|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 21:09:51, kedd
|
| |
| |
Miért füllentenek a nők?
A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: ,,Miért sírsz?"
A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a megélhetéshez.
,,Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.
,,Az a te gyűszűd?" - kérdezte.
A varrónő azt válaszolta: ,,Nem."
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.
,,Ez a te gyűszűd?" - kérdezte újra.
A varrónő ismét azt válaszolta: ,,Nem."
Aztán az Úr újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt.
,,Ez te gyűszűd?" - kérdezte az Úr.
A varrónő azt válaszolta, ,,Igen."
Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.
Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe. A nő-ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: ,,Miért sírsz?"
,,Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"
Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont.
,,Ő a férjed?" - kérdezte.
,,Igen" - mondta a varrónő.
Az Úr dühös lett. ,,Hazudtál! Ez nem igaz!"
A varrónő ezt válaszolta: ,,Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram. Ez egy félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet. Aztán mikor igent mondtam volna rá végül, nekem adtad volna mindhármukat. Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra."
A történet tanulsága: ha egy nő füllent, annak mindig jó és tisztességes oka van és mások javára szolgál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:51:01, kedd
|
| |
| |
a gyönyörű nő
3 évesen:
Amikor tükörbe néz egy királynőt lát.
8 évesen:
Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.
15 évesen:
Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem
mehetek iskolába!).
20 évesen:
Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,
túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, hogy
attól még kimegy az utcára.
30 évesen:
Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,
túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már
ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
40 évesen:
Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen:
Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy, ahová akar.
60 évesen:
Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik az ajtón
már nem jönnek be többé és meghódítja a világot.
70 évesen:
Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és
élvezi az életet.
80 évesen:
Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és
megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:46:24, kedd
|
| |
| |
Paulo Coelho:
A dolgok, amelyeket megtanultam az élettől
-Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
- Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
- Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
- Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
- Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
- Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
- Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
- Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
- Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
- Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
- Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
- Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
- Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
- Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
- A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
- Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
- Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél,...
- Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
- A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
- A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
KIVETÍTÉS
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:40:30, kedd
|
| |
| |
Lássátok a tavaszt!
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel!!!
VAK VAGYOK,KÉREM SEGÍTSENEK!!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
TAVASZ VAN,ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:29:45, kedd
|
| |
| |
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.
Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:11:32, kedd
|
| |
| |
A vadlibák
Tény: A vadlibák csoportosan ?V? alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levego felhajtóereje fenntartja a következo libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.
Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti ot többé a levego emelo hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erofeszítése által.
Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.
Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.
Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.
Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 20:00:36, kedd
|
| |
| |
Mit szólnál, ha a szüleid meghívnának egy jó kis vasárnapi ebédre, majd sejtelmesen mosolyogva azt mondanák, hogy nagy hírük van a számotokra ( jönnek a tesóid is) Pontosan ez történt azzal az angol újságírónővel, akinek a cikkét mostanában olvastam.
A család szépen összegyűlt, a gyerekek meg elgondolni sem tudták, hogy mi az a nagy hír, ami miatt a szüleik ilyen titokzatosak. Velük sosem történik semmi. Tiszta unalom az életük. A legnagyobb izgalom az életükben, ha néhány új virágot hoz a begónia.
A szülők az ebéd befejezése után bejelentették, hogy mostantól másképp szeretnének élni. Ezért aztán szépen eladják a családi házukat. Egy kisebb lakásba költöznek Londonba és vesznek egy hajót. Végre itt az ideje, hogy körülhajózzák a földet.
A gyerekek iszonyatos röhögésben törtek ki, mert azt hitték ez valami kis tréfa. Ám hamar kiderült, hogy nem az. A szülők tényleg eladták a házat, vettek egy hajót majd elindultak a világ körül.
Anyukájuk, akiről eddig el sem tudták képzelni, hogy kalandvágya meghaladhatja egy új süteményrecept kipróbálását kivirult. Apukájukat mintha kicserélték volna. Néha küldtek képeslapot vagy E-mailt egy-egy egzotikus szigetről.És ha aggódtak is a gyerekek miatt ez nem nagyon látszott rajtuk.
Míg a gyerekek dolgoztak, a szülők boldogan vitorláztak a nagy vizeken.
És a gyerekek elgondolkodtak. Valahogy természetes volt, hogy a szüleik mindig ott vannak, lehet rájuk számítani, lehet tőlük kölcsönkérni. De hogy boldogok- e azt még sosem kérdezték.
A szülők 3 év múlva hazatértek. Újra süteményillat töltötte be a lakást. De a gyerekek már másként néztek a szüleikre. Valahogy észrevették, hogy ők is emberek és nem csak szülők. Nekik is vannak álmaik. Álmaik, amiket valóra váltottak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 19:51:55, kedd
|
| |
| |
Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi,három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára.Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el.És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett,hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be,amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat.Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád,hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.
-Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet. Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:
Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-17 19:45:15, kedd
|
| |
| |
Nagyon szép történet
Egy történet--
2000 áprilisában édesanyám kórházba került,mert rosszul lett.Nem nagyon tudtak állapotán segíteni. Minden nap bent voltam nála.Mivel azonban volt egy tánc csoportom és szombaton verseny volt úgy beszéltük meg hogy vasárnap délután megyek be. Addig a húgom tartotta frontot.Vasárnap délelőtt a húgom telefonált jön értünk az öcsém mert édes nagyon rosszul van. Amikor oda értem és megláttam anyut azt soha nem felejtem el. Jobb oldalára teljesen lebénul,nem tudott beszélni nem ismert meg.Az orvosok szerint egy két napja van hátra.Verbális szív infarktus kapott és a rög az agyban állt meg.Infúzióval próbálták oldani a rög felszívódását enni nem adtak neki mert szerintük nincs nyelő reflexe csak az infúzió tartotta a lelket benne. Se mozogni se beszélni nem tudott Így ment négy napig. Egész nap bent voltam, tornáztattam a béna végtagjait mosdattam pelenkáztam Egyik nap zokogva ültem az ágya mellett mikor észre vettem,hogy a nyála nem folyik ki hanem nyel. Mondtam a húgomnak főzőn gyümölcs levest és a levét hozza be.Egy kis pohárba öntöttem felültettem és megpróbáltam megitatni, erre Ő a bal kezével megfogta a kezemet és addig nem engedte el míg a pohárba volt leves igen éhes lehetett szegény. Mikor elengedte a kezem tisztán érthetően azt mondta köszönöm ez jól esett. Utána sokáig nem beszélt csak artikulálatlanul.
Ettől kezdve minden nap kis adagokban folyékony ételekkel tápláltam.
Majd úgy döntöttünk testvéreimmel,hogy mivel és otthon vagyok haza visszük hozzánk.
Attól kezdve minden nap miután reggel elindítottam a négy gyereket az iskolába megetettem pelenkáztam,tornáztattam és tanítottam beszélni. Egy lapra leírtam a szavakat és sokszor elmondtam és ő próbálta utánozni Azt melyiket már sikerült kimondania egy másik lapra nagy betűvel írtam fel igen örült,hogy egyre több szó kerül fel rá.A fogadott doki hetente járt hozzá és képzett gyógytornász is kezelte.Megmutatva mit és hogyan csináljak.
A kórházban megtanították hogyan adjam be a hasfalba az injekciót így azt is én csináltam. Igen türelmes beteg volt. Ha bement valami a pelusba és tudta hogy éppen az ebédet csinálom a konyhába inkább nem szólt meg várta míg bemegyek.
Augusztusra annyira haladtunk hogy szépen beszélt és már ha belém kapaszkodott és én átfogtam a derekát sétálgatunk. még az udvarra is kimentünk. Utána járókerettel egyedül is elboldogult.
Sajnos sokszor volt mikor feladta és már csak a halálról beszélt akkor mindig letérdeltem az ágya mellé és sírva kértem maradjon velünk. Mindig ilyenkor azt válaszolta hogy Ő már felkészült én mondtam neki én még nem hogy elengedjem.
2006-ban elhatároztuk,hogy a ház felújítását elkezdjük és a maminak egy nagyobb szobát alakítunk ki.Augusztus 25.-én elmentem a felújításhoz bevásárolni, nagyon örült mondtam majd megmutatom mit vettem. Addig a húgom vigyázott rá. Mikor megjöttem bementem hozzá szeme lecsukva és nagyon alig észrevehetően vette a levegőt.levegőt. Míg távol voltam az összes gyermekem és párjaik és a húgom leánya mind megjött mintha meg érezték volna a bajt. Mindenki egyesével be ment és el búcsúzott a mamától.
Utoljára én maradtam. Megfogtam a kezét Csókolgattam és sírva kértem maradjon még. Ő kinyitotta a szemét rám nézet olyan szomorúan hogy még most is ha arra emlékezem belefájdul a szívem hármat sóhajtott és szemét lehunyva elment.
Én ott maradtam most már teljesen árván.
Gyerekeim mind bejöttek ráborulva a halott nagyira zokogtak mind csókolgatta simogatta.
Hugómmal lemosdattuk szépen felöltőztettük megfésültük Elmondtunk egy imát és mivel egy üvegcsében volt szentelt víz megáldottam.
Még sokáig velünk volt.
Olyan békésen feküdt ott az ágyon mintha aludt volna.
Órák múlva engedtük csak el.
Nagyon hiányzik még most is. Sokszor volt a temetés után hogy csendbe járkáltunk beszéltünk mert a mama alszik mikor ráeszméltünk hogy ige alszik de már az örök álmát.
Abban reménykedem hogy talán vagyok én is olyan anya hogy szeretnek engemet is ennyire a gyermekeim mint ahogy én szerettem édesanyámat.
A kezelő orvos azt mondta a temetés után azért élhetett még köztünk mert a gyermeke szeretete tartotta, de sajnos a teste eddig bírta.
Gyönyörű történet volt, az élet írta.
ilyen szeretettel és kitartással ápoltad őt a legnehezebb időkben is.Biztos te is ugyanígy számíthatsz majd a gyerekeidre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2015. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
163 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 312
- e Hét: 960
- e Hónap: 4302
- e Év: 57010
|
|
|
Offline
