|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2015-05-30 15:04:53, szombat
|
| |
| |
Ma délelőtt a néhai Gazdasági Akadémia 1960-ban végzett évfolyama, a mai magyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar valamint az Óvári Gazdászok Szövetsége avatott emléktáblát Dr. Dohy János CSc (Kolozsvár, 1905 - Mosonmagyaróvár, 1990) Széchenyi-díjas növénypatológus, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia egykori tanszékvezetője és igazgatóhelyettese tiszteletére az egyetemi kar "B" épületének homlokzatán. Emlékbeszédet Prof. Dr. Kuroli Géza DSc egykori dékán mondott.
Az emléktáblát Prof. Dr. Schmidt Rezső CSc dékán és Dr. Hegyi Judit PhD elnökhelyettes leplezte le, majd Farkas István piarista rendházfőnök, kari lelkész áldotta meg.
Dohy János életéről, ötvenhatos szerepvállalásáról, önfeláldozó emberségéről majd meghurcolásáról, börtönbezárásáról a www. emlekhely1956-movar.egalnet.hu című weboldalon, az 1956 az Akadémia történetében című almenüpont alatt, az Életrajzok c.mappában lehet olvasni.
Az ünnepségen részt vett Beregszászi Balázs és Simon Zsuzsanna.
Fotók a Dohy János c. mappában találhatók.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-29 07:00:32, péntek
|
| |
| |
Kedves Óvári Gazdászok! Kedves Barátaink!
Az Alma Mater 1960-ban végzett évfolyama, a magyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar és az Óvári Gazdászok Szövetsége tisztelettel meghív minden érdeklődőt Dr. Dohy János CSc (Kolozsvár, 1905 - Mosonmagyaróvár, 1990) Széchenyi-díjas
növénypatológusa, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia egykori tanszékvezetője és igazgatóhelyettese tiszteletére az egyetemi kar "B" épületének homlokzatán elhelyezett emléktábla avatására 2015. május 30-án (szombaton) 11 óra 30 perces kezdettel.
Az esemény programja:
- Himnusz
- Emlékbeszédet mond Prof. Dr. Kuroli Géza DSc egykori dékán
- Az emléktábla leleplezése - közreműködik Prof. Dr. Schmidt Rezső CSc dékán és Dr. Hegyi Judit PhD elnökhelyettes
- Az emléktáblát megáldja Farkas István piarista rendházfőnök, kari lelkész
- Koszorúzás
- Gazdászhimnusz
Megj.: Dohy János életéről, ötvenhatos szerepvállalásáról, önfeláldozó emberségéről majd meghurcolásáról, börtönbezárásáról a www. emlekhely1956-movar.egalnet.hu című weboldalon, az 1956 az Akadémia történetében című almenüpont alatt, az Életrajzok c.mappában lehet olvasni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-28 05:11:04, csütörtök
|
| |
| |
Míg napközben Pesten leszek egy ötvenhatos könyv ünnepi bemutatóján, addig este már újra Mosonmagyaróváron szintén egy könyvbemutatón, méghozzá az egyik 56-os Egyesületi tagtársunkén, Beregszászi Balázsén.
A képtáram Meghívók, 2015 című mappájába feltöltöttem ezen - és egyéb további meghívókat is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-27 14:23:33, szerda
|
| |
| |
Május
28. Könyvkiállítás Pesten és Mosonmagyaróváron
30. Emléktábla avató Mosonmagyaróváron
31. Hősök Napja Mosonmagyaróváron
Június
4. Trianon kiállítás a Kult Utcán
5. Trianon megemlékezés Kimlén
6. Kreatív Alkotók Köre kiállítás Mosonmagyaróváron
7. Trianon megemlékezés Mosonmagyaróváron
9. 1956-os kiállítás a a helyi Huszár Gál Városi Könyvtárban
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-25 03:40:35, hétfő
|
| |
| |
Harmadszor is Szántó Miklósról
A Magyarok Világszövetségének Magyar Hírek című lapja 1961-ben és 1981-ben életrajzi pályázatot hirdetett. A kötet ( Szántó Miklós: Tengerentúli magyarok) az USA-ból, Kanadából, Latin-Amerikából és Ausztráliából érkezett pályamunkákat dolgozza fel. A szerző képet ad a kivándorlás okairól és céljairól, a ,,vonzás és taszítás" tényezőiről. megmutatja az új hazába való beilleszkedés konfliktusokkal teli menetét, a szülőhazához fűződő kapcsolat átalakulását. Az életrajzokból kiemelt idézetek nemcsak gazdagon illusztrálják a szerző tudományos megállapításait, bennük az elemzett történelmi időszak társadalmi-politikai viszonyai is tükröződnek.
