Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Aranyvessző
  2015-04-25 23:59:13, szombat
 
 


Aranyvessző (fotó: Sudár Annamária)
 
 
3 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
A tavaszi sugár
  2015-04-25 23:56:11, szombat
 
  Tóth Árpád: A tavaszi sugár





A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Áprilisi köszöntő
  2015-04-25 23:53:17, szombat
 
  Csukás István: Áprilisi köszöntő
(részlet)






Huszonöt év köszöntése
- nem érdemel nagy cicomát -
e vers, nincs márványba vésve
a dátum s bölcsőm rengése,
tisztelőn mégis összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
Borzas hónap vadóc fia
- címekben nem vagyok szerény -
nem szabad meghatódni a
siker előtt s szabódni, ha
nyakadba hull, hisz a napfény
besüt nadrágod fenekén!
Fontoskodók, álszerények,
lerí képetekről a vád:
,,Hogy született, attól részeg!"
Huszonöt év, rád felnézek,
s most tisztelegve összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!

Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu
 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Tavasz van, gyermekek
  2015-04-25 23:46:34, szombat
 
  Jékely Zoltán: Tavasz van, gyermekek
(részlet)






Tavasz van gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezer éves szagát?
- Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.
Légy boldog, régi holt, dédunokád
egy könnyes csókból most fogamzik éppen,
légy boldog, csontmagány, szép hóvirág
nyílik ki koponyád szemüregében.
S, boldog fiuk, hófoltos erdőszélre
rohanjatok ki, mint az ördögök,
pirult orcátok nyomjátok a szélbe!
Mind édesebbek e tavasz-körök,
melyek reánkgyürüznek évről-évre,
az ős nyárból, mely valahol örök!
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Az áprilisi délutánon
  2015-04-25 23:43:33, szombat
 
  Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon
(részlet)






Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.


Link

Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu
 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
A tavasznak mesés leírása
  2015-04-25 23:40:23, szombat
 
  Mátyási József: A tavasznak mesés leírása
részlet






Álmomba vendége jött a Természetnek,

Magaviselete mutatta követnek,

De értelméből is a vett izenetnek

Kisült, hogy embere volt a Kikeletnek.

Ki midőn bényitott a hálószobába,

Még a vén Természet nyújtózott ágyába,

Noha minden dolog mozgott udvarába,

Mint reggel a cseléd gazdája dolgába.

Felébredvén pedig a köszöntő szóra,

,,Nincs még jelen, úgymond, a felkelő óra,

S e felettem függő időmutatóra

Hallgatván, az idő még hajlandó hóra.

Még nyugodalomnak hónapja nincs három,

Ablakim a napnak addig ki nem zárom,

Mert a fizetségből gyakran történt károm,

A tavasz postáját, Sz. Györgyöt elvárom."

Titkolja ez nevét, s kérdi mint telele?

Annyi heverésbe nem únt-é már bele?

Mely szóra az öreg félkönyökre kele,

S a tudakozónak ekképpen felele:

,,Igen rettenetes látásaim voltak,

Igaz-é vagy álom? sok emberek holtak,

Felettem nagy hadiseregek gázoltak,

Záporesőt játszó vérözönt locsoltak."

,,Ha álom e látás, hadakozást tészen,

Az emberi nemnek, ámbár nem egészen,

De nagyobb részének háboruja lészen,

Kivált az éjszaki s napkeleti részen."

,,Kelj fel, mond a vendég, de hogy nincs ideje,

Hiszen hogy ágyba vagy, majd félesztendeje,

Már megújulhatott vén tested ereje,

Kelj fel, hadd nyíljon ki a munkák műhelye."

,,Én vagyok a Szent György, a tőled várt követ,

A tavasz címerét nézd bár e zöld övet,

Ilyet már idei zöldségekből szövet,

Melyeken magam is heverésztem jövet.

Jupiter maholnap megdördül egében,

Fiatal tüzekkel villog fellegében,

Új ménköveket rak Vulkán a zsebében,

Mert az avast s rosdást nem fogja kezében.

