|
2015-03-18 14:48:59, szerda
|
| |
| |
Öreg szívem...
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja, megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből éllek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézzek.
Mit tettem én ? Mennyi jót vagy rosszat ?
Öreg szíven, mint vén hegedű húrja !
megkopott már, ki tudja, meddig bírja ?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam
Két szép, gyermek kiknek életet adtam,
S, most végre már nagymama is lettem,
Kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mond jó Uram, mennyi időt adsz még ?
Láthatom-e, hogy nő ez a kis csöppség ?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
Amit csak kérsz én mindent meg teszek !
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem !
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja !
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szűkség van reám!
Róna Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
