Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Boldog
  2015-06-16 22:25:09, kedd
 
 





Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-06-16 22:09:47, kedd
 
  Balatoni nyár




Gyönyörű nyári reggel volt, a napfény sugarai átszűrődtek a fák lombjain lassan felmelegítve az aszfaltot és a harmat cseppeket, amelyek gyorsan elillantak. Az úton szinte alig járnak az autók, sehol nincs még nagy forgalom. A madárdal még élénken hallatszik, nem nyomja el a rohanó gépek zaja. Az út mentén a fűben egy lány ücsörög hosszú barna haját a nyári szél cirógatja, fejével az ölében egy fiú fekszik mellette csukott szemekkel. Piros pólója nem épp nevezhető tisztának, néhány helyen elég viseltes. A lány le sem veszi tekintetét a srác nyugodt arcáról, bár a szemét eltakarja hosszú haja. Meg sem zavarják a tovatűnő gépkocsik, amik átrobognak a tájon és eltűnnek a semmiben. A lány finoman simogatja az arcát és közben halkan beszél hozzá. Végig a tegnap este jár az eszében, az a tökéletes éjszaka, amiben még nem volt része azelőtt.
Már legalább három hónapja ismerték egymást, de akkor még nem volt köztük semmi, a barátságon kívül. Fokozatosan egyre jobban ismerték meg egymást, míg elértek arra az állapotra, ami megpecsételte sorsukat és örök szerelemre ítéltette őket. Kezdetben még a gondolat sem merült fel bennük, de egy idő után a fiúban kibontakozott valami, amit nem tudott tovább magába rejteni. Elképesztő űrt érzett, ha nem volt a közelében és nem értette, mitől van ez. Felnyíltak szemei és ráeszmélt a valóságra, szerelmes. De nem akármilyen módon, így még sosem érzett senki iránt, bár nem is volt túl sok tapasztalata e téren. Úgy látszott, hogy ez sajnos egy oldalú dolog, mert nem igazán látott semmiféle aktivitást a lány részéről, de néha mégis talált néhány félreérthető jelet, amiket viszont nem tudott mire vélni. Napokig magába roskadva gondolkozott, hogy ha nem fedte volna fel az érzéseit, akkor legalább most is vele lenne és mindent megbeszélne vele, mint az előtt. Néhány nap múlva a lány váratlanul beállított és közölte vele, hogy gondolkozott azon amit mondott és be kell látnia, hogy már ő sem a barátot látja a fiúban.
Ez három hete történt, azóta minden olyan mint rég, csak sokkal jobb. Az elmúlt éjszaka volt az első, amit együtt töltöttek és ez az élmény felért bármivel. Szinte szavak nélkül kommunikáltak, csak az érzelmek és a testek beszéltek. Úgy simultak egymáshoz, mint ha sosem érne véget ez a pillanat, minden percét kiélvezve szárnyaltak a vágyak vad és kiismerhetetlen világában, nem törődve senkivel és semmivel. Reggel a nap első sugarai az összefonódva a testeket találta az ágyban, ahogy békésen pihennek a kimerítő éjszaka után. A srác előbb felébredt, de megpillantva alvó kedvesét, nem volt szíve felkelteni, így óvatosan felöltözve kilopózott a szobából. A napsugarak vakítóan verődtek vissza fehér pólójáról, amint kilépett a teraszra. Mélyet lélegezve a friss levegőből eszébe jutott, hogy meglepi szerelmét és elindul bevásárolni, amíg ő alszik. Elindult a kertkapuhoz és becsukva maga mögött útra kelt. A lány felébredt e közben és csak annyit látott, hogy a fiú eltűnik a kertben lévő fák mögött. Magára kapva néhány ruhadarabot utána eredt, de csak a fő útnál érte utol. A fiú észre sem vette, hogy követik és az éjszaka élményétől eltelve semmire sem figyelt. A lány nem bírta tartani a lépést és utána kiáltott, csak ez volt az a hang amire figyelmes lett és visszanézne ott látta szerelmét, ahogy neki integet. Hirtelen félrenézett és észre vette a fiú felé robogó kamiont, ami vészesen közeledett az úton, ahol a srác megállt. Rohanni kezdett felé, hogy figyelmeztesse a veszélyre, de a fiú csak rá figyelt. Hirtelen kapcsolt és oda nézett,
Magas, éles duda szó és fékcsikorgás amit utoljára hallott és minden elsötétült.
A lány odaérve hozzá, letérdelt mellé és fejét az ölébe emelve próbálta elállítani a vérzést, ami már megfestette teljesen fehér trikóját. A fiú kinyitotta szemét és homályos tekintetével ránézett remegő kedvese könnyes arcára, elmosolyodott és lehunyta szemeit



