándékot nekik, pláne nem Orbán-buktatót. (Pedig jó Baja Ferenc, Tóbiás József MSZP-elnök kapcsolata a párt ,,öregjeihez",

a sajtótájékoztató után már másodpercekkel feltett egy ,,horngyulás vasfüggönyvágós" képet, jelezve, hogy a magyar szocialisták feltétlen ,,értékharmóniában" állnak a hívő keresztény, meggyőződéses konzervatív Merkellel. Ja és vesszen az orbáni ,,értékdiktatúra"...)

Nem hozott, mert nem akart, és nem is ez a dolga. Bármennyire is szeretné az ellenzék külföldi segítséggel megdönteni az Orbán-kormányt, Merkel erre nem vevő. Ez mindenképpen meghatározó üzenete volt a budapesti vizitnek, még akkor is, ha komolyan senki sem gondolhatott arra, hogy Németország gyurcsányi vagy tóbiási forradalmat exportál Magyarországra.

A másik, nem kevésbé fontos tanulság, hogy a magyar-német gazdasági kapcsolatokban minden rendben. Hatezer német cég háromszázezer magyarnak ad munkát, 2010 óta hatmilliárd eurót fektettek be nálunk, a mi kivitelünk negyede náluk talál gazdára. Tehát tényleg Danke Deutschland!

De Danke Ungarn is! Hiszen az üzletnek két oldala van. A német cégek odahaza átlagban legfeljebb három-négy százalékos haszonra számíthatnak, nálunk a profitjuk elérheti a tíz százalékot is. Most kezdődnek uniós pénzből a hazai mega- informatikai és -kommunikációs beruházások, nem hírszerzési információ, hogy ebben az iparágban meghatározó német érdeklődés van. A hazai zöldellő hölgyek és urak hajlamosak azt gondolni, hogy mivel Németország lemondott az atomenergia hasznosításáról, ez az ügy nem érdekli őket. Pedig de, sőt nagyon, s nemcsak azért, mert különösebb fenntartás nélkül vásárolnak külföldről atomenergiát, hanem a két új paksi erőművi blokk építésének milliárdokat ígérő beszállítási szerződései miatt is. A Belgrád-Budapest vasút ,,felgyorsításával" Magyarország kulcsszereplő lesz a kínai áruk Nyugatra áramlásában. Pont ebből maradna ki a keleti nyitásban Budapestet jó másfél évtizeddel megelőző Berlin?

De vissza az oroszokhoz, illetve Európa energiaellátásához. Nyilvánvaló, hogy Merkelnek kevésbé húsba vágó az ügy, hiszen van saját orosz gázvezetéke, az Északi Áramlat, ráadásul a német háztartások és ipar gázkitettsége is nagyságrendekkel kisebb a miénknél. Ukrajnában egyaránt békét akarunk, nem megyünk bele ostoba kalandokba, például az amerikai nyomvonalat önfeladó lelkesedéssel követő lengyel kollégákkal ellentétben nem szállítunk fegyvert Kijevnek. A béke azonban nemcsak humanitárius, hanem gazdasági kérdés is. A kancellár asszony már nyíltan beszél a jövőről, az Európai Unió és az orosz dominanciájú Eurázsiai Gazdasági Unió együttműködéséről. Ez nem zárja ki a Washingtonnal kötendő szabadkereskedelmi paktumot, de látványosan javítja Európa tárgyalási pozícióját. Igaz persze, hogy mi Ukrajnában gyorsabb békét akarunk. Ez azonban nem politikai, hanem helyzetbeli különbség: Németország nem határos Ukrajnával, nem rajta keresztül kapja a gázt és olajat, és kétszázezres kisebbsége sincs Kárpátalján, amelynek férfijait
a frontra vezénylik.