Tartalomjegyzék
Bevezetés
Az életrajzi pályázatok kiírásának és megírásának körülményei
Az életrajzi anyag hitelessége
Az észak-amerikai, kanadai és ausztrál kivándorlók
A kivándorlás ,, push and pull" tényezői
A ,,filmszakadás"
A beilleszkedés folyamata
A kivándorlási célok teljesülése vagy kudarca
Családegyesítők, menekülők, kalandozók
A latin-amerikai kivándorlók
A hullámszerkezet hasonlóságai és eltérései
A latin-amerikai kivándorlás ,,push and pull" tényezői
A beilleszkedés folyamata Latin - Amerikában
A kettős kötöttség: az óhaza és a választott haza harmóniája
A könyv az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg, 1981-ben.
Megj.: Az életrajzi részletek között olvastam Mosonmagyaróvárra vonatkozó emlékekről is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-24 07:50:27, vasárnap
|
| |
| |
Az előző két bejegyzésem után, Magyarok Dél-Amerikában (film) és Magyarok a nagyvilágban (könyv) után ismét egy könyvről írok. Címe, Magyarok Amerikában, melyet, ahogy az előzőt is Szántó Miklós írt.
Míg az előző 1970-es, az amerikai magyarokról szóló már 1984-es kiadású, de ez is ugyanolyan érdekes, olvasmányos, mint a másik.
A szerző ebben is természetesen külön fejezetben foglalkozik az ötvenhatosokkal, ahogy a többivel is időrendben.
A magyarok a nagyvilágban címűben: A csángóktól a Kossuth emigrációig, A ,,kitántorgó" másfél millió, A Horthy-rendszer és a magyar emigráció, Emigráció, kivándorlás a felszabadulás után ( ebben van Ezerkilencszázötvenhat), Az emigráció mai kérdései fejezetcímek alatt,
míg a Magyarok Amerikában című munka fejezet címei az alábbiak:
Az öreg amerikások és kanadások (1880-1918)
Az öreg amerikások és kanadások (1919-1945)
Új vándorhullámok 1944-1956 között. Az emigrációs politika változásai
Az ötvenhatos hullám (1956-1970)
A hetvenes évek
Ebben a könyvben Az ötvenhatos hullám című fejezet további részekből áll:
Előzmények
Hova, mennyien, miért?
Az ötvenhatosok és a befogadó országok
Hullámtalálkozások. Az intézményekhez való viszony
A politikai emigráció és a ,,magyar kérdés"
Magyarország emigrációs politikája 1956-1963 között
Település, belső vándorlás
Életmódváltozások
Az emigrációs közélet vitái az amnesztiarendelet után
A könyvből idemásolom annak a levélnek néhány részletét, melyet akkor, az ötvenhatos hullám tagjai a befogadás mellett Eisenhower amerikai elnöktől kézhez kaptak:
Ebben ezt írja a menekülteknek: ,, Magyarországról érkezett barátaim: amerikai honfitársaim nevében üdvözlöm Önöket az Egyesült Államokban.
A körülmények, amelyek között elhagyták hazájukat, szeretteiket,és mindaz,amit elviselnek,mély megindultsággal és együttérzéssel tölti el az amerikai szíveket."
A levél befejező része pedig így hangzik: ,, Tudjuk, hogy bensőségesen reménykednek annak az időnek az eljövetelében, amikor minden magyar magyarországi szülőhazájában élvezheti az egyéni szabadság áldásait. Mi is együtt reménykedünk Önökkel. És biztosítjuk most Önöket arról, hogy ha ez a nap ismét fölvirrad, és vissza akarnak térni szülőhazájukba, Amerika mindent el fog követni, hogy segítse Önöket visszatérésükben."
In.: Sári Gál Imre: Clevelandi Magyar Múzeum. Cleveland,1975, II.kötet 90.