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-06-16 21:44:21, kedd
 
  Az elfelejtett levél

A lány a hátán feküdt, a finom pokróccal leterített ágyán. Szobája halvány rózsaszínre volt festve és félhomály honolt benne. A fiú a jobb oldalán feküdt. Jobb kezével a lány haját simogatta, baljával átnyúlt a lány testén, rátámaszkodott. Már elfelejtette, hogy hol van, hogy a lány anyja másfél órán át, beszélgetett velük, azt is, hogy reggel evett utoljára. Nézte az előtte fekvő gyönyörű testet, és azt a vágyakozó fekete szempárt. Arra gondolt, hogy meg kell csókolnia, azt érezte a tekintetéből, hogy ő is vágyik rá. De, ha csak a saját szerelme vakítja el ennyire, akkor egy esetleges csókkal szétzúzná a köztük lévő barátságot is, és ez volt, amit nem akart elveszíteni. Jártak már együtt és bőven elég volt azt túlélnie, hogy szakított vele a lány. Úgy érezte, vége lesz az életének, de erős volt. Nem csókolta meg.

Eltelt majdnem egy év és a lány üzenetet küldött neki. Azt írta szerelmes. Pont belé! Erre várt, amióta meglátta. Üzenetek hada következett. A fiú bevallotta újra érzéseit. A lány viszonozta üzeneteivel. Aztán következett az iskola kezdete, a találkozásuk ideje, és az üzenetváltás ritkult. A fiú már tudta, mi lesz az elkövetkező beszélgetésük vége. Ő nagyon szomorú lesz, mert nem csókolhatja meg a lányt. Tudta, de elhessegette félelmét. Pedig igaza lett.
Két hét után újra találkoztak. Beszélgettek, nagyon sok dologról, aztán a fiú rákérdezett az egy évvel azelőtti esetre. ,,Szeretted volna, ha megcsókollak?" A lány vonakodott válaszolni, de bevallotta, hogy igen. A fiúban egy világ omlott össze. Körülbelül egy perc alatt rontott el mindent, annakidején. Ha tehette volna, sírva fakadt volna, de a lány előtt nem lehetett. - Ő szerelmes belé, de a lány csak barátjaként tekint rá. És ez nem fog megváltozni, legalábbis nem a közeljövőben. - Hazakísérte, az anyjával is beszélt, majd ő is hazaindult. Hazafelé leült a buszmegállóba és írni kezdett. Sírni lett volna kedve, de csak írta a szavakat egymás után.