Junó asszonyához beljebb szövetkezik,

Mert hidegségéből már az is vetkezik,

S majd ha nyájasabban öszveölelkezik,

Kiki tudja onnan ami következik.

Fébus hosszabb útra keneti tengelyét,

A nyári járásra téríti négy pejét,

Úgy intézi nyugvó és felkelőhelyét,

Hogy felettünk járjon, s érezzük erejét.

Közelítésével szívünk vidámítja,

A télnek rabjait házból szabadítja,

Érccé vált földünket tüzével lágyítja,

S méhéből a terhét kifelé indítja.

Közösít egy plántát a másik plántával,

Szerelembe ejtvén a párt a párjával,

Hogy a hím nőstényét ráragadt hamvával

Tenyészőbbé tégye mint egy férj magvával.

Csak a havasokra szorítá a telet,

Elérkezésével a kedves kikelet

Eólus fúvója, lehelt gyengébb szelet,

Választván észak helyt a lágy meleg delet.

Észak felé hordja a fagy is sátorát,

Mert az ég hó helyett önti víz záporát,

És a nap a földnek hevesíti porát,

Súgárinak közelhozván tűz-táborát.

Kékülnek lángjától a megbarnult egek,

Kormosodnak tőle a szőke fellegek,

Bennek vízcseppekké olvadnak a jegek,

Könnyhullatásaik azért oly melegek.

A folyóvizeken fáklyái lobognak,

Verőfénye miatt a jegek ropognak,

Az eloldott habok kedvekre forognak,

Ha a játszó szelek köztök csavarognak."
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Titok
  2015-04-25 23:29:15, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Értek annyira a vendéglátáshoz, hogy bátran el merjem...
  2015-04-25 23:02:30, szombat
 
  Szily Nóra interjúja: Bereznay Tamás: ,,Értek annyira a vendéglátáshoz, hogy bátran el merjem mondani a véleményemet"




Esterházy-szeletet rendelt, illetve rendelt volna, mert kiderült, hogy épp nincs... Noná, hogy ráhibázott! Pedig nem nézett vizslatva körül, hogy mi nem stimmel a cukrászdában. De mégis minden apróságot észrevett, hisz ennek él, ebből él - ahogy mondja: szakácsnak született... A cseppet sem intrikus, de kritikus séf - Bereznay Tamás.

Vicces, a te étlapodból hiányzik a sütis kártya.

Igen, és most látom, hogy műanyag cserepes virág van az ablakban. Ez nem illik ide, ugye? De legalább az asztal nem billeg. Ha helyet keresek, valahogy mindig sikerül épp egy olyanhoz ülnöm. Mintha megérezném.






Már megismernek, és haptákba vágják magukat, ha belépsz egy étterembe?

Én nem az vagyok, akinek ez fontos. Inkább lehajtott fejjel járok-kelek, nem szeretem felhívni magamra a figyelmet. A kedvesség persze jólesik. Forgattunk Mezőtúron, Szegeden, és annyira barátságosak és közvetlenek voltak velem az emberek! Híre ment, hogy forgatunk, és csak azért eljöttek az étterembe, hogy találkozzanak velem.

Amikor elvállaltad A konyha ördöge szerepét, belegondoltál a szerepváltásba? Elismertből ismertté is váltál...

Semmibe nem gondoltam bele, csak abba, hogy ez egy munka, amit a lehető legjobban el kell végezni. Akkor sem foglalkoztam ezzel, amikor a Nők Lapjában hét éven át volt egy rovatom. Egyszerűen csak szeretem a szakmám.

De nem égett rád a szerep? Fogadok, hogy meglátnak, és rögtön receptet kérnek...

Igen, és azt kérdezik mi a kedvencem...

Nem unod?

Hát, ezt néha már egy picit igen, de elfogadom, hisz soha nem akartam más lenni, és a szakmám ezzel jár. Számomra nem is volt alternatíva. Én szakácsnak születtem. Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg...

