Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Az empátiáról (5)
  2015-04-14 19:19:19, kedd
 
  Énközpontú vagy Krisztus-központú viszonyulás a másik emberhez

A továbbiakban tegyünk néhány összehasonlítást:
mi a különbség az önmaga által irányított életű ember és a Krisztus uralmát elfogadó ember között
a másik emberhez való viszonyulásában.

Az egocentrikus ember azt kutatja, hogy mit kaphat a másiktól;
ennek alapján dönti el, hogy érdemes-e kapcsolatba lépni vele, időt szánni rá, esetleg feleségül venni,
vagy férjhez menni hozzá.

A kapcsolat folyamán pedig többnyire arra figyel, hogy megkapja-e a másiktól azt, ami jár, amivel a másik tartozik neki.
Vannak, akik évtizedeken át gyűjtik ,,jogos" elvárásaikat.
Az énközpontú ember számára a másik nem társ, hanem ösztöntárgy, aki arra való,
hogy az ő szükségleteit kielégítse (szexuális éhségét, kényelmét, presztízsét stb.).
Idővel az ösztöntárgy riválissá, sőt ellenséggé válhat, akinek a jelenléte azzal fenyeget, hogy elveszi,
megeszi, elkölti az ember féltett tulajdonát: akár anyagi javait, akár a dicsőségét, mert mellette a sajátja elhalványul.

Alapvetően másként működik az, aki élete irányítását átadta az Úrnak.

Az önátadás nem jelenti azt, hogy az embernek megszűnik az egyénisége.
Az ,,én" jelen van, de az Úrnak alárendelve. Az Úr pedig a másikra irányítja az ember figyelmét.
A szeretet gyakorlatilag abban nyilvánul meg, hogy igyekszünk megismerni és kielégíteni a másik valódi szükségleteit.
Ez gyakran azzal jár, hogy háttérbe szorítjuk a magunkét. Jól látható ez néhány valódi szeretet-kapcsolatban élő házaspár döntéseiben: melyik programot válasszuk, ha csak az egyikre van időnk, mit vegyünk meg,
ha mindkettőnk óhajára nem telik a pénzünkből. ,,Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (ApCsel 20:35)

Aki folyton önmagára figyel, az természetesen nem látja a másikat:
,,északfok, titok, idegenség" marad számára. (Ezeket a jelzőket Ady önmagára mondja,
kifejezve ezzel magányosságát; de azt is elmondja ugyanebben a versben,
hogy nem akar így maradni. az empátia arról szól, hogy megértem a társamat, mert a helyzetébe illeszkedem.

Ha valaki úgy érzi, hogy ez nem természetes, mert emberi természetünk arra késztet,
hogy magunkra figyeljünk, és csak a saját szükségleteinkkel foglalkozzunk, annak igaza van.
Valóban megújult természetre, megváltozott gondolkodásra van szükség a valódi empátiához.
A keresztény élet természetfölötti ebben az értelemben is.

Ádám és Éva fügefalevelekkel próbálta elrejteni szégyenét.
Úgy tűnik, hogy ma sokan páncélt öltenek magukra, amikor becsukódnak a másik ember előtt.
Nyilvánvalóan félelemből és bizalomhiányból fakad ez a magatartás.

A jó kapcsolatért mindig kockáztatni kell: le kell vetnünk a ,,páncélt" kiszolgáltatva egymásnak a titkainkat.
Ezzel természetesen sebezhetővé tesszük magunkat.
De tudnunk kell, hogy a szeretet-kapcsolat nem tűri a bizalmatlanságot és az egymástól való félelmet. (1János 4:18)
Demeter Zoltán Péter		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Az elhivatás három feltétele
  2015-04-14 17:48:28, kedd
 
  Ha egy hívő ember el van hívva az Úr szolgálatára, nem jelenti azt, hogy meg is van bízva a munka végzésére.
Nézzünk meg egy ószövetségi példát!
Dávidot Isten királlyá választotta és felkente Sámuel próféta által, de csak hosszú évek múlva kapta a megbízatást és küldetést a királyság tényleges gyakorlására.
Egy újszövetségi példában, Pál apostol életében is ugyanezt láthatjuk. Az Úr elhívta a damaszkuszi úton, de csak pár év múlva az antiókhiában kapta a megbízatást és a küldetést.
Az Úr Jézusnak is harminc éves koráig kellett várni, míg megkezdhette azt a munkát, amit az Atya rábízott.
A megbízatás után jön a küldetés, ami annyit jelent, hogy Isten lépésről lépésre irányítani akarja életünket,
hogy mikor, mit és hogyan cselekedjünk.

Az elhivatásnak három előfeltétele van: látás, hallás és engedelmesség.