,,Kedves kicsilány!
Nagyon szeretlek! Ezt nem tudom elfelejteni, akárhogy is próbálom. Elrontottam mindent azon az estén. Nem a te hibád ez az egész. Bárcsak tudnál te is úgy szeretni, ahogy én téged! A sorsom lejtője akkor indult, amikor belédszerettem, és akkor este nem tettem meg, amit kellett volna. Azt mondják, a sorsunk előre meg van írva. Szerintem mindent mi alakítunk. Ha tudnám, mindent visszatekernék, és máshogy cselekednék szinte mindenben. Nem szeretsz, ezt felfogtam, de nem tudtam soha elfogadni. Talán tényleg csak játszottál velem, és későn, túl későn intettél búcsút. Te nem érzed azt a marcangoló kínt, ami éget belül, amikor mellettem vagy és ,,barátian" átölelsz. Nem tudom, mit érzel olyankor, amikor hozzám bújsz. Nem értem, mit értesz azon, hogy ,,szeretsz". Azt mondtad, csak barátként tudsz szeretni. Pedig én próbálkoztam szépen, kedvesen, kekeckedve, hozzád simulva. Nem tudok nélküled élni, pedig e felé a sötét sors felé sodródom. Nevetésed gyilkos pengeként hasít belém, de jobban fáj, ha nem látlak. Itt a búcsúm, itt a vég:




A fiú befejezte az írást, nem is figyelte, hogy elment az idő. Este volt és ő hazament. Tervezte szépen az életét. - Mindenkitől el kell búcsúznia, az elmaradt dolgait el kell rendeznie. Nem szólt senkinek. - Utolsó nap találkozott a lánnyal. Átadta neki a levelet. Ültek a parkban, a fiú némán, - figyelte a lányt és számolta a perceit - a lány olvasott. Nem látszott rajta meglepettség, csak szomorúság, majd végzett. Nem értett még mindig semmit. Ekkor adta fel a fiú. Szerette, de nem tudott nélküle élni. Inkább befejez mindent.
A lány újra elmondta, hogy csak barátként tudja szeretni. Elbúcsúztak egymástól, és a fiú elindult a város feletti kilátóra. Leült a fal tövébe és írni kezdett. Aztán felment a lifttel, a zsebébe rakta a kis írását. Kiment a párkányhoz, megfogta a korlátot. Ahogy fellépett rá sírni kezdett. A könnyei soha nem törtek elő ilyen erősen. Elrugaszkodott. Zuhanás közben még a lányra gondolt, és leelőzte könnyeit.

,,És nem emlékezett senki sem rá. Csak a szülei, de ők tudták, tudták mit fog tenni, és megsiratták előre.
És talán a lány ejtett érte néhány könnyet

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-06-16 21:31:10, kedd
 
  Egy fiú és egy lány

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Eltelt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte:

,,Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?
Meghalok inkább, mert nem bírom már.
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.
Te a világon maradsz, én elmegyek.
Az én szívem téged soha nem feledett.
Gondolj Rám néha, ki téged szeretett.
Szeretlek most is, bár nem sokáig élek.
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!"

Mikor ezt írta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, és belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullatott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s lelke a mennybe szállt. Történetük véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
5 tanulságos történet.
  2015-06-16 21:09:03, kedd
 