MVSZ Dokumentáció
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-23 07:14:57, szombat
|
| |
| |
Mikor tegnap a dél-amerikai magyarokról készült filmsorozat harmadik (uruguay-i) részét néztem a Duna World-on ( a másik kettőt, az argentint és brazilt is jó lenne megnézni) eszembe jutott Szántó Miklós Magyarok a nagyvilágban című könyve, mely nekem is megvan. Az 1970-es kiadású könyv igen érdekes olvasmány még negyvenöt évvel később is!
Gondolom a későbbiek is azok:
Magyarok Amerikában,1984.,
Magyarnak lenni,Nyugaton,1988.,
Tengerentúli magyarok,2001.,
Életutam hét rendszerváltáson át, 2006.
Ahogy a szerző életútja is az: Szántó Miklós. 1916 októberében született Budapesten. 1940-ben katona, majd 1945-ig munkaszolgálatos volt. 1945 után volt pártmunkás, szakszervezeti vezető, minisztériumi főosztályvezető. Az 1955-ben filozófiai aspiráns lett a Lenin-intézetben, 1956-ban a Köztársaság téri ostrom alatt megsérült, felesége pedig életveszélyes sérüléseket szenvedett. A tragikus események hatására pályát változtatott és újságíróként dolgozott. 1960-tól 25 évig a Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek főszerkesztője volt, ezzel párhuzamosan már az MTA Filozófiai Intézetének munkatársaként a hazai szociológiai kutatások egyik kezdeményezője lett. Az 1960-as évek elejétől a kutatócsoport tagjaként részt vett a magyar szociológia újjáalakításában és az MTA Szociológiai Kutatóintézetének felállításában. Számos munkájának témája elsősorban a művelődés, életmód, szabadidő és az emigráció vizsgálatára fókuszált. 1998-ben jelent meg A magyar szociológia újjászervezése a hatvanas évtizedben című könyve, mely a résztvevő szemszögéből nyújt betekintést a korabeli eseményekbe. 2006-ban publikálta Életutam hét rendszerváltáson át című önéletrajzi munkáját, mely önreflexíven írja le az 1950-es évek apparátusi, illetve az 1960-es évek értelmiségi létének dilemmáit. ( In.: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet weboldala)
Az idén, 99 éves korában elhunyt szociológussal több interjú is készült, ezek letölthetők az internetről. Közülük egyet, mely az Élet és Irodalomban, 2007. július 27-én jelent meg idemásolom:
Ostrom és lincselés
Nehezen szántam rá magam a szólásra, egyrészt, mert tavaly megjelent könyvemben részletesen megírtam az 1956. október 30-án átélt ostrom és lincselés - évtizedeken át rémálmokkal riasztó - tragédiáját. Másrészt lehetséges, hogy elfogultsággal illetnek, mert október 26-tól az utolsó előtti pillanatig Mező Imre mellett dolgoztam a pártházban. Súlyosan sebesültem azzal a Tóth Lajossal együtt, aki a sokat emlegetett "Törzs" parancsnoka volt. Végül rám olvashatják, hogy harminchét éve egy írásomban, amely Mező helytállásáról szólt, ellenforradalomként írtam az ostromról. Mégsem hallgathatok, mert attól tartok, hogy az Eörsi-Szakolczai-vita (ÉS, 2007/20.; 22.; 24.; 27.) vakvágányra tolat, mellékes, hiúsági elemek kisiklatják, ami a megértéshez lényeges. Mindenekelőtt azt, hogy az ostrom és a vérengzés egy folyamat drámai csúcspontja volt, és e folyamattól elszakítva nem értelmezhető. Milyenné vált az akkori helyzet? A közigazgatás már nem működött, a Nagy Imre-kormánynak nem volt karhatalma: nem volt ereje. A honvédség "kivárt", nem volt felhasználható. A rendőrség szétolvadt. A fegyveres gócok a főváros csomópontjain blokkolni tudták a kormány minden lépését. Az is kimondható, hogy e fegyveres csoportok vezetői kétségbevonták a kormány legitim voltát. A kormány rádióközleményeit azonnal hatástalanította a tömegesen hallgatott Szabad Európa Rádió. A határozatok papíron maradtak, a végrehajtás reménye nélkül. Ezért akart megszervezni a Honvédelmi Minisztériumtól hivatalos megbízást kapott "Törzs" munkásmilíciát (ha tetszik, leendő nemzetőrséget), hogy helyreállítsák a rendet, működjön a közigazgatás, meginduljon a termelés, hozzáfoghassanak a reformokhoz.