Mielőtt Mózest elhívta volna az Úr, semmi különös dolog nem történt.
Végezte a mindennapi munkáját, őrizte a juhokat; így jutott el az Isten hegyéig, a Hórebig.
Isten munka közben szólt hozzá és hívta el. Ezt több esetben olvashatjuk úgy az Ó-, mint az Újszövetségben.
Addig senkinek nincs joga, és nem ajánlatos letenni a munkát, a világi foglalkozást, amíg Isten nem szól.
Dávidot is a juhok mellől hívta el az Úr. Az apostolokat meg a háló mellől.
Az apostolok nem is gondolhattak előre arra, hogy az Úr mire akarja őket felhasználni.
Emberileg majdnem minden ellenkezőleg történt, mint elgondolták volna.
Miért nem a papokat választotta ki erre a szolgálatra az Úr? Mert Isten jól látta és ismerte őket, és jól tudta, hogy kik lesznek alkalmasak ennek a szolgálatnak a betöltésére.

Az Úr szolgálatára való elhivatásunk nem mirajtunk áll.
A mi feladatunk az, hogy amiben vagyunk, abban hűségesen álljuk meg a helyünket. Sokan a saját gondolatukból, lelkükből elhatározzák, hogy az Úrnak fognak szolgálni, és hogy mit fognak csinálni, hol fognak munkálkodni.
Ezért roppannak össze és szégyenülnek meg sokan a maguk választotta szolgálatban.
Mózes éppen attól félt a legjobban, amivel megbízta őt az Úr. Ezt a saját életünkben is tapasztalhatjuk.

Mózes az égő csipkebokorban látta meg az Úr dicsőségét.
Minden egyes hívő embernek szüksége van mennyei, szellemi látásra ahhoz, hogy az Úr bizonyságtevője lehessen:
,,Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán" (2Kor 4,6).
Ez számunkra az égő csipkebokor.

A második előfeltétele az elhivatásnak: a hallás.
Isten ezt mondta Mózesnek:
,,Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!" (5. vers).
Újszövetségi vonatkozásban is az Úr az, Aki először megszólít minket, csak az a kérdés, hogy mi meghalljuk-e az Ő szavát.

,,Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,3-4).
Ebben a találkozásban benne volt a látás is, meg a hallás is; Pál apostol számára ez volt az égő csipkebokor.

A harmadik feltétele az elhivatásnak az engedelmesség.
Azt mondta az Úr Saulnak:
,,De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned" (ApCsel 9,6).
Erről maga tesz bizonyságot Agrippa király előtt. ,,De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt" (ApCsel 26,16-19).

Péter és János is azt mondta a Nagytanács előtt: ,,... nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20).

Mózest azzal bízta meg az Úr, hogy Izrael népét kivezesse Egyiptomból.
Ma is a legnagyobb megbízatás Isten népét vezetni azon az úton, amelyet Isten jelölt meg a számára.
Arra minden egyes hívő ember alkalmas lehet, hogy a megtérő lelkeket Jézus Krisztushoz vezesse. De a legnehezebb és a legfelelősségteljesebb feladat az, amikor Isten megváltott népét az Ő akarata szerint kell vezetni. Ezért van annyi felekezet, szekta, vallásos csoport, mert az alkalmatlan vezetők engedetlenek Isten szavával szemben,
és a keresztények sem ismerik fel, hogy kinek van az Úrtól elhivatása és megbízatása.

De lehet valakinek elhivatása, az is lehet, hogy van megbízatása is, lehetnek karizmatikus emberek,
csak éppen nincs küldetésük; vagy pedig a küldetésüket nem úgy, vagy nem pontosan úgy hajtják végre, amint az Úr akarja.
Ha valaki részben úgy teszi a szolgálatát, ahogy az Úr akarja, és részben, ahogy ő jónak látja, akkor nemcsak az kerül bajba,
aki a munkát végzi, hanem félrevezet másokat is, és veszedelembe kerülhet emiatt a hitéletük.
Különösen nagy felelősség ez azokra nézve, akikre ezrek vagy százezrek figyelnek, akik beszélnek ugyan az Úr nevében, de anélkül, hogy az Úr megbízta volna őket. Igaz az is - a Szentírásban is sokat olvasunk arról -, hogy általában az emberek, még a hívő emberek is, inkább szeretik hallgatni azt, ami az ő vágyaiknak, elgondolásaiknak megfelel, mint azt, amit Isten akar.

,,Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! - a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!" (Iz 30,9-11).
Ha egy közösség letér az Úr útjáról, akkor már nem az számít, hogy mit mond az Úr, hanem az, hogyan látják jónak az emberek.