Olvastam, hogy már kiskrapekként is sürögtél-forogtál a nagyi mellett. Mi vonzott? Tenni-venni a konyhában, vagy imádtad a pocakodat, az ,,ízvadászatot"?

Érdekes, hogy a gyerekkoromból minden kajával kapcsolatos emlék megmaradt a fejemben. Most is föl tudom idézni azokat a képeket, amikor olyan étellel találkoztam, amivel addig nem. Emlékszem, voltunk vendégségben, és a következő volt a tányéron: egy salátalevélbe csomagoltak egy kis szardíniát, lila hagymát és egy citromgerezdet - ezt adták a vodka mellé. Abból ugyan még nem ihattam, de szardíniát előtte még csak kenyérre kenve kóstoltam. Azonnal rögzítette az agyam, és pár évvel később ezzel vártam a szüleimet a nyaralásból.

Mik az első ízemlékeid?

A nagymamám süteményei. Emlékszem a fázisokra is, ahogy készítette őket. Az illatokat is fel tudom idézni, és az eszközöket is látom magam előtt. Például neki még az a régi, rugós, fanyelű habverője volt, és rézüstje. A hangját is hallom. Egyébként meg is van, mint ahogy a konyhai mérlege is az apró súlyokkal...

Megérte a nagyi, hogy séf lettél?

Meg, és nagyon büszke volt rám.

Lapozgathatta a szakácskönyveidet is?

Sajnos már nem. De a kézzel írott receptjei ott vannak az egyik könyv belső oldalán. Sőt miközben a régi, elsárgult papírokat rakosgattam, találtam olyanokat is, amiket még én másoltam neki hat-hét évesen gyöngybetűkkel... Sokszor diktált is nekem.

Őrzöl képeket, ízeket - érzékeny vagy, mint az ,,Orr", csak nálad máson van a hangsúly.

Egyszer elmentem Zólyomi Zsolthoz, és mutatott parfümöket. Nagyon büszke voltam magamra, mert 90 százalékos pontossággal be tudtam azonosítani az illatokat. Ha valamit megkóstolok, a szagok alapján is meg tudnám mondani, ha valami hiányzik.






De kissrácként hogyhogy a habverővel játszottál inkább, mint a kisautókkal? Muszáj volt segítened?

Nem azt mondta a nagymamám, hogy verjem föl a habot, hanem hogy van-e kedvem? És volt... Azt is szerettem, amikor diót kellett törni és válogatni, vagy ribizlit passzírozni. Sőt előtte elmenni a telekre, és összeszedni. Néha persze untam, de nagyon szerettem a nagymamámat, és nem fordult meg a fejemben, hogy őt hagyjam dolgozni. Látom magam előtt a nyolcvanéves bőrszitát, emlékszem, volt két pont, ahol már meg volt nagyon nyúlva... A fapasszírozó meg olyan volt, mint a búgócsiga. Ezeket a melókat az első fél kiló ribizliig még élveztem, hisz tocsogott a lé... De később sem húztam a számat, ha ez kemény munkával is járt, hanem megcsináltam.

Mindenhol anyut és a nagymamádat emlegeted, de édesapádról nem leltem semmit...

Ritkán beszélek róla. Pedig ő a példaképem. Pontosan tudja, hogy mennyire fontos nekem, csak az a mi magánügyünk, a saját sztorink. Mindig érzi, hogy mikor kell engem felhívni, és éppen akkor mit kell mondani, mire van szükségem. Nehéz megfogalmaznom a kapcsolatunk lényegét. Fölnézek rá - azért ahogy él, a 45 éves barátságaiért... A XI. kerületben nőttem fel. Az apai nagyszüleim a Hadik Kávéház fölött laktak, anyu családja pedig majdnem szemben. A szüleim gyerekkoruk óta ismerik egymást. Ott jártam iskolába is... Aztán a kocsmában apu generációját váltotta a miénk. Mindenki mindenkit ismert. Nagyon jó gyerekkorom volt.