Mező tudomásul vette, és építeni akart a létrehozott forradalmi bizottságokra és munkástanácsokra, amelyek világossá tették: a szocialista vívmányok hívei.
A Mezővel folytatott esti beszélgetéseink során egyszer sem merült fel a többpártrendszer témája, ez akkor még nem volt napirenden. Ám többször is szóba hozta, hogy újjászervezett, nem sztalinista alapon épült pártra van szükség, amely demokratikus és biztosítja a teljes vitaszabadságot. Ilyen párt nélkül nincs kibontakozás, a Nagy Imre-kormánynak nincs politikai hátvédje. Itt térek rá a lap hasábjain folyó vita egyik fő kérdésére: ez a Nagy Imre és Mező közti viszony.
A bizalom kölcsönös volt és töretlen. Mi igazolja ezt? Október 28-án, amikor Nagy Imre és Kádár János nehéz viták után elfogadtatták az itt tárgyaló szovjet vezetőkkel a fordulatot, hogy a tömegmozgalmat nemzeti felkelésnek kell tekinteni, ezért tűzszünetet hirdetnek és megállapodnak a harcoló gócokkal, valószínűleg Köböl József közölte ezt Mezővel, aki utána tájékoztatott minket.
Eközben szólalt meg újra a telefon, a vonalban Nagy Imre volt. Ahogy aztán Mező idézte őt: "A kormány szándéka arra kérni a Szovjetunió Minisztertanácsát, vonják ki a szovjet csapatokat a fővárosból." Erről kérdezte Mező véleményét. "Azt feleltem, folytatta Mező, hogy ez a megoldás csak akkor lehetséges, ha rendelkezésre állnak a szükséges erők a harcok felszámolásához. Az Öreg megnyugtatott, hogy küszöbön áll az a megegyezés, amely szerint - a szovjet csapatok kivonása után - a magyar katonaság előtt a felkelők valamennyi osztaga leteszi a fegyvert. Ennek lehetővé tételére hirdetünk tűzszünetet. Azt hangsúlyoztam, hogy az eddigi tapasztalatok nem biztatóak, ezt komolyan meg kell szervezni, addig óvnék a túlzott derűlátástól. Viszont, ha megtörténik, még minden jóra fordulhat. Az Öreg bizakodó volt." Ezután hangzott el a rádióban az általános és azonnali tűzszünet bejelentése, amelyben szerepelt az is, hogy utasítja a fegyveres erőket: csak akkor tüzeljenek, ha őket támadják.
Mező elindult a Központi Vezetőség ülésére és egy darabig magával vitt minket. A kocsiban mondta el Köböl József friss információját - nagyon elégedetten -, hogy a Gerő-csoportot még ma Moszkvába viszik. Az a Mező-mondat, amelyet Eörsi idéz, mint perdöntő bizonyítékot Mező ellen, október 29-én hangzott el, egy erősen foghíjas, feszült titkári értekezleten. Ezen Mező vázolta a kerületi pártházak fenyegetett helyzetét: volt, amit már elfoglaltak, másokat teljesen körülzártak. Közben telefonhoz hívták a Parlamentből: informálták, hogy a harcolók képviselőivel Nagy Imre folytatott kőkemény tárgyalást. Végre megegyeztek a fegyverek átadásában, a részleteket még ma délután tisztázzák.
Mező, a szobájában, kíváncsi volt arra, mit mond a megállapodásról a Szabad Európa Rádió.
Máris idézték: "Nagy Imrének a tűzszünetre azért van szüksége, hogy a pillanatnyilag még uralmon lévő budapesti kormány - amíg még lehet - fenntarthassa pozícióját. A felkelők tartsák meg fegyvereiket, hiszen győztek." "Most mi lesz? Betartják a megállapodást, vagy ezekre hallgatnak?", kérdezte - inkább magától, mint tőlünk - az elkínzott Mező. E háttér nélkül lógva marad a levegőben, és elpáráll minden kiejtett mondat. Visszatért a titkárokhoz és egyikük ezt kérdezte: "Tárgyalni, vagy lőni?" Mező válasza ez volt: "Ha van erő, akkor lőni! A tűzszüneti felhívásban világosan benne van: ha fegyveresen támadnak, jogos az önvédelem. Lőhetünk, mert a támadók ellenforradalmárok."
