Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ha lemondanának a piáról, a koldulásról, az utcán-levésről
  2015-04-10 01:17:11, péntek
 
  http://huppa.hu/ahogy-azt-andraska-elkepzeli/

Ez a kedélyeskedő írás egy sor tragikus társadalmi sorskérdésekre kiterjedő vitát provokált SZILÁRD SZIKLA által, aki közzétette itt a Facebookon.

Gondoltam, közreadom a kettőnk "vitáját", mert szerintem nagyon tanulságos és tipikus az a könnyed bagatellizálása a társadalmi sorskérdéseinknek, ahogyan a "hivatalos" státuszban lévő médiások publikációiban megjelenik.

*

Bóna Mária Ilona: Mi a csudát képzel ez a szocialista-kapitalista-demokrata firkász, hogy azok, akik az utcára kerültek - önhibájukon kívül - azt el lehet intézni annyival, hogy "Lemond a piáól, meg a koldulásról, meg az utácnlevésről..." ????

Nem tudja a PIHENT agyával fölfogni, hogy azt a létformát csak önpusztítással, vagyis, minden olyasminek a fogyasztásával lehet "elviselni", ami árt és közelebb visz a végső elmúláshoz! Ezek a reménytelenül LESZAKADÓK valójában a szemünk láttára HALDOKOLNAK... Mert ez az emberhez teljességgel méltatlan létforma úgy jött létre, hogy a társadalmi vezetők, az életünk irányítói, a HATALOM tulajdonosai MEGFOSZTOTTÁK őket az életben-maradás minden esélyétől, lehetőségétől. Nem ölte- nem öli meg őket közvetlen... Erre nem lehet más a válasz a hajléktalanok részéről, mint ennek a méltatlan élet(fomá)nek a megszüntetése a élet végső kioltására való törekvéssel. Az euthanáziát engedélyező országokban is kapnak kábszert a végső elaltatás előtt! Ezek az emberek ezért a tudatmódosulásért koldulnak valójában!!! Aki ennek a tragikusságát nem képes fölfogni, annak szarból van a "lelke", vagy olyannyira önző és felelőtlen, hogy minden felelősséget elhárít magától és áthárítja a sok esetben vétlen VESZTESRE, aki szintén EMBERI LÉNY volt azelőtt, mielőtt, megfosztották volna tőle!!!


Amikor, eljött az 1990-es fordulat és nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazok valósítják meg a vadkapitalizmust, akik olyan nagy szorgalommal hazudták a szocializmust...

Az is nyílvánvalóvá vált, hogy az akkor - 1990-ben - éppen munkás státuszban lévők mennyire megszívják, mert ők NEM rendelkeztek a változáshoz szükséges ismereti, kapcsolati- és anyagi tőkével! Hiszen, köztudott volt, hogy pont az a munkás-"osztály" volt a legszegényebb, akik nevében hazudták a hatalom gyakorlását...

Ez a MUNKÁSSÁG azonban, NEM VOLT AZONOS AZOKKAL, AKIK 1945-ÖT KÖVETŐEN MEGVALÓSÍTOTTÁK A PROLETÁRDIKTATÚRÁT, hanem RAJTUK VALÓSULT MEG VALÓJÁBAN ÉS EZZEL EGY EGÉSZ GENERÁCIÓT IRTOTTAK KI !!!

Hiszen, 1990-et követően pont ők kerültek tömegével az utcára és az ő fejük fölül privatizálták ki - ugyanazok - a gyárat magánvagyonukat gyarapítva, akik a szocializmusban rátelepedtek a gyárra, mint függetlenített kisz- párt szakszervezeti vezetők!!!

*

Szilárd Szikla:A gyárak mellett a munkásszállókat is, amely intézményekben tízezrek laktak minimum országszerte.

*

Bóna Mária Ilona: Ez így igaz, csakhogy nekem nem fájt a szívem azokért a szállókért, mert nagyon jól ismertem azokat a körülményeket, főleg a fővárosban lévő építőipari munkásokéát és ipari tanulókét.

*

Szilárd Szikla: Viszont volt hol lakniuk, nem kényszerültek az utcára. Így az átlagemberek jelentős része nem tudta, már létezik a hajléktalanság csak eldugva.

*

Bóna Mária Ilona: Naa, akkior nézzük, hogyan is kezdődött az 1960-as években. ... Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)!

Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára."

"Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori "beszélő szerszám" mintájára - a legújabb kori: nem beszélő változatot. Hogyan? Úgy, hogy a három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről." Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek, működtek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!

Beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosban, az úgynevezett munkásszállókon elhelyezett (évfolyamonként 1200-1500 fő) építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni

Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után - több, mint két évre - bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Így valósulhatott meg - a spártai katonaállam mintájára - az a politikai diktatúra, amit szovjet tankokkal, fegyverekkel, de magyar emberekkel lehetett fenntartatni.

Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a fegyveres testületek nem azon helyek, ahol az anyanyelvnek, mint kommunikációs eszköznek jelentősége van! A katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus (természetes, ősi, az ősöktől örökölt tudás, vagy az iránti készség) műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz!

Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!?

A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a változtatás szükségességét!



Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?

Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek hiánya ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)

"Egyharmad/kétharmad-típusú társadalom": Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra...

Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a ,,gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák. ,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni."

Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között.

Aggódom ezekért a volt ,,munkásokért" (melósokért), akik most ugyanúgy visszasírják ,,Kádár-atyuska" ,,gondoskodó" államát, mint a ,,felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk ,,gondoskodó" munkaadóikat! Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az! Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.

Naaaaaaaa ez az, amin ek kifejezetten gátja az EU! Mert az garantáltan úgy működik, mint ahogy az LUGANOI TANULMÁNYBAN meg vagyon írva.


ÍME EGY RÉSZLET A TANULMÁNYBÓL:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=121622&n=furaila&blog

"2. Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

* a világ népességének növekedése,

* a fogyasztás mennyisége és minősége és

* azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés."

"De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:

* olcsónak kell lenniük,

* nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá

* az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,

* az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra." (Részlet a Tanulmányból.)

"Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére.

A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

* ideológiai-etikai,

* gazdasági,

* politikai és

* pszichológiai." (Részlet a Tanulmányból.)

Részletesebben itt is olvasható:

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=121622&n=furaila&blog

*

Szilárd Szikla: Nem hiszek a népesség csökkentési projektben. A tényeket nem írják le.

*

Bóna Mária Ilona: Na jó, akkor lássuk hogyan valósult meg a népességcsökkentési projekt 1990-et követően Magyarországon. Elsősorban szólni kell arról a "kétharmadról", amelyik a gerincét képezné a fideszes gazdaságpolitikának. Szokás őket "polgári középosztálynak" is nevezni. Csakhogy, ez a ,,polgári középosztály" szintén a kádári időkben szerezte viszonylagos jómódúságát és a vezetéshez a kompetenciáját. Leginkább a tanultságát bizonyító diplomáját, amit azután úgy használhattak és használnak a mai napig, mint JOGOSÍTVÁNYT a hatalomgyakorláshoz...

Ez meglehetősen beárnyékolja azt a szerepet, amit fel kellene vállalniuk! Mert, ugyanúgy, mint a magát baloldalinak hazudók, ők is egyfajta (pozitív) diszkriminációnak köszönhetik azt, hogy 1990-ben rendelkeztek a VÁLTOZÁSHOZ szükséges ANYAGI- ISMERETI- KAPCSOLATI TŐKÉVEL. Tehát, nyilvánvaló, hogy a jobboldalon kicsapódók is ugyanannak köszönhetik vélelmezett kompetenciájukat arra, hogy vezetői, KÉPVISELŐI legyenek egy-egy térségben élő emberek közösségének.

Nagy probléma még az, amit külső nyomásnak nevezünk és az un. baloldali hatalmi "elitet" segíti a nyomásgyakorlásban. Lásd az EU-ban ,,baloldali" képviselőséget szerzők nyomásgyakorlása Magyarországra. Mára már biztosak lehetünk abban, hogy Nyugat-Európának, nem érdeke egy, a saját lábán is megállni tudó, vagyis, gazdaságilag és politikailag önálló és szuverén magyar nemzetállam létrejötte!

Ezért aztán, mi: akik ezt szeretnénk, szemben találjuk magunkat a külső érdekcsoportokat kiszolgáló politikusokkal és az őket támogató média-birodalommal, valamint az általuk- együttes erővel megdolgozott szavazókkal és a velük rokonszenvezőkkel.

