|
2015-03-15 00:49:41, vasárnap
|
| |
| |
... és lett eltemetve, itt az ideje, hogy hazatérjen!
https://www.youtube.com/watch?v=zPA5ILS952g
Kránitz Ernő szerint:
,,"Minden bizonnyal a "nagy forradalmár" költőnk, burját földön lett eltemetve.
Ismert, hogy az oroszok vittek magukkal "veszélyes" hadifoglyokat, a cári udvar szemében "különösen veszélyes volt az "akasszátok fel a királyokat" írója. Mely minden bizonnyal, szabadkőműves befolyásoltságára utal. Akár csak a Márciusi forradalmak kirobbantása, mely az arisztokrácia lefejezését, az ősi szokásjog, a tradíciók felszámolását tűzte ki célul a hatalom átvétele és megtarttása végett.
A tények:
-Petőfit senki nem látta Segesvárnál elesni.
- Egy magyr-román törtésnész bizottság exhumálta a tömegsírokat, és Petőfi tetemét nem találták.
- 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy
- ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként.
Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá
- Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi kötelezettségét.
- A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli, európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy, aki költő is volt.
- Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenőrizhető tény.
Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856.
Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek ellenére megszégyenült.
A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is folytatódik- majdnem száz év után.
Ez a kitüntető figyelem annak köszönhető, hogy ő (Svigel Ferenc) nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs talpában hazahozta.
Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok, akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon.
De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.
- Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla. Malacka - Malacky ma Szlovákiához tartozik.
L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével.
Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal háborúzott. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini Petrovics-legendákról.
- Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége orosz nyelv és irodalom tanár volt.
A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott - Álmok - című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom.
A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak.
Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolta volna.
Olyanok viszont, akik megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr. Kún Ferenc.
*
1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját.
*
Az expedíció vezetői máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké.
De előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is.
*
Végül - másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytől -, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elő.''
(Kránitz Ernő)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