(Az idézetek önmagukban, összefüggéseikből kiragadva, nem értelmezhetőek.)
Az elmúlt években elolvastam a könyvtárnyi irodalmat, a "primer és szekunder" forrásokat, hogy fél évszázada kínzó kérdéseimre választ kapjak. Ezek alapján így összegezhetjük a következtetéseket.
1) Mi volt a célja, volt-e esélye a pártház védelmének? Mező nem volt hősködő fanatikus. Mire számított? Arra, hogy ha kitart, segítséget kap, és ez esetben a kudarcot először valló támadók belátják: érdekük betartani a kormánnyal kötött megállapodást. Ha nem következik be az a teljesen abszurd fordulat, hogy a pártház felmentésére küldött harckocsik szétlövik - fatális tévedésből - a házat, akkor Mező terve megvalósulhat, a kormánynak marad politikai, katonai hátvédje. A védők közt a Gerő-csoportnak egyetlen híve sem volt: ez ebben az iszonyú történetben az igazi tragédia.
2) Miért harcoltak az ostromlók? Hitelt adtak a Szabad Európa Rádió szövegeinek, hogy a tűzszünet a kormány "csapdája". Győztek, tegyék fel az i-re a pontot, és e szerint cselekedtek. Október 29-én elfoglalták valamennyi kerületi pártházat, másnap összevonták erőiket, és megostromolták a kormány utolsó védvonalát.
3) Mi lett a következménye a pártház elestének, a lincselésnek? Egyetértek Charles Gáti Vesztett illúziók című könyvének megállapításaival, és ezeket megerősíti Paul Lendvai is (Forradalom, tabuk nélkül, 1956). Az utóbbiból idézem: "Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vérengzésnek a szovjet, kínai, jugoszláv diplomatákra gyakorolt hatását. Csak így érthető meg a kínai és jugoszláv magatartásban az a fordulat, amely a budapesti képviseletek beszámolói alapján bekövetkezett."
Meggyőződésem, hogy az ostrom és a lincselés döntötte el 1956 sorsát, tette tönkre egy világraszóló, lelkes mozgalom reményeit.
Szántó Miklós
újságíró, a szociológiai tudományok doktora
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-22 10:23:41, péntek
|
| |
| |
Tegnap a Duna World-on láttam egy filmet, mely az uruguay-i magyarokról szólt.
Kicsit utána keresve, érdemesnek tartom írni róla:
A film egy sorozat harmadik része volt. A másik kettő a brazíliai és az argentínai magyarokról készült, méghozzá a Debreceni Városi Televízió készítette. ( Forrás: http://mecenatura.mediatanacs.hu/adatlap/187/Hungaro)
A port.hu így ír a filmhez: 1880-tól kezdve az elmúlt 160 évben magyarok százezrei vándoroltak a jobb megélhetés reményében Dél-Amerika országaiba. Közülük hármat mutat be. A földbőség és az ottani kormányok biztatása vonzotta a magyar földnélkülieket. Brazíliában, már a 19. században 10-12000 magyart regisztrálták. 1929-ben számuk már meghaladta a nyolcvanezret. A második világháború előtt pedig már 180 000 magyar élt Dél-Amerikában. Emléküket magyar nevű falvak ma is őrzik: Rákóczifalva, Boldogasszonyfalva, Szentistvánfalva, Mátyáskirályfalva.
A http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarok_latin_amerikaban/ oldalról pedig még idemásolom az alábbiakat:
Az '56-os magyar forradalom visszhangja
A latin-amerikai kormányok, a közvélemény és a magyar emigráció lelkesen fogadták a forradalom hírét, s döbbent felháborodással a szovjet beavatkozás híreit. Szovjetellenes akciók és a magyarok melletti tüntetések öntötték el a régió országait. A sajtóban hónapokon keresztül a fő téma ez volt.