,,Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak" (2Tim 4,3-4).

Csak azok érzik igazán felelősségük súlyát, akiket Isten bíz meg a szolgálattal.

Mózes, amikor megtudta, hogy milyen feladatot akar rábízni Isten, megdöbbent, és így tiltakozott:
,,Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?" (11. vers).

Isten szolgáinak az egyik legnagyobb veszélye,
hogyha nagyon is magabiztosan alkalmasnak találják magukat arra a szolgálatra, amellyel kétség nélkül az Úr bízta meg őket.

Elkezd így beszélni és viselkedni: ,,Majd én megmutatom! Majd én rendet csinálok!" Mózesnek arra a kérdésére, hogy ,,Kicsoda vagyok én?", Istennek ez volt a válasza: ,,Bizony, én veled leszek" (12. vers).
Azonban ez a kijelentés nem nyugtatta meg Mózest, ellenkezőleg, még nagyobb kétsége támadt, és megdöbbenve kérdezte:
De ki vagy Te?
Végeredményben a megbízatásban és a küldetésben az első az, hogy mennyire ismeri valaki az Urat, aki elküldi; hogy kicsoda Ő.

Akkor nem lényeges kérdés az, hogy kicsoda vagyok én.
Akkor ismerem meg helyesen önmagam is, ha helyesen ismerem az Urat.
Akkor nem értékelem magam sem többre, sem kevesebbre, mint valójában vagyok.

,,De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,9-10).
Pál apostol ekkor már tudta, hogy kicsoda Jézus Krisztus.
Mózes még nem ismerte, hogy kicsoda az Úr. Mózes bár úgy tette fel a kérdést, hogy mit szóljon Izrael fiainak, hogy kicsoda Az, Aki őt küldi, de végeredményben erre Mózesnek volt a legnagyobb szüksége.
Ha mi jól ismerjük az Urat, és tudjuk azt, hogy Ő velünk van, akkor mindegy, hogy hová küld, és mit bíz ránk.

Isten úgy mutatkozott be, hogy ,,Vagyok", és hogy az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene.
Vagyis az ígéretek beteljesítőjének az Istene. Ez a megnevezése annyit jelent, hogy Ő van, és mindenben ott van, Ő minden helyen velünk van, Ő mindig Az, Akinek lennie kell.
Nekünk is jó ezt a két dolgot a szívünkbe zárni.
,,Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1,17-18).

Így is mondhatjuk: ,,Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8).
Jézus Krisztus nemcsak úgy van velünk, mint Isten Mózessel, hanem Ő hit által, Lélek által bennünk van, és mi Őbenne vagyunk.
Amit az Úr ígért nekünk, hatalmában van meg is valósítani, akár általunk, akár nélkülünk is.
Tehát tudomásul kell vennünk, hogy nem mi vagyunk a fontos személyek, és nem is más emberek,
hanem egyedül Jézus Krisztus, Aki az eszközöket tetszése szerint választja ki, és használja fel tervének megvalósításában.
Ha egy eszköz elromlik, Neki hatalma van félretenni, és másikat használni.
Isten nem tömegeket használ fel a legfontosabb szolgálatra, hogy az Ő neve megdicsőüljön, hanem azokat a keveseket, akik feltétel nélkül készek engedelmeskedni az Ő akaratának.

Isten azt az utasítást adta Mózesnek, hogy gyűjtse össze Izrael véneit, és velük együtt menjen el a fáraóhoz. Ha azok nem akarnak vele menni, akkor ő se menjen.
Isten nem akar kényszerszabadítást. ,,És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az Úrral, a héberek Istenével találkoztunk.
Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak!" (18. vers).
Mózes azért is nem mehetett egyedül a fáraóhoz, mert az mindjárt azt gondolhatta volna, hogy csak Mózes akarja elvinni a népet, és a nép nem is akar menni.
Csodálatos Istennek az emberrel szemben való nagyrabecsülése, hogy nem használ kényszert az ember szabad akaratával szemben.
Izrael véneinek sokkal nagyobb befolyásuk volt a népre, mint Mózesnek.
Még később is, amikor már megismerték, hogy Mózes az Úr szolgája, egyformán lázadt a nép Isten ellen és Mózes ellen.
Minket is azért használ fel eszközül az Úr az evangélium szolgálatában, mert mi itt élünk hasonló körülmények között,
mint azok, akiknek az evangéliumot hirdetjük.
Ezért nagy a felelősségünk is, hogy jó vagy rossz irányba vezetjük vagy befolyásoljuk az embereket az Úr követésében.