Ezzel a modern, lélektani hadviselés módszerével - a külső érdekcsoport nyomásgyakorlói számára - nagyon kényelmes megoldás lenne, ha sikerülne bennünket olymértékben egymás ellen hangolni, uszítani, hogy szépen, de biztosan kinyírjuk egymást. Az effajta népirtó technikák ellen nem lehet semmilyen nemzetközi bírósághoz fordulni...még fegyverre is csak minimálisra van szükség...(a gumilövedék is megteszi?)! Nem kell többé attól tartaniuk, hogy elszámoltatják őket! Azután, pedig boldogan élnek, majd a külföldi érdekcsoportokkal teljes összhangban, mint modern ,,gyarmattartók". Lásd a LUGANOI TANULMÁNY erre vonatkozó javaslatait!

http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/item/2793-a-luganoi-tanulm%C3%A1ny

Dr. Csath Magdolna: A luganoi tanulmány


Azt gondolom, hogy ebbe nem szabad beletörődni! Sőt, minden eszközzel meg kell akadályozni!

Elsősorban ajánlatos figyelembe venni azokat a népirtásos technikákat, amivel már ,,sikerrel" a temetőbe küldték azt a korosztályt, amelyiket 40 éves kora körül ért az 1990-es rendszerváltozásnak mondott változás. Annál inkább fontos lenne a felülvizsgálat, mert mára már ennek a korosztálynak a gyermekei is 40 éves korba kerülve ugyanolyan módszerekkel vannak ellehetetlenítve, miközben rájuk nehezedik a szüleik korosztályának nyugdíjának kitermelése is. Sajnos, köztudott mára, hogy a mai aktív-korúak számára még szüleikénél is rosszabb sorsot szán az EU mögé bújó hatalom...

Annak a korosztálynak - akikhez tartozók 2008-ra 2010-re érték el a 62 éves korukat - munkavállalói annak idején, a társadalombiztosítási (egészségügyi biztosítás, meg nyugdíjjárulék) alapba történő befizetéseik az elmúlt évtizedekben, de főleg az 1970-1980-as években csak munka- jogviszony után járt

Azért volt oly fontos, hogy legyen ÁLLAMI CÉGNÉL (termelőszövetkezetnél, illetve vállalatnál is) munkaviszonya minden aktív korú munkavállalónak - munkásnak és parasztnak - mert a betegbiztosítást és a nyugdíjjárulékot az a cég fizette utánuk.

Ebből következik az a NAGYON FONTOS TÉNYÁLLÁS, hogy ez a korosztály, melynek tagjai az 1960-as években vált munkavállalóvá és arra kényszerült, hogy - az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS - lehetőséget adva arra, hogy - a 2. illetve a 3. gazdaságban - napi 16 órát dolgozva keresse meg a MEGÉLHETÉSRE VALÓT. Azonban, ez után a munkája után nem fizethetett sem egészségügyi biztosítást, sem nyugdíjjárulékot!

A többletbevételből, viszont nem tudott tartalékolni, mert ebből fizette az OTP- (banki harminc(!) évre) -hitelre vásárolt öröklakás nevezetű betondobozt és ebből nevelte gyermekeit egészen az oly tragikus 1990-es évekig.

Amikor-is kiprivatizálták alóluk a gyárakat, üzemeket, vállalatokat, intézményeket . Az utcára kerülve nem jelentett számukra segítséget a munkanélküli segély sem, pedig a munkaügyi hivatalok keretén belüli oktatási- és átképző tanfolyamok... Sem a kényszervállalkozás, hiszen a nyugati multiknak sem volt érdekük az ő boldogulásuk.

Fizetőképes kereslet hiányában és a magas- sokféle adóteher miatt tönkrementek, eladósodva előbb jövedelem nélkül maradtak, majd hajléktalanná váltak. Gyermekeik pedig - elérve a munkavállalói kort - szétszéledtek a nyugati nagyvilágban.

Maradékai több évtizedes vergődéssel, elérve a nyugdíjkorhatárt - 2008-tól kezdődően nyugdíjba vonulva - ha ilyen (ön)kizsákmányoló életvitel után még megélte ezt a kort, minimál-nyugdíjra lesz ítélve.

Azért is alakult így a sorsuk azoknak, akiket munkás- paraszt státuszban talált a rendszerváltozás nevezetű felfordulás, mert 1990-ben nem rendelkeztek semmilyen eszközzel - kapcsolati- anyagi és ismereti tőke - az oly nagyon vágyott változáshoz!!!

Ezen széles - NEHÉZSORSÚ - népréteg úgy járt, mint az amerikai polgárháború felszabadított rabszolgái?

,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele...Bővebben

Azokat az elsősorban párt- másodsorban gazdasági kapcsolati tőkével rendelkező TSZ-elnököket, gyárigazgatókat, valamint a feléjük teljes elkötelezettséggel bíró fiatal pártmunkásokat Ők lettek a mai társadalom ,,tőkései".