A magyar-német viszony jó, s bár van, amit másképp látunk, van, ahol máshol található érdekeink hangsúlya, de együtt haladunk. A hatékony együttműködésnek azonban nem akadálya, hogy a demokrácia elé milyen jelzőt teszünk. Nem minden nagyon szép és minden nagyon jó, de alapvetően azért sehr gut.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/16250/Sehr_gut#sthash.UTuMdEXD.dpuf

Link







Bayer Zsolt Levél Angela Merkelnek

Karl Bayer - amennyire vissza tudok emlékezni rá - tagbaszakadt egy ember volt.

Bayer Zsolt - 2015.02.02. 02:16

Bár ez nem volt családi vonás. Apró, szíjas emberek voltak a Bayerek, ott, a mosoni svábok között, kivéve Károly bácsit, nagyapám bátyját, akit egyszer láttam, gyerekfejjel, de akkor óriásnak.

Akkor lehetett igazán óriás, amikor sok burgenlandi paraszttal együtt besorozták egy harcoló SS-alakulathoz.

Karl Bayer akkor végigharcolta Európát, s valahol Franciaországban amerikai fogságba esett. Végre. Aztán kicsit felerősödött, kipirospozsgásodott a Hersley csokoládétól, és harmadmagával elhatározta, hogy megszökik. S egy éjjelen - talán borús, viharos éjjel volt az, szél cibálta a fákat s vastag, lógó hasú felhők takarták a holdat - Karl Bayer három társával átkúszott a szögesdrót alatt, s elindult haza Mosonszolnokra, elindult hóna alatt a tetoválásával, Káin bélyegével, elindult gyalog, mert otthon föld, malom, család várta, várta a sok dolog, amit mind-mind félbehagyott, amikor elindult leharcolni Európát.
Bécs alá jutottak a szökevények.

Ez eléggé meglátszott rajtuk.
Odalett a Hersley csokoládé húsa, eltűnt arcukról a szín, olyan volt Karl Bayer és három társa Bécs alatt, mint Európa, csupa csonttá soványodott, fájdalmas, rongyos remény és élni akarás.
Negyvenötöt írtak akkor.

Vége volt már mindennek.

A pályaudvaron, valahol messze, kint, ócska, leharcolt vagonok között lapult Karl Bayer három társával, és már csak a szomjúság kínozta őket. Vizet kell szerezni - ez nem volt vitás. És sorsot húztak ott, s a vakszerencse úgy akarta, hogy Károly bácsi szerezzen vizet, bármi áron.

Megvárta az éjszakát, és nekiindult. Óvatosan, a szerelvények oldalához lapulva lopakodott Karl Bayer az állomás, a fények, az első vízcsap felé, riadt kis állat volt csak az a nagy ember, az ösztönök és a mindenek feletti élni akarás rabja. Közel járt már a vízhez, nagyon közel, a siker talán meg is részegítette, óvatlanná tette egy pillanatra, és akkor egy dobtáras géppisztoly csöve fúródott a hátába.

- Sztoj!

Nem lehet tudni, mi járt akkor Karl Bayer fejében, negyvenöt rémes tavaszán, Bécs alatt, egy orosz katona fegyverének csövével a hátában, hóna alatt Káin bélyegével, karnyújtásnyira a földtől, malomtól, otthontól, családtól, mindentől, amit hátrahagyott, hogy leharcolja Európát. Nem beszélt erről az öreg, tagbaszakadt óriás, magába zárta és sírba vitte a titkot.

- Aztán már vitt is... - csak ennyit mondott. Nem cifrázta.
Vitte az orosz katona Karl Bayert a bécsi állomás, a biztos halál felé. Közeledtek a fények, és az első lámpa alatt Károly bácsi óvatosan hátrapillantott. Hátrapillantott, aztán megállt, meg is fordult, s mielőtt az orosz lelőhette volna, elfúló hangon meg is szólalt:

- Te vagy a Gregor... - mondta Karl Bayer Bécsben, negyvenötben, a halál felé menet, és a megszólítottnak tátva maradt a szája. Meglepetésében még a géppisztoly csövét is leeresztette.
Hát hogyne lepődött volna meg az orosz baka, ott, Bécsben, negyvenötben, amikor tényleg ő volt a Gregor.

