2015-05-29 11:12:38, péntek
|
|
|
Jelen- múlt- és jövő-időnk
A jelen embere magában hordozza múltját és jövőjét, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges. Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy. Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat. A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük. Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába. A múlt, tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=161431&aid=64791
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk. Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását, mellyel már egyenrangú tagjai lehetünk saját hazánknak és minden további nemzetek közösségének.
Miért olyan fontos ez?
Talán azért, mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területére születik és többnyire ott is éli le az életidejét. Azon nyomban megörökli, megörököljük a jövő milyenségének és minőségének felelősségét. Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.
A jelen embere, az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek. Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását.
Olyan jövőért kellene munkálkodni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen. Ez a jövő! Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki az otthonteremtés, a gyermeknevelés- és oktatás, a betegellátás, az időskorúak gondozása költségeinek - legalább részleges átvállalásából.
A jelen emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.
Az ember, minden idők embere nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem lelki alkatával is. Az emberi léleknek szüksége van a hitre.
Szükségünk van hitre jelenben, múltban és jövőben; hitre önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában. A hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban. A hit erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!
Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet hazájának és minden további nemzetek közösségének...
Bóna Mária Ilona |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|