Vagyonszerzésük, gazdálkodásuk tisztázatlan, pontosabban eddig még nem volt vizsgálható... Nincs erkölcsi hovatartozásuk, meghasonlott oligarchikus tömeget alkotnak, immár csak egymásra és külföldi támogatóikra számíthatnak, mivel a magánosítható vagyon beszűkült.

Tevékenységük alapja nem az értéktermelés, hanem az árképzés, egyfajta áltermelői tevékenység, amelyet off-shore cégeken keresztül, banki közreműködéssel végeznek.

Ez nagyüzemi adócsalás. Miután az áfarendszer hiányosságai lehetővé teszi - nehezen mérhető iparágakban, mint pl. építőipar- a számlázással történő visszaéléseket, ezért az áltőkés réteg off-shore tevékenysége a feketegazdaság motorja.

Az adatok igazolása a számok tükrében:

Leleplezett adócsalások:

1991-93: 49-54

1994-96: 147-236

1997-2001: 524-1590

Miután a puha törvények ezt a tevékenységet nem büntetik szigorúan, ezért az adócsaló arisztokrácia él és virul. Az így kialakult áltőkés réteggel szemben versenyképtelen az a szűk valódi vállalkozói réteg, amely betartja a piaci és adózási szabályokat, amely tisztességes úton szerezte és tartja fenn vagyonát.

Beszélnünk kell még az 1990 után létrejött 300 hektár fölötti nagygazdaságok-ról. Ezeknek a birtokoknak a tulajdonosai hasonló módon tették rá a kezüket a termőföldre mint a volt pártelit az állami vagyonra. Ez a réteg a jelenlegi szabályozások szerint akkor is jövedelemhez jut az állami és EU-s forrásokból, ha nem vagy alig termel. Érdekeikkel ellentétes a hazai élelmiszertermelés felfuttatása, hiszen a belső piac gyakorlatilag megszűnt és a termelés kockázati tényezőit az állam, a lakosság ellátását pedig az uniós, bizonytalan eredetű beszállító vállalja magára. Ez a nagybirtokos réteg - éppen emiatt - a jelenlegi rendszer védelmezője pártállástól függetlenül.

A kialakult ,,rend" következménye a társadalom 80%-ának elszegényedése, 30%-ának koldusbotra jutása, jelenleg 450.000 jegyzett, 700-800 ezer tényleges munkanélküli.

Ez a munkaképes lakosság óriási hányada.

A hatalmat megszerző áltőkés réteg - bűnözői szemléletével - kiszolgáltatta, és erkölcsileg megingatta az egész társadalmat. A családok 50-60%-a széthullott, miután a hagyományos munkaerőpiac megszűnt, a nők döntő többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévő gyermek.

Budapest 1.700.000 lakosából 90.000 hajléktalan.

A fiatalok életminőségük szerint: 20%-a nyertes, 40% ,,túlélő", 40% vesztes.


Lakásépítések

1974-1990 között 1.238.000 lakás épült,

1990 után 467.000.

A mai igények szerint 380-440.000 lakás hiányzik.

Rohamosan növekszik a halálozás.

1980 15-25 ezer fő

1990-95 között évente 17-33 ezer fő

1999 48 ezer fő

1995-2005 között átlagosan 33 ezer fölé nőtt

A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal férfiak szív-és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2007-ben duplájára nőtt.

Rohamosan csökken a születések száma:

1974-89 között 2.380.000 gyermek született

1990 után 1.680.000 gyermek született

Ez 700.000 fő veszteséget jelent, a népességfogyás 5-szöröse az európai átlagnak.

Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevő hatalom felelősségét. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben 7 millióan leszünk.


A szocializmus lényege bevallottan az osztálycsere volt, ám soha nem politikai értelemben, hanem egyértelműen gazdasági értelemben. A kommunista ideológia csak a kifosztás elvi alapját képezte. Az ország gazdasági és politikai önrendelkezését biztosító magyar alkotmányt felfüggesztették, hiszen annak cikkelyei akadályozták a társadalmat megosztó terveiket. A polgári és a birtokos réteggel szemben rendkívüli diszkriminációt alkalmaztak. Jövedelmi osztálycserét hajtottak végre, amely azon túl, hogy a nemzeti vagyont kisajátította, gyakorlatilag nem tett semmit az ország egészének gyarapodása érdekében. Bizonyítja az, hogy a rendszer nem tudott valós tartós gazdasági, valamint össztársadalmi értéket előállítani. Ennek a kudarcot vallott rétegnek a családi, baráti kapcsolatai a ma uralkodó élősködő ál-arisztokraták.