Nem volt már éppen fiatal ember az a Gregor. Olyannyira nem, hogy legényként végigharcolta már az első világháborút is, ahol magyar hadifogságba esett. Mint hadifoglyot kiadták dolgozni ezt a Gregort a magyarok. Mosonszolnokra került, a Bayerék kocsmájába, malmába, földjére. Ott segédkezett, takarított, etette az állatokat, miegymás. Jó sora volt Gregornak. Majd' három évig dolgozott a Bayeréknál. Megbecsülték érte. Evett-ivott, mint otthon soha. S különösen jóban volt Gregor a Bayerék legidősebb fiával, a Karllal, aki oroszul tanulgatott tőle, ő meg németül a fiútól.
Ott állt a két férfi egymással szemben, Bécsben, negyvenötben, az állomás első lámpájának gyenge fénye alatt, és az oroszon volt a döntés sora.

- Tűnj el azonnal! - súgta visszafojtott remegéssel Gregor Karlnak.

- Még kezet fogtunk, aztán eltűntem... - fejezte be a történetet Károly bácsi, az óriás, s bár nem mutatta, én, a gyerek, tudtam, hogy sír.

Nem él már egyikőjük sem.
A falat is elbontották azóta.
Ennyi az egész...

Tisztelt Kancellár Asszony!

Isten hozta Magyarországon!

Üdvözlöm Önt a magyarországi németség nevében, Károly bácsi emlékezetének nevében, és kicsit Gregor nevében is, aki volgai német volt, amíg élt.

Az én családomat még Mária Terézia telepíttette Magyarországra, az 1750-es vagy 60-as években, valahonnan a Fekete-erdő vidékéről. Spessart környéke volt az őseim hazája, a családi legendárium úgy tartja számon, hogy arrafelé voltunk derék, kétkezi útonállók valamikor. Aztán a császárné egyszerű választás elé állította az ősöket: vagy kerékbe törik őket, vagy jönnek a Mosoni-Dunához mocsarat le­csapolni. És jöttek az ősök. S ha így volt, ha nem, Hauff világa oly' eleven bennem éppen, mint a magyar népmesék erdőzúgása. Hogy is írja Brecht?

,,Én, Bertolt Brecht, a fekete erdőkből
Származom. Anyám a városba vitt,
Midőn méhében feküdtem. S az
erdők hűvösségét
Megőrzöm magamban halálomig."

Valami ilyesmiről lehet szó. Onnan valók vagyunk, és ez nem elfelejthető. Amúgy Károly bácsi nem itt halt meg, Magyarországon. Ide jött haza, és itt tervezte a maradék életet is, de nem úgy lett. Mert a Bayereket is marhavagonba terelték 1946-ban, és elzavarták őket Németországba. Ott halt meg Károly bácsi, és temették Heilbronnban, a Neckarnál, ahol Hauff Kőszívének Hollandus Mihálya úsztatta roppant szálfáit, melyeket éjfélkor vágott a Fekete-erdőn.

Jöttek Károly bácsi és az én őseim onnan, a Fekete-erdő vidékéről, hozták magukkal Hauff Kőszívének csodáját és a spessarti fogadó misztikumát, aztán mentek vissza ugyanoda, marhavagonban, Káin bélyegével a hónuk alatt - vagy anélkül. Vagy csak azért, mert németek voltak.

E két utazás között terül el a végtelenül hosszú huszadik század. E két utazás keresztjére van felszögezve az a század, Kancellár Asszony, amelynek mi mindannyian gyermekei vagyunk. És ez a bizonyosság ezerszer fontosabb, ezerszer meghatározóbb bármely napi politikánál. Ezt Ön is tudja, hiszen Ön az NDK-ban élt. Tudja Ön is, Kancellár Asszony, hogy a huszadik századról csak annak lehet fogalma, aki látta még a Checkpoint Charlie-t, Mitte és Kreuzberg között, a Friedrich- és a Zimmerstrasse kereszteződésében.

