|
2015-04-13 16:25:06, hétfő
|
| |
| |
-
60 éve hunyt el Albert Einstein
,,A relativitás elméletét könnyű megérteni: ha egy szép lánnyal két órát töltünk, az perceknek tűnik - ha forró kályhára ülünk, a pillanat is végtelenül hosszú..." Albert Einstein humorérzéknek sem volt híján, ő magyarázta így a relativitás elméletét. Hatvan éve hunyt el a 20. század egyik legnagyobb elméje, akinek gondolataiból máig táplálkozik a tudomány és a technika.
Ulm városában született, amely a hazánkba is elszármazott ,,svábok" egyik központja. Albert ott évszázadok óta honos zsidó kereskedőcsalád sarjaként lett ulmi polgár. Csak hároméves korától beszélt, zűrös, lázadó gyerek volt, az akaratos fiút később ki is rakták a müncheni (ma az ő nevét viselő) gimnáziumból, és tanára biztosította arról: ilyen ember soha nem viszi semmire...
Aztán kivételes géniusznak bizonyult. A gimnáziumi drill és a katonaság elől Svájcba szökött, ahol a felvételin érettségi nélkül bejutott a zürichi Műszaki Főiskolára. Ott szeretett bele diáktársába, az újvidéki Mileva Marićba. El is vette a matematikust, bár a lány ortodox vallású szülei ellenezték a frigyet. Még a házasság előtt, Újvidéken született kislányuk sorsáról nem sokat tudni: a skarlát vihette el vagy örökbe adták? Később fiaik születtek: Hans-Albert a Kaliforniai Egyetem hidraulikatanára lett, az irodalom és a zene iránt fogékony Eduard skizofréniája miatt élete hosszú szakaszát ideggyógyintézetben töltötte. A házasság utóbb csődbe ment - közben Einstein elvált unokatestvérével került össze -, de a lovagias férj a váláskor megígérte Milevának: ha valaha Nobel-díjat kapna, a pénz az asszonyé. Megkapta - oda is adta.
Előtte még a svájci szabadalmi hivatal szorgos tisztviselőjeként munkálkodott, de minden szabad percében a relativitáselmélet és a fény elektromos jelenségének kutatásán dolgozott. 1905-től megjelent, korszakalkotó publikációit a szakma először észre sem vette, ám amikor nagy tekintélyű kollégája, Max Planck, a kvantumelmélet megalkotója felfigyelt rá, a berni hivatalnokot gyorsan szárnyára kapta a világhír.
Az alacsony, fura frizurájú zsenit hívták előadni a világ tudományos központjaiba és válogathatott a tekintélyes pozíciók között. Volt a zürichi, a prágai egyetem tanára, majd a berlinié, ahol 1933-ig állt a Fizikai Intézet élén, a második évtizedben
már Nobel-díjasként. Azt 1921-ben ítélték oda neki, de paradox módon nem addigi fő művéért, a relativitás elméletéről szóló 1915-ös publikációjáért, hanem ,,az elméleti fizikában elért eredményeiért, különösen a fényelektromos jelenség törvényének felfedezéséért". Az ok: egyes fizikustársai kételkedtek a relativitáselméletében.
A Királyi Porosz Akadémia tagja Berlin büszkesége, illusztris polgára volt, városa üdülővel tervezte megajándékozni. Ám voltak - nem is kevesen -, akik nem rokonszenveztek a baloldali, pacifista érzelmű tudóssal, aki még a Vörös Segélyt is támogatta, s kiállt szocdemek és a kommunisták együttműködéséért a weimari köztársaság megmentésében. Az üdülőt végül maga vette meg, de vitorlázótanyáját, akárcsak szép belvárosi otthonát, utóbb elkobozták. A nácik hatalomra kerülésekor éppen Kaliforniában időzött - és soha többé nem lépett német földre.
,,Vége a zsidó intellektualizmusnak" - hirdette Joseph Goebbels, s az új barbárok égették az utcán Einstein köteteit is. Fejére ötezer dolláros vérdíjat tűztek ki, egy náci lapban pedig szerepelt ,,a nemzet még fel nem lógatott ellenségeinek" listáján.