  5 tanulságos történet.
1 lecke.
Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.
A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és lemegy a bejárati ajtóhoz.
Amikor kinyitja az ajtót, azt látja, hogy János, a szomszédjuk áll ott.
Mielőtt bármit is szólhatna, János kikerekedett szemekkel ezt mondja:
"Adok százezer forintot, ha ledobod magadról a törölközőt."
Egy pillanat gondolkodás után a nő ledobja magáról a törölközőt, és ott áll pucéran János előtt.
Néhány másodperc múlva János átadja a százezer forintot és elmegy.
A nő visszaveszi magára a törölközőt és bemegy a házba.
Amikor visszaér, a férje kérdezi tőle: "Ki volt az?"
János volt, a szomszéd"-válaszolja.
Nagyszerű"-mondja a férj. "Mondott valamit arról a százezer forintról, amit a múltkor adtam neki kölcsön?"
A történet tanulsága:
Ha időben megosztod az üzleti partnereiddel a hitellel és a kockázattal
kapcsolatos információkat, azzal megelőzheted a felesleges kitárulkozást.
2. lecke
Egy pap felajánlja egy apácának, hogy elviszi kocsival.
Az apáca beül és keresztbe teszi a lábát, ami miatt a ruhája felhúzódik, és így láthatóvá válik a combja.
A pap ezt meglátja és kis híján karambolt okoz.
Miután egyenesbe hozza az autót, a pap lassan az apáca combjára teszi a kezét.
Az apáca azt mondja: "Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?"
A pap erre elveszi a kezét.
De amikor sebességet vált, akkor a keze újra az apáca combjára téved.
Az apáca megint azt mondja: "Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltárt?"
A pap elveszi a kezét és mentegetőzik: "Sajnálom, nővér, a test könnyen bűnbe esik."
Amikor megérkeznek, a nővér nagyot sóhajt és kiszáll.
Amikor a pap visszaér a templomba, szalad, hogy megnézze a 129. zsoltárt.
Meg is találja: "Menj tovább és keresgélj, mert ott feljebb megtalálod a megdicsőülést."
A történet tanulsága:
Ha nem vagy jól informált a munkáddal kapcsolatban,
akkor könnyen elszalaszthatsz egy nagyszerű lehetőséget.
3. lecke
Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást.
Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem.
Azt mondja a szellem: "Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!"
"Először én! Először én!"-Mondja a pénzügyes.
"A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni."
Puff, a pénzügyes eltűnik.
"Most én! Most én!"-mondja az értékesítő. "Hawaii-on szeretnék lenni,
henyélni a parton a személyi masszőrömmel, soha ne fogyjon el a koktél,
és legyek mindig boldog."
Puff, ő is eltűnik.
"Oké, most te jössz"-mondja a szellem az ügyvezetőnek.
Az ügyvezető azt mondja: "Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában."
A történet tanulsága:
Mindig hagyd, hogy először a főnök beszéljen.
4. lecke
A sas üldögélt a fán és csak henyélt, nem csinált semmit.
Arra jött a nyúl, meglátta a sast, és azt kérdezte tőle:
"Lehetne, hogy én is csak üldögélek és nem csinálok semmit?"
"Persze, miért ne?"-mondta a sas.
A nyúl erre leült a földre a sas alá, és ő is henyélni kezdett.
Hirtelen megjelent a róka, ráugrott a nyúlra. és megette.
A történet tanulsága:
Nagyon-nagyon magasan kell lenned ahhoz, hogy megtehesd, hogy csak üldögélsz és nem csinálsz semmit.
5. lecke
A pulyka és a ló beszélgetnek.
"Bárcsak képes lennék arra, hogy felrepüljek annak a fának a tetejére"-
sóhajt a pulyka"-de nincs annyi erőm!"
"Nos, miért nem csipegetsz egy keveset az ürülékemből?"-mondja a ló. "Tele van tápanyaggal."
A pulyka megfogadja a tanácsot, és csipeget a ló ürülékéből.
Erre elég ereje lesz ahhoz, hogy a fa legalsó ágára felrepüljön.
Másnap megint csipeget az ürülékből, és eléri a második ágat.
Néhány nappal később a pulyka büszkén felrepül a fa legmagasabb ágára is.
Ekkor észreveszi őt egy vadász, aki fogja a puskáját, és lelövi.
A történet tanulsága:
A sok lószar felrepíthet a csúcsra, de ott tartani nem fog





Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Szép jó éjszakát!
  2015-06-16 20:52:46, kedd
 
 


Törekedjünk arra, hogy másokkal
és önmagunkkal is szeretettel bánjunk.
Vegyük egymást és önmagunkat is komolyan.
Figyeljünk oda a másikra. Ne bántsuk egymást.
Ennél fontosabb, szerintem, nincs.
Feldmár András

Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Szép estét
  2015-06-16 20:37:54, kedd
 
 



Kun Magdolna :
AZ UTOLSÓ KERINGŐ

Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.

Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat,

mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz ott teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk
Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2015.05 2015. Június 2015.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 2826 db bejegyzés
Összes: 16396 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 297
  • e Hét: 1304
  • e Hónap: 9172
  • e Év: 51117
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.