Jövedelmi viszonyok:

Az ál-arisztokrácia (1.000.000) ember a jövedelmek 25% birtokolja.

A felső réteg (2.000.000) ember a jövedelmek 26%-át birtokolja

A tengődő, szegényedő (4.000.000) ember a jövedelmek 28,6%-át birtokolja

A legszegényebb (3.000.000 koldus) a jövedelmek 20,4%-át birtokolja

A társadalom 80%-a termelésben játszott szerepe alapján

relatív veszteséget szenvedett el.

Az alsó harmad 72%-ot

A stagnáló, szegényedő 14%-ot

A felső réteg 3 %-ot

Míg az álarisztokrácia 23% nyereséget ért el.

Az adatokból látható hogy az élősködő réteg vagyoni helyzetének alapja a társadalom kizsákmányolása.

A jövedelmi különbségeket tehát, egy belső jövedelmi kifosztás idézte elő, majd az EU csatlakozás után a megmaradt állami függetlenség feladása a végletekig fokozta ezt a folyamatot.

Ennek haszonélvezői a társadalom szűk rétegét képviselő oligarchák,

lebonyolítója a volt pártelit által kinevelt és pozícióba juttatott jelenlegi politikai elit, elszenvedője a teljes magyar társadalom.


Termelés és jövedelem

A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem.

A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén, ezt csak egyes távolkeleti országok előzik meg ebben a vonatkozásban, átlagkeresetéből viszont kevesebb árut tud vásárolni, mint a környező országok munkavállalói.

A munkaerő láthatóan leértékelődött, a jövedelem/termelés érték alapján a legrosszabb helyen áll Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, a munkavállaló ki van zsákmányolva.

Ez az alkalmazotti jövedelem 64 %-ban tér el a termelési értéktől.

Ez azt jelenti, hogy egy iparban dolgozó 2005-ös értéken 4,15 évnyi bérét veszítette el 17 év alatt!

Tehát:

Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nőtt, addig a reálbérek csak 16%-kal! Ez az utóbbi 17 év alatt a családokra vetítve nettó 9,1 millió forint ki nem fizetett bérveszteség!

Mivel az ipari termelés meghatározó része idegen cégek kezében van, ezért ezek a vállalatok ezt az összeget nyereségként kivitték az országból. Ugyanezek a cégek gyakorlatilag minden előny megkaptak a törvényhozástól a magyar vállalkozásokkal szemben. Sokszor törvényellenes tevékenységüket elleplezte a mindent átható korrupció, és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció.


Élelmiszerfogyasztás

Az alapvető élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.

1995-97-ben a lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant.

A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében, ez 1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, és ez súlyosan befolyásolja a közegészségügyet.

6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, 10-15%-os lemaradásban vannak, miközben termelési erőfeszítésük nő.

1990 után, egy idegileg és fizikailag kimerítő termelés zajlik Magyarországon, ez társadalmi kimerültséghez, és egészségügyi katasztrófához vezetett. A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza. Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 32 évvel ezelőtti szintre jutottunk, jelenleg egy szintre kerültünk Bulgáriával.

(KSH-adatok)

A 3.000.000-ós leszakadt tömeg minimálbéréből és segélyeiből nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas. A magyar társadalom erre a 3.000.000-ós tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat.

Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül.

A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidőben pedig európai társadalmi szinten példátlan. Magyarországot kirabolták, elszegényítették, a lakosság jelentős része a fizikai lét határán tengődik, miközben egy jól körülhatárolható réteg valós gazdasági tevékenység nélkül, óriási hatalom birtokában, nemzetellenes tevékenységet folytatott.

Az ilyen veszteségi helyzet még háború esetén is ritka, békeidőben társadalomellenes.

A tények egyértelműek. Magyarországot, önjelölt urai kizsákmányolták, és diktatórikusan kormányozták.

Ez a rendszer javíthatatlan.

Ha a társadalom ezt a sokkot túl akarja élni, akkor nincs más megoldás, mint-hogy a helyébe lépő hazafias hatalom feladata a nemzetstratégiai kérdések - mint az élelmiszeripar, az energiaszektor, a népesség-csökkenés, a jövedelmi viszonyok, eladósodás- a lakhatás- gondjainak azonnali orvoslása.

http://huppa.hu/ahogy-azt-andraska-elkepzeli

Szerk.: Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 163 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 665
  • e Hónap: 3791
  • e Év: 35521
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.