Ez a mi századunk. Ez a huszadik század. És Károly bácsi pokoljárása. Sok tíz- és százezer olyan pillanatból áll össze ez a mi századunk, mint amely pillanat volt az, negyvenötben, Bécs alatt, a vasútállomás első lámpájának gyönge fénykörében. S azokból a pillanatokból állhatna össze egy másik Schindler-lista, Kancellár Asszony. Mert majd egyszer be kell látnunk, és ki is kell mondanunk, hogy nem egyetlen szenvedés- és üdvtörténet volt a huszadik században. Ennek kimondásánál talán nincs is nagyobb felelősség. És itt kezdődik az értelmes beszéd lehetősége.

Amire ma még csak vágyakozunk.

Régen, nagyon régen írtam le ezeket a mondatokat, most megismétlem Önnek:
Lassan tíz éve is lesz már, hogy Martin Walzer, a németországi zsidók legnagyobb szószólója, egy igazi filoszemita és ,,öngyűlölő német" le merte írni abbéli véleményét, amely szerint nem tartja szerencsésnek, hogy az újra egyesült Németország fővárosának legszimbolikusabb terén, a Brandenburgi kapunál gigantikus holokauszt-emlékművet emeljenek. Azt mondta Walzer, ez szerinte ellenérzést szül a németekben. Martin Walzerből, a filoszemitából huszonnégy óra alatt lett félelmetes antiszemita. Ignatz Bubis berlini főrabbi hosszú cikkekben és beszédekben esett neki Walzernak, akinek esélye sem maradt a védekezésre. Nem tudom, érthető-e ebből a történetből, mit nevezek én az értelmes beszéd lehetetlenségének.

Így van ez, sajnos. És Martin Walzer mellé mára odatehetjük Thilo Sarrazint, Udo Ulfkottét, a magyar miniszterelnököt vagy éppen e sorok íróját - mindegy. Mindenkit másért.

A lényeg, hogy ne teremtődhessék meg az értelmes beszéd lehetősége.

De én valamiért makacsul tudom - nem hiszem! Tudom! -, hogy Ön képes az értelmes beszédre, és vágyik az értelmes beszéd lehetőségére. S ebbéli tudásom okán különösen nagy tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Önt Magyarországon. S kérem, hogy felejtsen el mindent, amit erről az országról olvasott és hallott az utóbbi években, különösen a német sajtóban. Egy huszadik századi beteg géniusz, az egyik legnagyobb magyar költő így üdvözölte a hozzánk látogató Thomas Mannt:

,, (...) Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben
vagyunk.(...) "

A helyzet kicsit változott. Mirólunk már valódit sem mondanak, csak nagyon ritkán. Ön pedig nem Thomas Mann. ,,Csak" egy értelmes, becsületes asszony a huszadik századból, aki látta a Checkpoint Charlie-t. Ezért anélkül, hogy félreértené vagy önmagára vonatkoztatná, József Attila e sorait is megértheti:

,, (...) Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait."

Ezen túl pedig úgyis csak a politika van. S a politika üressége. Ha pedig meg akarjuk tölteni valamivel a politika űrét, gesztusokra van szükségünk. Ön például, ha legközelebb Magyarországra látogat, menjen ki a második világháborús német katonai temetőbe Budaörsre, és hajtson fejet az ott nyugvó fiúk előtt. Katonák voltak, meghaltak, és nem tehettek semmiről. Úgyhogy megérdemlik. Megérdemli Károly bácsi is. Gregor is.

Megérdemeljük mindahányan, a huszadik század szomorú gyermekei.

Tisztelettel:
Bayer Zsolt

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/16157/Level_Angela_Merkelnek#sthash.vmOnGSWG.dpuf

Link











  
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2015.01 2015. Február 2015.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 41 db bejegyzés
e év: 469 db bejegyzés
Összes: 4837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 814
  • e Hét: 3981
  • e Hónap: 26469
  • e Év: 204344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.