A magyar kolóniák és egyesületek ebben a lázas periódusban a tüntetések mellett segélybizottságokat létrehozva pénzt, vérplazmát, ruhát, élelmiszert gyűjtöttek a forradalmi Magyarországnak, tájékoztatták a helyi sajtót, a kormányokat pedig a magyarok ügye melletti állásfoglalásra biztatták. Több országban magyar önkéntesek toborzása is elkezdődött . Szembetűnő azonban, hogy Nagy Imre személye helyett a központi figurává Mindszenty József bíboros vált e magyar szolidaritási mozgalomban..
A forradalom leverése után a menekültek befogadására került a hangsúly. Ebben persze különösen a latin-amerikai diktátorok versenyeztek. Trujillo, Dominika véres diktátora 20 000, Brazília és Argentína 3-3000, Venezuela 1500, Peru, Chile, Kolumbia 1000-1000 fő menekült befogadását vállalta. Mexikó nem óhajtott befogadni menekülteket.
Végül egész Latin-Amerikában csupán 4000 magyar befogadására került sor. A filmsorozatban szereplő országokban: Brazíliába alig 1001 magyar érkezett. Venezuelában 694 fő telepedett meg, Uruguayba pedig csak 42 fő érkezett.
(56-os menekülteket befogadó országok - 1957. szeptemberi adatok.
Forrás: Délamerikai Magyarság, 1958. december 4., 6. oldal)
1957-től az ENSZ-ben a magyar kérdés vitájában vállalt igen aktív szerepet Kuba, Peru, Kolumbia és Uruguay kormánya. A magyar közösségek figyelmét ezek a viták kötötték le, s mozgósították. A 60-as évek közepére e téma azonban elcsendesedett, a magyar forradalomról és Magyarországról szóló könyvek kiadása viszont ennek hatására ugrásszerűen megnőtt Latin-Amerikában.
Megj.: A három film közül a brazilt, és az uruguay-t megtaláltam a You Tube-n, az argentint nem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-21 05:00:41, csütörtök
|
| |
| |
Rohannak a napok, mindjárt június 9., készülök az ötvenhatos kiállításomra (is), mely a helyi Huszár Gál Városi Könyvtárban lesz. Könyvek,képek, dokumentumok, egyéb relikviák ( érmek, plakettek stb...) kerülnek bemutatásra magángyűjteményemből. A nagy képeket, amiket a falakra akasztok fel már kiválogattam (14 db). Az egyedi könyveket szintén. Ezek olyanok, melyek nincsenek meg a könyvtárnak. A könyvek, az egyéb fotók és relikviák zárt fekvő üvegtárlókba fognak kerülni.(5 db)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-19 06:06:38, kedd
|
| |
| |
2015. április 17-én volt, az először Városi Kollégium , majd 2013 óta Gulyás Lajos Kollégium, Mosonmagyaróvár 1956 című honlapja, a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu hatéves. A weboldalt kezdettől fogva felelősen én szerkesztem. Korábban nélkülözhetetlen segítőm volt Konrád Szilvia, kollégiumtitkár. Aztán a körülmények megváltoztak, de a honlap és én megmaradtunk. Innen is köszönöm neki a többéves munkáját, hiszen egy honlap készítő pályázaton elért I. helyezésünk az ő keze munkáját is dicséri. De köszönettel leginkább a T-Com, Digitális Híd Programjának tartozunk, hisz ők biztosítják nekünk a tárhelyet, ingyen s bérmentve.
Mivel én mindennap felírom a látogatószámot, ma 296 440, egyszerű volt kiszámolnom, hogy idén átlagban heti ezer látogató kereste fel ezt az ötvenhatos virtuális múzeumot, ami szerintem nem rossz szám.
Azt kívánom, hogy ez legalább így maradjon, ahogy a honlap is működhessen még sokáig!
Évforduló különben még egy lesz, az pedig ennek az ötvenhatos blognak a második születésnapja június 16-án. Ha addig , úgy ahogy szoktam, mindennap írok egy-egy bejegyzést, akkor aznapra épp 759 darab irományom lesz ebben az internetes naplómban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2015. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
27 db bejegyzés |
| e év: |
373 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 108
- e Hét: 158
- e Hónap: 620
- e Év: 22673
|
|
|
Offline