Később a Belváros lett a fő helyszíned, hiszen a Hyattben kezdtél tanulóként, aztán dolgoztál a Pertuban, majd hosszan voltál már séf a Kárpátiában. Rengeteg szakács van Magyarországon. Szerinted te miért váltál ki közülük, és lettél az, aki?

Nyilván kell tehetség, de talán még fontosabb, hogy nagyon sokat kell dolgozni, és tenni azért, hogy az ember előbbre jusson. Én nagyon szorgalmas voltam. Lukács István mellett tanultam az Átrium Hyattben. Ő is a példaképem volt, és nem csak azért, mert jól főzött. Nagyon szigorú volt, de rengeteget köszönhetek neki. Emlékszem, egyszer vágtam valamit a pultnál, és mivel fáradt voltam, alul a polcon megtámasztottam a lábamat. Ott, ahol volt egy tepsi kolbász bekészítve a reggelihez. Az öreg meglátta, egy szót sem szólt, csak kirúgta a támaszkodó lábamat alólam, de úgy, hogy a fejem koppant a kövön... Nem mentem haza apámnak panaszkodni, mert még tőle is kaptam volna egy nyaklevest. Pontosan tudtam, hogy hibáztam, és nem is fordult többet elő. Tanítás volt, ami egy életre szólt. De ő volt az is, aki kiválasztott engem a tanulók közül, és a szárnyai alá vett. Feladatokat adott, bizalmat szavazott nekem. Emlékszem, az összes többi tanuló lelépett 3-kor, de én maradtam, ha még munka volt. Nagyon szerettem csinálni.






Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?

Elsőként érkezni reggel, mert imádom életre kelteni a konyhát. Fölkapcsolod a villanyt, begyújtod a gáztűzhelyet, és tudod, hogy hamarosan itt már valami történni fog. Jön a zöldséges, előpakolod a cuccokat, közben a kotyogós kávéfőzőben elkészül a kávé... Szerettem reggelivel várni a csapatomat, mert akkor mindig jobb kedvűen indult a munka. A reggeli nyitás a legszebb az egészben.

Előtted lebegett a kép, hogy te is majd ,,Lukács István" leszel?

Nem, én csak tettem a dolgom. De arra emlékszem, hogy még egészen fiatal szakácsként is gyűjtöttem a külföldi újságokat. Még nem volt internet, csak két olyan üzlet volt Pesten, ahol hozzá lehetett jutni a Good Food-hoz... Rengeteg pénzt költöttem gasztrolapokra és szakácskönyvekre.

Tehát előbb tudtál angolul főzni, mint beszélni?

Tulajdonképpen igen. Sőt aztán vettem olaszul írt receptújságokat is. Néztem a képeket, a hozzávalókat kiszótáraztam, aztán már nem is kellett. Mindig szerettem új dolgokat kipróbálni. Nagymamámnál is szakácskönyveket olvastam, például Vízvári Mariskáét, aki az 1800-as évek végén színésznő volt.

Szakács vagy, és séf lettél. Ahhoz milyen más készségek kellenek?

Nagyon jól kell tudni bánni emberekkel. Az elhivatottság a legfontosabb, a szorgalom és a kitartás. Folyamatosan fejlesztenie kell magát az embernek, nincs megállás.






Nézem a műsort, és az a benyomásom, hogy te alapvetően nem tudsz igazán kegyetlenül kemény lenni.

Pedig tudok, főleg, ha kajáról van szó.

Miért? Szentségtörés elszúrni?

Nem, de nagyjából ugyanannyi ideig tart jót főzni, mint rosszat. Akkor meg nem értem, hogy miért nem lett jó? Főleg, amikor tudom, hogy az ember, aki elrontja, tudja, hogyan kellett volna jól megcsinálni, csak trehány volt. Azt gondolom, hogy értek annyira a vendéglátáshoz, hogy bátran el merjem mondani a véleményemet. 25 éve csinálom, és ez az életem. Ha valaki nem veszi komolyan a munkáját, azt minden szakács nevében kikérem magamnak. Az nem érdemli meg, hogy szakács legyen.