1945 után sem kívánt német földre lépni, és elutasította az ajánlatokat, hogy a tudományos társaságok - amelyekből hajdan kizárták - visszavegyék, s visszakapja a magas állami kitüntetést, amelytől annak idején megfosztották.
Albert Einstein, a világhírű princetoni kutatóközpont professzora amerikai állampolgár lett.
Kollégája és emigránstársa, Szilárd Leó bírta rá 1939-ben, hogy írja alá a Roosevelt elnöknek szóló levelet a nácik ,,új típusú bombájának veszélyéről".
Egy évvel korábban német tudósok fedezték fel ugyanis a maghasadást, Szilárd és társai pedig látták az ebből fakadó szörnyű veszélyt.
Einstein neve igen sokat nyomhatott a latban, amikor Roosevelt a ,,Manhattan-projektről", az amerikai atomfegyverprogramról döntött. Jóllehet egyes kérdésekben kikérték tanácsait, a német Nobel-díjast - a baloldali szimpátiái miatt - állandó megfigyelés alatt tartotta az FBI, és szó sem lehetett arról, hogy a kísérletek helyszínére, Los Alamosra engedjék; hivatalosan nem is tudhatott a projektről. Egyébként kutatásaival segítette a haditengerészetet, és a hadikölcsön javára felajánlotta a speciális relativitáselmélet első, 1905-ös kéziratát, amely 6,5 millió dollárért kelt el.
A meggyőződéses pacifistát megdöbbentette az atombomba bevetése, s később azt mondta: ha tudja, hogy a németek valójában nem állnak közel a fegyver birtoklásához, nem támogatta volna az amerikai lépéseket. Hozzátette: ez életének nagy tévedése volt.
Einstein idősen is hű maradt ifjúkori elveihez: tiltakozott a boszorkányüldözést folytató McCarthy szenátor ellen, megvédte tudóstársát, Robert Oppenheimert, a Manhattan-projekt vezetőjét a hamis vádak ellen. Ezúttal hiába kérte Rooseveltet, hogy fogadja Szilárd Leót, aki az atomfegyver eltiltását kérte volna, ám létrehozták az Atomtudósok Bizottságát, amely a leszerelésért szállt síkra. Ők ketten szabadalmaztatták egyébként az atomerőművek hűtőberendezéseiben máig alkalmazott elektrodinamikus szivattyút - s Einstein hajdani felfedezései hasznosulnak többek között az űrkutatásban, a légi közlekedésben, a hajózásban.
Talán kevesen tudnak Miért szocializmus? című, 1949-ben írt tanulmányáról.
Néhány gondolata: ,,A kapitalizmusban a termelés a profitot szolgálja - nem a szükségletet. Nem gondoskodnak arról, hogy mindenki, aki tud és akar dolgozni, munkát is találjon... Meggyőződésem szerint e súlyos gondokat csak a szocialista gazdaság s a vele párosuló, a társadalmi célokat szolgáló nevelés oldhatja meg."
Valamint: ,,A tervgazdaság rabszolgává teheti az egyént. Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy a politikai és a gazdasági hatalom messzemenő központosításával ne váljék mindenhatóvá, gátlástalanná a bürokrácia?"
Vallását nem gyakorolta, Berlinben szolidaritásból támogatta a cionizmust és lépett be a hitközségbe. ,,Régen nem jártam zsinagógában, mert félek, Isten nem ismerne meg. Vagy ha mégis, annál rosszabb - írta Amerikában. - Ha van bennem valami, amit vallásosnak lehet nevezni, az a határtalan csodálat a világ szerkezete iránt - amennyire azt tudományunkkal meg tudjuk ismerni."
Maradéktalanul neki sem sikerült, utolsó éveiben hiába próbált a relativitáselmélet és a kvantummechanika egyesítésével egységes kulcsot adni a világegyetem megértéséhez. Mégis: Newton óta ő tette a legtöbbet annak megismeréséért. Miközben a ,,száraz" tudós, aki jól hegedült és vitorlázott, sziporkázóan szellemes is volt.
,,Két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság - bár az előbbi tekintetében nem vagyok biztos" - írta.
Vagy: ,,A politika a pillanatot szolgálja - az egyenlet örök."
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