Az Úr előre tudta azt, hogy a fáraó még erőhatalomra sem engedi el a népet.
De Isten nemcsak szabadulást ígért, hanem gazdagságot is az Egyiptom kincseiből Izrael népe számára.
Ennek az egyik oka az volt, hogy a fáraó nem ismerte az Urat, Akinek nevében a küldöttség megjelent nála.
Később arról is olvasunk, hogy az Úr megkeményítette a fáraó szívét.
Addig nem keményítette meg, míg be nem mutatkozott neki az Úr, hogy kicsoda Ő.
Ezért van az újszövetségi Ige figyelmeztetése is minden idők emberének:
,,Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor" (Zsid 3,15).

Isten csak abban az esetben ígérte a népnek a kincseket, ha ők készek engedelmeskedni az Úr hívásának és kijönnek Egyiptomból. Csak az indulás előtt lehetett kérni ezeket a kincseket. Újszövetségi viszonylatban azt mondja az Úr Jézus:
,,De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Mt 6,33).
Isten nemcsak megbízza az Ő szolgáit, hanem gondot is visel róluk, amiért legyen áldott az Ő neve!		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Imádság rákbetegség gyógyulásáért.
  2015-04-14 17:30:18, kedd
 
  ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
Ima, melyet Jézus 2000. május 27-én adott Jean-Marcnak, egy francia kiválasztottjának, a
következő magyarázattal:
Jean-Marc kérdezi az Úrtól:
÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
Gyermeked Jeanine - miután ő a rákból meggyógyult - szeretne azokon segíteni, akik ebben a betegségben szenvednek. Mit tegyen? - Köszönöm, Szeretet és Irgalom Istene.
.
,,Béke veled kedves lányom!
.
Helyesen teszed, hogy együtt érzel testvéreiddel, kik ebben a betegségben szenvednek, amely a testet szétmarja és kegyetlen szenvedést okoz.
Gyermekem, fontos, hogy mindenki, aki ebben a betegségben szenved, az Én hatalmas oltalmamat kérje azáltal, hogy szentelményeket mint keresztet, érmet, skapulárét hord.
Naponta szentelt vízzel vessen keresztet, hitét naponta gyakorolja, Szentségekhez járuljon, melyeket az Anyaszentegyházam által adok és Szent Édesanyámhoz gyógyulásért imádkozzék. Szükséges a kiegyensúlyozott életmód és egészséges tiszta levegő. A városi élet épp úgy terjeszti ezt a betegséget, mint a hajszolt élet, ami túlságosan az anyagiakra irányul. Sok nyugalomra, csendre és imára van szükség.
Gyermekem meg kell értetned velük a megoldást, az Istenhez való térést és a keresztény hitből való élést, mert lelkük nagyobb veszélyben van mint a testük, ha nem térnek meg. A lelkek pont a megpróbáltatás és a betegség idejében döbbennek rá, hogy nem a lényegért éltek - az Istennel való életet, hanem a múlandókért - világi életért.
Itt az ima, melyet ajándékozok neked, hogy naponta nagy bizalommal elmélkedj felette és osszad meg azokkal, akiket a rák megtámadott.
Mindenki teljes hittel mondja ezt az imát és mint igazi keresztény éljen. Így megígérem, hogy e megpróbáltatásban mindegyiküknek megadom a gyógyulást, az enyhülés és az erő kegyelmét.
Ez a te feladatod leányom.
Jézus, az Üdvözítőd."
.
,,Urunk Jézus Krisztus, Dicsőség Királya!
.
Te vagy lelkem és testem élete.
Könyörülj rajtam! Gyenge vagyok és bűnös.
Gyógyítsd meg bennem ezt a rákos daganatot,
amely el akar pusztítani, és halálomat akarja okozni!
Helyezd belém isteni életedet, a Te örök életedet!
Helyezd gyógyító kezedet erre a bajra,
s meggyógyulok és megerősödöm!
Ó Jézusom, Szeretet Királya,
siess segítségemre!
.†
Amen."
Magánkinyilatkoztatás, forrása ismeretlen		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Fiamnak
  2015-04-14 16:25:21, kedd
 
  Míg élek fogom a kezed,
gondolatban is.
Míg élek vigyázom álmod
a távolból is.
Míg élek lesz mindig ajtó,
ami nyílik neked.
Míg élek ölelő karjaim
várnak téged.
Míg csak dobog a szívem ,
érted is dobban.
Egy része mindig sóhajt,
érted titokban.
Amíg csak imára tudom
kulcsolni a kezem.
Kérem rád isten áldását,
drága gyermekem!!
Míg élek kedves fiam,
jussak néha eszedbe.
Itthon écsanyád mindig vár!!
Utad vezessen erre!!
  
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 66 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 926
  • e Hét: 1364
  • e Hónap: 7736
  • e Év: 58527
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.