A vendégekkel elégedett vagy? Vagy nekünk is lenne még mit tanulnunk? Juj, úgy látom a szemeden, hogy van mit...

Nem szeretem az állandó variálást. Azt gondolom, hogy ha van egy étel, amit a séf kitalál, akkor az azért van azzal a bizonyos körettel, mert azzal jó. Ha te a hasábburgonya helyett rizst kérsz, akkor azért én már nem tudok felelősséget vállalni, mert az étel úgy volt komplex, ahogy az étlapra tettem. Azért képeztük magunkat, hogy finomat készítsünk. Higgyék el a vendégek, hogy mi jót akarunk. És ha mégis kikér egy adag rizst, akkor azt külön tegye, de fogadja el az ételt, adja meg az esélyt, hogy úgy adjuk ki, ahogy megálmodtuk.

Ezt még sosem gondoltam át...

Azokat az éttermeket sem szeretem, ahol külön ajánlják a köreteket. Az a szakács munkáját is megnehezíti, másrészt az étel körettel komplett. Amikor módosítanak, azt érzem, hogy bizalmatlanok a konyhával szemben. Akkor ne jöjjön étterembe. Én sem okoskodok a szobafestővel, hogy melyik ecsetet használja, és hogy miből keveri a színeket. Amihez nem értek, abba nem szólok bele.

Hm... Igenis, főnök, értettem! Mondd, mi hajt még? Lenne olyan helyzet, hogy eldobod a fakanalat? Mondjuk egy lottó ötös... Miért mosolyogsz?

...mert akkor vennék egy éttermet magamnak. Eszembe nem jutna mással foglalkozni.






Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Örömkapu
  2015-04-25 22:47:26, szombat
 
  Örömkapu


Önfeledt, huncut napsugár

Ficánkol a fák felett,

Madárcsicsergő reggellel

Kacag ránk a Kikelet.


Eljutott hozzánk a Tavasz,

Örömkapu nyitva áll,

Nincs törvény, hogy végtelenből

Kinek-kinek mennyi jár.


Öröm analfabétái,

Szegény mai emberek;

Tavasznak örvend az Isten,

Csak az ördög kesereg.


Gyors az idő, fogy az élet,

Mint árnyékból szőtt kabát;

Az “előkelő" komorság

Kirabolja önmagát.


Tele örömmel a világ,

Aki tudja, élvezi,

A búsongó mániákus

Soha észre se veszi.


A távoli szörnyetegek

- Politika, gazdaság -

Nem rontják el, ha nem hagyjuk,

A Kikelet ritmusát.


Szemben, villanyoszlop hegyén

Kelepel a gólyapár,

A Tavasz örömkapuja

Mindenkinek nyitva áll.


Száll a Tavasz illatárja

Lombok és dombok felett,

Most élünk,

Jót most lelhetünk,

Most van itt a Kikelet.

Forrás: Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/

 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Ötven év felett vagyok
  2015-04-25 22:42:54, szombat
 
  Ötven év felett vagyok


Ötven év felett vagyok,

Nem számít a látszat,

Festett szivárvány nekem már

Végzetet nem játszhat.


Kenyerem javát eszem,

Magam lábán állok,

Tekintélyre, kánonokra

Régen fittyet hányok.


Nyüzsögjenek a sznobok,

A divat-modernek,

Műanyag művész-allűrök

Úgyse érdekelnek.


Ötven év felett vagyok,

Még bennem a lélek,

Élek, hogyha még élhetek,

De halni se félek.

Forrás: Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/

 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 442 db bejegyzés
e év: 4135 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 290
  • e Hét: 1065
  • e Hónap: 6103
  • e Év: 135810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.